Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-15 / 267. szám

1979. november 15.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Kezdődnek a beszámoló taggyűlések

Nem csak pártügy

A Ezekben a hetekben élén-' kebbé válik a pártélet üzemeinkben, falvainkban. Érdeklődéssel kíséri a közvélemény is, hogy az év végi beszámoló taggyűléseken a kommunisták milyen mérleget készítenek az elmúlt öt esztendő munkájáról. Nemcsak pártügy tehát a XI. kongresszus óta végzett munka reális értékelése. A XII. kongresszusra készülőben a munka dandárja az alapszervezetekre hárul. Ezt különösen két körülmény indokolja. Egyrészt az, hogy gazdasági feladataink jó megoldásának igénye sok tekintetben újszerű követelményeket támaszt a politikai munka iránt, másrészt az 5 év munkájáról szóló számvetések nagyobb erőfeszítéseket, gondosabb elemzéseket igényelnek a termelés első vonalában dolgozó pártszervezetektől.

Szabolcsban csaknem ezer pártszervezetben, közel 30 ezer kommunista felelősségteljes felkészülésétől, gondos mérlegelésétől függ, hogy reális, okos elemzések készüljenek a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásáról. November 15-én kezdődnek és december közepéig tartanak a beszámoló taggyűlések. Pártvezetőségeink akkor végezhetnek teljes értékű munkát, ha elsősorban azt mérlegelik, hogy a helyi párthatározatok, a helyi politikai vezetés és gyakorlat mennyire volt és van összhangban a XI. kongresszus céljaival.

Hogyan alakíthatnak ki reális képet a pártvezetőségek? Egy ilyen hosszú, sikerekben is gazdag, de hibáktól és nehézségektől sem mentes öt esztendőről csak úgy készíthet hű beszámolót, ha abban összegzik az egész párttagság véleményét, kritikáját, észrevételeit, javaslatait, ha érvényesül bennük a kollektív bölcsesség lenini elve.

A párttagokkal folytatott eszmecserék jó alkalmak arra, hogy a közös gondolkodás alapján élethű elemzések készüljenek. A beszámoló taggyűléseket megelőző beszélgetések nyíltak, őszinték voltak. Csak így születhetnek olyan beszámolók is. amelyek pezsgő vitákra, a gondok mérlegelésére serkentenek. Ez adhat bátorítást ahhoz, hogy az emberek kendőzetlenül szóljanak az eredményeket kisebbítő, arra itt- ott árnyékot vető hibákról, azok okairól is.

Nagy felelősséggel készülnek a november 29-én kezdődő taggyűlésekre a TITÁSZ pártszervezeteiben. Mind a 10 pártcsoport minősítette az elkészült intézkedési tervet. Nyolcvanhét párttaggal beszélgettek az öt év munkájáról. Sokan mondtak véleményt gazdasági kérdésekről, közösen elmélkedtek arról, hogyan lehetne az energiával még jobban takarékoskodni. Az UNIVER- SIL-ben is megtartották tanácskozásaikat a pártcsoportok. A javaslatok megtalálhatók a beszámolóban. Sikeresen teljesítették az olimpiai programot, a Moszkvába gyártott termékeik sikeresen vizsgáztak. A MÁV nyíregyházi pártbizottságán arról tájékoztattak, hogy csaknem 500 vasutas kommunista készül a jelentős pártfórumokra 12 alapszervezetben. Sok hasznos

javaslat hangzott el a pártcsoport-meg- beszéléseken. Az idős vasutasok megbecsülése, elismerése szinte csaknem minden pártcsoport-tanácskozáson és egyéni beszélgetésen téma volt. Fontos motívuma volt az eszmecseréknek a balesetmentes közlekedés biztosítása, a helytállás az őszi csúcsforgalomban, a vasútra nehezedő feladatok megoldása. A HAFE nyíregyházi gyárában 108 párttag készít mérleget e jelentős, szovjet exportot bonyolító üzem életéről, a pártszervezetek irányító munkájáról, a párttagok helytállásáról és mindennapos küzdelmeiről. Sok-sok hasznos javaslat került a beszámolókba. Felelősséggel szóltak a párttagok arról, hogy még mindig nem kielégítő a gazdasági munka hatékonysága, gondok vannak a termelés előkészítésével, a szervezettséggel, és tökéletesíteni kellene az ösztönző rendszert is.

Ezeknek a taggyűléseknek savát-borsát a munkajelleg adja meg. Az, ha a szürke hétköznapok harcairól, a minőség jobbításáért folytatott küzdelemről, az export fokozásáról, az alkotó újítások hasznáról, a személyes példamutatásról szólnak. Értékeljék így a kommunisták és az egész üzem politikai aktivitását, a XI. kongresszus céljainak a megvalósítását. A taggyűlések hatékony munkájának alapfeltétele a színvonalas, a munkát értékelő, kritikus és önkritikus beszámoló. Mérlegeljék azt a sok- -sok alkotó energiát is, amelyet harmincezres párttagságunk a gazdaságpolitikai cselekvési programok megvalósításáért tesz. Szóljanak őszintén az akadályokról, s az elhárítás lehetőségeiről is. Építsenek a beszámolók a Központi Bizottság 1978. áprilisi határozatára, amely a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtását mérlegelte. Kritikusan szóljanak a lényeges gazdasági kérdésekről, a munkaverseny eredményeiről és gondjairól is. Minősítse a beszámoló a politikai és a gazdasági vezetés együttműködését.

H

a a beszámoló hangja reális, nyugodt, kritikus és optimizmust is sugall, akkor ösztönzi a párttagságot. Fontos, hogy a beszámoló ne sablonokból álljon össze, hanem az elvégzett munkát, a konkrét politikai gyakorlatot elemezze. Ez csak akkor lesz reális, ha értékelik az emberek munkáját, a káderpolitikai elvek érvényesítését, a párttagság politikai műveltségét. eszmei-tudati fejlődését. Fordítsanak különös gondot a vártépítő munka értékelésére, az utánpótlás nevelésére. Különösen meghatározza a taggyűlés légkörét a vezetőség munkájának az önértékelése, az. hogy saját munkájáról, milyen „bi- zonvítványt” állít ki a pártvezetőség az elmúlt öt esztendőről. Legven ez mértéktartó, szerény és reális. Szóljon őszintén minden fontos ügyről, mert ezzel politikai hitvallásra és cselekvésre serkent harmincezer kommunistát, s mindazokat, akiknek szívügvük gondjaink leküzdése, eredményeink fokozása.

Farkas Kálmán

Kótaj szívétől legalább három kilométerre áll, vagy inkább rogyadozik a Kár- páthyak volt kastélya. Pár évvel ezelőtt talán még helyrehozható állapotban volt. meg is állt rajta akkor az ar- rajáró idegen szeme. Földhányásra építették egykoron, előtte legalább százesztendős gesztenyefa haldoklik. Körbejárjuk a kastélyt, bekukkantunk az üveg nélküli ablakkereteken, s a repedéseken keresztül megcsodáljuk a gyönyörűen faragott, magas ívű ajtókat. Bent félhomály van, pedig még verőfényes a kora délután. Ügy látszik ilyen elhanyagolt épületbe még a napnak sincsen kedve besütni.

Egyszercsak hang hallatszik a hátunk mögött.

. — Megveszik ezt a kastélyt? — megfordulunk, és egy hatvanon túljáró ember áll előttünk.

— Meg, bátyám — megyünk bele a játékba.

— Akkor siessenek, mert nem maguk az első vevők — mondja mosolyogva, majd közelebb lép és illendően bemutatkozik: — Ignácz bácsi vagyok és én vigyázok itt az állatokra — mutat a közeli istállóra.

— No Ignácz bátyám, és mennyiért adná el nekünk ezt a düledező kastélyt?

— Várjanak csak, hadd gondolkodjak — s az üreg tényleg úgy tesz, mintha erősen törné az agyát. — Maguknak olcsón megszámítom

— mondja rövid idő múltán,

— elég lesz érte egy milliócsKastélyvásár

ka — mosolyog tömött, fehér bajsza alatt.

összenézünk a barátommal, majd kitör belőlünk a halk nevetés.

— Ugyan Ignácz bátyám, ne vicceljen már velünk. Hiszen ez tengersok pénz. Eny- nyiért már házat kapunk a város legszebb részén. S egyáltalán, kié ez a kastély most?

— Ha ezt meglátnák belülről, elállna a szemük-szájuk.

— Hát akkor nézzük meg.

Megemeljük az ajtó alját, s

középen, mintha egy forgócsap lenne, elfordul a korhadt deszka a lakat körül.

— A teremburáját, micsoda pompa lehetett itt! — szalad ki a számon, amint megszokja a szemünk a félhomályt, s bepillantunk a termekbe.

— Na ugye mondtarp én, hogy megér ez egymilliót.

— Ne olyan hevesen, Ignácz bátyám — vágok vissza — várjuk csak ki a végét!

A kastélylátogatást a bálteremben kezdjük. Ez olyan nagyságú, hogy egy közepes lakótelepi lakás könnyedén elférne benne. A négy sarkában ajtók és a kályhák helye árválkodik, a falakon pedig büszkén világítanak a képek helyén világosabb foltok. Az építmény szimmetrikus elrendezésű. Jobbra is, balra is hatalmas szobák nyílnak, s abból újabb helyiségek tárulnak a szem elé. Alig három évtizeddel ezelőtt még téeszirodaként használták, most már csak raktárhelyiségnek jó.

— Ez még semmi — mondja Ignácz bácsi. — Nézzük meg a padlást is.

A feljáróban félig korhadt létra fogad. Nehezen mászik rajta az ember, minden lépését megfontolja. Aztán ott fenn előtűnnek a derékvastagságú gerendák. Látszik, nem egy-két évre építették, évszázadok viharát is kibírja. Kinézünk a töredező cserepek között. A kastély parkja már régen odavan, magányosan, csúnyán árválkodik az épület a tehénistálló, a dohánypajták és a park helyén termett ördögszekerek között.

— Szóval maguk sem akarják megvenni? — kérdezi az öreg láthatóan letörve, amikor a látogatás után kiérünk a kastély előtti napsütötte részre. Mintha csak tudná a választ kérdésére, rákérdez: — És mikor jönnek legközelebb?

— Jövünk mi hamarosan, Ignácz bátyám.

— Megmondom én maguknak őszintén, mi a baj — fordítja most már komolyra a szót. — Félreesik ez a kastély a falutól, a kutya sem törődik vele — s mintha ő is lemondana róla, legyint egyet, majd halkan köszönve elindul az istálló felé.

Sipos Béla

VULKÁN, VÁLTOZÓ VISZONYOK KÖZÖTT (II.)

Varga András, a kisvárdai városi pártbizottság első titkára, örömmel beszél a Vulkánról.

— Talán túlzó a hasonlat, de ők Kisvárda Csepelje. A többi gyár mellettük nőtt fel, nincs üzem, ahol ne lennének a Vulkánban nevelődött emberek, vezetők. Az országban csak ők gyártanak satut. Hosszú ideig veszteségesen csinálták, ma haszonnal dolgoznak. Büszkék lehetnek rá.

„Drága anyaggal dolgozunk"

Bucz Endrével, a radiátorüzem vezetőjével és helyettesével, Kovács Gyulával, az I. számú pártalapszervezet titkárával, egy irodának aligha nevezhető helyiségben beszélgettünk.

— Az emberek azt mondták — így Kovács Gyula —, hogy az új követelményeknek jönni kellett, mert pazarolva nem tudunk élni. .Senki sem tapsolt, de belátták, változtatni kell...

— Drága anyagokkal dolgozunk, — vette át a szót Bucz Endre. — Amíg volt minden, ki figyelt arra, hogy súlyosak a radiátorok? Most viszont ezt csökkenteni, az egyik legnagyobb feladatunk.

Ma a megtűrt selejt 12 százalék. Viták voltak emiatt, sokan mondták, nem tartható be, mert vékonyabb falú fűtőtestet készíteni csak több selejttel lehet. El kellett hitetni, hogy előbbre jutni csak kevesebb anyaggal és kevesebb selejttel lehetséges. Az, hogy a hagyományos gyártmányok súlya 6—8 százalékkal csökkent, évi 1000 tonna megtakarítást jelent.

Kevesebbel többet

újra a kapukon. Inkább legyünk kevesebben, de aki marad, az dolgozzék. A szor- gosokat igyekszünk anyagilag is megbecsülni. Az év elején csak 5500 forint mozgóbér jutott a radiátorüzem 370 emberének. Legutóbb 27 és fél ezer forintot osztottunk szét.

Húsz éve, még nem engedték a gyárat gépesíteni, mert mi lesz akkor az emberekkel? Akkoriban sorban álltak a felvételre várók és a portás csak azokat engedte be, akiknek elég kérges volt a tenyere.

Felváltják az elavultat

Ami a közeli jövőt illeti: 1980 végéig működni kezdenek a lengyel kupoló kemencék, és felépül egy 1500 négyzetméteres új csarnok, mely- lyel az elavult öntöde I-et válthatják majd fel.

Meichl Mátyás szerint:

— Tizennyolc év alatt — 1963. és 1980. között —, a gyár összesen 263 millió forintot fordított fejlesztésre. Az 1980-as terv alapvető feltétele a változó feltételekhez való alkalmazkodás. Súly- csökkentés, a műszaki színvonal megtartásával. Ez két lépcsőben történhet. Először a már gyártott típusok súlyát kell csökkenteni, ezután pedig, a teljesen új fajtákra kell felkészülnünk. Fejlesztjük a satucsaládokat, mert ezzel a behozatalt szoríthatjuk lejjebb, és folytatnunk kell a többi piacképes termékünk gyártását.

— A magkészítéshez új technológia szükséges. Munkaerő nem lesz, tehát gépesíteni szeretnénk, mert a mai nehéz fizikai munkára jelentkező alig akad. A jövő évben, 30 milliót fordíthatunk fejlesztésre. Ebből a már említetteken — új csarnok, ku- polók — kívül formázó sor kialakítására és a kézi munka csökkentésére fordítunk jelentősebb összegeket. A jövőre vonatkozó elképzelések alapja az idei terv, amit teljesíteni fogunk.

3övő születik

Amikor utoljára mentem le az öntödébe, ritka szerencsém volt. A jövő születésének lehettem tanúja. Ez a szülőszoba poros és füstös volt, de mint a valamikori francia királyok születésénél, itt is sokan akadtak bámulok, és a Világra jövetelben segédkező beavatottak.

Különös gonddal, szeretettel simították a formába a homokot és rakták őket egymásra, összesen négy darabot. Aztán egy megtermett férfi sárgára olvadt, haragosan szikrázó vasat hozott és a formákba öntötte.

Kelemen Attila főművezető ennyit mondott:

— Sikerülni kell, mert sok függ ettől.

Két-három percet vártunk. Aztán bontogatni kezdték a formát. Radiátorok buktak a földre, az újszülöttek, rajtuk a fekete homok, a magzatburok. Kicsik és karcsúk voltak.

Kelemen Attila elégedetten bólintott.

— Ez már jó. Nem több, mint 23—24 kiló. Lehet majd velük mit kezdeni.

Speidl Zoltán

Kevesebb érési veszteség, olcsóbb szállítás

„Megfogott” forintok a sütőiparnál

Vannak dolgok, amikhez anyagi befektetés szükséges, másokhoz viszont gondolkozni kell „csupán”. Mert az, hogy a radiátorokat nem bordánként, hanem tömbben festik, a gondolkozás eredménye. Ez viszont lehetővé tette a három műszak helyett csak kettőben való festést, és kevesebb festék többre lett elégséges. A csiszolók is két műszak alatt készülnek el azzal, amihez három kellett, így négy embernek más helyet lehetett találni. Kiderült: egy kemence is elég a szárításhoz, kettő helyett.

— Most 1200-an vagyunk — mondta Meichl Mátyás —, lehetnénk többen is. De öntőink zöme betanított munkás, és az utánpótlás szinte elapadt. Diplomások is kellenének, azonban nincs lakás. A legégetőbb gond talán az, hogy szinte egy időben. 1982- ben mennek nyugdíjba művezetőink, és ma még kérdéses, kikkel pótoljuk őket.

— Nem hagyjuk magunkat zsarolni, — ezt viszont Bucz Endre mondta — hiába áll elő azzal valaki, hogy elmegy. Pedig elég sok a betegünk is. Aki kilép a gyárból, az — erre igazgatói utasítás is van —. két évig hiába kopogtat

A Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál idén külön takarékossági intézkedéseket foganatosítottak.

Többek között átdolgozták és korszerűsítették az üzemi termékgyártási és technológiai szabályzatot. Az új eljárással elérték, hogy az úgynevezett „érési veszteségek” másfél százalékkal csökkenjenek.

Ez év szeptember elsejétől jelentősen csökkentették a vállalatnál, a kereskedelmi forgalomból visszamaradó áruk leírási veszteségét. A még arra alkalmas termékből finom, a kereskedelemben jól értékesíthető éteimorzsát készítenek.

De nem kerülte el a takarékossági figyelem az energiafelhasználást sem. Valamennyi vállalati üzemben jól láthatóan kifüggesztették a megengedhető hőmérsékletelőírást. Megtartását folyamatosan ellenőrzik. Megszüntették az általában egy kapcsolóról történt üzemi világítást. Sokszor olyan helyen is világítottak az égők, ahol arra nem volt szükség. Az intézkedés alapján, a világító lámpatesteket szakaszolták, csak ott és csak akkor világítanak, ahol és amikor arra szükség van.

Valamennyi vállalati gépkocsi túrajáratát idő és út tekintetében pontosították. Ennek alapján a túragépkocsik üzemanyag-fogyasztását, csak a túratervben meghatározott útra és időre fogadja el a központi adminisztráció.

Mindent egybevetve, az inkább kisebb középszintűnek számító sütőipari vállalatnál bevezetett takarékossági intézkedések nyomán, már ebben az esztendőben mintegy másfél millió forint kiadást mentenek meg.

A. B.