Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Igazgató elvtárs! Akaratlanul is szem- és fültanúja voltam annak a beszélgetésnek, amely az ön szabálysértési ügyében zajlott. Zajlott, mert tudom, hogy néhány esetben kimosták már a felelősség alól, megmentették a bírság kifizetésétől, amit a vállalati Zsiguli szabálytalan használatáért, garazsírozásáért és a menetlevél sorozatos hanyag vezetéséért róttak ki önre. Eddig megúszta. Ügy gondolta, hogy most is sikerül. Tudnak róla, milyen arrogáns módon viselkedett legutóbb is, amikor igazoltatták. Kioktatta a hivatalos személyeket, amikor meg akarták bírságolni. Közölte: „Küldjék csak a feljelentésről szóló írást a tanácsnak, majd ott rendezem.” Reménykedett, hogy barátja a tanácselnök „kihúzza” a bajból, hiszen nem idegennek hanem egy tanácstagnak tesz „szívességet”. Semmi szándékom kioktatni önt az állampolgári fegyelemről, jogról, erkölcsi normákról. Ezeket ön jól ismeri, beszél róluk a munkásoknak, megköveteli tőlük a fegyelmet. Érthetetlen viszont számomra az, hogy miért nem rendezte ott a tett színhelyén vétsége számláját, amikor elismerte, hogy szabálysértést követett el. Kizártnak tartom, hogy ne lett volna pénze. A „fontos embert” játszotta. Csak erre tudok gondolni, ha kijelentésére visszaemlékszem. Ebből a kivagyiság, a tüntetés, a kérkedés cseng ki. Bizonyítani akarta személye fontosságát, fitogtatni összeköttetését, kapcsolatára hivatkozott, ön a fontos elvtárs akit ismernek „fent” is, akinek csak egy szavába kerül az egész ügy rendezése. Tévedett. Az arra illetékes vezetők megsokallták a mentési akciókat, szabálysértéseinek örökös takargatását. Kínossá vált részükre is a megkülönböztető bánásmód. Nem fért össze erkölcsi felfogásukkal, lelkiismeretükkel. Ügy döntöttek hát, hogy nem teszik ad acta az ügyét, nem süllyesztik irattárba. Megszűnt minden vélt előjoga, amit eddig jogellenes magatartásával élvezett. Éppen ideje, hogy olyan állampolgárrá vált, mint a többi köznapi halandó. S egyáltalán nem tartom meglepőnek, hogy most fontolgatják azt is: alkalmas- e a tanácstagságra? Élvezheti-e olyan ember a bizalmat, aki törvényt sértett? Ügy ítélik meg a vezetők, hogy tiszta lelkiismerettel nem állhatnak ki az ön jelölése mellett a jövőben. Mit is válaszolhatnának, ha valaki azt kérdezné: garantálják-e feddhetetlenségét? Gondolom már kézhez kapta az írást, amelyben értesítik: hol, mikor jelenjék meg szabálysértési ügyének tárgyalásán. Meglepődött? Biztos vagyok benne, hiszen nem „othon”, megszokott baráti környezetben mossák meg a fejét, hanem áttették az ügyét egy másik tanácshoz, nehogy szó érje a ház elejét. Így helyes. Nincs semmi elfogultság, meg „ejnye, ejnye”. Egy igazgató példamutatása vagy álszent prédikációi, szerénysége vagy nagyképűsége, törvénytisztelete vagy törvényszegése, felelősségvállalása vagy felelőtlensége nem lehet csupán magánügy. Nemcsak azért, mert a vezető erősebb fényben él mint a közember. Persze ezért sem. De főleg azért, mert a vezetés és a -vezető tisztasága, tekintélye, becsülete, feddhetetlensége közügy. Mint ahogy közügy és közös érdekünk a törvények tisztelete és védelme. Téved az, aki úgy gondolja, hogy egyes törvények őrá nem vonatkoznak. Nincsenek nálunk első és másodrangú állampolgárok. Kétségtelen, lehet hibázni egyszer, tízszer, sőt többszer is, mert a tévedés az ember joga. Kötelessége viszont, hogy beismerje, s vállalja tévedéseit, ön nem ezt, mást mulasztott el: szerényen viselkedni. ön a törvényt játszotta ki, s efölött nem húnytak többé szemet. Belátták, rosszul tették, hogy eddig is cinkosságot vállaltak; hogy kerülni akarták önnel a konfliktust. Érezték, hogy lelkiismeretük erkölcsi felfogásuk és a közügyek tisztasága ellen még többet vétenek, ha továbbra is hallgatnak. Szóltak. A köz ügyében és az ön védelmében. Józsa Endrével, a TESZÖV titkárhelyettesével a tsz-ek tartalékairól A Ahhoz, hogy a mezőgazdasági tsz-ek ter- v melési tartalékairól beszéljünk, ismerni kell az alapokat. A termelés alapjaiban az országos és megyei párthatározatok teljesítésével, az V. ötéves terv időszakában jelentős változások történtek. Mi erről az ön véleménye? — Az 1975. évi állapotokhoz képest valóban nagy és jelentős változások történtek a termelés alapjaiban. Ez elsősorban a szövetkezeti gazdálkodást erősítette úgy, hogy megteremtődött az erőteljesebb fejlődés lehetősége. A föld, az anyagi és szellemi erők koncentrációjára gondolok. 1975-ben még 158 termelőszövetkezet és 26 szakszövetkezet gazdálkodott a megyében. Ma, termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek egyesülésével, szakszövetkezetek termelőszövetkezetté alakulásával a mezőgazdasági szövetkezetek száma 127-re csökkent. Az átlagos üzemnagyság Szabolcs-Szatmárban 3108 hektár. A Az egyesüléseket követően miként ala- ^ kult a termelésszerkezet? — A termelőszövetkezetek tulajdonában lévő földterület jelenleg 375 840 hektár. Termő terület 365 685 hektár, ebből szántóföld 260 111 hektár, gyümölcsös 22 594 hektár, rét-legelő 63 737 hektár, a háztáji terület 28 310 hektár. A főbb szántóföldi növények vetésterülete, kalászosok 86 ezer 517, kukorica 55 ezer 371, napraforgó 15 460, silókukorica 16 358, dohány 4935, burgonya 5504 és pillangósok 18 480 hektár. Ez a termelésszerkezet igazodik a megye adottságaihoz, megfelel az üzemi, megyei elvárásoknak. A A szakszövetkezetek áttérése egy fejlet- w tebb szintű gazdálkodási formára milyen tartalékokat tárt fel és a kezdő évek első lépései után melyek a továbbfejlődés lehetőségei? — A már említett 26 szakszövetkezet 1975-ben 31 ezer hektáron gazdálkodott. Termelési eszközökre, termelési értékre, de bármilyen mutatóra jellemző volt az alacsony szint. Kevés volt az ültetvény, kevés a gép, a közösen művelt terület és kevés a szakember. Termelőszövetkezeti gazdálkodási formában a változás már az első években mérhető. Elég megemlíteni Balkányt és Üjfehértót, ahol az átlagtermés megduplázódott, esetenként nemcsak elérték, de túl is szárnyalták a megyei átlagterméseket. Nagy eredmény, hogy veszteséges gazdaság nem került ki az átszervezettek közül. Természetesen a volt szakszövetkezetek nemcsak a saját erejükre támaszkodva kezdték a fejlettebb szintű gazdálkodást. Minegy 80 millió forint állami támogatásban részesültek,. amelyet az eszközállomány növelésére, szárítóüzemek építésére, gépek vásárlására fordítottak. Nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg; az átszervezésre nem csak a termésátlagok növelése miatt volt szükség, de emberi megfontolásokból is. Több ezer szakszövetkezeti tag munkafeltételein, szociális ellátottságán kellett javítani, nyugdíjt adni az időseknek. Ami a tartalékokat illeti; ez már a termelőszövetkezeti gazdálkodás egészét érinti. Általában tartalékaink vannak a termőföld fokozottabb hasznosításában, a tápanyaggazdálkodásban, a gépesítésben, gépkihasználásban, a magasabb biológiai értékű vetőmagvak alkalmazásában, a növényvédelemben és nem utolsósorban a szellemi erők hasznosításában. fc Ügy gondolom, a felsorolt lehetőségeket 9 tételesen is szükséges felmérni. A termőföld területe adott, nem bővithető, több terméket, árut csak a földhasználat javításával érhetünk el. Hogyan? nálásával a terv időarányosan megvalósult. Ezt a munkát kívánatos lenne az eddigiektől nagyobb ütemben folytatni. A Országosan gond a rendeltetésszerűen w nem hasznosított, parlagon hagyott földterület. A megye termelőszövetkezeteinél ilyen vonatkozásban mik a tapasztalatai? — Van parlagon maradt terület, de nem számottevő. Ismereteim szerint a földhivatal ez év májusában 994 hektár szántó és 150 hektár szőlő területet írt össze. Az intézkedést követő ismételt határszemlén az eredetileg felmért terület kétharmad résszel csökkent. Nagyobb gond, — erről az üzemek nem tehetnek, — hogy belvíz miatt több mint 1300 hektár maradt vetetlen és 6756 hektár csak megkésve kerülhetett hasznosításra. Ezen, a már említett vízrendezés segíthet. A A tápanyaggazdálkodást a tartalékok so- w rában másodikként említette. Tapasztalat, hogy csökkent a műtrágyafelhasználás mértéke. Ez a kötelező talajminta szerinti tápanyag-visszapótlásnak, vagy üzemi magatartásnak a következménye? — A talajminta és levélanalízis alapján adagolt műtrágyafelhasználás a fegyelmezettebb munkára ösztönöz. Miután a szakszerű, az igényeknek megfelelő tápanyaggazdálkodás a jövőben is meghatározója lesz a terméshozamok növelésének, helytelen az olyan szemlélet, hogy a talajerő-feltöltésben elértük a maximumot és visza kell lépni. Tervfeladataink megkövetelik a műtrágya- felhasználás mennyiségi növelését, de lehet takarékoskodni a gondosabb tárolással, kiszórással és a talajvizsgálatnak megfelelő adagolással. Mert mi a baj? Néhány szakember csak a központilag meghatározott normatívákat nézi és nem gondol arra, hogy táblánként, sőt táblán belül is, szükséges differenciálni. Ilyen esetekben fordul elő a túladagolás, keletkezik szükségtelen többletköltség. Természetesen élni kell a hagyományos módszerekkel is, az istállótrágyázással, vagy a csillagfürtös zöldtrágyázással. Ez nem visszatérés a múlthoz, hanem a hagyományos módszerek magasabb szintű újrahasznosítása. A A mezőgazdasági termelés nagy vívmánya a gépesítettség. Mennyire korszerű termelőszövetkezeteink eszközállománya, mennyire célszerű a hasznosítása? — Termelőszövetkezeteink eszközállományának bruttó értéke év elején 10 milliárd forint volt, a nettó érték 7 milliárd forint. A gépek bruttó értéke 3 milliárd 742 millió, a nettó érték 2 milliárd 181 millió. Q Sok ez vagy kevés? — Viszonylagos. Mindenesetre a jövőben nagyobb arányban kell gépesíteni. Egyébként jellemző a minőségi változás, csökkent a traktorok száma, nőtt a lóerő, a teljesítőképesség. Ez pozitív, bár helyenként, — ahol még nem történt meg a táblásítás, — újra kell értékelni a gépi beruházást. A nagy gépeket nem szabad táblabeszegésre, befejező munkára alkalmazni, de az sem kifizetődő, hogy kis területeken gyakori fordulóval Rába-Steigert üzemeltessenek. Ez nemcsak energiapocsékolás, de gazdaságtalan. Talán meglepő; ma már több traktor kellene, mint traktoros azért, hogy ha nem feltétlenül szükséges egy munkához á nagyfogyasztású gép, a traktoros kisteljesítményű erőgépre ülhessen. Az ilyen megtakarításokból fokozható a gépesítés, hiszen nálunk egy hektárra 5496 forint értékű erőgép és jármű jut. Ez kevés. kezdők esetében — hogy a szakemberek nem kapnak megfelelő önállóságot, lehetőséget az alkotásra. A vezetőség túlságosan is megtartja a döntés jogát még apró esetekre is. Így a szakember csak sakkfigura, akit ide- oda tologatnak, ötletét, javaslatát nem veszik figyelembe és ez kedvét szegi. Sokszor az anyagi megbecsülés sem megfelelő, ezért nagy a fluktuáció. Ez komoly gond, mert ha egy szakember továbbáll onnan, ahol helyi tapasztalatokra tett szert, annak a gazdálkodás látja kárát. A helyes és következetes kádermunka ezért is fontos. Elsődleges tehát a szakemberek képzettségük és rátermettségük szerinti foglalkoztatása, de célszerű a szám szerinti fejlesztés is. Több magasan képzett számszakira és állat tény-’ z-> tőre lenne szükség. Szakmunkásokból az állattenyésztésben, kertészetben és a gépes ,és- ben van hiány. A Az állattenyésztés tartalékai, úgy is fogalmazhatunk: gondjai állandó napirend a különböző fórumokon. Tehetünk-e mi ehhez újat? — Ami az állattenyésztésről a különböző fórumokon elhangzott, az nem szorul kiegészítésre. Foglalkozhatunk azokkal a feladatokkal, amelyek a közeli és távolabbi jövőkre vonatkoznak. Távlatokban a létszám- növelés mellett nagyobb szerepet kap a fajlagos hozam — a szaporulat, a súlygyarapodás, a tejtermelés növelése. Ehhez szükséges a takarmány-gazdálkodás megszervezése. Minden állatfajtánál törekedni kell az abraktakarékos takarmányozásra. Kérődző állatoknál ma még ki nem használt nagy lehetőség a melléktermékek és a takarmánykiegészítő anyagok etetése. Tartalékunk a gyepterületek hozamnövelése, az intenzív gyepgazdálkodás fejlesztése is. A január 1- én életbelépő új szabályzók a gazdaságokat arra ösztönzik, hogy elsőosztályú vágómarhát állítsanak elő és intenzív tejelő fajtákkal, keresztezéssel a tehenészetek tejhozamát növeljék. Sertéstenyésztésben a gazdaságosság csak a takarékosabb abrakfelhasz- nálással érhető el, s ez a gondozói munka javításával oldható meg. A juhászat megyénkben erőteljesen fejlődik, ennek gazdaságosságát az üzemek saját hatáskörükben a szaporulat növelésével, az olcsó melléktermékek etetésével teremthetik meg. 0 A gyümölcskertészetről is nagyon sok szó esik mostanában, sok az eltérő vélemény is a telepítéseket illetően. Önnek mi a véleménye? — A megye gyümölcstermő területének nagy része a termelőszövetkezetek kezelésében van. A 22 ezer hektár gyümölcsösből 18 ezer 841 hektár a téli alma. A legfőbb gond, hogy ma már sok a kiöregedett, nem termő ültetvény. Az üzemek tartalékként tartják ezeket a kerteket és nagy költséggel kis mennyiségű, gyenge minőségű almát szüretelnek. Én bátorítanám a termelő- szövetkezeteket a 30 éven felüli fák észszerű kivágására. Esetleg az elöregedett kertekben az ipari alma termelésére állítanám át a technológiát. Az öreg fák kis ráfordítással, kevés kézimunkaerő igénynyel alkalmasak az ipari alma termesztésére. Erre szükség is van, mert kiépül a feldolgozás ipari háttere, az almalének, illetve sűrítménynek jó piaca van. A 6—7 éve telepített ültetvények nagy része már korszerű, ezeknél az eredmény gondosabb munkával elérhető. — Közismert, hogy Szabolcs-Szatmár és így természetesen a termelőszövetkezetek termőhelyi adottsága kedvezőtlen. A föld átlag 13—14 aranykorona értékű. A termelő- szövetkezetek 60 százaléka gyenge termőképességű talajon gazdálkodik. De ez nem lehet ok arra, hogy lemondjunk a magasabb termésátlagokról, valamennyi termőterület hasznosításáról. Energiaszegény világunkban nagyon is fontos, hogy a napfényenergiát fotoszintézissel a növénytermesztésben a legnagyobb mértékben hasznosítsuk. Ezért is fordítunk nagy figyelmet a föld termőképességére. A föld termőképessége pótlólagos ráfordításokkal növelhető. Ezt a tevékenységet az erőforrások koncentrálásával, differenciáltan végezzük. Táblásítunk, van ahol ezt a kémiai talajjavítással együtt végzik, másutt, — mint a felső-tiszai, vagy szatmár- beregi részeken — vízrendezést is végeznek. A komlex meliorációval nem csak a termés tartalékai nőnek, de javul a termelés biztonsága. Elég, ha arra utalok, hogy évente 15— 20 ezer hektár a belvizes, művelésre alkalmatlan, vagy csak kevésbé hasznosítható terület. Áz ötödik ötéves terv idejére négyszázhétmillió forint állami támogatással 8866 hektár meliorációt, kémiai talajjavítást terveztünk. A korábbi években átlag 70 millió, idén 111 millió állami támogatás felhaszA A termelőszövetkezetekben ma már sok az elhasználódott, nullára leírt gép. Mi erről a véleménye? — Sajnos igaz. Helyenként túlzottan magas az elhasználódási fok. A nullára leírt gépek értéke — amit még használnak — közel félmilliárd forint. Ezeknek az üzemben- tartása a háromszoros alkatrészigény, a túlzott fogyasztás miatt gazdaságtalan. Szükséges ezen változtatni. Jövőre az új szabályzó, az amortizációs kulcs módosításával erre ösztönöz. A A tartalékok tárháza szinte kimeríthetetlen Nem beszélgettünk még a szellemi kapacitásról, a szakember-ellátottságról... — A termelőszövetkezetek egyesülésével nemcsak az üzemnagyságok növekedtek, de a szellemi erők jobb hasznosításának a feltételei is kialakultak. Ma a termelőszövetkezetekben 1316 fő az egyetemet és főiskolát végzett szakember, középiskolai bizonyítvánnyal 1995-en rendelkeznek. A szakmunkások száma 6131 fő, betanított munkás 8317 fő. A szakember-ellátottság, — ha csak a számokat tekintjük — elfogadható. Mi akkor a gond? Tapasztalható helyenként — főleg a Q A mezőgazdasági termelés forradalmi változását hozta az iparszerű termesztési mód, vagy ahogy az már a köznyelvben szerepel, a rendszergazdálkodás, amelynek keretein belül a növénytermesztésben, a kertészetben, de az állattenyésztésben is kimagasló eredmények születtek. A rendszergazdálkodásban ma mire kell jobban odafigyelni? __ Most a legfőbb feladat — itt megyén belül a táj jellegnek megfelelő rendszergazdálkodás erősítése. A dohánytermesztésre, az almára, a juhtenyésztésre gondolok Későbbiekben meg kell oldani a rozs, a csillag- furt rendszertermelését is. A taggazdaságok tartalékai, hogy az üzemi körülményeknek megfelelően alkalmazzák a termesztési technológiát. Tapasztalat ugyanis, hogy a rendszerközpontok által kidolgozott technológiákat — függetlenül attól; hogy milyen volt az üzemi körülmény, — egy az egyben igyekez- cgk hasznosítani. Ez nem vált bG, gz az út nem járható. Fontos követelmény, hogy a ráfordítások arányban legyenek a hozammal. Ez csak a munka finomításával érhető el. % Köszönöm az interjút. Seres Ernő Vasárnapi . INTERJÚ k. A 1979. november 25.^^
