Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

16 KELET-M AGYARORSZ AG 1979. november 18. NB I Helycsere az élen Szombaton délután a 13. fordulót bonyolították le a labdarúgó NB I-ben. A lista­vezető Videoton Zalaegersze­gen vereséget szenvedett, s a táblázaton visszaesett a 2. helyre. A Bp. Honvéd erejé­ből csak döntetlenre tellett a Székesfehérvári MÁV Előre otthonában, de újabb egy pontjával az első helyre ke­rült. Az FTC Békéscsabáról, a Tatabánya a PMSC-től tért haza „pontosan”. Az újonc DMVSC továbbra is jól sze­repel, a debreceniek ezúttal a Rába ETO-t győzték le biz­tosan. Eredmények: MTK-VM—Pécsi VSK 3:2 Volán SC—DVTK 0:0 ZTE—Videoton 3:2 Békéscsaba—FTC 2:2 MÁV Előre—Bp. Honvéd 0:0 DMVSC—Rába ETO 3:0 Pécsi MSC—Tatabánya 1:1 Vasas—Dunaújváros 4:1 V. Dózsa—Salgótarján 2:2 a bajnokság allasa : 1. Bp. Honvéd 13 7 4 2 28-15 18 2. Videoton 13 7 3 3 30-18 17 3. FTC 13 6 5 2 29-17 17 4. Vasas 13 6 4 3 32-23 16 5. DMVSC 13 5 5 3 19-14 15 6. DVTK 13 7 1 5 17-12 15 7. ZTE 13 6 3 4 20-18 15 8. Rába ETO 13 7 1 5 23-24 15 9. MTK-VM 13 5 4 4 23-21 14 10. Tatabánya 13 5 3 5 20-19 13 11. PMSC 13 4 4 5 17-15 12 12. Békéscsaba 13 4 4 5 18 23 12 13. u. Dózsa 13 4 3 6 24-29 11 14. MÁV Előre 13 3 5 5 15-20 11 15. Volán 13 3 4 6 16-25 10 16. STC 13 1 •6 6 14-21 8 17. D.-újváros 13 2 4 7 16-25 8 18. PVSK 13 2 3 8 12-28 7 Kézilabda Gólszüret az úttörő­olimpián Befejeződött kézilabdában az úttörő-olimpia első fordu­lója Nyíregyházán. A színvo­nalas mérkőzéseken gólszüret i volt. Az első forduló után a 9. sz. általános iskola fiatal­jai veretlenül vezetik a me­zőnyt. Még két forduló van hátra, mely eldönti a tovább­jutás sorsát. Eredmények: 9. sz. isk.—16. sz. isk. 30:4, 4. sz. isk.—9. sz. isk. „B” 33:6, 9. sz. isk.—4. sz. isk. 32:19, 12. sz. isk.—16. sz. isk. 8:2, 9. sz. isk.—9. sz. isk. „B” 58:7, 4. sz. isk.—12. sz. isk. 28:7, 9. sz. isk. „B”—16. sz. isk. 35:6, 9. sz. isk.—12. sz. isk. 37:8, 4. sz. isk.—16. sz. isk. 42:1, 9. sz. isk. „B”—12. sz. isk. 24:17. A bajnokság állása: 1. 9. sz. isk. 4 4 ------- 157: 38 8 2. 4. sz. isk. 4 3 — 1 135: 46 6 3. 9. sz. „B” 4 2 — 2 72:114 4 4. 12. sz. isk. 4 1 — 3 40: 91 2 5. 16. sz. isk. 4------4 13:128 ­A góllövőlista állása: 1 Lukáts Tibor (9. sz. isk.) 58 2. Radványi Attila (4. sz. isk.)' 56, 3. Auxi Csaba (9. sz. isk.) AZ OTSH IRÁNYELVE: Takarékosabb gazdálkodást a sport­szervezetekben Fejlesztés vágyó meglévő eszközök jobb kihasználása? Készül az 1980. évi költségvetés Megyénkben a sportszer­vezetek közel 40 millióval gazdálkodnak. Hogy jól, vagy kevésbé jól, az nemcsak a minőségi és a tömegsport méreteiben, eredményeiben mérhetők le. Ennek számos összetevője van, s éppen ezért különösen nagy jelen­tőséggel bír az év végi mér­leg és az új gazdálkodási év költségvetésének elkészítése. Ezekben a napokban a já­rási, a városi sportfelügyelő­ségek, a sportegyesületek, szervezetek azon munkálkod­nak, hogy a Minisztertanács határozatának, az OTSH irányelveinek megfelelően reálisan felmérjék a lehető­ségeket, a rendelkezésre álló eszközöket és a sport jelent­kező igényeinek megfelelően elkészítsék 1980. évi tervei­ket. Az irányelvekből ismere­tes: a sportágak különösebb fejlesztésére az állami költ­ségvetésből számítani nem lehet, a szintentartásra azon­ban hatékonyabb gazdálko­dással adottak a lehetőségek. Felkerestük Erdélyi Zoltánt, a megyei sportszövetségi és rendezvényiroda vezetőjét, akivel az irányelvek végre­hajtásáról beszélgettünk. — A népgazdaság egész területén a takarékosabb gazdálkodás a cél. A sport­ban, ez a fogalom hogyan értendő, várhatók-e olyan intézkedések, melyeknek költségcsökkentő hatása lesz? — Ez természetes. Hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a sportot csak „pénzért csinálni” nem lehet. Ehhez szükségesek a jó szak­emberek, a tehetséges, spor­tot szerető fiatalok, a társa­dalmi munkások széles bázi­sa' Ez a feltétele ugyanis az eredményes munkának. Ügy gondolom, az utóbbi években előbbre léptünk Szabolcs- Szatmár minőségi és tömeg­sportját illetően. A holnap azonban többet követel vala­mennyiünktől. így például a sportszervezetekben éssze­rűbb gazdálkodásra van szükség. — ön mint egy önálló költségvetési intézmény ve­zetője, a gyakorlatban ho­gyan képzeli el a takaré­kosabb munkát? — Néhány példát említe­nék. Ami a legfontosabb: tu­domásul kell venni, hogy ha­zánkban a sport nem jelent alapellátási feladatot, ezért az állami költségvetés útján a mindenáron való fejlesz­tésére számítani nem lehet. Természetesen ez nem mond ellent annak, hogy a minősé­gi sport fejlesztésével ne szá­moljunk. Csakhogy most a korábbi évekkel ellentétben a meglévő létesítmények, esz­közök jobb kihasználására van szükség. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a tag­díjak rendszeres befizetésé­re, a sportrendezvényeken a saját bevételek növelésére, mert ezek a forintok a ha­tékonyabb gazdálkodás felté­telei. — Ezek szerint olyan ta­karékosságról van szó, ami nem zárja ki a sport fej­lesztését, hanem lehetővé teszi? — Igen. Javasoltuk a sportfelügyelőségeknek, a szakszövetségeknek, hogy vizsgálják felül a verseny- naptárakat, a versenykiírá­sokat, s a párhuzamos ver­senyek csökkentésével szá­moljanak. Nem kevesebb verseny megrendezéséről van szó, hanem több helyi, körze­ti vetélkedő szervezéséről. Ki kell zárni a felesleges utazá­sokkal járó, nagy költségeket jelentő, de kisebb sportérté­kű tornákon való részvételt. — Felhívtuk a figyelmet az utánpótlás-nevelés fontos­ságára. az Edzett ifjúságért mozgalom feladatainak vég­rehajtására, az atlétika, az úszás, a torna-gimnasztika sportágak fejlesztésére. En­nek természetesen fontos fel­tétele, hogy a személyi és az anyagi eszközöket ésszerűen átcsoportosítsák, s a rendel­kezésre álló feltételeknek megfelelően gazdálkodjanak. — Irodánk például ebben az évben 200 megyei, orszá­gos és nemzetközi versenyt rendezett. Most a tervkészí­tés során megállapítottuk, hogy az 1979-re tervezett és felhasznált 856 ezer forint 1980-ban is elegendő. Ugyan­akkor az igények ismereté­ben az utánpótlás nevelésére a korábbi 157 ezer forint he­lyett 330 ezer forintot irá­nyoztunk elő. Kiemelkedően kívánunk foglalkozni a ká­derképzéssel. Gondosan meg­tervezett tanfolyamokra, to­vábbképző táborozásokra ke­rül sor atlétikában, röplab­dában, kézilabdában, asztali- teniszben, labdarúgásban, és súlyemelésben. Terveink kö­zött szerepel a falusi, a mun­kahelyi spartakiádok rende­zése is. Egyszóval irodánk 10 millióval gazdálkodott és fog a jövőben is gazdálkodni, a növekvő követelményeknek megfelelően. — Nem egy esetben lehe­tett látni, hogy egyesületi melegítőben a piacon bevá­sároltak, munkahelyekre jártak. A nyári időben a határban dolgozók sportfel­szereléseket viseltek. Mi erről a véleménye? — Bizonyára nem én va­gyok az egyedüli, aki ezt a jelenséget elítéli. Ez évek óta beszédtéma mindaddig, míg felelősségre vonás nem követi. Sportfelszerelések vásárlásá­ra megyénkben is százezre­ket fordítanak s az élősport rovására megy, ha azokat nem a rendeltetésüknek megfelelően használják. Az 1930-as költségvetés kizárja az indokolatlan költekezést. Ezért helyesnek tartanánk, hegy a sportkörök vizsgálják felül a szertárakat, a felsze­relésekkel való ellátottságot, s csak indokolt esetben ke­rüljön sor újabb felszerelé­sek vásárlására. Olyan lég­kört kell teremteni, hogy a sportfelszerelések viseletének becsülete legyen. Tudni kell, hogy az így megtakarított fo­rintok a sport más területén a fejlesztési célkitűzések megvalósítását szolgálják. — Milyen területeken lehet a sportköröknek taka­rékosabban gazdálkodni? — Meg szeretném említeni a rendelkezésre álló létesít­mények helyzetét. Állagmeg­óvásuk egy esetleges újabb beruházást tesz feleslegessé. Igen jelentősnek bizonyulhat a villamos árammal való ta­karékosság. Nemegyszer elő­fordul, hogy nappali fény­ben ragyog az edzőterem, holott az edzés körülményei ezt nem igényelik. Az ügyvi­teli eszközökkel való takaré­kosabb gazdálkodás is sok~ sok forint megtakarításával járhat együtt. S talán még egyet: nem szabad arra töre­kedni, hogy a betervezett költségeket mindenáron fel­használják. Az észerűségnek itt is határt kell szabnia. — Ügy gondolom, hogy a sport területén dolgozók, versenyzők is méltó partne­reivé válhatnak a népgazdaság egyéb területén dolgozóknak. A hatékonyabb, a takaréko­sabb gazdálkodás össztársa­dalmi érdek, ugyanakkor minden magyar állampolgár egyéni érdeke. Ennek szelle­mében kell tehát ezekben a napokban cselekednünk, ami­kor az 1980. évi költségvetést elkészítjük. Dragos Gyula Nyíregyháza mai műsora Tömegsport: A KISZ vá­rosi bizottsága az Ifjú Gárda-alegységek részére tájékozódási futóversenyt rendez. Gyülekezés: 8,45- kor az erdei tornapályán. Labdarúgás: NYVSSC— Szabó Lajos SE városi sta­dion, 13 óra. Jv.: Simon J. NB-s ifi- és serdülőbaj­nokság: NYVSSC-MJIefin SC, Erkel Ferenc utca, 10 óra és 11,30 óra. Jv.: Sza­kács (Németh, Takács). Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Hona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pí.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Midi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesltŐ postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 30,— forint, negyedévre 90,— forint, egy évre 360,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HIT ISSN 0133—2058 Helsinki műtét után Moszkvába készül semmi baja!” 1. Tárgyilagosan: Erdélyiné Szabó Ildikó sérülései miatt 17 hónapja már nem versenyez. 2. Kissé közömbösen: Másfél év kihagyás ide, másfél év kény­szerszünet oda, ennyi idő a sportban jókora hátrányt jelent. 3. Pusztán kétkedőén: Vajon lesz-e ebben a versenyzőnőben annyi tűz és puskapor, amennyi a moszkvai kiküldetést jelentő 655 centiméteres szint „elsütésé­hez” kell? És ha igen, sikerül-e úgy időzíteni, mint 1975-ben, ami­kor a januári műtétjét követően nyáron már szenzációval szol­gált és 666 centiméteres ugrásá­val a világranglista élére került? Alig nyolc hónappal az olimpia kezdete előtt semmi értelme a köntörfalazásnak. Annál is in­kább, mert Ildikó személye egyre inkább a sportközvélemény egyik leggyakrabban terítékre kerülő témája. ,",Feladta volna a sérülé­sek miatt a további küzdelmet?” „Egyáltalán mi van most vele?” ,,öt már le lehet írni!” „Ha ki­kerül Moszkvába, ott biztosan ki­tesz majd magáért!” Vélemények, ellenvélemények, kritikák, kí- váncsiskodások, esélylatolgatások az ezerfejű Cézár, a közönség tá­borából. Erdélyinének az elmúlt évi sé­rülést követő időszakáról koráb­ban „Pletyka és valóság” című riportunkban írtunk, majd az idei januári műtétjét követően már­ciusban újra foglalkoztunk a ki­tűnő sportolónővel történtekkel. Ugyanolyan mosollyal érkezik, mint a legutóbbi beszélgetésünk­kor, s az első válaszából árad az öröm, az optimizmus. — Helsinkiben megállapították, hogy az achillesemnek semmi ba­ja. Ez nagyon megnyugtatott. — Forgassuk kissé vissza az események kerekét . . . — Talán azzal kezdeném, hogy január 5-én a sportkórházban dr. Massányi Lajos főorvos úr műté­tet hajtőt vegre a bal lábamon. Ekkor eltávolították az Achilles- ín egyharmadát. Később hosszú gipszviselés következett, majd a levétele után szinte elölről kel­lett kezdenem mindent, csakúgy, mint az 1975-ös első műtét után. Májusban már tudtam ugrani, de nem volt terhelhető a lábam. Még ugyanebben a hónapban dr. Massányi professzor kisebb be­avatkozást végzett el, azonban ez sem járt eredménnyel. Gyógyulás a csodadoktornál ? — A szakemberek azt állítják, hogy a gipsz miatt keletkezett a műtött lábában az összenövés? — Ezt az orvosok dolga eldön­teni, hogy így volt-e vagy sem. Mindenesetre valami nem sike­rült ... Az azonban nagyon rosz- szulesett, hogy sokan kétségbe vonták fájdalmaim valódiságát. Egy fővárosi orvos például így „vigasztalt”: „ne aggódjon, lehet, hogy távolba már nem fog ug­rani, de azért még kitűnő házi­asszonylába lesz” Képzelheti, milyen érzés volt ezt hallgatni. — Korábban a pozsonyi csoda­doktornál, Binyovszkynál járt. Hogyan került kapcsolatba Pek- ka Peltokallióval, a világhírű finn professzorral? — A remélt gyógyulás nem kö­vetkezett be, így továbbra is a teljes felépüléshez vezető utat kerestük. Gyulai István, az is­mert tv-riDorter a francia—ma­gyar atlétikai viadalon — ahol Szabó Ildikó nem adja fel mint a tv meghívott vendége vet­tem rész — javasolta a finn professzort. Dr. Pekka Peltokal- lióröl már nagyon sok jót hallot­tunk, hiszen ő műtötte Borzovot, Szanyejevet, és a lengyel Pecia- kot is. Az OTSH-n és a Magyar Atlétikai Szövetségen keresztül, az NYVSSC támogatásával októ­ber 18-án repülőgéppel utaztam a finn fővárosba. Másnap reggel a professzor már munkához Játott, s délben közölte, hogy az achil- lesem nem sérült. Ennek végte­lenül örültem. A nyolcnapos kinntartózkodásom során végig Gyulai István egyik finn újság­író kollégája, Matti Salmenkilla igyekezett maximálisan a segítsé­gemre lenni. A professzor úrról is csak a legjobbakat mondha­tom. A műtétet egyébként telje­sen díjmentesen végezte. — Helsinkiben tartózkodása so­rán kik érdeklődtek Magyaror­szágról telefonon állapota felöl? — Nem szívesen beszélek erről, de őszintén meg kell mondanom: senki. — Egy hete elkezdte az edzése­ket. Milyenek az eddigi tapasz­talatai? — Úgy érzem, sikeres volt a helsinki klinikán végzett beavat­kozás. Természetesen teljes mér­tékben csak az elkövetkezendő idő ad majd választ. Edzőmmel, Molnár Istvánnal a fokozatossá­got szem előtt tartva gyakoro­lunk. Homokzsákokat és súlyt emelek, s már harmadik napja futok! Eddig semmiféle fájdal­mat nem tapasztaltam. Dr. Arkosy Ferenc főorvos, aki Ildikót Nyíregyházán kezeli, így vélekedett: — Nem tudom, hogy a finn professzor pontosan milyen mű­tétet végzett. Ugyanis a záróje­lentés azonnal Csépe doktorhoz, a válogatott keret orvosához ke­rült. Az utókezelés rám szabott részét én végzem, de a rehabili­táció Budapesten, az ORFI-ban történik. Nem tudok érdemben nyilatkozni, míg részleteiben nem ismerem a zárójelentést. „Behozom a lemaradást!" — Ildikó, ön a hosszú kihagyá­sa ellenére tagja az olimpiai ke­retnek. A nyolc hónap meglehe­tősen rövidnek tűnik a felkészü­léshez? — Az tény, hogy az idő sürget, azonban úgy érzem, ha nem lesznek fájdalmaim, be tudom hozni a lemaradást, s nem oko­zok majd csalódást azoknak, akik bizalmat szavaztak nekem. Molnár István: — Ildikó még a tehetségesek között is az elsők között van, hiszen a kényszer- pihenő alatt alapereje nem válto­zott, a mozgáskoordinációja ja­vult, s ezek nem kis dolgok. Megítélésem az, hogy ha nem lett volna a másfél év szünet, akkor a túlzott idegi leterheltség miatt kellett volna pihennie. December 4-ig napi két alkalommal rege­neráló edzéseket végzünk, majd a már elkészített terveknek meg­felelően növeljük a terhelést. Konkrét céljaink az eredményt illetően nincsenek. Elképzelhető, hogy február végén, március ele­jén már indulhat egy fedettpá- iyás viadalon, de április, má­jusban már jönniük kell az eredményeknek. Optimista va­gyok, mert azt taoasztalom, hogy Ildikóban jelentős bizonyítási éh­ség van, s úira nagy versenyző akar lenni. Nem mondott le sem­miről, s ha nem jelentkezik aka­dály, hiszem azt, hogy verseny­ben lesz nemcsak a hazai, de a nemzetközi távolugrómezőnnyel is. Erdélyiné Szabó Ildikó tehát nem adta fel. Nem zavarja, hogy 17 hónaoja jóformán nem ver­senyzett. töretlen lelkesedéssel esv hete i^mét edzésbe állt. s küzd az olimpiára való kikülde­tésért. Ildikó Moszkvába készül. Hogy aztán mit hoz a jövő ...? Pauwlik György Helsinkiben dr. Pekka Peltokallió professzorral. U Kelet ro3(Qf8r0r$2É(|

Next

/
Thumbnails
Contents