Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
1979. november 7. o •• Ünnep Viskó vóban Zászlókat lenget a szél Viskovó terein, utcáin. A transzparenseken az SZKP, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulóját éltető feliratok. A felszabadulás óta elért eredményeket is ünnepük. A lakosság felépített 1600 új lakást. Középületek, intézmények egész sorát valósították meg. Felépült egy 100 ágyas kórház, 1000 gyermek tanulását elősegítő iskola, valamint kereskedelmi komplexumok. A közép- és általános iskolákban ma már a több mint 2 ezer gyereket 133 pedagógus tanítja, neveli. A kolhoz évi tiszta jövedelme az utóbbi években meghaladta a 4,5 millió rubelt. Ez köszönhető annak is, hogy a szakemberek egész sora dolgozik a termelőszövetkezetben. I. Gubái Huculfőldi változások Jaszinya — ma Az uzsgorodi járás Szerednyeje falujában népi hímzésből nyitottak kiállítást. A sok türelmet igénylő munkák vonzották a nézőket. (Fotó: Tóth) Az uzsgorodi gépgyár élenjáró brigádja, a szocialista munkaverseny győztesei, akik másfél évvel korábban teljesítették X. ötéves tervüket. A középpontban Mihail Janosevics Ivangyel. (Fotó: Tóth) Bedrik Ilona irányítja a munkácsi gyárban azt a tervezőcsoportot, amely kidolgozta egy új műanyag síléc- fajta terveit. Ez a Sprint nevet kapta. Abban különbözik a sorozatban gyártott Orion sítalptól, hogy erősebb annál. Gyártásánál faléc helyett kiváló minőségű furnérlapot és műanyagot alkalmaznak betétként. Go- rondi István és Kohutics György asztalosok munkacsoportja már elkészítette az új sítalp mintapéldányait. A gyár kollektívája felajánlotta, hogy ez év végéig legalább hétezer pár sílécet készít az új fajtából. 1944 ősze a huculok szegényes viskóiban is gazdag ajándékot, — boldogságot, szabadságot — hozott. A szovjet harcosok a Jablonkai- hágón érkeztek. A hegyen túli rész már 1939-ben örökre egyesült Nyugat-Ukrajnával. Mi az ősi szokás szerint kenyérrel és sóval fogadtuk vöröscsillagos testvéreinket. Kinek mije volt kis szegénységében, azzal kínálta, meg a lövészárkokban barnára sült, szélcserzett, lőporfüstös harcosokat. Az öröm könnyei peregtek végig orcáinkon. Szabadok lettünk. Földünk, meg sorsunk urai. Még a lélegzetvétel is könnyebb lett. Ám örömünk akkor teljesült be igazán, amikor híre jött, hogy Kárpátalja örök időre egyesül szülőanyjával, Szovjet-Ukrajnával... Kisgyermek korunkban sokszor hallottuk apánktól, aki favágó volt, hogy a Szovjetunióban, a szomszédos Ukrajnában régen megszűnt a kizsákmányolás. És ezt mi, elnyomott huculok is megértük. Október fénye hozzánk is beragyogott. Minden segítséget megkaptunk szovjet testvéreinktől. A szakemberek százai érkeztek területünkre. Nálunk, Jaszinya faluban addig a szegénységtől különböző betegségek tizedelték a lakosságot. A tífusz sem volt ritka vendég. Hozzánk Sz. G. Rotovszkij vezetésével egy orvoscsoport érkezett. Száműzték a betegségeket. És megnyíltak az iskolák kapui is. Felszámolták az írástudatlanságot. A nadrágszíjparcellák helyén jól gazdálkodó, gazdag termelőszövetkezet alakult. Üzemek települtek hozzánk. Kivirágzott a vidék, vele együtt az emberek is. Öröm tölt el bennünket, látva a hatalmas fejlődést, amely Kárpát-Ukrajnában a felszabadulás óta végbement. Vegyük csak a mi falunkat. Az iskolában 1600 gyerek tanul. Szép kultúrházat, könyvtárat üzemeltetünk. Gomba módra nőnek ki a házak a földből. Évente több tucat. Mi is új házat építettünk. összkomfortosat. Igaz, becsülettel, dolgozik férjem is, én is. Mindketten a fakitermelő üzem munkásai vagyunk és a keresetünk is szép summa. Gyerekeink előtt nyitott az út. Marijka ápolónő, Pável egészségügyi szakközépiskolába jár. Vaszi- lij érettségi után tényleges katonai szolgálatát tölti. Taraszik általános iskolás. A legkisebb, Andrej pedig jövőre lesz iskolás. Mi jutott volna a mi családunknak a múlt rendszerben? Amikor munkánkkal magunk javát szolgáljuk, tudjuk, hogy embertársaink boldogságát is segítjük. Anna Moldavcsuk jaszinyai lakos Népi hímzés Elkészült a Sprint 35 éve szabadult fel Szovjet-Kárpátontúl. Képünkön: a 18. hadsereg politikai osztályának vezetője, L. I. Brezsnyev (jobbra) 1944-ben a Kárpátokban, megfigyelőállásban. Testvérlapunk, a Szovjetunió Kárpátontűli területén megjelenő Zakar- patszka Pravda munkatársainak összeállítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulóján. Gazdára talált kitüntetés / zgalmas pillanatokat élt át a közelmúltban Ivan Ivanovics Kopcsa, a Nagyszőllősi Műanyaggyár dolgozója. Ekkor nyújtották át neki azt a Haza Szolgálatáért Érdemrendet, amellyel 1945-ben tüntették ki. Ivan Kopcsa akkor önkéntesként harcolt a szovjet hadseregben. Az ütközetek Moravszka Osztrava csehszlovák település felszabadításáért dúltak. Ivan Kopcsa a harcokban súlyosan megsebesült. Több mint egy évig nyomta a kórházi ágyat. Közben az évek teltek. Az egykori önkéntes becsületes munkájáért, az idők folyamán több kitüntetést kapott. Ez utóbbi, a Haza Szolgálatáért Érdemérem viszont csak 34 év múlva talált rá gazdájára. Híradás az Ungváron október végén megtartott vásárról. A kép a nyitó felvonulást ábrázolja. (Fotó: Tóth) Az olimpia jegyében Könyv Csapról A Népek Barátsága renddel kitüntetett „Kárpáti” Könyvkiadó sajátosan készül az 1980-as évi olimpiai játékokra. Mivel a határmenti város az első lakott település, amellyel az olimpiára utazó külföldi találkozik, ezért „OUmpia 1980” című kiadványsorozatban Csapról, e fiatal szovjet városról a könyvkiadó gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg. A kiadvány orosz, magyar, cseh, szlovák és német nyelveken mutatja be Csapot, e kedves kis határmenti szovjet várost; hagyományaival, internacionalista kapcsolataival. A könyvben különös gondossággal mutatják be a szovjet, a magyar, és a csehszlovák vasutat és ismertetik a vasúti szolgáltatásokat. TTpojitmapj ec!z upatn, ndnaumecn f jÄpiiiapnaTCfcKÄ KM ÜNNEPI melléklet /
