Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
1979. november 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabályozók — 1980 (1.) Alkotó fiatalok Amiért változtatni kell Sorozatunkban sorra vesszük a szabályozórendszer változásainak legfontosabb területeit, azokat a változásokat, amelyek 1980. január elsejétől lépnek életbe; amelyek átfogóan érintik a gazdálkodás fő elveit, a termelői árak rendszerét; a jövedelemszabályozást, a bér- és keresetszabályozást, a fejlesztési tevékenységet, az egyes ágazatok működését meghatározó egyedi korrekciókat is. Természetesen a szabályozórendszer valamennyi részletére nem térhetünk ki, hiszen annak jogszabályi anyaga több tucat rendeletre, kötetre terjed ki, s megjelent a Magyar Közlöny 77. számában. Szándékunk e sorozat publikálásával a változások lényegének megismertetése. I indenekelőtt le kell szögeznünk: 1968 óta ha- I zánkban a tervszerűen fejlődő szocialista gazdaságot elsősorban közvetett, közgazdasági eszközökkel irányítjuk. Gazdaságirányítási rendszerünk — ahogy ezt a XI. kongresszus megállapította — alapelvei beváltak, működésük jól szolgálta a szocialista tervgazdálkodás céljait. Ez az értékelés ma is helytálló, s ezzel összhangban van a küszöbönálló változás, amelyet részint a korszerűsítés, a továbbfejlesztés igénye sürget, másrészt az, hogy a szabályozás néhány fő elemét határo- zottabbá szükséges tenni, hogy kibontakozhassanak a hatékonyság javulását eredményező folyamatok. Igaz az is, hogy az elmúlt tíz esztendőben a szabályozásnak nem minden eleme állta ki az idő próbáját — az árrendszer ellentmondásossá vált, a támogatások, egyedi pénzügyi hidak nehezítették, esetenként áttekinthetetlenné tették a gazdálkodás folyamatait; nem lehetett megállapítani, hogy hol képződik valójában nemzeti jövedelem és hol nem. Márpedig a világgazdasági helyzet, bekapcsolódásunk a nemzetközi munka- megosztásba egyre erőteljesebben sürgette a valódi, a realitásoknak megfelelő értékelési rendszer létrejöttét s egyben azt is, hogy a népgazdaság számára leghasznosabb területeken fejlesszük a termelést, segítségével megteremtve a kiegyensúlyozottabb külgazdasági kapcsolatok alapjait. Az elmúlt évek során párt- határozatok sora jelölte ki a szabályozórendszer korszerűsítésének irányát, ezek közül most csak néhányra utalunk. A hosszú távú külgazdasági politika és a termelési szerkezet fejlesztéséről szóló 1977. október 20-i KB-határozat megállapította: „A tervekben foglalt célokat és az eszköz- rendszert jobban össze kell hangolni. A gazdasági szabályozás határozottabban orientáljon és ösztönözzön a hatékonyság növelésére, a termékszerkezet szelektív fejlesztésére ... Árrendszerünk fejlesztésének fontos irányelve, hogy a termelőiár-ará- nyokat a hazai termelők helyes orientálása érdekében az 1968-as új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséhez fogható — újrarendezésre nem került sor. Ennek most jött el az ideje. Ám érdemes megállapítani: a módosítások nem tartalmaznak vadonatúj törekvéseket, célokat, azokat inkább az évek óta tartó folyamat betetőzésének tekinthetjük. Melyek hát a változások fő elvei? A legfontosabb: az új szabályozás rövidebbre zárja a hazai és a világgazdaság kapcsolatát azzal, hogy erőteljesebben (egyes területen egyenesben) közvetíti a' világpiaci ár- és minőségi követelményeket. Erősíti az irányítás állandó elemeit, a szabályok mindenkire egyaránt kötelező jellegét és megköveteli a vállalatok rugalmas alkalmazkodását. A világpiaci hatásokat folyamatosan közvetítő árak és normatív, általánosan érvényes szabályozók az eddigieknél sokkal szélesebb határok között engedik érvényesülni a differenciálódást; a jövedelmekben, a fejlesztésben. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalati gazdálkodás minősége egyértelműbben megítélhető legyen — a hatékonyan dolgozó vállalatok előtt nagyobb perspektíva nyílik, ugyanakkor a nem hatékonyan dolgozók keményebb ösztönzést kapnak tevékenységük jobbítására, esetleg felszámolására is. E bben a rendszerben a szabályozás állandó (stabil) elemei az árképzés szabályai, a nyereségadózás rendszere, az érdekeltségi rendszer. A szabályozás rugalmas elemei maguk az árak, amelyeknek feladata a világpiaci hatások gyors, megbízható közvetítése. De rugalmas elemek például Sz árfolyampolitika, a tartalékfelhasználásra vonatkozó előírások és az egyedi beavatkozások, szabályozások rendszere. Következő írásainkban ezekkel a főbb elemekkel foglalkozunk. M. I. (Folytatjuk) Korszerű, a mai igényeknek megfelelő gyár a Magyar Optikai Művek mátészalkai üzeme. Termékei nagy sorozatban készülnek, gyártásuknak hagyománya van, technológiájuk jól kidolgozott. A gondolkodó munkás azonban itt is jó ötletekkel gazdagíthatja a munkafolyamatokat, jelentős összegeket takaríthat meg. Mivel nemcsak a gyár, hanem a benne dolgozók is fiatalok — az átlagéletkor 25 év —, természetes, hogy az újítások, ésszerűsítések, a munkát javító észrevételek nagy része is ifjú munkásoktól származik. Ha csepeg az óra — Ritka dolog, hogy az ember nekidurálja magát: „most én újítani fogok”, s jön az ötlet — mondja Szováti Tibor, a MOM KlSZ-bizottsá- gának termelési felelőse. — Inkább az a jellemző, hogy a napi munkában veszünk észre valamit, amit lehetne könnyebben, kevesebb munkával, vagy kevesebb anyaggal elvégezni. Pankotainé Tölgyesi Klára, a MOM KlSZ-bizottsá^á- nak titkára: — Mi összekapcsoltunk két KISZ-es mozgalmat. Az egyik a KISZ-radar, amelyben arra bíztatjuk a fiatalokat, hogy ne hallgassák el a hibákat, amik a munkát nehezítik és vegyék észre, ha valahol nem elég takarékos az anyag- és energiafelhasználás. Kézenfekvőnek látszik, hogy az észrevételeket javaslat is kövesse, ezt a célt szolgálja az Alkotó ifjúság mozgalom, amit a KISZ- és a vállalatvezetés közösen karol fel. — Az élet talán kicsit egyszerűbb, mint ahogy az újítások említésekor általában gondolják — magyarázza Láng Gyula, aki egy ifjúsági kollektívával igen hasznos ötleteket dolgozott ki. — Mi például a meóban láttuk, hogy tízezer vízórához tizenötezer vízóraházat is fel kell használni. Ez drága dolog, sárgarézből, bronzból készül, jórészt importanyagból, s mire kiderül, hogy nem jó, nagvon sok szakmunka is benne fekszik. Ráadásul nehéz a hiba kiszűrése. Szaknyelven úgy mondják, porózus az anyag, szemmel nem látható, apró üregek vannak benne. Amikor a kész vízórát több at- moszférás nyomással próbáljuk, csepeg. Régen ilyenkor az egész szerelést kezdtük elölről, a vízóraház kárba veszett. Kipróbáltuk, ha egy speciális fémragasztóval kezeljük a szivárgó anyagot, igen jó az eredmény. Kísérletre már elfogadták, s valószínű, hogy bevezetése után körülbelül négyezerrel kevesebb vízóraház kell majd 10 ezer műszerhez. Vacsoracsillag közelebb hozzuk a világpiacon érvényesülő árarányokhoz.” Az MSZMP 1978 decemberi és 1979 márciusi határozatai egyöntetűen aláhúzták: a gazdasági szabályozókat úgy kell módosítani, hogy azok fokozottabban késztessenek a gazdasági és pénzügyi egyensúly javítására, a hatékonyság gyorsabb növelésére, a takarékosságra, a tartalékok feltárására és hasznosítására. A vállalati jövedelmek a gazdasági eredményekkel, a keresetek a teljesítményekkel kerüljenek jobban összhangba. A határozatok nyomán évről évre módosult is a szabályozórendszer — emlékezzünk a beruházásokkal, a jövedelemelosztással, az árak alkalmazásával kapcsolatos változtatásokra. Azonban átfogó — jelentőségében csak T arpa felől, lófogaton érkezett az est Tivadarba. Pásztor Károly, az Esze Tamás téesz kocsisának lovai hozták, aki a kanyarhoz érve feszesebbre fogta a gyeplőt, s a főutcáról a telepre kanyarodott. Az istálló előtt megállt, levette a lovak nyakáról a hámot, s a helyükre vezette őket. Mire a kocsi rúdját is elfordította, sötét lepel borította a falut. A telepen a gesztenyefák alatt álltunk, a holdat néztük. — No, ez a nap is elmúlt — mondta Pásztor, s kezet ráztunk Rőti Andrással, a telep őrével, aki most érkezett a szomszédból. — Eltörött a ganéhordó sa- roglyám — mondta az éjjeliőr —, de mór meghegesztették a szomszédban. A Tisza felől csípős, novemberi szél fújt, kövér, bun- dás felhők úsztak az égen. Az úton egy gazdátlan kutya iszkolt, a hídról idáig hallatszott egy teherautó dübörgése. — Hideg lesz az éjszaka — vélekedett a fogatos — fázni fogsz Endre! — Dehogy fázok! — legyintett az éjjeliőr, aki lógondozó is egyben a telepen. — Van itt éjszaka is mit csinálni, s aki dolgozik, nemigen fázik. — Mire gondol éjszakánként, egyedül? — kérdeztem Rőtitől. — Sok mindenre. Arra például, hogy az idén jobb eszRéznyerők Mátészalkán I.áng Gyula és Szabó Antal a meóban: „Megtakaríthatunk négyezer bronzból készült vízóraházat.” (Gaál Béla felvételei) Kórba vész a drága víz Toronyicza Miklós többszörös újító: — A legfontosabb, hogy az ember lelkiismeretesen dolgozzon és odafigyeljen arra, amit készít. Jellemző példa egy fedőcsavar, amelyre kiemelkedő négyszöget kellett kialakítani, hogy csőkulccsal meg lehessen húzni. Rájöttünk, ha a négy oldal helyett csupán kettőt alakítunk ki, egy másfajta kulcscsal úgyanúgy meg lehet húzni, de a megmunkálás csak fele időt igényel. Havi 12 ezer darabnál azonban ez is tekintélyes. Később azt láttuk, hogy az egyik műszerhez felesleges az a rézpersely, amit beépítünk. Próbálgattuk nélküle és kiderült, hogy tartós Treszka Ferencnél „Még tanuló voltam, amikor az első nagy feladatot kaptam ...” üzemelés után is jó. Darabonként 2 és fél perc normaidőt és 5,5 mázsa olasz húzott rezet lehet megtakarítani — el is fogadták. Sajnos, nem mindig ilyen egyszerű és egyértelmű a jó ötletek bevezetése. Toronyicza Miklós most éppen amiatt van gondba, miként lehetne elővenni legutóbbi, a takarékos gazdálkodás érdekében tett javaslatait. — Kidolgoztuk javaslatainkat — fejtegeti a fiatal újító —, de közben az egyik legnagyobb fogyasztót, a kompresszorokat svéd berendezésekre cserélték ki, amelyek már léghűtésesek. Ezért aztán egész javaslatunkat talonba tették, mondván, hogy igazak, de a szükséges beruházás néhány ezer forinttal többe kerül, mint a megtakarított víz... Egyedi lencse receptre Treszka Ferencné Kovács Margitnak egyszerűbb dolga volt: őt megkérték, készítsen el egy bonyolult lencsét, s ha jól sikerül, dolgozza ki a gyártás technológiáját is. — Meg is lepődtem a komoly önálló munkán — mondja a fiatalasszony —, mert akkor még csak harmadéves ipari tanuló voltam. Jól sikerült az optikai szerkesztés, az öntőformák kialakítása, s megszületett a szálkái műanyag „asztigmatikus bifokális lencse lentikuláris kivitelben”. — Sok jó példa van a fiatalok munkájára — mondja Bíró Miklós, a MOM mátészalkai gyárának igazgatója. — De mégis még többet kérünk tőlük, hiszen a jó felkészültségű fiatalok nem csak a közvetlen munkájukkal kapcsolatban tehetnének javaslatokat. Komoly szervezési témákban, az energia- és anyagtakarékosság, a minőség terén ugyancsak sok tennivalónk van. Egy jelentős lépés már történt a közelmúltban az újítómozgalom ügyintézésének meggyorsítására: 5000 forint értékhatárig helyben döntünk. Marik Sándor Jelzők Az emberre — bármerre járt korábban az országban — mindenütt rásütötték: Szabolcsból jött. A lokálpatrióták, s az itt élők nem szégyellik lakóhelyüket, büszkén vállalják a megyét. Egy rádióműsor neves, Szabolcs-Szatmár megyéből elszármazott íróval készített riportot. Ebben az író megvallotta életútját, beszélt műveiről, aminek nagy része szülőhelyi ihletésű. Egyszóval, már több évtizede elkerült a megyéből, azonban a témáit, írásainak hőseit ebből a tájból meríti. A műsorban a hallgatók telefonon kérdéseket tehettek fel. Egyikőjük megkérdezte: mit szándékozik tollhegyre tűzni legközelebb a megyéjéből? Az íré nem értette, miire a ripor- temő megmagyarázta: mi az a téma, ami leginkább érdekli, foglalkoztatja, és a sötét Szabolcsnak is használna. Csak így egyszerűen, sötét Szabolcs. Mit mondhat erre az ember? Durvaságot nem, de annyit mindenesetre, hogy ez a riporternő még soha az életében nem járt ebben a megyében, különben ilyet nem mondott volna. Egyszer pedig meg kellene tekintenie a megyét, hátha kivilágosodna erről alkotott képzete. Most szinte vég nélkül lehetne sorolni: mi minden épült itt az elmúlt három és fél évtizedben, mennyit fejlődött a megye, miben változtak a városok, a falvak, milyen gyors ütemű és látványos mindez. Arról még többet lehetne mondani, hogy az emberek gondolkodása milyen mértékben fejlődött, hogy eltűnőben van a város és falu közötti különbség, hogy már Szabolcsban is régen kialakult a munkásság. Mindezeket az ideérkező idegen azonnal észreveszi. Helytelen volt korábban is elmarasztalni az egyes megyéket — nemcsak Sza- bolcs-Szatmárt — azért, mert áldatlan állapotot örököltek évtizedekkel ezelőtt. A fejlődés nem áll meg, és nemcsak az ország közepe, vagy az iparilag kiemelt centrumok fejlődnek rohamléptekkel. Szabolcs-Szatmár megye bebizonyította, rövid idő alatt is lehet gyorsan változni. Sípos Béla tendőt zár a téesz, mint tavaly. Kövérre hízott a cukorrépa, a tengeri, s még a búza is megemberelte magát. Pláne itt a tivadari határban! — Erre jobb a föld, mint Tarpán, vagy Gulácson? Pásztor Károly válaszolt, aki tizennégy holdon gazdálkodott a szövetkezet megalakulása előtt. — Nem is hogy jobb, inkább dombosabb. Gyorsabban letakarodik róla a tavaszi víz, hamarabb lehet vetni, nem bántja semmi a növényt. — Ma mi volt a dolga? — Tarpán dolgoztam, fát hordtam az ottani fűrészüzembe. A múlt héten meg tengerit szállítottam a háztájikba. — Géppel nem lenne köny- nyebb? — Nem mindig. Ezen a vidéken elég három csepp eső, a zetorok, autók máris elakadnak. Ilyenkor csakis a ló segít. De még ők is csak úgy bírják, hogy hárman vannak, s felváltva egy mindig pihen. — Ma melyikekkel dolgozott? — Padival meg Gyurival... így hívják őket, mint az embereket. Csak az a baj, már öregek. Gyurival egyidőben léptünk a téeszbe, majdnem húsz éve már. Emlékszel Endre, micsoda pajkos kis jószág volt? A megkérdezett, akinek András ugyan a keresztneve, de faluszerte Endrének szólítják, nevetni kezdett, s visszakérdezett: — Hát, te hogy milyen jót mulattunk akkor? — Könnyen beléptek annak idején a szövetkezetbe? — Boldogok azért túlságosan nem voltunk — tolla fején feljebb a sapkát Rőti. — Bár, én már az első csoportban is benne voltam. Pont katonáskodtam az ötvenes évek legelején, mikor jött a levél apámtól, hogy „beléptünk a csoportba, fiam”. „Jói tették”, írtam nekik, úgyis az annak a sora. — S igaza lett. — Hogy lekopogjam, igazam. Bár az az igazság, nem nagyon hittünk mi akkor az egészben. De mentek mások is, főleg a szegényebbek, s beléptünk mi is. Bizony, lassan harminc esztendeje már, hogy a szövetkezet kenyerét esszük — bár újabban az asszony már többet keres mint én, gyárban dolgozik, a gyarmati Hódiköt-ben — úgyhogy nemsokára jubilálok. Halkan fütyörészett a szél a gesztenyék ágai között. Az istállóban éhesen topogtak a lovak, búcsúzkodni kezdtünk. Észre sem vettük, hogy kiderült az ég, s fenn a magasban sziporkázva ragyog a vacsoracsillag. Balogh Géza