Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 15. Mi legyen a Persing rakétákkal? Decemberre maradt a döntés Hua huszonnégy napja Huszonnégy nap telt el attól a perctől kezdve, hogy Hua Kuo-feng a párizsi repülőtér betonjára lépett, addig, amíg négy nyugat-európai ország meglátogatása után repülőgépe újra kínai földön, Urumcsiban szállt le. Még körútja előtt fogadta a BBC- televízió forgatócsoportját, s nyilatkozatában elsősorban a „hegemonizmus elleni küzdelemről” beszélt. (Ezt a kifejezést akkor használják Peking mai vezetői, ha a Szovjetunióról van szó.) „Minden számba- jöhető erővel készek vagyunk egyesíteni erőinket ebből a célból” — mondta az angol tv-riportereknek a kínai kormányfő és pártelnök. Kommentár Álláspontok Kedden Moszkvában Gro- miko külügyminiszterrel és Ponomarjovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával tárgyalt Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. Nem először került sor magas szintű szovjet—palesztin eszmecserére, a közel-keleti helyzet közös áttekintésére. Most azonban néhány körülmény különös fontosságot ad a tárgyalásoknak. Az egyik a PFSZ növekvő nemzetközi elismerése, tekintélyének gyors térhódítása. Ma már Nyugat-Európa több országában politikai tényezőnek tekintik a palesztin szervezetet és több tőkés kormány azt is elismeri, hogy a PFSZ a palesztin nép kizárólagos képviselője. Ha bizonyos árnyalati különbségek máig is fennállnak a nyugateurópai országok és a PFSZ kapcsolatában, a múlthoz képest az álláspont gyökeresen változott. Nem kevésbé fontos tényező, hogy a közel-keleti külön- alku, az egyiptomi—izraeli- amerikai rendezési elképzelés végrehajtása egyre nehézkesebbé válik. Amint azt már a Camp David-i megállapodás sejtette, egy bizonyos ponton a rendezés megfeneklik. Ez a pont: a palesztin kérdés, amely változatlanul az igazságos és tartós közel-keleti béke alapvető problémája. A Szovjetunió számtalanszor kifejezésre juttatta, hogy az átfogó rendezés csak abban az esetben jöhet létre, ha a palesztínai arab nép törvényes nemzeti jogait biztosítják, beleértve az önrendelkezésre és az önálló államalapításra való jogot is. Ami az izraeliek magatartását illeti, sajnos, a Begin- kormány merevsége változatlan. További olaj a tűzre a Ciszjordániában váratlanul kirobbant válság. Nablusz polgármesterének az izraeli hatóságok által történt fogva tartása óriási felzúdulást okozott, s a legfrissebb jelentések a ciszjordániai és a gazai városok élén álló politikusok egyharmadának lemondását adták hírül. Arafat időközben Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához fordult, közbelépését kérve a meghurcolt polgármester kiszabadítása érdekében. Ebben az összefüggésben különösen fontos hangsúlyt kap a PFSZ küldöttségének moszkvai eszmecseréje. Híven példázza azt a figyelmet, amelyet a szovjet vezetők a közel-keleti helyzet alakulása iránt tanúsítanak. Egyszersmind azt is világosan érzékelteti, hogy a Szovjetunió változatlanul keresi az igazságos és tartós rendezéshez vezető utat, szoros összhangban barátaival és szövetségeseivel, valamennyi erővel, amely a térség realitásait elismeri. A NATO nukleáris tervező csoportjának kétnapos ülésén a többi között megvitatták az új nukleáris fegyverekkel kapcsolatos, mintegy 5 milliárd dollárra becsült költségek elosztásának kérdését. Értesülések szerint a fegyverek gyártásának költségeit túlnyomó részben az Egyesült Államok fedezné. Megvizsgálták annak kérdését is, hogy kinek a kezében legyen az új rakéták „kulcsa”, tehát konfliktus esetében ki dönthessen az új fegyverek felhasználásáról. Diplomáciai körök szerint az NSZK Washingtonnak adná át a rendelkezési jogot; ezzel is alá kívánja támasztani, hogy nem akar önálló nukleáris hatalommá válni. A holland hadügyminiszter, aki kétévi haladékot követelt az új fegyverek telepítésére, végül is bejelentette, hogy az egész „modernizálási” kérdést újból a holland parlament elé terjeszti, amely az ügyben december hetedikén, tehát néhány nappal a NATO miniszteri konferenciája előtt fog határozni. Különböző hangnemben, de lényegében ugyanezt ismételte meg Hua Párizsban, Bonnban, Londonban és Rómában. A szembeszökő hangnemkülönbség oka, hogy sem Giscard d’Estaing, s főleg Helmut Schmidt jelenlétében nem lehetett olyan kínosan átlátszó és nyers szovjetellenes tirádát elmondani, mint a moszkvai szándékokat és politikát szándékosan sötétre színező, nemegyszer hidegháborús beállítottságú Margaret Thatcher, angol konzervatív kormányfő előtt. Ha Franciaországban és az NSZK-ban a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok (a Rajna partján ezt még külön motiválja a keÉrdekes volt figyelni: szinte egyetlen komolyabb értékelés sem mulasztott el emlékeztetni rá, hogy Hua négy fővárost érintő körútja idején egy ötödikben Kína számára fölöttébb fontos megbeszéléssorozat zajlik. A moszkvai szovjet—kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalásokról van szó. Peking számára ott és most lehetőség adatott, hogy a régóta — és nem Moszkva hibájából — rendezetlen kínai—szovjet viszonyt terleti politika bővülő folytatásának szándéka) akadályozták,^Kogy Hua nyersebben fogalmazzon, Rómában az olasz kommunisták súlyának és tekintélyének felismerése tartotta vissza ettől. Londonban azonban már nem érzett semmiféle gátlást. A szovjetellenes politikai megnyilatkozások konkrét ellenértékeként Hua legfeljebb a Londonban kapott fegyverszállítási ígéretet könyvelheti el. (Harrier-tí- pusú, helyből felszálló vadászbombázók szállításáról van szó.) Másutt csupán előkészítették a további tárgyalásokat olyan ipari berendezések szállításáról, helő kérdéseket feltárják, megoldják. Ezek a tárgyalások felölelhetnék és rendezhetnék a Moszkva—Peking kapcsolat minden valóban kétoldalú kérdését — úgy persze, hogy Peking ne kísérelje meg más, a tárgytól idegen témák tárgysorozatra erőltetését. A nyugat-európai út nem váltotta be a reményeket. Kína számára a következő évtized rendkívüli tennivalókat ír elő. A Szovjetunió — és a többi szocialista or-amelyeknek egy része katonai célokat is szolgál. Érdemes ennél a tárgykörnél a már említett BBC-interjú egyik részét idézni. Hua azt állította, hogy a modernizálási programmal Peking gigantikus kísérletet tesz a nyugati világ utolérésére. Hozzátette: sokan felteszik a kérdést: miért e sietség? „Az a véleményünk, hogy egy elmaradott ország nyitott a támadás előtt”. Hua tehát azt próbálta sugalmazni angol nézőinek, hogy Kínát, az elmaradott országot támadás fenyegeti. Ez csak kiegészítése volt a szokásos kínai világábrázolásnak, amelyben a Szovjetunió mindenkit fenyeget. szág — nyilván számos területen tudna a kölcsönösen előnyös együttműködés jegyében közreműködni abban, hogy a valóban elmaradott Kína behozza hátrányát. Ehhez Moszkva és a szocialista világ a békés egymás melett élés politikáját ajánlja. Ez ugyan más, mint amit Hua Kuo-feng Párizstól Rómáig 24 napon át hirdetett —, de Kína számára ez lenne az igazán célravezető. Gy. D. Új független állam: Űj-Hebridák A 14,7 ezer km2 területű közel 100 ezer lakosú vulkanikus szigetcsoportot a portugálok fedezték fel 1606-ban. 1887 óta áll Nagy-Britannia és Franciaország közös ellenőrzése alatt. Ez év szeptemberében egy különleges bizottság elfogadta a sziget- csoport tervezett alkotmányát. Novemberben választásokat tartanak, s várhatóan 1980 elején € j- Hebridák függetlenné válik. Gazdasági életének alapja az ültetvényes mezőgazdaság. Fő terményei a kávé, a kakaó, gyapot, kókusz, gyümölcsök. Az van. Fesziilta helyzet az USA es Irán között Carter elnök a jelenlegi iráni fejleményeket az Egyesült Államok gazdasági, nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeit érintő fenyegetésnek minősítette és az 1977-ben erről elfogadott törvény alapján rendelte el az amerikai pénzintézetekben elhelyezett iráni betétek befagyasztását. Az olaj kérdést illetően Abol Hasszán Baniszadr megbízott iráni külügyminiszter hangsúlyozta: „Irán elégséges anyagi eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy akár egy teljes esztendeig nélkülözni tudja az olajból származó bevételeit’’. (Folytatás az 1. oldalról) nagyságú városok fejlődése felgyorsuljon. Szabolcs-Szatmár megye helyzetét értékelve a miniszterhelyettes megállapította, hogy o megye eddigi fejlődési tendenciája a VI. ötéves terv időszakában tovább folytatódik, csökken az elmaradás az országos átlaghoz képest. Erre alapot ad a korábbi évek iparfejlesztése, a megváltozott gazdasági szerkezet. A városokban a lakásépítés üteme megfelelő, azonban nőtt a szanálások száma is. A vízellátásban mennyiségi tekintetben behozható az országos átlagtól való elmaradás. A megyében kialakult a körzet adottságainak megfelelő népességi szerkezet. Az ipar súlya tovább erősödik a meglévő üzemek bázisán, de a meglévő munkaerő, az iskolából kikerülő fiatalok nagy Egyre feszültebbé válik az Egyesült Államok és Irán viszonya. A képen Vance külügyminiszter és Duncan energiaügyi miniszter egy Iránnal összefüggő képviselőházi tanácskozásra tart. (Kelet-Magyarország telefo- tó) Az iráni rádió közölte: Abol Hasszán Baniszadr megbízott külügyminiszter csütörtökön New Yorkba érkezik, hogy felvegye a kapcsolatot az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamainak képviselőivel. száma alapot ad új üzemek létesítéséhez is. Az előadást követően kilenc korreferátumban szóltak az egyes területek és a településfejlesztés kapcsolatáról. Zilahi József, a megyei településhálózat-fejlesztési koncepció végrehajtásának eddigi eredményeiről, feladatairól beszélt. Az építőipar és a közlekedés, valamint az energiaellátó és vízügyi létesítmények ezirányú fejlesztését ismertette. Körtély Sándor, a területi szemlélet erősödését emelte ki. A megyében a fejlesztési eszközöket elsősorban a kiemelt települések ellátásának javítására fordították. Juhász Gábor a foglalkoztatás szerkezetében bekövetkezett változásokról szólt. Csik László a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyét ecsetelte a településfejlesztés rendszerében. Dr. Hagymási József a kereskedelmi ellátás javításának feltételeiről beszélt. Dr. Kuknyó János az oktatási és közművelődési te vékenység munkamegosztását jellemezte az alap-, közép- és felsőfokú ellátás tükrében. Kovácsvölgyi Zoltán a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára és a város közötti, a település fejlesztését segítő kapcsolatot ismertette. Dr. Gyuricsku Kálmán a megye- székhely fejlődésének megváltozott feltételeit, a rangsorolás szükségességét emelte ki. Lánczi János Mátészalka és a környező községek fejlesztésének kapcsolatairól beszélt. Az ankét dr. Fábián Lajosnak, az SZVT megyei elnökének zárszavával ért véget. ★ Szerdán, a délutáni órákban Jantner Antal miniszter- helyettes dr. Pénzes Jánossal, a megyei tanács elnökével és más tanácsi vezetőkkel megbeszélést folytatott az építőipar előtt álló feladatokról. Egyesített energiarendszer MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT A VINNYICÁT ÉS AL- BERTIRSÁT ÖSSZEKÖTŐ 750 KILOVOLTOS TÁVVEZETÉK. HOSSZA 840 KILOMÉTER, ÉPÍTÉSÉBEN RÉSZT VETT BULGÁRIA, CSEHSZLOVÁKIA, LENGYELORSZÁG, MAGYARORSZÁG, AZ NDK ÉS A SZOVJETUNIÓ. A távvezeték segítségével összekapcsolták a Szovjetunió egységes energiarendszerét és a szocialista országok MIR nevű energiarendszerét, ami lehetővé teszi az elektromos energia kölcsönös szállítását. Ilyen módon megbízhatóbbá és hatékonyabbá válik a szocialista közösség országainak elektromosener- gia-ellátása. A távvezetéket szovjet és magyar építők közös erőfeszítésével készítették. Elkészültek a hatalmas vastraverzek, megépültek a legkorszerűbb berendezéssel felszerelt alállomások. Az építők sokat tettek a környezetvédelemért és a távvezetékeknél dolgozók biztonságáért. A távvezetékosz-' lopok 50 méter magasak, különleges árnyékoló berendezéssel vannak ellátva, amely védi a környezetet a nagy erősségű elektromos tértől. Az alállomások veszélyes helyein dolgozó munkások különleges védőöltözetet kaptak, amelyet különleges védőövvel láttak el. A Vinnyica—Albertirsa közötti energiahíd új lépést jelent a KGST-tagországok közötti hosszú távú együttműködés megvalósításában. A szocialista közösség országai tovább folytatják a nagyfeszültségű távvezetékek közös építését, amelyben nagy szerepet játszik az atomenergetika fejlesztése. A következő években két, egyenként 750 kilovoltos vezeték épül. Az egyik a hmel- nyicki atomerőműtől a lengyelországi Rzeszówig húzódó, 390 kilométer hosszú távvezeték, amely az egyesített energiarendszer középső szakaszának megbízható működéséhez járul hozzá. A másik pedig a közel 730 kiloG. M. méter hosszú, a konsztantyi- novói atomerőműtől a romániai Mecsinán keresztül, a Lengyelországig húzódó távvezeték. Az új távvezetékek üzembe állítása több kedvező feltételt teremt. Lehetőség van az elektromos energia nagy távolságokra történő szállítására, az egyik helyen felszabaduló több millió kilowatt energia odairányítására, ahol arra az adott időpontban a legnagyobb szükség van. A szakemberek kiszámították, hogy csupán annak az időnek kihasználásával, ami a termelés csúcsidejének eltolódásában jelentkezik, a jövőben közel 300 megawatt teljesítményű elektromos erőmű munkája takarítható meg. Másrészről, a 750 kilovoltos távvezeték lehetőié teszi, hogy 1000 megawattos, vagy ennél is nagyobb teljesítményű energetikai blokkokat alkalmazzanak! A KGST-tagországok egyesített energetikai rendszerének méretei páratlanok a világ energetikai gazdálkodásában. Ez a rendszer nemcsak a KGST európai, de ázsiái részét is magában foglalja, miután az egyesített energiarendszerhez kapcsolták a Mongol Népköztársaságot is. A meglátogatott négy állam vezetése és közvéleménye, függetlenül a pekingi propagandaszólamoktól, objektív képet alakított ki magának a vendég országának helyzetéről. Kína népessége valószínűleg elérte már az egymilliárdot; a gabonatermés tavaly meghaladta a háromszázmillió tonnát — ám a népességnövekedés ellen az egygyermekes család modelljét reklámozó vezetés az élelmiszer-ellátásban is gondokkal küzd. Hallatlanul becsvágyó tervek sorát hirdették meg, majd e célkitűzéseket a nyilvánosság előtt mérsékelték. Az egész kínai életet átfogó úgynevezett „négy mo- dernizálás”-ban ha történt is elsőbbségi, rangsorolási változtatás — általában a mezőgazdaság, a könnyűipar javára —, a fegyverkezési tervek mérsékléséről a vezetés hallani sem akar. Hua egyáltalán nem titkolt fő céljainak egyike, az ipari berendezések vásárlása és hitelek megszerzése, nem járt azzal az eredménnyel, amit Pekingben reméltek. Két megnyilatkozás segít megérteni, menynyire nem azonos fontosságú a két fél számára a Nyugat-Európa és Kína közötti gazdasági együttműködés. Az első Genscher külügyminiszter, a ZDF tv-állomásnak kijelentette: Bonn és Peking gazdasági kapcsolatai jelenleg olyan nagyságrendűek, mint a nyugatnémet-luxemburgi kapcsolatok. A második: Bemard Buckmann-nak, a brit—kínai kereskedelmi tanács alelnöké- nek nyilatkozata. Buckmann a maga 25 éves tapasztalataira hivatkozva óvott minden olyan illúziótól, amely a most 350 millió font összegű brit kivitel gyors bővítését reméli. (Egyébként Hongkong—Kína gazdasági kapcsolatainak összege kilencszer nagyobb.) A magyarázatot abban kell keresni, hogy a kínai üzlet — egymilliárdos ország piaca! — nem ígér sem gyors, sem biztos profitot. Hiszen Pekingben nincs készpénz vagy nemesfémfedezet; a hitelek törlesztésére a majd megnyitandó olajkutakat, s az egyelőre csak térképeken szereplő nyersanyagbányákat ajánlották fel a kínai politikusok. Kína — Nyugat-Európa
