Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
Á bizonyítás napjai ,Összejöttünk, ahányan csak voltunk a brigádban, s úgy döntöttünk, hogy ráhajtunk egy kicsit. Rajtunk ne múljon a tervteljesítés” — emlékezik a vasipari üzemben a munkaverseny-felajánlás születésére a brigádvezető. Nem kerestek nagy szavakat, még kevésbé gondolkodtak szólamokban, amikor csatlakoztak azokhoz, akik a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben jelentették be tevékeny részvételüket. Termelőszövetkezeti brigádban adtak arról számot, hogy az aratás sikerében a műhelyi dolgozók lelkesedése is benne van. Az asszonyok azzal büszkélkedtek, hogy az almaszüret minden eddiginél korábbi befejezése, a minőségi kifogás nélküli csomagolás éppen azon múlott, hogy meggyőzték egymást: ha már versenyben vannak, akkor igyekezzenek a legjobbak közé kerülni. Az év közepén igen sok híradás jelent meg arról, hogy a kibontakozó munkaverseny milyen energiát, erőt jelent a gazdasági feladatok végrehajtásában. Takarékosságról szóló felajánlások jelentek meg, a minőség, a termelékenység javítására tettek vállalásokat. A nemes cél érdekében könnyű volt megnyerni a munkásokat, tsz-tagokat, kisebb és nagyobb kollektívákat. Az apró munka, a teljesítés, a bizonyítás napjai viszont most vannak. Különösen jelentős ez az év zárásakor, amikor a vállalati, üzemi tervteljesítés is múlhat azon, hogyan „hajtanak rá” a munkapadok mellett. Az idézett vasipari üzemben például az említett brigád valóban sokat tesz, ha a maga részéről a terv teljesítését vállalta. Ám sokkal inkább elmarasztaló ez az üzem irányítására, hiszen a korábbi elmaradásért egyáltalán nem a munkások voltak a hibásak. A legtöbb helyen havonta, negyedévenként számba-sorba veszik, hogy az egyes brigádok, kollektívák milyen eredményeket értek el, hol tartanak a vállalások teljesítésében. Nem valamiféle ellenőrzés ez, hanem olyan értékelés, amely megmutatja az eddigi teljesítést, feltárja a verseny mozgató rugóit, az akadályozó tényezőket. Űjfehértón, a gyap- júszövő gyárban például a fonónők dekádonként tudják, hogy az utóbbi tíz napban ki volt a legjobb, s ehhez nem marad el az anyagi jutalom sem. A záhonyi átrakókörzetben a havi értékeléseken derül ki, hogy sokat javultak a széles kocsik kirakásánál, de korántsem jó a helyzet a személyszállító vonatok menetrend szerinti indításában. R munkások, a brigádok igénylik, hogy számon tartsák a versenyben elért eredményeiket. Nem hiúsági kérdés ez, hanem sokkal inkább az elismerés, a figyelem igénye. Az időszakonkénti értékelés egyben a hétköznapok tetteinek elismerése. A visszajelzés, a dicsérő vagy bíráló szó azért kell, mert akkor érzik, hogy nem csak a felajánlás idején, esetleg az év végi hajránál, hanem minden nap számítanak munkájukra. A mennyiségek, a nagyobb számok bűvöletében valamivel könnyebb volt munkaversenyre agitálni. Most viszont nem elsősorban a tonnákat, százalékokat hajszolják az üzemekben, hanem a takarékosság forintjait nézik, a minőség sokszor pénzben ki sem fejezhető javulását követelik meg. A határidő, a jó minőség szinte mindenütt értékmérővé válik. A közúti építők például az év vége helyett november végére átadják a nyíregyházi felüljárót a forgalomnak, miközben a befejező munkák tavaszra maradnak. Nem egyszerűen teljesítés, hanem a vállalat elismerésének kérdése, hogy a gyorsabb munka miatt ne kelljen később a felüljárót javítás miatt lezárni. R kongresszusi munkaversenynek még csak az elején tartunk. Nemcsak erre az évre, hanem jövőre is ad feladatot a felajánlások teljesítése. S az sem tűnik szentség- törésnek, ha menet közben módosítanak a vállaláson, mert az üzem érdekei azt úgy kívánják meg. Hiszen a munka verseny erejeképpen abban van, hogy a legfontosabb feladatra összpontosít. S ez a feladat természetszerűleg más lehet azoknál, akik csak a végrehajtásban dolgoznak, s azoknál, akik kihatással vannak a minőség, a termelékenység alakulására. A versenyben sokszor csak a vállalati, szövetkezeti termelési eredmények jobbá tételét látjuk. Pedig ettől sokkal többről van szó, hiszen más munkaterületeken is lehet okos felajánlásokat tenni. Példa erre az a településszépítő munka, amit évek óta szorgalmaznak Tiszalökön, s most újult lendületet vett a község érdekében. Említhetjük a guszevi pedagógus pártalapszervezet vállalását, ahol a külváros kedvezőtlen helyzetben lévő fiataljainak tanulását, az ifjúság védelmét szorgalmazzák, s nemcsak általában, hanem konkrét tettekkel. Nem biztos, hogy mindig számokkal mérhető lesz a munkaverseny eredménye. De tény, hogy sehol sem lehet jó gazdasági eredményeket felmutatni, ha a munkásokat, az ott dolgozókat nem nyerik meg a jó ügynek. Akkor, amikor számítanak az egyes munkahelyeken a „kisemberek” lelkesedésére, tetteire, egyben érvényesítik azt a demokratikus szemléletet is, amely kimondja, hogy csak együtt, a kollektíva erejével lehet eredményeket elérni. Lányi Botond Rajtuk az ország szeme Hire kifut a vonat Pártunk XII. kongresszusának jegyében kezdődtek meg az előkészületek az év végi beszámoló taggyűlésekre Záhonyban is, ahol a MÁV-nál 24 pártalapszervezetben több mint kilencszázötven kommunista először pártcsoport-tanácskozásokon értékeli a XI. kongresszus óta végzett munkát. Hogyap^készülnek e jelentős eseményekre? Erről beszélgettünk pártcsoportbizal- miakkal. Pontosan indítani Jurácsik Gáborné tizennégy év óta bizalmi a Il-es műszak pártszervezetében. — Évek óta jól dolgozik a mi kis kollektívánk. Nyolc elvtárs tartozik hozzám. Eléggé szerteágazó és felelős munkát végzünk. Van között tünk raktáros, vámközvetítő, vasútőr, pénztáros, fizikaiak is, meg szellemiek is. Együtt nehezen mozgatható a csoport, de külön-külön mindenkinek a helytállásán sok múlik. Olyan munkát végU ljanovszk: hajdani -nevén (1924-ig) Szim- birszk. Egykor tartományi székhely, ma nagyváros a Volga partján. Egy a Szovjetunió nagyvárosai közül, jelenében ugyanolyan, mint a nagyvárosok. Lakótelepek karolják, óriás nagyüzemeinek termékei hordják a hírét a világon, de húszemeletes modern szállodája szomszédságában faházak állnak. Ódon utcákon hársak, nyírek, platánok. Az udvarokon virág, és a vízpartra lefutó utcákon a Tisza-parti fák jutottak az eszünkbe. Nyár volt, né- hányan kértük hát, hogy úszmi szeretnénk a Volgában. A program nem adott rá időt máskor, így indultunk el kora reggel. Elképzeltük a csendes, nagy folyót, amelyről any- nyi dal szól, amelyről any- nyian írtak. Valóságos tenger fogadott, embermagasságú hullámokkal. Kísérőink mondták, hogy itt Kuj- bisev fölött tíz kilométernél is szélesebb a víz, mert ez a folyó nem ugyanaz, amelynek a partján a gyermek Lenin játszott, ez már az, amit a felnőtt Lenin megálmodott.. Három napig voltunk Lenin szülővárosában. Nincs talán földrész, talán ország sem, ahonnan az óriás szállodának ne lettek volna vendégei. Csoportok érkeztek és mentek, csoportosan jártuk mi is a várost. Eljutottunk az autógyárba, megcsodáltuk az arcát most kereső belvárost, mutattak lebontásra ítélt faházas utcákat. Beszélgettünk termelésről és várospolitikáról, ámultunk az óriás méreteken, mert amikor kértük, hogy mutassanak egy kolhozt is, mondták, hogy van itt a szomszédban egy. A szomszédság 180 kilométert jelentett. Volt hát élményünk elég, találkoztunk 1944-ben Debrecenért harcolt szovjet katonával, maga főzte pálinkával kínált, a kertben ittuk, ágakon átszűrődő napfény játszott a sárgult fényképeken, de ha Uljanovszk nevét hallom, akkor nem ez, Iván nem voltak csodagyerekek. Két nap múlva hiába is keresltük volna őket, másik négy gyereket találtunk volna, mert az iskola tanulói elosztják maguk között a nyarat, és egy krími üdüléssel feléig ^lmény; nekik is az idegenvezetés. Lenin egykori tantermében elkerítetten áll a pad, amelyben valamikor ült Ennek a padnak minden évben egy órára gazdája van. Az uljanovszki iskolák tanulói közül Lenin padjában Útravaló Uljanovszkból nem ezek jutnak az eszembe. Vologyára és Ivánra, Tamarára és Ljubára emlékszem legelőbb és legszívesebben. ök voltak az idegenvezetőink Lenin hajdani iskolájában, a házban, ahol élt, a kertben, ahol játszott. Tízéves gyerekek idézték a történelmet, állták türelmesen a külföldiek kérdéseinek pergőtüzét olyan biztonsággal, annyi már-már fölényes tudással, hogy mi csak ámultunk. Miből való ez a tudás? Tamara, Ljuba, Vologya és ülhet a legjobb elsőosztályos. A tanterem pedig tanteremként is szolgál. Minden szeptemberben itt köszöntik, itt ehben a tanteremben fogadják a legfiata- labbakat idősebb társaik. Hogy milyen élmény ez a gyerekeknek, arra bizonyság a kis idegenvezetők kérdések pergőtüzét álló tudása. Ljuba, Tamara, Vologya, Iván: éppolyan gyerekek, mint a mi gyerekeink. Délután a folyóra készültek, megörültek az ajándékba vitt jelvényeinknek, Lenin hajdani lakóházának udvarán legszívesebben ők is játszottak volna az udvaron épen maradt játékokkal. Tízévesek. Biztosan voltak, vannak és lesznek csínyte- h véseik, ugyanúgy izguljak egy-eigy nehéz dolgozat előtt, mint a mieink. Szerencsés gyerekek — mondhatják erre — mert Uljanovszkban élnek. A gyerekek valóban büszkék erre, de nem ezért szerencsések. Ápolni, szeretni, becsülni való történelmi értékek mindenütt vannak, és nem véletlen, hogy a szovjet gyerekek ezeket mindenütt egyformán ismerik, egyformán őrzik és a játék tiszta örömével tudják szeretni. Mondtuk ezt házigazdáinknak, kicsit irigykedve, mert nekünk is vannak tehetséges gyerekeink, vannak honismereti és történelmi szakköreink, de a gyerekeink mégis idegenebbek a történelemben, a tudásuk tudás marad, embert formáló jó játékká ritkán nemesül. Nem értették, mert ez ott magától értetődően így van, így természetes. Magyarázták: ha valaki nagy vállalkozásba kezd, ha például épít, akkor esi- ' náthát adósságot, de tartozni csak a jövőnek szabad. Aki a múltjával adósodik el, legyen akár egy nép is az, megszegényedik. U ljanovszkból ezt hoztam útravalónak, s ez azóta is minden évfordulón eszembe jut. Az ünnep tükre a fiatalság. B. G. zünk, amitől függ a szerelvények pontos indítása. Ha ezek nem készülnének el időben — mint vasutas nyelven mondják —, akkor a vonat „lebukott”. Hogy mit jelent ez? Pénzben óriási kiesést! Fontos termékek: koksz, faáru, vasérc, tranzitszállítmányok késve érkeznek be az országba, a címzett üzembe, s emiatt leállhat a termelés, az export. Csak egy vonatszerelvény „bukjon” le, az elveri a többit is, gazdasági kihatása szinte felmérhetetlen. Ennek megelőzésében segített sokat az elmúlt öt esztendőben a mi pártcsoportunk. — Itt a példamutatás valóban százezrekben mérhető. Elégedett lehetek a párttagok példamutatásával. Első helyen a nőket említeném. Nem magam miatt, haneni mert valóban példásan helytállnak. Rácz Lászióné szorgalmáért dicséretes. Mindent elkövet, hogy pontosan induljanak a szerelvények. Együtt dolgozik Dávid Józsefnével. ö is kommunista asszony. Jól megértik egymást. Csíki Ferencné a főpénztáros, a kis kollektíva lelke. Szabó Lajosról, a vasúti őrről csak jót mondhatunk, ö az olajtelepen teljesít szolgálatot. Ebben az energiaválságos világban ez olyan poszt, ahol igazán példásan bizonyítani kell. Menynyire? A tíz évvel ezelőtti eset bizonyítja, amikor leégett egy egész tartályvonat. — Munkánk sikere, vagy kudarca a párton kívüliektől is függ. Sokszor megtörténik, hogy kommunista asszonyaink segítenek ki a tizedik vagy a tizenkettedik vágányon vonatot összeállító párton kívülieket. Itt egy mindenkiért, mindenki egyért dolgozik. Gondolom, főleg a munka, a helytállás körül bontakozik majd a vita a pártcsoportban is. Azért, mert ez életünk egyik legfontosabb feltétele. S nem lehet közömbös számunkra, ki hogyan bizonyít a párttagok között. Piros jelzőnél Szabó László az üzemfőnökség pártszervezetében bizalmi két éve. Azt mondják, hogy a vasúti csomóponton ez a pártszervezet, az itt dolgozók az „agytröszthöz” tartoznak. Innen irányítják az egész hatalmas vasúti körzetet. — Ezért aztán elsősorban gazdasági kérdések kerülnek majd terítékre a megbeszélésünkön. Kilenc párttag tartozik hozzám, főleg gazdasági vezetők. Az, hogy az évi 15 millió tonna áru érkezése-továbbítása, átrakása idejében, gazdaságosan történjék, jórészt a pártcsoporthoz tartozók irányító, szervező munkájától függ. Itt tervezik, szervezik, irányítják az almavonatokat, a tranzitot, az exportküldeményeket. Ebben a pártcsoportban minden apró munkának érzékeny kihatása van. Erről a felelősségről szólunk majd, hiszen mindenkinek van pártmegbízatása. Egy-egy ésszerű javaslat, kezdeményezés milliós eredményeket hozhat. Balku Béla a forgalmi vonalbiztosító. Rajta és csoportján múlik a balesetmentesség, a vonatok menetrendszerűségének biztosítása, a vonatácsorgások kiszűrése, irányvonatok képzése. Egy-egy munkafázis is jelentős, így meg különösen az. Hasznos javaslata van a vonatácsorgási idő kiszűrésére, arra, hogyan lehet megszüntetni a jelzőknél az indokolatlan vonatfenntartást. Ezekről is szó lesz a pártcso- port-tanácskozáson. Reméljük, hasznosítják majd a javaslatainkat. Kiváló az utóbbi öt esztendő politikai képzésének mérlege is. Hárman végezték el a marxista—leninista esti egyetem szakosítóját, hárman az általános tagozatot, s három elvtárs a középiskolát. Nyolcán szereztek felsőfokú szakképesítést. Igazán gazdag öt esztendő munkáját mérlegelhetjük így is. Bizonyítás mindennap ’ . * i ■ • ' Orbán Ferenc, ä II-es műszak pártszervezetének bizalmija éppen öt éve, rakodó- munkásként kezdett, érettségizett, elvégezte a tisztképzőt. — Tizenkét elvtárs tartozik a pártcsoportomba. Főleg fizikaiak, kocsirendezők, váltókezelők, vonatmenesztő, kocsimester. Olyan emberek, akiktől az állomás vérkeringése, a gazdagon megrakott szerelvények pontos indítása függ. ök gondoskodnak arról, hogy az átrakó-pályaudvarok szerelvényeit kiszolgálják. Áldozatokat is követelő munka ez. Vállalták most a fiúk a XII. kongresszus tiszteletére azt is, hogy a széles kocsik átrakását társadalmi munkában is végzik. Van tekintélyük a párttagoknak, amit jó munkájukkal érdemeltek ki. öt év alatt 13 fiatal, főleg fizikai dolgozót vettünk fel a pártba. Kettőt nem találtunk alkalmasnak. Nálunk mindennap bizonyítani kell, s ha valaki melléfog, abból nem csak anyagi károk származhatnak, életekbe is kerülhet. Erre nagyon vigyázni kell. Farkas Kálmán KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. november 7.
