Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 18. EXPORTRUHÄK HAZAI ÜZLETEKBE. Árubemutatót rendezett a Baktalórántházi Ver­tikal Ipari Szövetkezet konfekcióüzeme azokból a modellekből, amelyeket exportra gyárta­nak. A bemutató lényege, hogy a megyei és fővárosi áruházak, nagykereskedelmi vállala­tok rendelhessenek a nyugatra készülő ruhákból. (Elek Emil felvétele) KÉPI JÓSLÁSOK Serceg a pók eső lesz Az embereket, különö­sen a szántóvetőket min­dig foglalkoztatta a kér­dés, milyen idő lesz más­nap. Számtalan eset bizo­nyítja, a természethez kö­zel élő ember bizonyos je­lenségek megfigyelésével igen pontos „előrejelzésre” képes. Szatmár-Beregben az idősek még ma is in­kább hallgatnak a Holdra, a Napra, meg az állatokra, mint a rádió vagy az új­ságok híreire, és többször az ő jóslataik is megbíz­hatóak. Hit „tud" a juh? Különösebb válogatás nél­kül, Makay Béla túristvándi tanító összegyűjtött anyagá­nak segítségével ismerked­jünk meg néhány ma is gya­korolt jóslással, biztosan hasznát vesszük. A legbiztosabb támpontot mindenki szerint a Hold je­lenti. Az idősebbek szerint, ha a Holdnak körben kis ke­rülete, azaz kis vára van, eső lesz. Ha télen nagy vára van, nagy hideg jön, s mikor az új holdnak csorgóra áll a szára, feltétlenül esőre lehet számítani. Egész hónapos esőt jósol az is, ha újhold­kor csapadék hull. Nem kimondottan az idő­járással foglalkozik az a mondás, amit Csaholcon hal­lottunk az öreg Tarpai End­rétől, de a Holddal kapcso­latos. így szól: ha az új­holdat üres kézzel látjuk meg, szűk hónapra számítha­tunk; ha télé kézzel, bő hó­nap következik. A másik módszer az álla­tok viselkedésének megfi­gyelése. Az istvándi pásztor­emberek szerint a legbizto­sabb jós a juh. Amikor idő­változást éreznek, már előtte való nap cikázni kezdenek, a kisbárányok nagyokat ugra­nak, pattognak. A juhnak az a szokása, hogy nyáron a nagy melegben csomóban áll össze, s nem legel. Viszont amikor a nagy hőségben is legelni kezdenek, biztosan eső lesz, hiszen a vizes gyepet a juh nem eszi, így kénytelen előtte jóllakni. Ha nem ül el a tyúk... Jelzi az időváltozást a sza­már, a szarvasmarha, a fecs­ke, a kutya, a macska, a tyúk, a béka, a vadliba, de még a pók is. Az idő rosszra fordulását jósolja a szamár, amikor földhöz veri magát, s nagy ordítások közepette hempereg a fűben. A macs­ka a szokásosnál erősebb mosdással, a kutya álmos áb­rázatával, a béka nagy bre­kegéssel, a házi pók serce­géssel jósolja az esőt. Ha a tyúkok nem akarnak elülni, a fecskék alacsonyan száll­nak, a szarvasmarhának pe­dig borzas a szőre, szintén esőre kell számítani. A vad­libák vonulásából is meg le­het tudni a következő napok időjárását. Ha dél felől a szokásosnál hamarabb jön­nek, szép tavasz ígérkezik, viszont ha két-három hét múltán ismét délnek tarta­nak, hűvös, esős időre kell felkészülnünk. Az idősebb parasztemberek a kaszáról is meg tudják ál­lapítani az időt. Szép nap­sütésben fényes a táblája, de mikor eső akar lenni, úgy megfeketedik, mint a tinta, s úgy megkeményedik, hogy lehetetlen élt kalapálni rajta. A legérdekesebb jóslási Népszerű ipari növénye volt néhány évtizede Sza­bolcsnak a borsosmenta. A harmincas években, de még a negyvenes évek elején is nagy területeken termelték ezt a munkaigényes, de jól fizető, kellemes illatú nö­vényt. Bár a termesztési kedv alábbhagyott, Nagyhalászban és környékén továbbra is megmaradtak a jól pénzelő ültetvények. Talán azért is, mert az országban egyedül ebben a községben van bor- sosmenta-feldolgozó üzem. Sok családnak még ma is ez a fő háztáji jövedelmező for­rása. Ugyanis egy katasztrá- lis holdról több, mint száz­ezer forint értékű bruttó be­vételt is el lehet érni. S nincs az a mennyiség, amelyet a Herbária, illetve az ÁFÉSZ- felvásárlók át ne vennének. Akár „fosztva”, levélnek, vagy szénának szárítva. A megcsappant borsos- menta-ültetvények területe az elmúlt években már növe­kedésnek indult: Nagyhalász után Tiszarádon, Ibrányban, Kó táj ban, sőt Demecserben is megkezdődött a telepítés. Két évvel ezelőtt a megyében már 13 hektáron termeltek módszert talán az egész dol­gozatban az istvándi Kiss József né mondja el: „Édes­apám, aki kerülő volt a bá­rónál, minden évben kettévá­gott egy vereshagymát. Ti­zenkét gerezdet — ez volt a 12 hónap — kiszedett belőle, s mindegyik gerezdbe egy csipetnyi sót tett. Ezeket ka­rácsony viliáján az ablak- tőcre rakta. Minden hónap elején ellenőrizte a gerezde­ket, s ha mondjuk a február­nak kinevezett gerezd lotyós, lucskos volt, akkor az a hó­nap is esős, csepegős. Vi­szont ha a márciusi gerezd szép száraz maradt, abban a hónapban végig sütött a nap.” Tizenkét gerezd Mit lehet ehhez hozzáten­ni: próbáljuk meg, hátha szerencsénk lesz! Nem vesz­tünk vele semmit, hiszen a jóslás eszközét, ha megszo­rulunk, akár meg is ehetjük. B. G. borsosmentát. Tavaly már 20 hektár volt beültetve, saj­nos a kemény tél súlyos ká­rokat okozott az ültetvények­ben és jó részét ki kellett szántani. így ez év tavaszá­ra 12 hektárra csökkent a te­rület. A termelési kedv ennek ellenére nem csökkent. Sőt újabb területeken kezd ho­nos lenni a nem csak kelle­mes illatú, hanem gyógyha- tás tekintetében ,is „élvonal­ban” álló, külföldön is kelen­dő ipari növény. A telepítések jelenleg Nagyecseden és Nyíregyháza környékén folynak. A késést a száraz ősz okozta. Száraz talajba ültetve ugyanis a dugványok megsemmisülnek, sőt az anyatövek sem szíve­sen veszik ilyenkor a hábor­gatást. Ezért kellett kivárni az esős időszakot. A szaporí­tóanyagot — természetesen ingyen — a Herbária bizto­sítja az új telepeseknek. Ha az idő is kedvez — legalább tíz napig nem lesz erős fagy — akkor a terve­zett telepítéseket befejezve, tavaszra mintegy 20 hektárra növekszik Szabolcs-Szatmár- ban a borsosmenta termőte­rülete. T. A. Nem csak illatosít, gyógyít is A borsosmenta reneszánsza TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS Szilárdult a táppénzfegyelem A közelmúltban adta közre a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgató­ság Szabolcs-Szatmár me­gyei Igazgatósága 1978. év­ről szóló jelentését. A ki­advány célja: megismer­tetni megyénk lakosságá­val a társadalombiztosítá­si juttatások rendszerét, az intézmény munkáját. Az országos adatokból meg­tudhatjuk, hogy az ötödik öt­éves terv harmadik évében tovább fejlődött társadalom- biztosítási rendszerünk. 1978- ban — az egészségügyi és gyógyszerkiadások nélkül — a társadalombiztosítás összes kiadása a nemzeti jövede­lemre vonatkoztatott aránya 12,2 százalék volt. Megyénk­ben erre a célra tavaly több mint két és fél milliárd forin­tot fordítottak, 7,7 százalékkal többet, mint 1977-ben. A megyében tavaly 464 millió forint családi pótlékot fizettek ki. Érdekességként említi a jelentés, - hogy Sza- bolcs-Szatmárban az 1—2 gyermekes családok vannak túlsúlyban, a korábbi sok- gyermekesekkel szemben. A táppénzes helyzet javult megyénkben. (Annak ellené­re, hogy 1978 január-február­jában az influenzás megbete­gedések száma jelentősen meghaladta az országos átla­got.) A 19 megye táppénzes arányszámainak nagyság­rendjét tekintve, Szabolcs- Szatmár megye az ötödik he­lyet foglalja el. A táppénzfe­gyelem megszilárdításában közrejátszott az, hogy reáli­sabb lett a keresőképtelenség elbírálása; az orvosi felül­vizsgálatok gyakoribbá vál­tak; a vállalatok, s az igaz­gatóság betegellenőrzése is hatékonyabbá vált. A terhességi-gyermekágyi segélyezettek, valamint a gyermekgondozási segélyben részesülők száma az előző évhez képest 1978-ban csök­kent. A nyíregyházi társada­lombiztosítási igazgatóság ta­valy összesen 34 millió forin­tot fordított készpénzsegélye­zésre. Például a termelőszö­vetkezetekben balesetet szen­vedettek kártalanítására, be­tegek útiköltségének megté­rítésére, anyasági segélyre, tbc-s betegek rendkívüli se­gélyezésére stb. A jelentés tartalmazza továbbá, hogy mennyit fizettek ki gyógyá­szati segédeszközökre, gyógy­fürdőjegyekre, anyatej ellátás címén, és szociális támogatás­ra. A társadalombiztosítási igazgatóság jelentésében ter­jedelmes részt foglal el a nyugellátásokról szóló feje­zet. Tavaly 87 700 nyugdíjasa volt megyénknek, számuk az előző évhez viszonyítva nö­vekedett. Több mint 12 ezer nyugdíj igény •‘bejelentést bí­ráltak el tavaly az igazgató­ságon. Csökkent a nyugdíj­ügyintézés időtartama, har­minc napnál kevesebb. 1978- ban a megye területén 155 munkahelyen működött nyug­díj ügyi albizottság. A jelentésből kitűnik, hogy a társadalombiztosítási igaz­A Mikulás és a közelgő ka­rácsony előtt megérkeztek a csokoládé figurák, a szalon­cukor; már várják a déligyü­mölcsöt és a fenyőfát. A me­gyében az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat bonyolít­ja le a forgalom jelentős ré­szét. Másfél vagont tesz ki a csokoládé Mikulások, csizmák, krampuszok és egyéb figurák mennyisége. Az ajándékcso­magok összeállításához szük­séges piros szaloncukorból másfél vagonnal érkezett az ÉKV-hez. Az ÉKV hat Tél­apót indít útnak. A 300 forint felett vásárolt árukat így díj­mentesen házhoz szállítják. Az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalatok, szövetkeze­tek már számba vették, mi­lyen mennyiségű csokoládé­val, szaloncukorral kell meg­tölteni az üzleteket. Az ÉKV a tavalyihoz hasonló meny­gatóság munkája sokrétű, nagy figyelmet, pontosságot igényel. S hogy ennek az el­várásnak a nyíregyházi tár­sadalombiztosítási igazgató­ságon eleget tesznek. nyiséget, hat vagont rendelt a különféle csokis, zselés és hagyományos szaloncukrok­ból. Több lesz a drágább krémszalonból. Az üreges csokoládéfüggelékekből 50 mázsát osztanak szét a bol­tok között. Kétszáz mázsát jelent a mintegy 24 féle apró, töltött csokoládé. A déligyümölcsökből a múlt évihez hasonló ellátásra szá­mítanak. A nyári hónapoktól kezdve a citrom kivételével egyáltalán nem kaptak déli­gyümölcsöt, így az elkövetke­ző napoktól számítva hat hé­ten át körülbelül öt-hat va­gon narancs, banán, datolya kerül a boltjaikba. Narancs­ból és banánból 2—2 vagon­nal, datolyából egy vagonnal szállítanak. A fenyőfából várhatóan az idén sem lesz hiány, az ÉKV 16 ezer folyómétert árusít. (tk> Mikulás-polc. Soltész Agnes Házhoz megy a Mikulás Rács mögött a tuzséri testvérek Nem kérdezett, csak ütött Ha a tuzsériakat megkér­deznék, aligha akadna valaki is a faluban, aki jót tudna mondani az Iván testvérekről. Az idősebbik fiú, a 26 éves Iván Rudolf — amellett, hogy bíróság előtt is állt már lo­pásért és közlekedési vét­ségért — izgága, kötekedő természetű, s ha iszik, az is­ten se tudja megfékezni. A fiatalabb, a 22 éves Iván Gá­bor — akit korábban lopá­sért, büntettek meg — semmi­vel sem különb: őt is a köz­ség legkötekedőbb lakói kö­zött tartják számon, aki nem­rég attól sem riadt vissza, hogy a tanács nődolgozóit megfenyegesse, mert részeg­sége miatt nem tetszett a vá­lasz, amit teljesíthetetlen ké­résére kapott. Az Iván test­vérek legutóbbi botránya május végén történt, s hogy azóta nem, az csak azért van, mert letartóztatva várták vé­gig ügyük lezárását. Történt még május végén, hogy meghalt egy testvérük. Két éjszaka virrasztottak, közben és az éjszakák közöt­ti napokon pedig ittak. Má­jus 29-én kimentek a teme­tőbe sírt ásni, s bár már itt berúgtak, még betértek a „Hétnyárfás” kocsmába is. Alaposan lerészegedve indul­tak el hazafelé, s amikor ha­zaértek, egy nagyobb társasá­got láttak a kapujuk előtt, a társaság közepében pedig egy rendőr állt. A két Ivánnak halvány fo­galma sem volt arról, hogy mit keres ott a rendőr, aki Iván Józsefék bejelentésére ment ki a Dózsa György ut­cába, s míg Ivánnéval be­szélgetett, sokan körülvették őket. Iván Rudolf mielőtt bárkit is megkérdezett volna, leugrott kerékpárjáról, a tö­megbe vetette magát, s ököl­lel megütötte a rendőrt. To­vább is támadott volna, de az asszonyok elrángatták on­nan, s a meglepett rendőr is felkészült a védekezésre. Iván Rudolf továbbra sem maradt békén, csak akkor szaladt be az udvarra, ami­kor a rendőr könnygázspray- vel akadályozta meg, a táma­dást. Lehetetlen leirni, mi­lyen ocsmány szavakkal szidta Iván Rudolf a rendőrt, s amikor ezt Iván Gábor is meghallotta, egy gereblyét kapott fel és azzal rontott a körzeti megbízott felé. A tá­madás szerencsére ekkor sem sikerült, mert a tömeg meg­fogta Iván Gábort és kicsa­varták kezéből a gereblyét, ám ekkorra Iván Rudolf is „harcképes” lett, s egy vas­villával a kezében indult a rendőr felé. Felesége és édesanyja sze­rencsére résen volt, becsuk­ták előtte a kaput, így már az utcára sem tudott ki­menni a részeg támadó. Ilyen körülmények között a rend­őr már pisztolyát is elővette, de használni nem kellett, mert a fegyver látványa elég volt az Iván testvérek le­csillapítására. Ivánékat le­tartóztatták, s az eljárás so­rán mindössze annyit tudtak felhozni mentségükre, hogy részegek voltak, nem tudják, mit csináltak. A bíróság Iván Rudolfot hivatalos személy elleni erő­szak miatt 7 ft'ónap börtönre ítélte és egy évre eltiltotta a közügyektől. Iván Gábort felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erő­szak kísérlete miatt 1 évi börtönre ítélték, s egy évre eltiltották a közügyektől. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents