Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 2. Kommentár Algéria negyedszázada N egyedszázados jubileu-_ mát ünnepelte az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság. Hu­szonöt éve vette kezdetét a francia gyarmatosítók elleni felszabadító háború, amely hét évi küzdelem és egymil- liónyi emberáldozat után el­vezetett a függetlenséghez. Méltó körülmények között emlékeztek meg a nemzeti ünnepről, s az el nem kötele­zettségi politikát folytató or­szág nagy nemzetközi tekin­télyét jelzi, hogy sok állam magas rangú küldöttséggel képviseltette magát Algírban. A Szovjetunió megbecsülését Vaszilij Kuznyecov, a Leg­felsőbb Tanács elnöksége el­nökhelyettesének a jelenléte tanúsította, hazánkat pedig Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja képviselte. A függetlenség elnyerése óta Algéria következetesen antiimperiálista politikát folytatott és teljes energiával törekszik a gazdasági függet­lenségre is. Az ország vezető ereje, a Nemzeti Felszabadí- tási Front (FLN) már 1964- ben meghirdette a szocialista átalakulás programját, amely azóta folyamatosan megvaló­sul. A természeti kincsek — elsősorban a kőolaj és a föld­gáz — államosítása; iparosí­tás állami szektor révén; a földreform, az iskolahálózat és az egészségügyi szolgálat kiépítése az algériai fejlődés főbb mérföldkövei. Algéria befolyásos tagja az arab népek családjának, s aktív részvevője az úgyne­vezett Szilárdság Frontjának, amely elutasítja az amerikai védnökséggel összetákolt egyiptomi—izraeli különbé­két. Algéria erőteljes támo­gatásban részesíti a Nyugat- Szahara felszabadításáért küzdő Polásario Frontot. Nemzetközi fórumokon, az ENSZ-ben, az Afrikai Egy­ségszervezetben és másutt Al­géria következetesen haladó álláspontot képvisel. Bume- dien elnök tavaly bekövetke­zett halála óta az ország élén Bendzsedid Sadli ezredes áll, de az ország politikai irány­vonalának folyamatossága tö­retlen. Nem lehet kétséges: az FLN közelgő kongresszusa ugyancsak megerősíti a ne­gyedszázados próbát kiállott politikát. P. F. Nem tudni kik az akció végrehajtói Allamcsínykísérlet Bolíviában La Pazból érkezett — bi­zonytalan forrásokat idéző, egymásnak ellentmondó — hírügynökségi jelentések sze­rint a bolíviai fővárosban csütörtök reggel a hadsereg lázadó alakulatai elfoglalták az elnöki palotát és a bel­ügyminisztériumot, és ellen­őrzésük alatt tartják a város- központ egy részét. A rádió bejelentése szerint a felke­lés vezetője Alberto Natusch Busch ezredes, aki Hugo Banzer kormányában (1971— 1978) miniszterként vett A képen jobbra Walter Guevara elnök, aki augusz­tus 8-a óta volt hivatalban. Balra pedig David Padilla ezredes, aki Guevara elődje volt. részt. A rádióadó rendőrségi közleményt is beolvasott, amely állítólag támogatásá­ról biztosította a katonai felkelést. Az akció körülményeivel, végrehajtóival kapcsolatban még nem tisztázott a hely­zet. Ellenpuccsot tervei a salvadori jobboldal Folytatidnak a zavargások Tegnap ismét kiéleződött a helyzet Salvadorban és az államcsínnyel hatalomra ke­rült kormányzat ellen vég­rehajtott akciók során leg­kevesebb 14-en vesztették életüket. San Salvadorban, a fővárosban, számos incidens zajlott le. Ismeretlen fegyveresek bombát dobtak egy rendőr­autóra. Az ennek nyomán kirobbant tűzharcban hat tá­madót megöltek. Ugyancsak a fővárosban katonaruhába öltözött, ismeretlen támadók elraboltak egy üzletembert, miután testőrét meggyilkol­ták. Az Egyesült Államok San Salvador-i nagykövetsége ellen kedden végrehajtott támadás után, tegnap Gua­temala nagykövetségét tá­madták meg, kőzáport zú­dítva az épületre. Szemé­lyi sérülés nem történt. A Népi Forradalmi Tömb (BPR) elnevezésű balol­dali tömörülés kormány- ellenes felvonulást rende­zett. Tüntetés volt a San Salvador-i székesegyház előtt is, amelyet a BPR tag­jai napok óta megszállva tartanak. A rendfenntartó erők tüzet nyitottak a tünte­tőkre, és többeket megsebesí­tettek. Az ismétlődő inciden­sek nyomán a hatóságok kö­rülzárták a főváros központ­ját, ahol a BPR két minisz­térium épületében változat­lanul fogságban tart több túszt, négy templomot pedig kormányellenes gerillák tar­tanak megszállva. A fővárostól mintegy 70 kilométerre fekvő Acarmen- ben felfegyverzett polgári személyek megtámadtak egy katonai járőrt, hat nemzeti gárdistát megöltek, kettőt megsebesítettek. Megfigyelők szerint az or­szágszerte elszaporodott erő­szakos cselekmények veszé­lyeztetik a junta elgondolá­sainak megvalósítását. El­terjedtek olyan hírek is, hogy egyes szélsőjobboldali ele­mek, amelyek a kormányt az erőszak megfékezéséhez gyengének tartják, ellenpucs- csot terveznek. LAPPOK NÉGY ORSZÁGBAN Erőmű és rénszarvasok A környezetvédelmi aktivistákhoz, akik az Alta folyó közelében táboroznak, sok fiatal is csatlakozik. (MTI Fotó: — Külföldi Képszolgálat) „Ez lesz az utolsó har­cunk. Ha győzünk, tovább élhetjük ezer éve megszo­kott életünket. Ha vesz­tünk, az a lappok halálát jelenti.” A prófétikus, bár kissé túlzó idézet Mikkel Eifa lapp környezetvédelmi aktivista kijelentése. Mik­kel társaival együtt hosz- szú ideje harcol az ellen, hogy a norvég hatóságok új erőművet építsenek az ország északi részén. Véle­ményük szerint az építke­zés, s az eddig háborítha- tatlan tájat átszelő út ve­szélyeztetné egyrészt az Al­ta folyót — pedig ezt tart­ják a világ lazacban leg­gazdagabb vizének —, másrészt akadályozná a rénszarvascsordák szabad mozgását. A rénszarvas az egyetlen háziállat, amely a sarkkörön túl is megél — a lappok életének gazdasági alapja. Igaz, a több száz­ezres állomány állandó le­geltetése még ma is nomád életformát követel, de te­jük, húsuk, és bőrük a megélhetés forrása. Kevesen tudják, hogy nemcsak a finn, hanem a lapp nyelv is rokon a ma­gyarral. Bár a nép eredete nem teljesen tisztázott, s vándorlásuk útvonala sem igazán ismert, annyi meg­állapítható, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt érkeztek mai lakóterületeikre: a Skandináv-félsziget északi vidékeire. Napjainkban legnagyobb részük Norvé­giában él (20 ezer körül), s 2, 3, illetve 8 ezerre becsü­lik a Szovjetunióban, Finn­országban és Svédország­ban élő lapp népességet. Egységes irodalmi nyelvük nincs, legtöbbjük ismeri annak az országnak nyel­vét, ahol él. Kultúrájuk, kézműiparuk is fejlett, öf­Mikkel Eira a természet romlatlanságának megőrzé­sét tartja a legfontosabb­nak. tözékük nemcsak életkörül- ményeihkez alkalmazkodik tökéletesen, hanem színes, díszes is. Ez éppúgy vonzza a tu­ristákat, mint az évről évre fő látványosságként meg­rendezett rénszarvasbefo­gás és vásár. Nem mintha Lappföld ezenkívül nem nyújtana csodálatos élmé­nyeket,: hóval borított sík­ságokat, ragyogó napsütést, néha 16 órás nappalokat, a téli sportok teljes skáláját, lazac- és pisztránghalásza­tot, aranymosást vagy északi fényt. A legfőbb idegenforgalmi vonzerő mégis a tiszta romlatlan környezet. Ez magyarázza azt a fél­tést, ami Mikkel Eirat és társait vezérli. Kétszer aka­dályozták már meg az épít­kezések megkezdését, tes­tükkel zárva el az utat a felvonuló munkagépek előtt. „Mi nem akarunk erőszakot” — vallja veze­tőjük. A hatóságok viszont bejelentették, hogy legköze­lebb — akár rendőri erő felhasználásával is — ke­resztülviszik terveiket. Sz. Pakisztán Választások — sohanapján? A tábornok-elnök és fő ellenfele, a 26 éves Benazir Bhuttó. A „stabilitás” és a „nem­zeti érdekek” nevében Pakisztán a politikai bizonytalanság új szakaszába lépett. A katonai rezsim feje, Ziaul Hak tábornok rádióbe­szédében jelentette be a rend­kívüli állapot visszaállítását, s azt, hogy minden politikai tevékenység statáriális eljá­rás alá esik. Egyúttal közölte: bizonytalan időre elhalasztják a november 17-re kitűzött parlamenti választásokat. Ezt követően kiterjesztették a ka­tonai bíróságok hatáskörét a polgári törvénykezés gyakor­latilag minden területére, több száz politikai személyi­séget őrizetbe vettek, s beve­zették a szigorú sajtócenzu- rát. Ezzel a lépéssel a katonai rezsim teljes kört tett meg, s kiinduló pozíciójára jutott vissza. Ez pedig nem más, mint az az állapot, amely az 1977. július 5-én végrehajtott katonai államcsínyt követően alakult ki az országban. Hak tábornok, a hadsereg akkori vezérkari főnöke és Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök addigi pártfogoltja, rövid úton magához ragadta a ha­talmat. Morbid humorral az ezt biztosító akciót „Fair play hadműveletnek” keresz­telték el. Ez utóbbit bizonyí­tandó azonnal bejelentette, hogy nemsokára feloldják a rendkívüli állapotot, s 90 na­pon belül megrendezik a vá­lasztásokat. Rövidesen azon­ban elrendelte halasztásukat, s ezt a játékot eddig hétszer ismételte meg. Közben a mély politikai, erkölcsi és gazdasági válság­gal küszködő országban min­den meglévő probléma to­vább súlyosbodott, s újabbak is keletkeztek. Zulfikar Ali Bhuttót, a 32 éves független múltra visszatekintő Pakisz­tán legnépszerűbb politikusát letartóztatták, s bíróság elé állították azzal a váddal, hogy egy politikai ellenfele meg­gyilkolását rendelte el. A bí­róság — több szakértő szerint jogilag megalapozatlanul — bűnösnek találta, s halálra ítélte. Jókora huzavona után Bhuttót végül is ez év április elején felakasztották. Akár bűnös, akár ártatlan volt Bhuttó: kivégzése min­denképp súlyos politikai hi­bának bizonyult. Bhuttóból mártír lett, az addig általa ve­zetett Pakisztáni Néppárt pe­dig ebből politikai tőkét ko­vácsolt. A párt élére Bhuttó özvegye, Nuszrat asszony ke­rült, aki azonban az apja nép- tribuni tehetségét felidéző le­ányára, a 26 éves Benazirra támaszkodik. A rendszer el­nyomó intézkedései ellenére is a csaknem széthullott nép­párt ismét Pakisztán vezető pártja. Tömegbefolyásának növekedését bizonyították a szeptemberben megrendezett helyhatósági választások. A jelöltek itt formálisan nem a pártok színeiben indultak, de feltűnt, hogy 80 százalékban azok „futottak be”, akik a Pa­kisztáni Néppárt támogatását élvezték. S a párt térnyerését a jelek szerint nem akadá­lyozta meg, hogy a katonai kormányzat ismét háziőrizet­be helyezte Benazir Bhuttót és édesanyját. Feltehetőleg ez volt az oka, hogy Ziaul Hak tábornok visszariadt a parlamenti erő­próbától, amely semmi bizta­tót nem ígért számára. Az ostromállapot bevezetésével próbál pontot tenni a tábor­nokok és a politikusok ideg­háborújára. Mostani lépése látszólag megszilárdította sze­mélyi hatalmát, hiszen azon kívül, hogy köztársasági el­nök, ő a katonai kormányzat főadminisztrátora (kormány­fői funkció) és a hadsereg fő- parancsnoka is. Ám ezen a csúcson — elszigeteltebb, mint valaha. Manőverezési terét teljes egészében a tisz­tikar támogatása határozza meg. Nem tudni azonban, hogy ez milyen mértékű és mennyire tartós, mert hírek keltek szárnyra a tábornokok és ezredesek körében tapasz­talható elégedetlenségről. Várható, hogy az elnök az „iszlamizálás” lapjára tesz majd abban a reményben, hogy elnyerheti ezzel a jobb­oldali pártok támogatását. (A fokozott „iszlamizálás” szán­dékára vall, hogy az ostrom- állapotra vonatkozó bejelen­tés előtt a rádióban hosszan idéztek a Koránból...) Ami a jobboldalt illeti, aligha áll szándékában felsorakozni a katonai rezsim mögé. Legje­lentősebb pártja, a Pakisztáni Nemzeti Szövetség ugyanúgy szembehelyezkedett Hak tá­bornok önkényesen „megre­formált” választási törvényé­vel, mint a néppárt. Sok nehézséggel kell meg­küzdenie a katonai kormány­zatnak, sok régi kérdésre kel­lene új válaszokat adnia. A határtartományokban élő nemzetiségek körében erő­södnek az elszakadási törek­vések. („Ha sokáig tart ez a rendszer, senki sem lesz ké­pes megakadályozni Pakisz­tán széthullását” — figyel­meztetett Benazir Bhuttó.) Az Indiával fennálló im­már hagyományos viszály mellett, Pakisztán újabban Afganisztánnal keveredett éles vitába. A nemzetiségi problémákon kívül ennek el­sősorban az az oka, hogy Pa­kisztán támaszpontokat _ és segítséget nyújt az afganisz­táni ellenforradalmároknak. Számolnia kell Pakisztán­nak nyugati barátai (és hi­telezői) — köztük első helyen az Egyesült Államok — nö­vekvő elégedetlenségével amiatt, hogy atombomba-rob­bantásra készül. Az állítólag szaúd-arábiai és líbiai pénz­ügyi támogatással készülő „iszlám atombomba” nem­csak Indiát, hanem Izraelt — s ezen keresztül az amerikai cionista lobbyt — is nyugta­lansággal tölti el. A Nyugat­nál eladósodott Pakisztán zi­lált gazdaságát 40 százalékos infláció sújtja, nem mindegy hát, hogy csordogálnak-e, avagy elapadnak a további hitelek. A katonai rezsim jö­vőjét az ezekre a kérdésekre adandó válaszok határozzák majd meg. P. V.

Next

/
Thumbnails
Contents