Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 20. Nemrégiben még vályogos gödrök szabdalták egyenet­lenre Nyírmihálydi földjét, manapság azonban feltöltik a mélyedéseket, hiszen senki­nek nem kell már vályogot vetni a házépítéshez. Követ, cementet, betont használnak, még a cigánysoron is vado­natúj, kényelmes, többszobás lakások készültek a szorgos kezek munkája nyomán. Á tanácselnök jegyzete Az alig kétezer lakosú kis települést alsó fokú központi szereppel ruházták fel. Föld­rajzi fekvése bizonyos mérté­kig kedvezőtlen: a megye határán áll, közelebb van Debrecenhez, mint Nyíregy­házához. Érződik is ez az in­gázóknál: a legtöbben az építőiparban — debreceni és fővárosi vállalatoknál — dol­goznak, az utóbbi esztendők­ben Nyírbátor iparosításával sokan keresnek munkát a Csepel Művek gyárában és a növényolajiipari üzemben, újabban pedig a nyírgelsei hűtőtárolóban helyezkednek el. Két éve a községi tanács végzett egy felmérést: meny­nyi a szabad munkaerő Nyír- mihálydiban. Főként asszo­nyok vállalnának állást hely­ben. Mepróbáltak valamilyen bedolgozó üzemet létesíteni, de ez csak szétforgácsolná az erőket, eleve gazdaságtalan­nak látszik és így nem tele­pítenek ide egyetlen részle­get sem. Amikor a történelem tanár­ból lett tanácselnök, Vincze István elfoglalta hivatalát, listát készített: mire lenne a legnagyobb szükség a falu­ban? A vízműtől az önki- szolgáló boltig, az iskolától a szilárd burkolatú útig sok té­tel szerepelt a jegyzetek kö­zött. Újak helyett— korszerűsítés — Még az 1986-ban kezdő­dő VII. ötéves terv is bizo­nyára kevés lesz ezek meg­valósítására — vélekedik a tanácselnök. — Mint önálló település, nagyon kevés fej­lesztési alapról dönthetünk. Az V. ötéves tervben 900 ezer forintunk van ily^n célra. Ebből fedezzük az előző terv­időszakról áthúzódó iskolabő­vítés költségeit, az óvoda megnagyobbítására tartalé­kolunk 300 ezret és kifizetjük ennek a tervét. Nem látványos fejlesztések­re törekednek Nyírmihálydi- ban — hiszen erre nincs pénz —, hanem a meglévő intéz­mények korszerűsítésére, ész­szerűbb kihasználására gon­dolnak. így például önkiszol­gálóvá alakították a Petőfi utcai boltot. Azóta jelentősen emelkedett a ruházati és a vas-edény cikkek forgalma. Tervezik az italbolt átalakí­tását: falatozó és mini ABC lesz az épületben. Ez azért is indokolt lenne, mert a házi­asszonyok már szívesen vá­sárolják a hűtőtérben tárolt kocsonyát, fasirtot. A családi ünnepekre pedig kész tortát rendelnek. Elmozdulni a holtpontról A társadalmi munkák szer­vezésénél nincs nagy gondja a mindössze öt fős tanácsi apparátusnak: a felújítások­nál, bővítéseknél a befejező munkákat, a takarítást min­dig a lakosok végzik. Nemré­giben például felújították a kultúrházat 90 ezer forintért. Az ifjúsági klubban, a nagy­teremben jobbára csak a szó­rakozni vágyók találnak el­foglaltságot. Klubok, szakkö­rök, tanfolyamok még nem színesítik a művelődési ház programajánlatát. Az októ­berben megválasztott társa­dalmi vezetőségtől várják, hogy végre elmozduljanak a holtpontról. Erre bizonyára nem kell sokat várni, ezt igazolja, hogy a fiatalok szívesen építkez­nek Nyírmihálydiban. Éven­te 8—10 új lakásba költöz­nek be. A tanács új utcát nyi­tott az építkezőknek: a Sport utcán eddig négy család hú­zott fel új lakást a 400 négy­szögöles telken, melyet 15 ezer forintért vásárolhattak meg a tulajdonosok. Tizenegy par­cellát hasítottak ki eddig, és ez a terület évekre megold­ja a családiház-építők gond­ját. T. K. AZ UJJAIVAL FEST. Ujjaival fest sajátosan keleti ihletésfi, bibli­kus hangulatú világot fajanszra, cserépre, porcelánra Zub Ferenc, a nyíregyházi, Kossuth utcai vegyi-háztartási üzlet vezetője, aki az idén is nagy sikerrel mutatkozott be az amatőr művészek részére ren­dezett őszi kiállításon Nyíregyházán. Több műve, különösen egye­dülálló technikával készült tányérjai, már külföldre is eljutottak. Az amatőr művész munkáinak egy részét Nyíregyháza városnak aján­lotta fel. (Fotó: Elek Emil) Lakótelepi könyvtár Üj szakszervezeti klubkönyvtár nyílt november 7-én a ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár lakótelepén. Az üzem dolgozóinak szórakozását, művelődését szolgáló új létesít­ményt a vállalat építette összesen 4 és fél milliós költség­gel, melyből egymilliót a SZOT fedezett. (Mikita Viktor fel­vétele) Első: a Fűtől való fa Nyíregyházi amatőrfilmesek sikere Szépen szerepeltek a nyír­egyházi amatőrfilmesek a hét végén lebonyolított országos néprajzi amatőrfilm-fesztivá- lon. A dombóvári művelődé­si központban rendezett szemlére az ország minden tájáról több mint húsz nép­rajzi témájú kisfilm érkezett, melyeket szakemberekből álló zsűri minősített. A fesz­tivál első díját a nyíregyházi Kurecskó István nyerte, Fű­től való fa című színes, 14 perces dokumentumfilmjé­vel, mely a szatmárcsekei te­mető különös néprajzi értékű, csónak alakú fejfáit örökíti meg. Kurecskó István, a Nyíregy­házi Konzervgyár amatőrfil­mes szakkörének vezetője már több alkalommal mutat­kozott be sikerrel a különféle néprajzi filmszemléken. A nagyhalászi naiv festőről, Bácskái Andrásáéról készí­tett kisfilmjét például Drez­dában is vetítették, a mária- pócsi búcsún forgatott Credo pedig nemzetközi fesztiválon aratott elismerést. A szatmárT csekei fejfa készítéséről szóló kisfilmet a Néprajzi Múzeum a dombóvári fesztiválon meg­vásárolta a szerzőtől, azzal a szándékkal, hogy a múzeum archívumában szakemberek számára hozzáférhető legyen. A nyíregyházi amatőrfilmes legújabban a tákosi templom­ról készített kisfilmet. Sertésvásár címmel a Szí­tba Miklós—Sasovits Sándor alkotópáros forgatott doku­mentumfilmet a nyíregyházi sertéspiacon. A hatperces, S— 8-as, fekete-fehér kisfilm ki­vívta a bírálók elismerését, ugyanis különdíjban része­sült. A szerzők egyébként a nyíregyházi Nyíri Amatőr­filmklub tagjai, szintén több alkalommal szerepeltek már különféle fesztiválon. A fesztivál további fonto­sabb eredményei: néprajzi kategóriában második díjat nyert a győri Mészáros Ta­más: Szélmolnár és a kiste­leki Kiss Gyula: Gyiszkó Gyula szíjgyártómester című kisfilmje, harmadik lett a győri Kálmán Ferenc: Diafó- nia című kisfilmje. Ezzel egy- időben hirdettek eredményt a dél-dunántúli amatőrfilmek területi versenyén is. A tárgyalóteremből Tolatás közben gázolt Nyíregyháza felől Nyírpa- zony felé vezette munkaadó­ja tehergépkocsiját június 19-én délután Laska József 29 éves budapesti lakos. Mö­götte egy motorkerékpár ha­ladt, amelyet Katona Imre vezetett, s mögötte ült a fia is. A 283-as kilométerkő kö­zelében Laska meg akart áll­ni az út szélén, jelezte is irányjelzővel szándékát, csökkentette is sebességét, de amikor megállt, a motorke­rékpár nekiütközött a kocsi hátsó részének. Ebből tulajdonképpen még nem történt volna súlyos baleset, de — ma már kide­ríthetetlen okból — Laska a koccanást hallva hátratola­tott ' és hátsó kerekével ke­resztülment a motort vezető Katona Imrén, aki belehalt sérüléseibe Laska tagadta a tolatást, azt vallotta, hogy megállás után a kocsi magá­tól mozdult előre, és hátra néhány centit, ám a szakér­tők egyértelműen bizonyítot­ták, hogy tolatni kezdett, _s mintegy öt métert ment hát­ra. Ezt támasztották alá a te­herkocsi előtt talált, a mo­torkerékpár lámpájából szár­mazó üvegdarabok, amelyek csak a tolatáskor kerülhettek a kocsi elé, s a motor fék­nyomai is a tehergépkocsi kö­zepéig vezettek. A bíróság halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt 1 évi fogházban letöl­tendő szabadságvesztésre ítélte Laska Józsefet, s egy évre eltiltotta a járműveze­téstől. A bíróság figyelembe vette azt is, hogy a baleset bekövetkezéséhez a sértett is hozzájárult, mert a koccanás az ő hibájából történt. Az ítélet nem jogerős. A hét vége főműsoraira visszagondolva, elsőként Hermann Kant, NDK-beli író Az Aula c. regényéből készített tévéjáték kívánko­zik megemlítésre. Már csak azért is, mert a regény idei második magyar kiadása mindenképpen olvasottsá­gát, illetve keresettségét jel­zi, főképpen a miénkhez hasonló történelmi, társa­dalmi szituációkat felidéző, s a felszabadulás után indu­ló fiatal generáció rokon nosztalgiáit kifejező témája miatt. A mű nálunk „fényes szellők nemzedéke” néven emlegetett, egyetemre, főis­kolára került munkás-pa­raszt fiatalok sorsának ala­kulását ábrázolja, több mint egy évtized elteltével, színes, őszintén reális társa­dalomrajz keretében. A forgatókönyvíró, a té­véjátékot (magyar színé­szekkel és produkcióban) megrendező berlini Martin Eckermann munkája éré-, nyének főleg a korhű han­gulatteremtés és a hiteles környezetrajz tekinthető, ami a történés mindkét idő­síkjára érvényes. Ez azon­ban épkézláb tévéjáték ké­szítéséhez, sajnos kevésnek bizonyult. A lassan, vonta­tottan gördülő történet, melynek során Robert Is- wallt újságíró, egykori főis­kolás felkereste néhány volt évfolyamtársát — a képer­nyőn is epika maradt, lazán kapcsolódó epizódokkal. Anekdotikus részletek, régi diákcsínyek felelevenítése a múltból, finom irónia a társak, barátok sorsalakulá­sának megismertetésében, szerzett ugyan kellemes és tanulságos perceket, ám a cselekményes bemutatás he­lyett az elmondást (ráadá­sul hosszú-hosszú párbeszé­dekben) a képernyő nehe­zen viseli el. A rendkívül túlnyújtott tévéjátékot vé­gül is néhány remek színé­szi karakterizálás tette vé­gig kibírhatóvá. Vasárnap este, a krimik megszokott műsoridejében talán „merész” dolog lehe­tett dokumentum-játékfil­met műsorra tűzni, de most aztán igazán megérte! A Két elhatározás, a ZDF, az NSZK második televíziójá­val közös produkcióban, Gyöngyösy Imre és Kabay Barna rendező, valamint Szabó Gábor operatőr által készített film a képernyő előtti legnagyobb élmények egyike volt. Bármilyen ko­pott a szívbemarkoló szó, elsőre ezt kell leírnom róla. Kiss Istvánná Kántor Vero­nika rimóci parasztasszony nagy elhatározásai (London­ban élő egyetlen fiának „sa­ját erőből való” meglátoga­tása és a bojtorjánossá vált öreg szőlő újratelepítése) a megtartás-megmaradás leg­ősibb népi törekvését, a szí­vós kitartást, a csodálatos akaraterőt példázták, együtt a_ nehéz sorsot lebíró anyai szeretettel, kristálytiszta erkölcsiségben. S a családi biblia lapjairól nyomon kö­vethető emberi tragédiák hátterében mindig a háború volt a három generáció szörnyű megritkulásának az oka! A Két elhatározás tár­gyi és néprajzi hitelessége mellett költői szépségű és emelkedettségű, megrázó erejű alkotás. Köszönet ér­te. Merkovszky Pál Címében a versengés iz­galmát ígéri — nyilván el­sősorban a résztvevőknek és szurkolóknak —, de a hall­gatóknak inkább műveltségi játék, mint alcíme is mond­ja, a Könyvpárbaj. A hato­dik ilyen játék kezdődött a múlt héten, van tehát ta­pasztalatuk a műsor rende­zőinek, szerkesztőinek és a hallgatóknak egyaránt. Ezek birtokában bízunk benne, hogy most is — mint az előzőek során — kibővül a nyertesek köre: a hallga­tókkal. Sok ismeretet sze­reznek majd kilenc szocia­lista ország kortárs irodal­máról, s mi több: kedvet kapnak arra, hogy el is ol­vassák a csapatoknak kije­lölt hatvan mű közül azo­kat, amelyekre a leginkább felfigyelnek az adások so­rán. Jó lenne, ha a műsor­újság most is segítene eb­ben a hallgatóknak, mint tette azt az előző ilyen já­ték alkalmával, oly módon, hogy közölte a versenyzők­nek „házi feladatul” kijelölt művek jegyzékét. Azért, hogy a hallgatók előre ol­vashassanak, s így egyen­rangú partnerként „vehesse­nek részt” a játékban. A „vetélkedő” hallgatók és „nyertesek” köre így bővül­het igazán. A Világszinház tizedik ciklusa, „évadja” kezdődött meg Shelley: A Cenci ház című tragédiája rádióvál­tozatának sugárzásával. Missziót teljesít a Világszín­ház előadásaival a rádió. Értékeket, világirodalmi rangú drámákat ismerhet meg ily módon a hallgató; olyanokat, amelyek jó része ritkán, vagy pedig egyálta­lán nem került színpadra mindeddig. Közülük többet nem is igen fognak színház­ban előadni ezután sem. Minden valószínűséggel köztük lesz Shelley-nek ez a darabja, A Cenci ház, amely reneszánsz környe­zetben játszódik, a XV. szá­zad végén, s amely — bár igen magas költői szinten megírt alkotás — romanti­kus stílusával, túlzásaival már távol áll a ma emberé­től. A romantika a feuda­lizmus, a hűbéri önkény és elnyomás elleni lázadás ki­fejeződése a művészetben. Shelley véres családi tragé­diája a korlátlan és ember­telen apai tekintély ellen szólva valójában az elnyo­más ellen lázit. Azonban a borzalmak oly módon való halmozásával, amely már hatástalan korunk emberé­re .öbbször el is vonja a fig '~lmet a mű nyelvi szép­ségeiről, amit Eörsi István fordításában kaptunk. Za­varta némileg a műélvezetet az is, hogy az öreg Cencit, a család kegyetlen zsarnokát játszó ismert színész szerep­formálása, játékstílusa erő­sen elütött a többiekétől. Igen kedves játékot hal­lottam vasárnap este Cso­konai Vitéz Mihályról A próba címmel. (Veress Mik­lós összeállítása.) Maga a keretjáték is megkapó, de különösen megragadó volt az a kötetlen, közvetlen stílus, hangvétel, ahogyan e keretjátékban szó esett Csokonai élétének a versek vagy egyéb írások születésé­vel összefüggő fordulatairól, s költeményekről. Nem műelemzések ezek, termé­szetesen, de igen ügyes, a művek mellett jó hangula­tot keltő csevegések. Stílsze­rűen illeszkedtek a Diák- könyvtár hangszlagon című sorozat légkörébe. Seregi István Kevés pénzből—okosan Vályog helyett beton Községpolitika Nyírmihálydiban □KÉPERNYoffil^ A FTftn MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents