Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

1979. november'30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Törté­nelem J övőre újra érettségi tárgy lesz a törté­nelem. örvendetes, bár mitsem változtat a té­nyen: felnőtt egy generá­ció, amelyik ha a mát akarja megérteni, nehezen képes csak erre. Nem lát­ja hova nyúlnak a gyöke­rek, honeét indultunk, miért úgy alakult a sor­sunk, ahogyan alakult. A „História” című fo­lyóirat szerint a pécsi ta­nárképző magyar szakos hallgatója nem tudta, mi is az a falanszter, a nyír­egyházi főiskola tanszék- vezetője, dr. Hársfalvi Pé­ter pedig a történelem szakra jelentkezők felké­születlenségéről adott le­hangoló beszámolót. Lát­tam egy felmérő kérdés­sorozatot, ami első éves főiskolások tudatlanságá­ról árulkodott. Kr Értelmes , beszélgető- társam nem tudta, mikor volt a mohácsi csata, mert nekik a gimnáziumban azt mondták, nem a dá­tum a fontos, hanem a fo­lyamatok ismerete. És képtelen voltam meggyőz­ni, hogy valóban, nem minden évszámot kell tudni, de a törvényszerű­ségek „kapaszkodók”, tör­ténelmi csomópontok nél­kül, mindössze légbuboré­kok. Mert törvényszerűsé­geket felfedni konkrét is­meretek elvonatkoztatásá­val lehet csak, és minden­kinek végig kell járni az utat — ha nem is teljes aprólékossággal —, amit a történelmi mozgatórugók, felfedői is megtettek. Enélkül a folyamat, csont­váz nélküli izomzat csu­pán. Nem a diákok marasz- táiandók el. Az hibázott, aki a történelmet másod­rangú stúdiummá alacso- nyította, de vétkes az a tanár is, aki belenyugo­dott ebbe, nem véve a fá­radságot, hogy mindezek ellenére, a legtöbbet adja tanulóinak. Szegényebbek lettek a diákok, szegényebb lett a társadalom is. Sokan so­hasem pótolják már a hi­ányokat, mert az igényt nem ültették beléjük. A továbbtanulók viszont kínlódnak, mert arra kel­lene építeniük, -amit a kö­zépiskolában nem tanítot­tak meg nekik. Pedig az értelmiségre, az új szak­emberekre, különösen nagy szerep vár. Nem elég, ha szakterületük értői lesznek csupán, mert köz­életi, erjesztő, irányt mu­tató feladatuk is lesz. Eh­hez viszont, társadalom- tudományi ismeretek kel­lenek. Németh László, mint .vásárhelyi tanár, a tár­gyakat, történetiségük­ben tanította. Tudta, min­den tantárgy, egyben ön­maga története és csak .lépcsőfokonként lehet az ismeretek csúcsára fel­hágni. Tudta, hogy a tör­ténelem egyben történeti­ség is, ami több, mint tu­domány, szemléletmód, megközelítési lehetőség egyszersmind. így nézve nem túlzás: A történelem alaptudomány! E zt a rangot a törté­nelemnek vissza­adni, égető szük­ség. Hogy a tartalom nél­küli közhellyé kopott la­tin bölcsesség, a História est magistra vitae, — a történelem az élet tanító- mestere,' visszanyerje igazi értelmét. SpeidI Zoltán A SZÖVŐNŐ. Az Újpesti Gyapjúszövő Gyár újfehértói gyárában tanulta a szövőszakmát Aranyász Hona. Nyolc szovjet gyártmányú szövőgép kezelője. Műszakonként 560 ezer vetés nyomán 250 folyóméter szövetet készít, s közben a gépek között 24 kilométert gyalogol. (Elek Emil felvétele) KRITIKAI MEGJEGYZÉSEKKEL, TÖBB JAVASLATTAL 40 PARTTAG ELFOGADTA A PÁRTVEZETÖSÉG XI. KONGRESSZUS ÓTA VÉGZETT MUNKÁJÁRÓL SZÓLÓ BESZÁMOLÓT TISZA VASVARIBAN A minőségi változás kora Reális elemzés a terme­lésről, a gazdaságpolitikai munkáról, a párttagoknak a termékszerkezet-váltás­ban tanúsított példamuta­tásáról, de nem elég ala­pos értékelés a pártszer­vezet belső fejlődéséről. Ebben sűríthető a 40 per­ces beszámoló lényege. Áttérés a korszerűre A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat tiszavasvári gyáregy­sége 1-es pártszervezetének november 26-i taggyűlésén Búr Béla párttitkár ismer­tette az elmúlt 5 év eredmé­nyekben gazdag, de nehézsé­gektől sem mentes munkáját. Középpontban az ember volt, a párttagok helytállása. Nem fukarkodott az értékelés az új, korszerű termékek meg­születését segítő munka sze­mélyes elismerésétől sem. Hűen bemutatta azt a mun­kát, amelyet a magasabb színvonalú, minőségi terme­lés és a hírnév megszerzésé­ért végeztek kommunista és pártonkívüli műszakiak,] ter­melésirányítók, forgácsolók, lakatosok, villamossági szere­lők, szak- és betanított mun­kások. ról, aki sok hasznos célszer­szám készítésével járult a si­kerhez. Szabó Lajos, a laka­toscsoport vezetője újításait hasznosították a termékek minőségének növelésében. Molnár Ferenc a forgácsoló­üzem vezetője gondoskodott arról, hogy az egész munkás­gárda szigorúan a technoló­giai előírások szerint végezze a munkáját. A nyíregyházi törzsgyár kollektívájával együtt a tiszavasvári vasasok gondoskodnak az egész ma­gyar ipar részére az eszterga- és marógépek felújításáról. Tavaly 266 ilyen gép újjászü­letését végezték el, minimá­lis minőségi reklamációval. Ennek volt a „lelke” Oláh Miklós csoportvezető, aki a „kényes” elektromos beren­dezések elkészítését segítette újításaival. Nem volt hiába­való a biztatás, az önbizalom­teremtés, mert ez a munkás­gárda felnőtt a minőségileg magasabb feladatok teljesíté­séhez is. Lendítői voltak a kommunisták a szocialista brigádmozgalom fejlődésé­nek. Ezt jelzik a számok is. öt évvel ezelőtt csak 2 szo­cialista brigád dolgozott, most 8 munkálkodik a cím elnye­résén, amelyben 100 munkás igyekszik teljesíteni a köve­telményeket a DH-mozgalom előírásai szerint, a XII. kong­resszusra tett pótvállalásai­kat teljesítik. gondokra, keresse azok megoldását. Hiányolták a fel­szólalók, hogy kevés szó esett a vasas ifjúmunkás nemze­dékről, s arról a 80 fizikai munkásként is helytálló nő­ről, akik hozzájárultak a si­kerhez. Feltáratlan tartalékok A vitában több hasznos ja­vaslat hangzott el. Vala­mennyien a jobbítás szándé­kával szóltak a pártvezetés színvonalának javításáról, az utánpótlás neveléséről, a kö­zömbösség ellen, a környezet formálásáról, a kommunisták példamutatásáról. Nagyon fontos, hogy a majdani új pártvezetőség ezeket az okos javaslatokat hasznosítsa, ha­tározatokká formálja, s az 1-es pártszervezet feladatává tegye. Ez a pártszervezet bizo­nyította: képes a megnöve­kedett követelményeknek megfelelni, olyan tartalékok­kal rendelkezik, amelyek okos hasznosításával mind a termelésben, mind az embe­rek fejlődésében újabb sike­reket érhet el. Farkas Kálmán Bármelyik vállalatnál, szövetkezetnél érdeklődhet az ember a termelést gátló tényezőkről, biztosan mon­danak egyet, amiről — sze­rintük — nem tehetnek: az anyagellátás hiányosságait emlegetik. Adott esetben ez lehet fontos alapanyag, amely külföldről származik, esetleg néhány filléres se­gédanyag, ami nélkül nincs késztermék, de többnyire olyasmi kerül a hiánylistá­ra, amiből tulajdonképpen ivan elég, csak éppen az adott üzembe nem jut el időben. Lapunkban adtunk hírt arról, hogy a tiszavasvári Alkaloidában milyen erő­feszítéseket tettek azért, hogy az import anyagok akadozó beszerzése ellenére .teljesítsék éves tervüket. Méltányolni kell ezeket az erőfeszítéseket, hiszen hiá­ba a megye legnagyobb ön­álló vállalata az Alkaloida, mert a világtermelésben nincs olyan súlya, hogy diktálni tudjon, ha anyagok beszerzésére kerül sor. Van­nak viszont olyan üzemek, ahol könnyen tetten érhe­tő a túl kényelmes gondol­kodás, ahol a korábbi évek­ben megszokott tempót tartják most is. Áltálában azt tartják, hogy a hazai üzemek elég sok készletet tartanak rak­táron. A múlt évben szü­letett intézkedések éppen a készleteknek a termelésnél gyorsabb növekedését kí­vánták megakadályozni. Ám néhány helyen túl sza­ladtak ezzel, félve az anya­gi terhektől esetenként még g szükséges beszerzéseket is elhanygolták. A termelőszö­vetkezetek közül több van a megyében, ahol nem az ok­szerű műtrágyázásra vezet­hető vissza a kisebb vásár­lás, hanem a pénzügyi ne­hézségek miatt kockáztat­ják a jövő évi termést. Volt olyan textilipari üzem, ahol .még egy vizespohár vételé­hez is a budapesti központ­tól kellett engedélyt kérni, A termelés egyenletes .menetéhez az szükséges, hogy minden partner meg­bízhatóan szállítson a vele együttműködőknek. Az anyagellátási zavarok egy része éppen az egyenetlen iszállításokra vezethető .vissza. Amíg az év elején éppen csak sz- llítgatnak, .addig az év végé e mindent ,be akarnak hoz: i. Ezen a .rossz beidegződ sen szük­séges változtat i ahhoz, hogy hajrá nélk 1, nyugodt körülmények kö itt folyjon a termelés. L. B. A HUNNIACOOP kisvárdai baromfifeldolgozó és értékesí­tő vállalatnál műszakonként 33 ezer darab baromfit dol­goznak fel. Tóth Erzsébet olasz exportra csomagolja a csirkemellet. (Császár Csaba felvétele) Gyalogosan Fiilesiig ök képezik ennek a párt- szervezetnek a törzsét, s azok a még mindig szívvel-lélekkel munkálkodó, a gyárral élő egykori nyugdíjasok, tizen­négyen, akik fiatal éveiket itt élték le. Elismeréssel szóltak róluk, a tapasztalt vasasok­ról, akikre ezután is számí­tanak. A XI. kongresszus óta eltelt öt év minőségi válto­zást hozott Tiszavasváriban. Ez idő alatt jutottak el a szolgáltató jellegű termelés­től a nemzetközi piacon is el­ismert termékek gyártásáig. Várhatóan az idei eszten­dőt 165 milliós értékkel zár­ják. Ebben az időszakban kellett felkészülni a korszerű termékek gyártására. Erre a váltásra kellett felkészíteni az embereket, olyan politikai légkört teremteni, amely nö­velte a munkások önbizal­mát. Sok szellemi energia volt szükséges ahhoz, hogy elkészüljenek az első minta­darabok azokból a szűrőcik­lon berendezésekből (légszál­lítók, légtísztítók) amelyeket ma már ismernek a Szovjet­unióban és Algériában is. Hasonló siker kísérte az LTK—6-os, az MKK—7,5-es és a T. X—7-es gépeiket is. Ezeknek a korszerű gyárt­mányoknak a kifejlesztésé­ben jelentős részt vállaltak műszakiak és munkások. El­ismeréssel szóltak Kórik László üzemvezető technikus­Gyorsan reagálni a gondokra Sajnos, nem volt ilyen szí­nes és személyekre szóló a pártszervezet belső életét elemző rész. Bár nem fukar­kodott önbírálattal. Elismer­ték, hogy a pártépítő munka ebben a közegben színvona­lasabb lehetett volna. Elis­merésre méltó viszont, hogy a hat új párttag mind fiatal, fizikai munkás. Elnagyoltan szóltak a pártcsoportok mun­kájáról is, pedig a felszólalók igényelték volna, miért nem volt rendszeres a pártcsoport- élet, mi okozza o párttagok még mindig tapasztalható passzivitását a pártfórumo­kon. S még szebbek lehetné­nek az eredmények, ha az alapszervezet vezetősége min­dig idejében és a lényegbe vágó, a fejlődést akadályozó anyagellátási, szervezési és emberi tényezőkkel foglal­kozik, s ezek megoldásában segíti a gazdaságvezetést. Ezekre nem születtek olyan helyi párthatározatok, ame­lyek tovább erősíthették vol­na a megjavult cselekvési egységet. Kérték a pártveze­tőséget, hogy a jövőben még gyorsabban reagáljon a E lvackolt a nap, a var­jak is hazaérkeztek a Túr menti erdőkbe. Istvándi után, túl a harma­dik fasoron, Fülesd vár rám. Az öreg Túr itt a falu alatt elkanyarodik, az istvándi tsz volt rizstelepének töltésére kapaszkodom. Most látom csak, milyen alapos munkát végzett az ősz: szürkére öre­gedett ökörfarkkóró, farkas­alma, bogáncs ringatózik a szélben, messze nyugaton a kömörői erdő kéklik. Keleten az istvándiak öreg legelője, a Körtélyes készül a télre, az elszáradt fűszálak a tavaszról álmodnak. Kihalt, mozdulatlan a vidék, csak az alvásra készülődő fácánka­kasok dürrögése halilik. Ködként ereszkedik a szür­kület. Keleten, közel az öreg Túrhoz a Kistanya fényei pislákolnak. Most a tsz-é, de valamikor a környék legna­gyobb urai, a Kende bárók birtokolták. Itt a Körtélye- sen legeltek még nem is olyan rég a bárók bivaly­csordái, s akkoribizony nem sétálhattak ilyen nyugodtan a legelő mellett az emberek. Mert ha egy-egy bivalybika megvadult... 1 Régi iratok bukkannak fel emlékezetemben, hatvan év­vel ezelőtti sorsok elevened­nek meg előttem. Lapozom az iratokat, s a huszas, harmin­cas évek cselédjeinek évi fi­zetségére bukkanok. A legelő szélén Ster József uradalmi kanász sorsára gon­dolok. Egész életében a bá­rók disznóit, csordáit őrizte, s ezért a fizetése negyed­évenként 60 pengő volt. Tart­hatott öt fiaskocát, de tehe­net már nem, kapott évente 1600 öl tengeriföldet, 200 öl kenderföldet, 12 mázsa bú­zát, s 16 kiló sót. Ugyaneny- nyi volt a fizetése egy gya­logmunkásnak. is, csak ő disznó helyett szarvasmarhát tarthatott; egy tehenet, segy növendékmarhát. Durva, nemrég áshatott ár­kokba botlik tekintetem. Ez hát az az árok, amelyik mi­att oly sokat bosszankodtak az istvándiak! A malomnál mesélte egy idősebb ember, hogy a nyáron ásták az ár­kokat, de senki sem tudja mi­ért, s éppen a legelő köze­pén. A tsz vezetők azt mond­ták, a Kerekpatak-tó vizét akarják elvezetni, dehát ez­zel több kárt okoznak, mint hasznot. Az egész tó két-há- rom hold — s ősszel az átvo­nuló madarak paradicsoma — s amennyi területet lecsa- polással nyernek, el is vesz­tik a két árokkal, meg a mel­lettük húzódó földhányások­kal. S még nem beszéltünk a rendeletről, amely tájvédel­mi körzetként kezeli ezt a vi­déket, s amelynek többek kö­zött az a célja, hogy eredeti formájukban meghagyja a li­getes, vadvizes szatmári le­gelőket, réteket. ' Fülesd határa, Kabolya-tó. Valamikor fahíd volt itt, de amióta a fülesdiek rájöttek, hogy földjük kiválóan alkal­mas a rizstermesztésre, meg­indultak a gépek, s erős, be­tonúid kellett a Kabolya-íó- ra, amely ma már csak vé­kony patakocska. Hosszú kő­risfasor követi a patakot, vé­gük már a sötétséggel ölel­kezik. A földútról már rég le­tértem. azon az őszi sár miatt nem igen lehet járni. Már közel a falu. A fák között fény villan, Fü­lesd szélső háza. Megérkeztem. Balogh Géza Hol az anyag?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents