Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-02 / 257. szám
1979. november 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pillanatnyi érdek A z idei rossz gabonatermés miatt célszerű a silótengerit is szemesnek betakarítani. Így szól az okos központi intenció. Az a tsz, amely ennek eleget tesz, nem jár rosszul. Premizálják a munkát végzőt és a vezetést egyaránt. Több megyei termelő- szövetkezet él is ezzel. Sőt mi több, minden idén termett kukoricájukat el is adják. Az utolsó mázsáig. Egy tsz-elnök így indokolja ezt: az eladott tengeri ára azonnal jelentkezik a bevétel oldalon, javítja az idei mérleg kilátásait, nem beszélve arról, hogy a prémium sem utolsó *— szempont. Hogy mi lesz a jövő évben? Erre mosolygós, sejtelmes a válasz: — Január után visszavásároljuk a tengerit a gabonaforgalmitól. Hogy ez majd mázsánként hatvan forinttal többe kerül? Nos, ez már jövő évi téma, költség, majd kiforogja magát 80-ban. A másik, ettől eltérő téma alapgondolatát tekintve kísértetiesen hasonlít ehhez. Egy szatmári termelőszövetkezet egészen jó számokat fog kimutatni idei mérlegében. Milliós bevételt. Az persze majd nem hangzik el a zárszámadáson, hogy 1979-ben ötmillió forintot nem kaptak meg, a kiesett tejprémium miatt. Nem is kaphatták, hiszen 1994 literes átlag tejtermelésre nem jár jutalom. Bevétel mégis van, hiszen eladták az üszőket. Ez a bevétel azonnal jelentkezett, megtermelése könnyebb volt, mint több tejet termeltetni, egy kivénhedt állományt a saját üszővel kicserélni. A tagság, a mérleget ellenőrző tehát látni fogja: a szarvasmarha ágazat bevételt termelt. Mert arról nem szól majd a fáma, ami be sem jött, bár jöhetett volna. Főkönyvelői ügyeskedésről van szó? Ez lenne a klasszikus virmanolás vagy más néven umbul- da? Vagy mindez mégis szabályos? Még azt is el lehet képzelni, hogy valaki zavaros észjárással azt is dokumentálja: tételes törvényt nem sértettek meg. Hiszen nem volt másról szó, mint egyszerű adásokról, vételekről, amihez pedig egy gazdálkodó szervnek joga van. Mégis, ha az ember végiggondolja az eseteket — s legalább tizennégy hasonlót tud egy jól fésült főkönyvelő! — azonnal berzenkedik az emberben valami. Mert a felsoroltak sértik a józan gondolkodást. A mérleg hitelességét befolyásoló manőver, az egyéni érdek diktálta értékesítés (mindez hősi pózba öltöztetve!), az elhallgatott, közt sértő bevételkiesés, a népgazdaság egész helyzetét torzító eredménykép mélységesen sérti egy csoport érdekét, és a népgazdaság egészének érdekrendszerét is. Egy jóhiszemű tagság vagy gazdasági ellenőrzés „átejtése” nem bocsánatos bűn. Régen megdőlt annak a közmondásnak a hitele, miszerint a tisztességes hazugság nem bűn. Márpedig bármelyik tsz-vezető azzal a kifogással élhet.: kérem én a legjobbat akartam, kell a kukorica, kell az üsző. F éligazságok, érdekrendszerek összekeverése, tények meghamisítása mindez. Márpedig ilyenkor, az év vége felé közeledvén, a zárszámadások küszöbén sok helyen keresik ezeket a kibúvókat. A főkönyvelői teheneket, a gyorsan értékesíthető termékeket, a gyors pénzt jelentő árukat. A dolog erkölcstelen volta mellett arra is utalni kell: jelenlegi gazdálkodásunk nem tűrheti meg azt, hogy pillanatnyi kis érdekek eltereljék a figyelmet a fő feladatról, s a hasznos energiák a munka helyett a kibúvók keresésére fordíthassanak. Nem lehet jelképesen sem kukoricázni a gazdaság céljaival, érdekeivel. Az alapigazság ma is áll: nem virmanolni, dolgozni kell. Bürget Lajos Konvejor exportra Szovjet megrendelésre KX —5/4 típusú nehéz konve- jorokat gyártanak a HAFE nyíregyházi üzemében. Az egyenes pályát gyártó gépsort a HAFE szakemberei saját kivitelezésben készítették el. (Elek Emii felv.) EGY PÁRTHATÁROZAT NYOMÁBAN Társtalan társközségek? Megyénkben a közigazgatás átszervezése és a tsz-ek egyesítése nem volt mindenütt szinkronban, ellentmondásosnak látszó döntések is születtek. 14 kisebb községnek más településen van az igazgatási központja és megint más településen a tsz-központja. Az egyesítések nem mindenütt hozták meg a várt eredményt, talán ez az oka annak, hogy 1^4 társközségben (nem pont ugyanazokban) nincs pártalapszer- vezet. Ezekben a társközségekben nem megfelelő a pártépítő munka. Néhány közigazgatási központbah az egyébként jól. működő párt- szervezetek nem segítik, nem irányítják kellően a társközségek tanácstagi csoportjában dolgozó kommunistákat. Tanácstagok pártmegbízatása A tanácstagi csoportok munkája, a tanácsok pártirányítása nagyban befolyásolhatja a települések fejlődését. A párt megyei végrehajtó bizottsága 1977-ben ezért is hozott határozatot a tanácsok pártirányításával kapcsolatban. A határozat végrehajtásának tapasztalatai idén több fórumon is napirendre kerültek. A fent említett példák is egy-egy pártfórumon hangzottak el. Ez év májusában — szintén a tanácsi munka javítása érdekében — a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán egyhetes tanfolyamot szerveztek tanácsi pártalap- szervezetek titkárainak. A párttitkárok gyakorlati útmutatást kaptak, kicserélték tapasztalataikat. Hogy menynyit hasznosítottak a tanfolyamon hallottakból arról nem készült, nem is készülhetett összegezés. De az biztos, hogy az azóta eltelt fél év alatt a nagyobb településeken, vagyis ott, ahol a tanácsnak önálló pártalapszer- vezete van, többször napirendre került például a kommunista tanácsi dolgozók és a tanácstagok pártmegbízatása. A téma napirendre kerülése és fontossága miatt a megyei tanács apparátusi pártbizottságának titkárát szeptemberben beszámoltatta a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztálya. Az átfogó beszámoló megállapította, hogy a megyei tanácson működő pártalapszervezetek közvetMegtelt a szabad ég alatti osztályozó. Jöttek a faluból is, hallani, mit döntenek a baglyasaljai bányászok. És jöttek a csendőrök is. Tőlük alább, az út mentén sorakoztak, lábuknál puska, annak végén a szurony. De a bányászok nem rettentek. Valaki kiáltott: „Beszélj, Jóska!” Felmordult a sáros sereg: „Beszélj, Pothornik József...” A ledöntött csillére emeltek egy vékony embert. Iz- zott a szeme, kemény volt a hangja, amikor mondta, hogy a szovjet nép és a béke a munkások legfőbb támasza. Beszéde pillanatnyi szünetében hallatszott a bányászok izgalomtól feszült lélegzete. Megcsikordultak a fogak, forró lett a levegő az akna előtt, és akkor a sort álló csendőrök egyikének kezében eldördült a fegyver. A bányászsereg meglódult feléjük. A visszafojtott indulatok vad kiáltozásba csaptak. Valaki rázendített: „Fel, fel ti rabjai ...” Adorján István, a bányász az élre ugrott közvetlen a csendőrök elé. Széttépte mellén a sártól ázott ingét. Verejtékező mellét a szuronyok elé tartotta. Szeme tágra nyílt, túlkiáltotta a zajt: „Ide lőjetek!...” Még napok múltán is hevesen vert a szíve, amikor újból átélte á bányászgyűlést. Ott volt a külszíniekkel. Tudta, hogy tüntetésre készülnek, mert Hován József már értesítette korábban, hogy a fővárosban a Központi Bizottság határozott: mozduljon meg a munkásság és tüntessen az úri rend ellen. Tudta, hiszen a mozgalom embere ütvén éve, 1929. november 2-án kezdődött a salgótarjáni medence bányászainak sztrájkja. Hajnal Katalinán volt, érezte is minden porci- kájában, hogy nincs más út, csak cselekedni ellenükre. Elégtételt venni a munkásvérért, amit a fehérterror ontott ki. Azért a két emberért is, aki a Sára-aknában fulladt, mert semmi biztonságot nem nyújtottak nekik. — Vigyázz Kátai Rezső, -nem fej nélkül rohanunk a veszedelembe! Nem halottra, élő emberre van szüksége a mozgalomnak... — hideg, számító nyugalom fogta el. Aztán egy darabig ismét csend lett Baglyasalján. De a föld alá kényszerített kommunisták dolgoztak. Kátai Rezsőt az egyik este ablakának halk kopogtatásával ébresztették. Éjszaka volt Katalinán. Akkor érkezett a fővárosból Kakuk József, a párt baglyasaljai vezetője, akinek utasítására szóbeli felvilágosító munkára kellett indulnia Kátainak is, és mentek a többi ismeretlenek is. Mentek a tiszti sorról indulva, fentről, onnan Albertról indultak Ka- rancsaljáról, Lapujtetőre, ki Etesre, fel egészen Rónáig. Kátai vére átmelegedett. Erősnek érezte magát a munkások között. Az egyik nap délelőttjén, amikor gondolatban rendezte a kapott feladatok végrehajtását, Iványi Ferenc állott mögéje. Halk volt a hangja. — Lefogták őket, a csendőrségen tartják... Tudta, kikről van szó, a mozgalom vezetőiről, Kakuk- ról, Pothornikról, Epichről és a többiekről. A váratlan kapott hír hirtelen haragra gyújtotta, de parancsolt magának. Senki, csak a munkások tudják kiszabadítani őket. És akkor útra keltek az agitátorok. Hírül vitték, -hogy a csendőrségen mozdulatlanságra ítélték a vezetőket. Éhez- tetik és családtagjaikat sem engedik a közelükbe. Megbénultak a bányák. Egy csendőrtiszt érkezett a bag- lyasalja őrsre. De érkeztek az emberek is tízesével, százasával, hangtalanul, elszántan. Lent a laktanyában a foglyok előtt a tiszt. — Miért vannak itt? — Nem tudjuk ... — Szabadok, indulás! Pothornik, maga nyugtassa meg a tömeget! Amikor a foglyok az utcára léptek, néma csend lett. így indultak a Brenz alá a pályára. Ott álltak meg. Erő volt bennük, keménység, elszántsák. Kiáltottak: „Jóska, beszélj!” „Beszélj , Pothornik!” — íme, láthatjátok, milyen erő van az egységben — így a szónok. A Központi Bizottság meghozta döntését. Amikor beköszönt a hideg, álljanak le a bányászok, hogy kihűljenek a kandallók, de a gyárak kemencéi is. Budapesten, a szak- szervezeti tanácskozáson kettészakadt a szakszervezet. Többségbe kerültek, akik ellenezték a sztrájkot. A nógrádi küldöttek úgy határoztak, hogy ennek ellenére a sztrájkot lefolytatják. Kérdi Istvánt indították útra, hogy adja hírül: a bányászok álljanak le. Semmi látható külső jele nem volt, hogy mire készülnek a bányászok. Reggel leszálltak a föld alá, este feljöttek. Aztán csend lett. Csak az aknabizottságok álltak készenlétben. Kátai Rezső a műhelyben dolgozott. Ö tudta, mire készülnek. Nem tudott a feszültségtől szabadulni. Türelem, türelem, nyugtatta magát. Aztán az egyik nap délelőttjén Guth László az izgalomtól felhe- vülten, bekiáltott a műhelybe. — Leállni! Leállni...! Csend lett, végtelen nagy csend a bánya területén. Kátainak úgy tűnt, nem csend ez, hanem kiáltás, hangos, mindennél hangosabb kiáltás. Indult ő is Katalina felé. Forró volt a teste, akár a könnycsepp, amely végiggördült az arcén. Bobál Gyula lenül és jól segítik a hivatali munkát. Közvetve segítséget nyújtanak a községi tanácsoknak is. Az egyik párt- alapszervezet például a közelmúltban a beruházások helyzetével foglalkozott és a témával kapcsolatban hasznos javaslatokat is tett. A másik alapszervezet az ügyintézés egyszerűsítését és korszerűsítését vizsgálta. Ez a vizsgálat megállapította, hogy megyénkben javult az államigazgatási munka. Bár esetenként a helyi tanácsoknál még akadozik az ügyintézés. Mélyrehatóbb elemzést A megyei tanácson hat évvel ezelőtt alakították meg a pártbizottságot. Azóta ott eredményesebb a pártirányítás. A pártbizottság egyéb munkája mellett segíti a politikai oktatást és a káderképzést is. A pártbizottsághoz tartozó dolgozók közül évente nyolcan-tízen szereznek felsőfokú politikai képesítést. Egyre több volt ösztöndíjas, egyetemet végzett fiatal kerül az apparátusba. A pártépítő munkánál főleg a fiatalokkal számolnak. Évente tíz-ti zenkettővel bővül a párttagok létszáma. Az új párttagok egy részének a pártmegbízatása a szakigazgatási munkára irányul. A pártmunka és a szakmai munka jó összehangolása segítheti áz ügyintézést, sőt az -ellátást is. A megyei pártbizottság és a megyei tanács pártbizottsága elvi iránymutatásaival, testületi döntéseivel segít a helyi tanácsoknak. A megyei pártbizottság 1977-es határo- ' zata a további együttműködésről, a feladatokról is szól. Idézet a határozatból: „A testületi üléseken a pártszervek és pártszervezetek mélyrehatóbban, komplex módon foglalkozzanak a tanácsokat érintő kérdésekkel”. Szükség van a tanácsok és a helyi üzemek jobb együttműködésére. Segítség a városkörnyéknek A további közös munkát az új gazdasági feladatoknak megfelelően kell végezni. A városi tanácsok pártszervezetei nagyobb segítséget nyújthatnak a városkörnyéki községeknek. 1980-ban lesz esedékes a tanácsválasztás, de ezzel kapcsolatban már most meg kell kezdeni a kádermunkát. A társközségeket a szó jó értelmében valóban társaknak kell tekinteni. Az elvi, közvetett segítség, meg az említett 1977-es határozat helyes értelmezése és alkalmazása mindenütt tovább javíthatja a tanácsi politikai munkát. Nábrádi Lajos Új munkahely 200 dolgozónak Orvosi műszer Nagyecsedröl A nagyecsedi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a MEDICOR Művek Debreceni Orvosi Műszer Gyárával már korábban kapcsolatban állt, bérmunkaszerződést kötöttek injekciós tűfejek gyártására. E kapcsolat révén vetődött fel, hogy Nagyecsed községben a gabonatröszt tulajdonában lévő volt szeszüzem épületének hasznosításával műszergyártó üzemet lehetne kialakítani. A MEDICOR Debreceni Műszergyára nagy hagyományokkal rendelkezik az orvosi kéziműszer-gyártásban. Az elmúlt évek során e tevékenységet dinamikusan fejlesztették, elsősorban a tőkés export növelésére. Termékeik a külföldi piacokon sikeresen versenyeznek, így lehetőségük van az értékesítés növelésére. Ezért határozták el, hogy a már meglévő nagyecsedi kapcsolatukat bővítsék. Az említett épület hasznosításával kialakított üzemben kézi műszerek készregyártását végeznék két műszakban, mintegy kétszáz fő foglalkoztatásával. A foglalkoztatottak 50 százaléka férfi, 50 százaléka nő lenne. A vállalat az üzem létesítéséhez a megyei tanács hozzájárulását kérte. Legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága hozzájárult, hogy a MEDICOR Művek Nagyecsed községben tő- késexport-növelő céllal a meglévő épület átalakításával orvosi kéziműszer-készre- gyártó üzemet hozzon létre. Az üzem munkaerő-szükséglete helyben biztosítható, nem okoz zavaró hatást Mátészalka város munkaerő-ellátásában, ezért is javasolta a végrehajtó bizottság az üzemtelepítést. Vízhasznosítás Kölesén Csatornarendszert és föld- utakat alakít ki — lehetővé téve a táblásítást — mintegy 12 ezer köbméter föld megmozgatásával a Tisza—Szamos közi Vízgazdálkodási Társulat a kölesei Kossuth Termelőszövetkezet földjén. A 2 millió 400 ezer forint értékű meliorációs munkával lehetővé teszik a Felső-Cibere patak vizének hasznosítását is.
