Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
Leitner Istvánnal, a nyíregyházi Ságvári Tsz elnökével a hatékonyabb gazdálkodásról Ne vegyék személytelenségnek, hogy a megszólítást ezúttal mellőzöm. Több címzett is van, akihez e néhány sor szól, valamennyien az egyik nyíregyházi középiskola tantestületéhez tartoznak. Véletlenül hallottam a parázs vitát, amely a tantestület néhány tagját már- már emberi méltóságából is csaknem kivetkőztette. Ha azt gondolnánk, hogy fontos nevelési problémáról lehetett szó, tévednénk. Azaz mégis van nevelési vonatkozása a dolognak, csak éppen a negatív oldalon ... Mi váltotta ki a vitát? Egy tanulói kezdeményezés. A kollégisták elhatározták, hogy feláldozzák vasárnapjukat és folytatják az almaszedést, nehogy a váratlan fagy kárt tegyen a tsz termésében. Sokuknak a szülei tsz-ben dolgoznak, talán ezért is volt egyöntetű a szavazás, hisz zsebre is megy a munka, a kevesebb termést év végén megérzik majd a tsz-tagok. Most nem vitatom, hogy a vasárnapi almaszedés — a jószándék mellett1 is — feltétlenül követendő-e, nem veszi-e el az időt a legfontosabb tanulói munkától, a másnapi felkészüléstől. Nem is lett volna mondanivalóm, ha a tantestület ezt vitatja meg, de nem erről folyt a beszéd, hanem a vasárnapi tanári felügyelet díjazásáról. Megvan a kialakult rendje, szabálya annak, hogy az őszi mezőgazdasági munkáknál a tanári felügyelet nem maradhat el. Néhány tanár vásári kofákat megszégyenítő perlekedéssel fejtette ki: csak akkor hajlandó elmenni a diákokkal az almaszedésre, ha dupla felügyeleti dijat kap ezért. Elvégre vasárnapi munkáról van szó — mondták. Néhány kolléga megpróbált más, nem a pénz értékével összefüggő érvet is felsorakoztatni, de lehurrogták. Mások „jótékony” hallgatással fejezték ki véleményüket, ami egyáltalán nem zavarta a dupla „felléptidíjért” hadakozókat. Nem akarok senkit egyoldalúsággal vádolni; jól tudom, mindenkinek szüksége van a vasárnapi pihenőre, másnap a tanárt is éppúgy várja a kemény munka, mint bárki mást. Megérteném a felháborodást, a duplapénz-követelést, ha már több vasárnap sor került volna ilyen munkára. De csupán egyetlen va- - sárnapról volt szó, amit a tsz is külön nagyon kért, és a fiatalok KlSZ-szerve- zetéhez fordult az ügy támogatásáért. Azt is jobban megérteném, ha a diákok dupla díjazásáért kerekedett volna vita, de az szóba se került. Valójában a felügyelő tanárok megkapták a dupla pénzt, — amit a tsz a szabályokat megszegve tudott kifizetni — és az ügy a „lovagiasság” szabályai szerint el is rendeződött. A fiatalok megkapták a szimplapénzt. De hátra maradtak a kérdések ... Hogyan vélekednek a dologról a diákok? Az ilyesmit aligha lehet eltitkolni, már csak azért sem, mert az egymás közti vitát a tanárok tovább folytatták a tanulók jelenlétében is. Egyáltalán nem gondolva arra, hogy a fiatalok értékelő reflexei nyomban működésbe lépnek és megszületik az elmarasztaló „osztályzat”, ezúttal a tanárok „értesítőjébe” kívánkozva. De kivel láttamoztassa a tanár az ilyen bejegyzést? Csak önmaga becsületével, presztízsével. De mi történik, ha ez olykor néma marad, s néhány forint fejében a legerősebben ható tényezőt, a példa erejét és hitelét rombolja le, s a fiatalokban negatív lenyomat marad meg, hosszú időre. Nem akarok igazságtalan lenni, anyagiassággal, kapzsisággal vádolni az ügyben szereplő tanárokat. Meglehet, pillanatnyi hangulat szülte azt, vagy a hónap végi pénzszűke — netán a háztartásban is mindjobban előlépő takarékosság, spórolás kis ördöge. Azt sem állíthatom, hogy a magukat erősen lejárató nevelők egytől egyig rossz pedagógusok, rutinemberek, akik lélektelenül ledarálják az órák anyagát és már rohannak is haza, vagy magánórákra. Azt is tudom, hogy a pedagógus is éppolyan jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező ember, mint bárki más. Vannak azonban olyan íratlan normák, amelyek rá jobban vonatkoznak, amelyeket ő nem léphet át egykönnyen, mert napi fáradozása, hivatása eredményét veszélyezteti. A Sok szó esik mostanában a hatékony- w Ságról. Sajnos legtöbbször csak általában. Szeretném, ha ön saját tapasztalatait mondaná el: mit tesznek a Ságvári Termelőszövetkezetben a hatékonyabb gazdálkodás érdekében? — Gondjaink, eredményeink megértéséhez két évvel ezelőtti állapotból kell kiindulni. Akkor a Ságvári Termelőszövetkezet 2600 hektáron gazdálkodott. Ez a terület az akkori kívánalmaknak megfelelően alkalmas volt nagyüzemi gazdálkodásra. A városban azonban a mezőgazdasági terület nagyobb hányadán szakszövetkezetek működtek, amelyek továbbfejlesztése napirendre került, így a mi szövetkezetünk is — két szakaszban — több szakszövetkezettel egyesült. 1978. január 1-től már 5200 hektáros lett szövetkezeti gazdaságunk. 1979. január 1-gyel pedig — újabb csatlakozással — elértük a 7 ezer hektárt. A Ez közel kétharmados növekedés. Ho- w gyan kezdtek munkához? — A csatlakozó öt szakszövetkezet közül kettőben volt a gazdálkodás valamelyest megalapozott, amelyekben közös állóeszközzel is rendelkeztek. A másik három esetben mondhatnánk a csőd szélén állt a még alacsony fokú szakszövetkezeti gazdálkodás is. A csatlakozott szakszövetkezetek területének csak huszonöt százalékán -vertt közös művelés, a többi földet kis parcellákban művelték a tagok, a régi módon. Az ún. nagyüzemi területeken is elsősorban kalászost és kukoricát termeltek, olyan növényeket, amik nem igényeltek kézi munkaerőt. Ebből is adódik, hogy kialakult munkaszervezetről, közös munkába járásról szinte nem beszélhettünk. Az 1978-as esztendő sok nehézségével kísérleti évnek is nevezhető. Ekkor kellett kialakítani a közös táblákat és létrehozni a munkaszervezeteket. A szántóföldi gazdálkodásban első lépés volt — amennyire lehetőség volt rá — a tápanyagfeltöltés, a táblák termőképességének azonos szintre való hozása. Ez igen sok munkát adott, mivel a parcellák különböző állapotban kerültek hozzánk. A talajvizsgálatok nyomán nem egy olyan terület volt, ahol hektáronként 8—10 mázsa műtrágyát is ki kellett szórnunk, a megfelelő talajerő szintrehozásához. A Ez szakmai, gazdasági feladat volt, de v hogyan tudták megszervezni a közös munkát a mindeddig egyénileg gazdálkodó szövetkezeti tagok sorából? — Mint ismeretes, a nyíregyházi tanya- világ lakói szorgalmas emberek. Legtöbbjük látástól vakulásig dolgozott a földjén. A ren- szerezett munkához azonban nem voltak hozzászokva, ezért igen nagy szervező tevékenységre volt szükség, hogy kialakítsuk a i nagyüzemi munkakereteket. Szakemberekkel nem rendelkeztek, így a megnövekedett területhez, a megtöbbszöröződött munkaerőhöz jelentősen növelni kellett a szakgárdát. Sikerült a tavaszi munkakezdést 32 felsőfokú szakemberrel indítani. Mindezek: a szakemberek alkalmazása, a tagság összeko- vácsolódása, a táblák kialakítása sokba került, ezt csak jelentős állami támogatással tudtuk megvalósítani, elérni. A nagyfokú gépesítés, a műtrágya és növényvédő szerek felhasználása erősen terhelte gazdálkodásunkat. Mindezek ellenére: ha a tervezett nyereséget nem is értük el, de már az első esztendőben 4,5 milliós eredménnyel zártuk az évet. Arról szólt, hogy a szakszövetkezetek két ütemben csatlakoztak. Hogyan hasznosították a második ütemben az első év tapasztalatait? — Igen, az Üj Erő Szakszövetkezet 1800 hektárral 1979. január 1-ével egyesült velünk. De mi már 1978 tavaszán szerződést kötöttünk velük, amelyben meghatároztuk az aratás utáni fokozatos közös munkákat. így például együtt tervezhettük a talaj-előkészítést, a vetést, az őszi mélyszántást. Ez a csatlakozás így már sokkal zökkenőmentesebb volt, mint az előző egyesülés, hiszen akkor minden munka tavaszra maradt. Javasolni tudom: ahol egyesülés előtt állnak a szövetkezetek, ne a január 1-i dátummal kezdjenek a közös munkához, hanem már az év második felében dolgozzanak együtt. Lassan vége felé jár a 79-es esztendő. A jobb előkészítés után milyen tapasztalatokat vontak le? — A volt szakszövetkezeti tagok többsége tavaszra eldöntötte, marad-e a termelőszövetkezetben, vagy az ipart választja. Akik maradtak, ma már úgy nyilatkoznak: nem csalódtak, hiszen élvezik a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, nem kellett csökkenteni a háztáji állományt, mert a közös gazdaság hozzájárul annak takarmányellátásához. Rendszeres információink nyomán tudjuk, hogy a tervezett 11,5 milliós nyereség meglesz, sőt a jelenlegi kilátások szerint, ha a hátralévő két hónapban is teljesítjük terveinket, ezt az összeget egy-két millióval meg is fejelhetjük, összegezve: a mögöttünk lévő két év alatt megteremtettük az igazi nagyüzemi gazdálkodás feltételeit, úgy tárgyi, mint személyi téren. Most már hozzáláthatunk az első kérdésben feltett hatékonyabb gazdálkodás megvalósításához. A hatékonyság érdekében terveznek-e szerkezetváltoztatást a növénytermelésben? — Az eltelt két év alatt kialakult növényi szerkezeten jelentősebb változást most nem tervezünk; talajadottságainkhoz, gépesítettségünkhöz, valamint a tagság kézi munkaerejéhez alakítottuk már a 79-es évet is. Mivel területünk alkalmas vetőmagtermelésre, ezért szerződést kötöttünk a vetőmagtermeltető vállalattal kalászos magvak termelésére. Ez minőségileg gondosabb munkát kíván, de az ellenértéke a magasabb árban bejön. Kalászosokat 2 ezer hektáron termelünk. Célunk, hogy az állatállomány abrakját mi termeljük meg. Ezért a kukorica vetését 1400 hektárra növeltük. Említésre méltó még a 400 hektár napraforgónk, valamint a kézi munkaigényes 100—100 hektár paradicsom, illetve dohány. E növények termeléséhez megfelelő szakembergárdával, géppel, kézi munkaerővel és szárítási háttérrel rendelkezünk. A Várható-e módosítás a növényi termékek értékesítésében, feldolgozásában? — A már említett értékesebb vetőmagtermelés mellett rugalmas szerződésünk van a konzervgyárral 100 hektár paradicsomra. A konzervgyár megengedi, hogy a város ellátására — amennyiben a piac igényli —, étkezési paradicsomot adhassunk el. Legjelentősebb változtatást az abraktakarmány feldolgozásában tervezzük. Eddig az volt a szokás, hogy a megtermelt nagy mennyiségű kukoricát eladtuk a terményforgalmi vállalatnak, majd táp formájában visszavásároltuk. Ez óriási szállítási költséget, másrészt a natúrtermék és a táp árkülönbsége miatti jelentős ártöbbletet is jelentett. A helyi feldolgozási fok javítására keverőüzemet létesítünk, és csak a koncentrátumot vásároljuk meg. Ez azt jelenti, hogy az eddigi 800 vagon táp helyett, mindössze húszszázaléknyi koncentrátumot kell szállítanunk és elmarad a kukorica befuvarozása a terményforgalmihoz. A Önöknél jelentős az állattenyésztés és w -tartás. Milyen változást terveznek? — Szövetkezetünk foglalkozik sertés, szarvasmarha, juh és baromfi tartásával. Mind a négy ágazat jelentős, de legnagyobb volumenű a sertés. Jelenleg évente hétezer darab hízót bocsátunk ki. Most azt tervezzük, hogy telepbővítéssel — három új ólat építünk — évi 10 ezer hízott sertés előállítására lesz lehetőségünk. A meglévő telepen a közmű, a szociális létesítmények olyan méretűek, hogy a bővítést erre ráépíthetjük. Az újabb 3 ezer sertés hizlalását jelentősen kevesebb általános költség terheli, mint az eddigi 7 ezer darabot. Számításaink szerint ezzel mintegy 6 százalékos eredményjavulást érünk el a hizlalásban. A juhászat most van kialakulóban. Az Uj Erő Szakszövetkezettől 400 darab anyajuhot örököltünk, amit már 1200 darabra növeltünk; ezt az állományt felfejlesztjük 2000 darabra. A nagy juhászattal rendelkező termelőszövetkezetekhez képest ez nem jelentős létszám, mégis azt mondjuk, hogy gazdálkodásunkban jelentős. Nem tervezünk drága intenzív tartást, mi a 2 ezer juhot afféle „betakarító brigádként” a kombájnok után járatjuk. A 2 ezer darab juh jórészt melléktermékeken és a gépi betakarítás utáni szemhulladékon megél. Ha nem is a magtárban, de a jövedelemben jelentkezik a megtermelt kukorica minden csöve, ugyanígy a kertészetben is hasznosítani tudjuk a juhlegeltetést. Nem nagy jelentőségű, de itt említem meg, hogy a 4-es főút mellett, vele együtt a császárszállási üdülőkörzetben igény van egy birkacsárdára. A vendéglátó üzemet saját nyersanyaggal tudnánk ellátni, esetleg választékbővítés miatt kooperálnánk a halászati termelőszövetkezettel. A A hatékonyság, a hatékony gazdálkodás egyik fontos alkotóeleme a takarékosság. Hogyan takarékoskodnak anyaggal, munkaerővel ? — A megnagyobbodott gazdaság, a korábbi öt kilométeres hatósugarú terület 15 kilométerre szélesedett ki. Ekkora területen a gépek, a munkaerő ésszerű mozgatása jelentős megtakarításhoz vezethet. Például szakmai és minőségi szempontból fontos, hogy a gépjavítást egy helyre összpontosítsuk. Hasonlóképpen központosítottuk a növényvédőszer-raktárt. Viszont az időszaki kiszolgálást a kisebb, illetve a távolabbi üzemegységekben is megvalósítottuk. Minden üzemben van mérőműszerrel ellátott üzemanyag- kút. A traktorokhoz nem hordókban adjuk ki az üzemanyagot, hanem szakszerű, ellenőrizhető töltőállomásokról vételeznek. Korábban a váltás például a nagy Rába gépeken is úgy történt, hogy műszak lejártával a traktoros hazajött a drága géppel, a váltótárs pedig ezzel ment a munkahelyre. Most a váltást mindenütt a munkahelyen végzik. Ezzel időt és üzemanyagot takarítunk meg. önálló energetikus állandóan ellenőrzi az üzemanyag-felhasználást. A Ezek a tervek szépek, de gondolom nem elegendő csak az év végi mérlegben meggyőződni arról, hogy ezt így hajtják-e végre. Konkrétan hogyan ellenőrzik a végrehajtást? — Nálunk minden vezető egyben ellenőrzője is az általa felügyelt, irányított területnek. Ezen túl heti beosztással két szakember éjjeli ellenőrzéseket végez. Heti tapasztalatukról kötelesek írásban jelentést tenni az elnökhelyettesnek, aki a tapasztalatok nyomán utasítást ad ki az észlelt hiányosságok megszüntetésére. A gazdálkodás évközi átfogóbb ellenőrzése negyedévenként történik. Egy jól működő üzemgazdasági csoportot hoztunk létre, amely háromhavon - ként részletes jelentést ad az elért gazdasági eredményekről, a költségek alakulásáról. £ A mezőgazdaság legtöbb ágazatában a termés mennyiségét is növelni szükséges, ugyanakkor előtérbe került a minőség. Hogyan tudják a minőséget például bérezéssel elősegíteni? — Bérszabályzatunkban, ahol csak mód van rá, mindenütt alkalmazzuk a minőségre ösztönző bérezést. Például az almatermésünk olyan volt, hogy abból a csomagolásnál ki lehetett hozni 90 százalékos exportminőséget. Aki ilyen munkát végzett, az mázsánként 33 forintot kapott. Aki 80 százalékot hozott ki ugyanabból az almából, az már csak 25 forintot kapott mázsánként. Hasonló ösztönző bérezést vezettünk be — versennyel kombinálva — a kombájnosok részére is. A minőséget szolgálja a tagság szociális ellátásának javítása. A már legtöbb helyen alkalmazott munkásszállítás, munkahelyi fürdő és egyebek mellett 1980. január 1-től megszervezzük a főállású üzemorvosi állást. Ugyancsak minőségjavító tényező a szocialista brigádmozgalom általánossá válása. A Milyen változtatást terveznek a következő években a hatékonyság fokozására? — Például a Növényvédő és Agrokémiai Állomással területünknek mintegy 60—70 százalékát vizsgáltattuk meg eddig. Jövőre szeretnénk elérni a 100 százalékot. Mi a műtrágyával csak okszerűen takarékoskodunk, az eddigi vizsgálatok is kimutatták, hogy egyes helyeken túladagoltuk a tápanyagot, máshol kevesebbet adtunk. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a friss, naprakész talajerő-térképeket. A műtrágyázás mellett nagyobb gondot fordítunk a szerves trágya felhasználására. Például az idén egy 30 hektáros paradicsom- táblát baromfitrágyával készítettünk elő. Ennek hatása a termés mennyiségében és minőségében jutott kifejezésre. A baromfitrágyával kezelt területen 500 mázsa volt a hektáronkénti hozam, míg a műtrágyázott területen 330 mázsa termett. Korszerűsíteni kívánjuk a gyümölcstermő területünket. Jelenleg 179 hektár termőgyümölcsösünk van, amely hagyományos telepítésű. Erről a területről legjobb esetben is 200—250 vagon termést tudunk betakarítani. A következő években telepítendő 100 hektáros korszerű gyümölcsösünkről hektáronként akár 300 mázsa termést is szedhetünk. A 100 hektár intenzív telepítést 3 év alatt kívánjuk megvalósítani. Korábban ágazati rendszerben irányítottuk a termelést. Az a tapasztalatunk, hogy az üzemegységi rendszer jobb, komplexebb, a vezetők közelebb kerülnek a tagsághoz. Ezért az üzemegységi rendszert vezetjük be. Sok lehetőség van még a mezőgazdaságban, de valami döntő, nagy ugrásokról nem beszélhetünk. A látványos, nagy tervek helyett a mindennapos, szorgalmas, apró tettek vihetnek előre. És nem szabad ragaszkodnunk mereven terveinkhez; ha a piac jövőre mást kíván, mint két évvel ezelőtt, akkor bátran változtassunk. Szerintem a hatékonysághoz tartozik a változó környezethez való gyors igazodás is. Köszönöm a beszélgetést. Csikós Balázs •C^éé KM VASÁRNAPI MELLÉKLET rVasárnapi i INTERJÚ 1979. november 4.
