Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 17. Lapszélen Zsíros Mint tekintélyes húsvásárló azzal a kitüntető lehetőséggel rendelkezem, hogy elmondhatom: van hentesem. Olyan ember, akivel megbeszélem, mihez mit a legjobb venni, miből mit érdemes készíteni. Ínyenc és szakértő, aki méltányolja főzési hobbymat és jó evőkémet. Ennek megfelelő a viszonyunk, messze több, mint eladó és vevő között általában. A minap, éppen a jó kapcsolatból kiindulva panaszolta: a hús, amit a bolt kap, zsíros. Bosszantó, fejtegeti, hiszen ő is erkölcstelennek érzi, hogy húsárban zsírt árusít. Mondom neki: a tévében láttam, mint küldte vissza egy húsbolt az ilyen árut, Csepelen. — Hja, ez igaz, de mi nem vagyunk Csepel! — mondta némileg rezignáltan. Mindez így igaz. Bár azóta sem jöttem rá, milyen alapon intézkednek Csepelen, s itt nem? Vajon miért a hátrányos helyzet Nyíregyházán? Vajon az itteni pénz más pénz? Hentesem azóta buzgón farigcsálja a zsírt a húsról, mert nem akar a vevők előtt pácban maradni. Saját kockázatára, saját tisztessége érdekében. Tisztelem érte. Es vele dühöngök azon, hogy miért neki kell vállalni azt, ami a húsipar dolga? Zsíros kérdés, nehezen csúszó falat. Macskanyúzó A legény 15 körüli, nyegle, arrogáns. A buszmegállóban cigarettázik, s haverjainak mesél. Láthatóan ő a menő. — Es akkor a macska fejét bezártam a kapu és a kapufélfa közé. megfogtam a farkát, meghúztam. De így se roppant meg. Jó időbe telt, míg végeztem vele. Elhűl bennem a vér. Már-már szólásra biztatom magam, mikor megjön a busz. A legény, a haverokkal megrohamozza az ajtót. Dűtenek, borítanak, löknek, taszítanak, taposnak. Az idősebbek csaknem beszorulnak az ajtó közé. Mit tagadjam: féltem. Bürget Lajos Fogjál meg! (Jávor L. felv.) A TIGAZ nyíregyházi töltőüzemében naponta 90—100 tonna pébégázt palackoznak. Bánszki Sándoraé a 11 kilogrammos gázpalackokat tölti. (Császár Csaba felvétele) Az „Angi Vera" sikere Chicagóban Cannes, San Sebastian és Sao Paulo után az elmúlt napokban Chicagóban újabb díjakkal jutalmazták a magyar filmgyártás egyik legújabb reprezentánsát, az „Angi Ve- rá”-t. Ebből az alkalomból az ezúttal nagydíjat, valamint a legjobb női alakítás díját elnyert produkció rendezője, Gábor Pál elmondta: — Sem az itthoni 370 000 nézőre, sem a négy, jelentős hagyományokkal rendelkező nemzetközi filmfesztivál díjaira nem számítottam. A nemzetközi elismerésekben egyaránt része van a magyar film világszerte meglevő tekintélyének és az alkotás őszinteségének. Azt hiszem, a nyugati világ filmkritikusait megragadta az a közvetlenség, amellyel a közelmúlt — 1948 — történelmének egyik, konfliktusokkal terhes időszakát ábrázoltuk. JÁTÉKVÁSÁR 79 Bűvös kocka, zenei kirakó Lesz-e játék karácsonyra? — ezzel a kérdéssel kerestük meg a TRIÁL Sport-, Játék- és Hangszer-kereskedelmi Vállalatnál Pető György kereskedelmi főosztályvezetőhelyettest. — Idén különös módon csökkent a játék iránti igény — tájékoztatott. — Az évek óta tartó 10 százalékos forgalomnövekedés idén a felére esett vissza. Ily módon nagyobb figyelmet szentelhettünk a minőségnek. Ebben az évben 140 új játékkal jelentkeztünk, illetve jelentkezünk a piacon. Ami az ünnepi kínálatot illeti: a rosz- szal kezdeném. Tőkés importunk — az összes játék 5 százaléka — lényegében már vevőre talált. Matchbox pályát például nem érdemes keresni. Ugyancsak kevés a diavetítő, és a diafilm. S bár nem importcikkek, kártyából, karfás szánkóból sem tudjuk kielégíteni az igényeket. A hazai játékok vonatkozásában már biztatóbb a kép. Elsőként említeném a Tompa László Húsz János és Szenczi Molnár Adfoert igéi mellett e századi magyarok gondolatait tolmácsolta Tompa László előadóművész november 23- án este a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Ady Endréét, IMés Gyuláét, Fábry Zoltánét, Sültő Andrásét, Tamási Áronét, Bartók Béláét, Farkas Árpádét, Gaál Gáborét, Szemlér Ferencét... Szomszédainkkal is közös ügyünkről, a dunaitáji megbékélésről, félreértések tisztázásának óhajáról, az áhított „könnyű álomról” beszélt a művész, a két pusztaikamarásii öregember kívánságáról, a „tiszta levegőről”. Ebben a században a felsoroltakon kívül is igen sok magyar folyamodott tiszta levegőért. Ezt a már-már mániákus megszállottságot csak az e térségben lakó értheti meg igazán: olyan, aki maga is megélte vagy megértette a magyarság huzatos hazájú tragikumát. Ez a sors nevelte írástudóink nagy részét arra, hogy Húsz János-i szenvedéllyel kívánják a tájainkon elképzelhető egyetlen igazságot, a szocialista humánumot. Felbecsülhetetlen és mindig kamatozó tőkénk, hogy ezért az emberségért sok magyar kéz nyúlt parola után. Hogy sokszor — mert nem talált elfogadó jobbra — lehanyatlott? Fábry Zoltánnal szólva: „Ebinek érát a nemzetinél to- tálisalbb és nagyobb többség fizeti meg: a humánum, a bévilágszínvonalat megközelítő Politechnika Szövetkezet idei termékeit. Ilyen például az ötletes, ízléses gyermek- nyomda, vagy a szín- és formaérzéket kitűnően fejlesztő bébi játék. Bűvös kockából nem tudnak eleget gyártani. Nagy sikerre számíthat a több száz hangjegyet és betűt tartalmazó zenei kirakós játék, amelyhez ismert gyerA pasztellszínek helyett az élénk Iffla, a ibünkdszkék, a zöld kerül a női arcokra, s a napbarnított bőr lesz a módi — ez derült ki a VI. országos kozmetikus kongresszuson, amelyet vasárnap rendezett meg a Magyar Fodrász és Kozmetikus Egyesület a Duna Intercontinental szállóban. A szépség temploma volt egy napig a szálloda bálterme, a kongresszus színhelye, ahol kiváló hazai és külföldi szak* előadói estje ke, a szocializmus, az internacionalizmus közössége.” Pomogáts Béla, a műsort bevezető soraiban, amelyet itt előadó mondott el, ezekről a gondjainkról beszélt. A teli nagyelőadóban pisz- szeinés sem hallatszott, s az est végeztével az önkéntes hallgatóság többszörös vastapssal köszönt el a művésztől. A hallottakat pedig — reméljük — nem felejtik. (tóth) mekdalokat tartalmazó kottafüzet is tartozik. Az év játékának a Duna- plast Szövetkezet Kody nevű termékét tartja. Az öt-hat évesek számára készült készségfejlesztő játék a színek és az arányok ötletes kombinációival teszi szemléletessé a négy alapműveletet. emberek és kozmetikusok hívták fel a figyelmet a szakma újdonságaira. Egyebek között előadásokat tartottak az újra felfedezett természetes anyagok — növényi kivonatok — jó hatásáról, az arc és a test bőrének civilizációs ártalmairól, betegségedről, gyógyításáról. A sók komoly téma után szemet gyönyörködtető és a divatot előre jelző bemutató következett. A nemzetközi, s hazai versenyeken mindig elsők között szereplő „válogatott keret” tagjai mutatták be színpompás sminkjeiket. A bemutatóból kiderült, nem divat már a ragasztott, ültetett szempdlla, s a szemet sem fölül, hanem alul kontúrozzák az új módi szerint. Színt váltották az arcpirosító szerek is: a halántékra is felkúsznak a barna és ülés árnyalatú krémek. Változatlan maradt viszont a kozmetikusok egyik fő alapelve: az arc kikészítését mindig az egyéniséghez igazodva és a ruha színével összhangban kell megválasztani. Rajtavesztett a szerelő (r. g.) Itt a sminkdivat Rövidre zárta a A Nyíregyházi Járásbíróság nyilvános tárgyalásán egy fiatalember ült a vádlottak padján. Juhász Tibor 19 éves, autóvillamossági szerelő, ib- rányi lakos a tárgyalás adatai alapján ez év július 16-án Nagyhalász községben szórakozott a presszóban. A szórakozás végeztével a presszóból kilépve újabb szórakozás után nézett. A presszó közelében meglátta az ott parkírozó Wartburg személy- gépkocsit, majd annyira megtetszett neki, hogy bele is ült. A kocsi ajtaja egyébként nem volt kulcsra zárva. Mint a szakma fiatal mestere, ügyesen szétszedte a gyújtáskapcsolót, majd azt rövidre gyújtáskapesolöt zárva sikerült a motort beindítania. A nagy munkában észre sem vette, hogy megérkezett az autó tulajdonosa is. Csak akkor lepődött meg igazán, amikor erélyes hangon kérdőre vonták, hogy mit keres a kocsiban? Meglepetésében Juhász semmiféle magyarázatot nem tudott adni. Nemsokára megérkezett a körzeti megbízott rendőr is, mire Juhász a helyszínről el akart menekülni. A bíróság bűnösnek találta Juhász Tibort jármű önkényes elvétele vétségének kísérletében és ezért 4 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztették. Az ítélet jogerős, (m. f.) □képernyő ELŐTT A jelentős művek, a nagy könyvek sorsában ma már az is benne van, hogy más műfaj is érdeklődik irántuk, hogy például televíziós változat (is) lesz belőlük. Tapasztalaitok hosszú sora megtaníthatott már arra, hogy nagy művek bármiféle adaptációja ritkán jár teljes sikerrel. Vannak olyan alkotások, amelyek különösen érzékenyek az átültetésre. De mert van (volt) néhány ritka példa a sikerre is, az ember mindig reménykedik: „hátha majd ez jó lesz”. így voltam én Sütő András kilenc évvel ezelőtt megjelent könyvének, az Anyám könnyű álmot ígér című „maiplójegyzetekinek” a tévéváltozatával. Reménykedtem, mert igen nagyon szeretem ezt az írást, és akartam, hogy ne csalódjak, hogy a bévéváltoza- tot is szeretni lehessen és hogy a tévé jóvoltából sokan olvassák el, vagy merüljenek meg benne újra. Sütő „naplójegyzetei” (ahogyan az 1970-es Krite- rion-toiadáson jelölte a műfaját) természetesen több, mint napló. Család- történet, falukrónika, szociográfia, néprajz, történelem, híradás az erdélyi magyarságról, a magyarok és a románok együttéléséről híradás és hitvallás, családi és tágaíbb értelmű oknyomozás és bizonyságtétel, s még sok minden egyszerre. A tények sorolása szinte észrevétlen vált át költői hangvételbe, hogy majd ismét tárgyszerű leíráshoz térjen vissza. Nyelve, kifejezései, szóképei, humora küllőn gyönyörűségére vannak az olvasónak. A múltból merített, a jelenből vett történetei, a könyv „írásakor” megesett dolgok mind emberi jellemrajzok is, de korkép is, életmód, életvitel és világlátás, a szemlélet „fényképe” is. E könyv: a teljes élet tükre, az erdélyi (mezőségi) Pusztalkaimairás egynegyednyi magyarjáé elsősorban, de több dologban a többié is. Mindezt azért soroltam ilyen részletesen, hogy jelezzem, md mindennek kellett volna jelen lennie a té- véváltozattban. Több min- * dent sikerült átmentenie: egy-két képben, képsorban a könyvbeli jelenet, epizód hanguilaltát; Törőésik Mari művészete által az anya egyéniségének varázsát; Szabó Sándor révén az apa tartását, jellemének néhány vonását; Győry Emillel az író jelenvalóságát: figyelő, résztvevő, odatartozó mivoltában. Sajnos azonban a könyv egészének sem erejét, súlyát nem sikerült érzékeltetni, sem légkörét. A szavak, melyek Sütő könyvében szinte azonnal begyújtják az olvasó képzeletének motorját, a szavak itt sokszor elvesztették szárnyalásukat, röpítő erejüket. A színészek idegenül mozogtak a műtermi „díszletfalu”-ban olykor még szavaik is „keresték” a teret, a fület, a .közeget, amiben és akihez szólhassanak. A szó mindenkor a Sütőé volt, csak a nyelv néhol megbicsaklott, „csak” az élet lüktetése hiányzott. Nem állítom, hogy az egészért és mindenkor a Sütőé volt, csak rencet, és a dramaturgot, Katona Mártát lehet okolni, vagy éppen a gyártás- vezetőt (aki megszabott pénzzel gazdálkodik). Nem állítom, mert — kiderült — Sütő András könyve különösen érzékeny az átültetésre, nem ígért, de nem is adott könnyű álmot a tévéváltozat készítőinek. Seregi István A RADIO MELLETT Abban kétségkívül igaza van a Rádióújság „beharangozó” tájékoztatásának, hogy a Csendes ügyelet c. dokumentum játék főszereplője, a tanyakörzeti orvosnő „ ___az alkotó munkában, a mások segítésében találja meg az élet értelmét. Alkalmas hát a dokumentumjáték központi alakjának!” Valóban, minden tiszteletünk az ő emberségének, teljesítményének — és a többi, hasonlóan nehéz körülmények között dolgozó, rendkívül sok beteget jószerivel egymagában kezelő orvos áldozatos munkájának. Még akkor is, ha — természetesen — szükség szerint mód nyílik a betegek rendelőintézetbe, kórházba utalására, laboratóriumi vizsgálatok végeztetésére, szakmai konzultálásokra, ez a fajta tevékenység mindenképpen magasfokú hivatás- és küldetéstudatot bizonyít. Csakhogy ezek az evidenciák Kása Judit dokumentumjátékát nem tették különösebben érdekesebbé, a témáról valamilyen tekintetben újat mondóvá, vagy megrázóvá valamilyen karakterisztikus esetlek) kapcsán. Minthogy a mindennapi valóság szinte egy az egyben történő rögzítése és reprodukálása nem nyújtott a dokumentum játéktól bízvást elvárható művészi sűrítést, s nem tartalmazott egyedi-eseti mondanivalót, így inkább érzékletesen megelevenített, tiszteletre méltó portrét mutatott a Csendes ügyelet. Ez más rádiós műfajban is éppúgy, sőt alkalmasabban is megtehető lett volna. Nem járt rosszul, aki a vasárnap esti tévébeli westernfilm helyett a Sokféle — furcsa történetekről című szórakoztató irodalmi magazint hallgatta meg a Petőfi adón. Dénes Gábor szerkesztő-műsorvezető és Turián György műsora kellemes, kulturált szórakozást jelentett. Irodalmi színvonalon feldolgozott szokatlan, jól pointíro- zott történetek (a liftbeli kutyahistória, a családi állatkert), gunyorosan ötletes, ártatlanabb szélhámosságok (A pad, Váratlan vendég), célratörő dramatizálásban, kitűnő színészek megjelenítésében. (Márkus László, Garas Dezső pl. — és sokan mások.) A műsor legkiemelkedőbb darabja a zseniális Karinthy Frigyes utópisztikus jelenete (2029- ről) volt, arról szólván, hogy a legmagasabb fokú technikai fejlettség sem szüntet meg, szorít vissza bizonyos állati ösztönöket, mert morál, morális fejlődés is szükségeltetik. Szeretem ezt a műsort érdekessége, színvonalbeli igényessége, az egyes részletekben tömörítettsége, az egésznek pedig koncepciózus összefogottsága miatt. Merkovszky Pál
