Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 7. Nyíregyháza, kiskörúti sávház. (Elek Emil felvétele) Á nyílt várospolitika jegyében Nyíregyházán Urbanizáció közkívánatra Száztízezer lakosú megyeszékhelyünk tíz év alatt nőtt másfélsze­resére. Űj lakónegyedek épültek, újabb területe­ket kapcsoltak a város­hoz, megkezdődött a bel­város rekonstrukciója. Ez idő alatt vált általá­nossá a vezetékes ivóvíz, a háztartási gáz, a táv­hő. Olyan alapvető vál­tozások ezek, mint a ka­masz növése, majd meg- férfiasodása. Tulajdon­képpen természetes, de a „végeredményig” sok gondot, meglepetést is tartogathat. Nyíregyháza változásai'na­gyon sok helybelit érdekel­nek. Bizonyíték erre a sok helyen szervezett várospoli­tikai ankét, a sok közérdekű javaslat, de az a számos megjegyzés, kezdeményezés is, amelyet szerkesztőségünk kap hónapról hónapra. Ese­tenként csak egy kisebb útja­vításra hívják fel a figyel­met, máskor városrendezés­sel összefüggő javaslatokat tesznek (mint nemrégiben a városközpont tervpályázati anyagának nyilvános kiállítá­sa idején), vagy városrészek névadójánál bábáskodnak a lokálpatrióták. így kapta ne­vét a Jósaváros, a Malom- kert, a Szamuely körút, a majdani keleti városrész, Nyíregyháza-Űjváros is. Tnezer válasz Különösen érdekes volt az a kezdeményezés, amelyet a nyílt várospolitika jegyében tízezer nyíregyházi megkér­dezésével végzett a városi pártbizottság és a városi ta­nács. A kérdőíveken nagyon sokan hozzáértő módon szól­tak a várospolitika kérdései­hez, jó összefüggésekre mu­tattak rá. Figyelemre méltó volt például, hogy elismerés­sel szóltak a gyors fejlődés­ről, ugyanakkor azt sem hall­gatták el, hogy úi feszültsé­gek keletkeztek. Átmenetileg lecsökkent például a város- központ lakosságának száma. Itt kis létszámú iskolai osz­tályokban tanultak a gyere­kek, az új lakótelepeken pe­dig esetenként még az alsó tagozatosok is váltott „mű­szakba” jártak. A város vezető testületéit sokat foglalkoztatta a kérdés, hogyan lehetne jobban össze­hangolni az egyes "fejleszté­seket, az egész város helyze­tének arányos javítását. Két­féle nehézséggel kellett szem­benézni. Az egyik: a hagyo­mányos módszerekkel már nem lehet áttekinteni egy ilyen nagy várost, erre a még oly gyakorlott apparátusok sem képesek. Olyasmire volt szükség, mint a rendezési terv, ameljhiek alapján lehet építkezni (ami a laikus szá­mára esetenként összevissza­ságot is mutat), de a terv végrehajtása után az egész munka eredménye például egy esztétikus, összhangban lévő lakótelep. Ilyen tervre volt szükség, csakhogy nem egyetlen lakótelepre, hanem az egész városra. Ábrák a modellen Ezt a tervet végül is a nyír­egyházi szakemberek által kidolgozott várospolitikai modellben megtalálták, s megtörtént ennek aktualizá­lása is. Ábráiból az is kide­rül: milyen következmények­kel járhat például egy ko­moly beruházási döntés. Egy sematikus példa: ha egy újabb nagy gyár épül a vá­ros valamelyik részén, akkor feltehetőleg módosul a tö­megközlekedés konstrukció­ja, más lesz az érdeklődés egy, a közelben lévő családi házas övezet építési telkei iránt, bizonyára újabb óvodai helyekre lesz szükség, »az érintett közművek nagyobb terhelése miatt esetleg meg kell gyorsítani azok tervezett bővítését és így tovább. Egy másik — bár az előb­biekkel összefüggő — gond, hogy milyen aránytalanságok keletkeztek az elmúlt évek­ben a városban. Sokszor tet­ték szóvá Jósaváros „össz­komfortosságát”, esetenként még feleslegesnek is minősít­ve egyes beruházásokat. Mindezt azért, mert ilyen be­ruházás közepette másutt (például a városközpontban vagy a keleti, nyugati város­részekben) alig változott va­lami, esetenként a járdala­pokat is társadalmi munká­ban fektették le, hogy valami fejlődés történjék. Arról is szólni kell azon­ban, hogy egy korszerű vá­rosépítési színvonalat nem lehet feladni: ami most épül, annak 2000-ben is meg kell állnia a helyét. Hintalakótelep A kibontakozás útja azon­ban már jól látható. Jósavá­ros csak egyike az új lakóte­lepeknek. Méreteiben kisebb, de hasonlóan korszerű épül már az állomás mellett, s rendkívül gyors ütemben. Már látható, hogy 5—8 éven belül egy színvonalas város- központ is kialakul. Megtör­téntek az előkészületek a ke­leti városrész átformálására is. De aki mostanában a Ság- vári városrészben, a hajda­ni Friedmann-telepen jár, rá sem ismer gyáros peremére, ahol családi* és társasházak­ból minta lakótelep épül, sok remek, egyéni ötletet fel­használva. Marik Sándor Hóügyelet november 15-től Készen állnak a sószórók Télszagú a levegő. Havas esőt is láttunk már a na­pokban, és olvashattuk a hír­adást: hegyeinkben felkötöt­ték a sítalpat a hó szerelme­sei. Nem tudni, mikor lesz fe­hér a táj idelent is — min­denesetre jó felkészülni rá, ne érjen váratlanul bennünket a havazás. Nyíregyházán az in­gatlankezelő és szolgáltató vállalatnál is a télre készü­lődnek emberek, gépek egy­aránt. Befejeződött a vállalatnál a géppark ellenőrzése, felké­szítése. A nyári hőségben ut­cát hűsítő locsolókocsik közül kettőt átalakítottak hótolásra, ellenőrizték a sót szóró jár­műveket. Ez utóbbiból újat is vásárolt a vállalat, a gép a napokban érkezett meg Nyír­egyházára. A hókupacokat az úttest széléről fölszedő és elszállító gép, meg a teher­gépkocsik készen állnak. Vá­sároltak egy új sóőrlő-keverő masinát is, mellyel meggyor­sítható az olvadást segítő anyag előkészítése. A telepe­ken jókora halmokban áll a só és a homok — nincs ve­le különösebb gond. Az ingatlankezelő novem­ber 15-től hószolgálati ügye­letet vezet be. Éjjel és nap­pal egyaránt mozgósíthatók a vállalat dolgozói — külön ri­asztási tervet dolgoztak ki számukra. Erre bizony szük­ség is lehet, hiszen nem tud­hatják, mikor hullik nagyobb mennyiségű hó a város útjai­ra — márpedig korán reggel­re a legfontosabb útvonalakat szabaddá kell tenni, hogy megindulhasson a megyeszék­hely élete. Az utak az ő hatáskörükbe tartoznak — ám a járdák már nem! A házak tulajdonosai­nak, felügyelőinek kötelessé­ge a járdák megtisztítása, s az üzletek előtt sem marad­hat jég, hó a gyalogjárón. A városi tanács közterület-fenn­tartó irodája ellenőröket állít munkába a tél beköszönte- kor — ők ellenőrzik ezt a munkát. Ahol nem lesz foga­natja figyelmeztetésüknek, ott szabálysértési feljelentést tesznek a mulasztók ellen. De ne is ez legyen az elriasztó: inkább arra gondoljanak a háztulajdonosok, házfelügye­lők, hogy ők is járnak az ut­cán — és másutt, az övékéhez hasonló mulasztás helyén, bi­zony pórul járhatnak ... (tarnavölgyi) Könyvtáravatás az Alkaloidában Űj szakszervezeti klub­könyvtárral gazdagodott a ti- szavasvári Alkaloida Vegyé­szeti Gyár. Az üzemi közmű­velődés céljait szolgáló léte­sítmény a gyár szomszédsá­gában lévő lakótelepen ké­szült el összesen 4 és fél mil­lió forintos költséggel. A be­ruházás nagyobb része — 3 és fél millió — saját, vállala­ti költség, egymillió forintos támogatást kaptak a SZOT- tól. Az épület belső berende­zései mintegy 700 ezer forint­ba kerülték. Az új épületben kapott he­lyet az üzemi szakszervezeti könyvtár. Közel hétezer kötet sorakozik a polcokon, a folyó- íratolvasó-teremben pedig 38 féle hazai és külföldi újság és folyóirat várja az olvasókat. Egy nagyobb tanácskozóte­rem és két klubterem tarto­zik még az épülethez. Ezek­ben a jövőben rendszeresek lesznek a közművelődési programok. A ház megnyitá­sára, ünnepélyes körülmé­nyek között november 5-én került sor, amikor az első program is megkezdődött. Szabolcsi képzőművészek al­kotásaiból nyílt kiállítás, me­lyet az érdeklődők november 13-ig naponta 8—18 óra kö­zött tekinthetnek meg. Próbaszakasz Nagyecsed—Zsírostanya között Műanyag szövetek az útépítésben Az útépítés hagyományos­nak tekinthető anyagain kí­vül — mint például a külön­féle ásványi anyagok, bitu­men és cement — napjaink­ban egyre nagyobb szerep­hez jutnak a műanyagok. A víz behatolása ellen védő fó­liák, a fagykárok megelőzé­sét szolgáló műanyag habok, az impregnáló, ragasztó mű­gyanták és különböző úttar­tozékok alkalmazása sokfelé elterjedt. Mintegy tíz éve egyre bő­vülő körben alkalmazzák — az eredetileg könnyűipari cé­lokra gyártott — tűzött, ne­mezeit műanyag textíliákat. Ezek a végtelenített polipro­pilén, poliamid, polietilén stb. szálból készült anyagok több olyan jó tulajdonsággal is rendelkeznek, melyeket az útépítésben kiválóan lehet hasznosítani: például a vizet átengedik, de már a legap­róbb 'fklajszéiflcséket is visz- szatartják, hőmérsékleti, ve­gyi hatásoknak jól ellenáll­nak. A kísérleti út próbája. Magyarországon először 1972-ben alkalmazták a fran­cia Rhone-Poulenc Textil „Bidim” márkájú anyagát. Ennek segítségével igen rossz minőségű tőzeges talajon, vi­szonylag olcsón és rövid idő alatt építették meg egy út­szakasz töltését. Talajcsere A„nagy kincs" ______j Az iparvágányra este tol­ták be az üres vagonokat. Kovács — az egyszerűség kedvéért nevezzük így törté­netünk főszereplőjét — még a rakodás megkezdése előtt elemlámpávál világította át a kocsikat, hogy meggyőződjön róla: valóban üresek, s meg­kezdhetik a rakodást. Az egyik kocsi sarkában egy furcsa alakú tárgyat fedezett fel. Zseblámpáját maga elé tartva közelített a sarok felé, s amint odaért, arcát elön­tötte a veríték. A zseblámpa gyenge fénye ellenére is azonnal felismerte, hogy a tárgy egy hatalmas aranyrúd. Pillanatok alatt eldöntötte: erről hallgatni kell, senki nem tudhatja meg, mekkora szerencse érte. Kétszer is ne­kirugaszkodott, míg az arany­rúd engedelmeskedett erejé­nek, s csendben vonszolta el a kocsi ajtajáig. Leugrott, s mivel nem látott a közelben senkit, vállára vette, hogy el­rejtse mielőtt bárki is fel­fedezhetné a hatalmas kin­cset. Az idő nagyon lassan telt. Ha szerét ejthette, el-elné- zett a kincs felé, aztán éjfél körül hazakérezkedett. — Menjen, úgy se sok hasznát vesszük — mondta főnöke a hol hófehér, hol vérvörös arcú Kovácsnak, aki versenyzőket megszégyenítő gyorsasággal száguldott ha­záig kerékpárjával. Az asz- szony már aludt, amikor ha­zaért, nem is háborgatta, csak egy zsákot rakott ko­pott aktatáskájába, s elin­dult vissza munkahelyére. A kincset a zsákba kezdte pakolni. Óvatosan rakta fel a nehéz tömböt a csomagtar­tóra. Otthon a konyhaasztal­ra rakta ki a tömböt, s csak azután költötte fel feleségét. Az asszony álmos szemekkel nézte: mit akar ezzel a nya­valyával éjszakának idején az ember, aztán pillanatok alatt kiment szeméből az álom. Reggel együtt beszélték meg, hová rejtsék a nagy kincset, csak arra nem volt semmilyen ötletük, hogyan értékesítsék. Tömbben elad­hatatlan, azt nagyon jól tud­ták, csak akkor érnek vele valamit, ha sikerülne apró szeletekre vágni. Teltek a na­pok, s Kovácséknál egyre na­gyobb tervek szövődtek. Az ember dolgozni járt, s mun­katársai sokszor alig ismer­tek rá. Az asszony csak két napig állta a titkot. Először csak célozgatott a szomszédasz- szonynak: milyen szerencse érhetné őket, ha egy ötösük lenne a lottón, aztán kibújt belőle a nagy titok. Ha már szóban elmondta, miért is ne mutatná meg a kincset — gondolta —, míg a férj dol­gozott, előkerült rejtekhelyé­ről az aranyrúd. A szomszéd- asszony először kíváncsian, aztán irigykedve nézte, s kö­szönés nélkül távozott. Este ünneplő ruhában állí­tott be Kovácsékhoz a szom­széd házaspár. Az ember kezdte a beszédet, s Kovács azt hitte, rosszul lesz, ami­kor meghallotta, hogy a szomszédék ismerik a titkot. Először az asszonynak akart esni, aztán meggondolta, s ha fájó szívvel is, felajánlott egy kis darabot a szomszéd­nak, ha tartja a száját. Egész éjjel dolgoztak, míg sikerült két kis szeletet vágni a tömb­ből, de a szomszéd másnap újra megjelent, hogy ennél több szelet arany a hallgatás ára. Ismét a tömbnek estek, de a szomszéd két nap múl­va újabb aranyat kért. Már- már egymásnak estek, de Kovács belátta: csak újabb arannyal foghatja be a szom­széd száját. Még kétszer ismétlődött meg az eset, s bár a tömb­ből még alig hiányzott, Ko- vácsnénak felmondták az ide­gei a szolgálatot. Reggel, amikor férje dolgozni ment, ő beállított a rendőrségre, s elmondta az ügyeletesnek az esetet. A tömb a rendőrségi kocsiba, aztán szakértők ke­zébe került, akik ránézésre megállapították, hogy egy bronzöntvény volt Kovácsék rejtett titka. Kovácsot nem állították bíróság elé, csak szabálysér­tési büntetést kapott, de az­óta a karikagyűrűjét sem lát­ta az ujján senki. Balogh József nélkül, közvetlen az ingová­nyos, süppedős tőzegre fek­tették a műanyag szövetet, amely a fölé került töltés sú­lya alatt meggyorsította az altalaj megszilárdulását, meg­gátolta a földmű anyagának elsüllyedését, keveredését és segített a terhelés elosztásá­ban. A kedvező tapasztalatok után további, sokirányú al­kalmazásra is sor került. A KPM megyei Közúti Igazga­tósága ez év eleje óta a mű­anyag textíliák felhasználá­sának olyan területeit kutat­ja, amelyek eddigi kipróbá­lása során általánosítható el­méleti és gyakorlati ismere­teket még nem sikerült sze­rezni. A Nyíregyháza—Dombrád —Kisvárda útvonalon a ta­vaszi olvadási károk által tönkretett szakaszokon az erősítő aszfaltréteg hatását igyekeznek fokozni műanyag beépítésével. Ugyancsak műanyag szö­vetet terítettek a Nagyecse- det Zsírostanyával összekötő út burkolatának egy szaka­sza alá. Az ősszel épített, mintegy másfél kilométer hosszúságú úton öt különféle pályaszerkezet tulajdonságát értékelik, hasonlítják a szak­emberek. A közúti igazgató­ság célja, hogy — a közis­merten kis teherbírású, agya­gos „ecsedi” talajon — a mű­anyag segítségével jobb és egyben kisebb költségű szer­kezettel lehessen az utakat építeni, megerősíteni. Merza Péter

Next

/
Thumbnails
Contents