Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-02 / 257. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 2. Kommentár Algéria negyedszázada N egyedszázados jubileu-_ mát ünnepelte az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság. Huszonöt éve vette kezdetét a francia gyarmatosítók elleni felszabadító háború, amely hét évi küzdelem és egymil- liónyi emberáldozat után elvezetett a függetlenséghez. Méltó körülmények között emlékeztek meg a nemzeti ünnepről, s az el nem kötelezettségi politikát folytató ország nagy nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy sok állam magas rangú küldöttséggel képviseltette magát Algírban. A Szovjetunió megbecsülését Vaszilij Kuznyecov, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökhelyettesének a jelenléte tanúsította, hazánkat pedig Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja képviselte. A függetlenség elnyerése óta Algéria következetesen antiimperiálista politikát folytatott és teljes energiával törekszik a gazdasági függetlenségre is. Az ország vezető ereje, a Nemzeti Felszabadí- tási Front (FLN) már 1964- ben meghirdette a szocialista átalakulás programját, amely azóta folyamatosan megvalósul. A természeti kincsek — elsősorban a kőolaj és a földgáz — államosítása; iparosítás állami szektor révén; a földreform, az iskolahálózat és az egészségügyi szolgálat kiépítése az algériai fejlődés főbb mérföldkövei. Algéria befolyásos tagja az arab népek családjának, s aktív részvevője az úgynevezett Szilárdság Frontjának, amely elutasítja az amerikai védnökséggel összetákolt egyiptomi—izraeli különbékét. Algéria erőteljes támogatásban részesíti a Nyugat- Szahara felszabadításáért küzdő Polásario Frontot. Nemzetközi fórumokon, az ENSZ-ben, az Afrikai Egységszervezetben és másutt Algéria következetesen haladó álláspontot képvisel. Bume- dien elnök tavaly bekövetkezett halála óta az ország élén Bendzsedid Sadli ezredes áll, de az ország politikai irányvonalának folyamatossága töretlen. Nem lehet kétséges: az FLN közelgő kongresszusa ugyancsak megerősíti a negyedszázados próbát kiállott politikát. P. F. Nem tudni kik az akció végrehajtói Allamcsínykísérlet Bolíviában La Pazból érkezett — bizonytalan forrásokat idéző, egymásnak ellentmondó — hírügynökségi jelentések szerint a bolíviai fővárosban csütörtök reggel a hadsereg lázadó alakulatai elfoglalták az elnöki palotát és a belügyminisztériumot, és ellenőrzésük alatt tartják a város- központ egy részét. A rádió bejelentése szerint a felkelés vezetője Alberto Natusch Busch ezredes, aki Hugo Banzer kormányában (1971— 1978) miniszterként vett A képen jobbra Walter Guevara elnök, aki augusztus 8-a óta volt hivatalban. Balra pedig David Padilla ezredes, aki Guevara elődje volt. részt. A rádióadó rendőrségi közleményt is beolvasott, amely állítólag támogatásáról biztosította a katonai felkelést. Az akció körülményeivel, végrehajtóival kapcsolatban még nem tisztázott a helyzet. Ellenpuccsot tervei a salvadori jobboldal Folytatidnak a zavargások Tegnap ismét kiéleződött a helyzet Salvadorban és az államcsínnyel hatalomra került kormányzat ellen végrehajtott akciók során legkevesebb 14-en vesztették életüket. San Salvadorban, a fővárosban, számos incidens zajlott le. Ismeretlen fegyveresek bombát dobtak egy rendőrautóra. Az ennek nyomán kirobbant tűzharcban hat támadót megöltek. Ugyancsak a fővárosban katonaruhába öltözött, ismeretlen támadók elraboltak egy üzletembert, miután testőrét meggyilkolták. Az Egyesült Államok San Salvador-i nagykövetsége ellen kedden végrehajtott támadás után, tegnap Guatemala nagykövetségét támadták meg, kőzáport zúdítva az épületre. Személyi sérülés nem történt. A Népi Forradalmi Tömb (BPR) elnevezésű baloldali tömörülés kormány- ellenes felvonulást rendezett. Tüntetés volt a San Salvador-i székesegyház előtt is, amelyet a BPR tagjai napok óta megszállva tartanak. A rendfenntartó erők tüzet nyitottak a tüntetőkre, és többeket megsebesítettek. Az ismétlődő incidensek nyomán a hatóságok körülzárták a főváros központját, ahol a BPR két minisztérium épületében változatlanul fogságban tart több túszt, négy templomot pedig kormányellenes gerillák tartanak megszállva. A fővárostól mintegy 70 kilométerre fekvő Acarmen- ben felfegyverzett polgári személyek megtámadtak egy katonai járőrt, hat nemzeti gárdistát megöltek, kettőt megsebesítettek. Megfigyelők szerint az országszerte elszaporodott erőszakos cselekmények veszélyeztetik a junta elgondolásainak megvalósítását. Elterjedtek olyan hírek is, hogy egyes szélsőjobboldali elemek, amelyek a kormányt az erőszak megfékezéséhez gyengének tartják, ellenpucs- csot terveznek. LAPPOK NÉGY ORSZÁGBAN Erőmű és rénszarvasok A környezetvédelmi aktivistákhoz, akik az Alta folyó közelében táboroznak, sok fiatal is csatlakozik. (MTI Fotó: — Külföldi Képszolgálat) „Ez lesz az utolsó harcunk. Ha győzünk, tovább élhetjük ezer éve megszokott életünket. Ha vesztünk, az a lappok halálát jelenti.” A prófétikus, bár kissé túlzó idézet Mikkel Eifa lapp környezetvédelmi aktivista kijelentése. Mikkel társaival együtt hosz- szú ideje harcol az ellen, hogy a norvég hatóságok új erőművet építsenek az ország északi részén. Véleményük szerint az építkezés, s az eddig háborítha- tatlan tájat átszelő út veszélyeztetné egyrészt az Alta folyót — pedig ezt tartják a világ lazacban leggazdagabb vizének —, másrészt akadályozná a rénszarvascsordák szabad mozgását. A rénszarvas az egyetlen háziállat, amely a sarkkörön túl is megél — a lappok életének gazdasági alapja. Igaz, a több százezres állomány állandó legeltetése még ma is nomád életformát követel, de tejük, húsuk, és bőrük a megélhetés forrása. Kevesen tudják, hogy nemcsak a finn, hanem a lapp nyelv is rokon a magyarral. Bár a nép eredete nem teljesen tisztázott, s vándorlásuk útvonala sem igazán ismert, annyi megállapítható, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt érkeztek mai lakóterületeikre: a Skandináv-félsziget északi vidékeire. Napjainkban legnagyobb részük Norvégiában él (20 ezer körül), s 2, 3, illetve 8 ezerre becsülik a Szovjetunióban, Finnországban és Svédországban élő lapp népességet. Egységes irodalmi nyelvük nincs, legtöbbjük ismeri annak az országnak nyelvét, ahol él. Kultúrájuk, kézműiparuk is fejlett, öfMikkel Eira a természet romlatlanságának megőrzését tartja a legfontosabbnak. tözékük nemcsak életkörül- ményeihkez alkalmazkodik tökéletesen, hanem színes, díszes is. Ez éppúgy vonzza a turistákat, mint az évről évre fő látványosságként megrendezett rénszarvasbefogás és vásár. Nem mintha Lappföld ezenkívül nem nyújtana csodálatos élményeket,: hóval borított síkságokat, ragyogó napsütést, néha 16 órás nappalokat, a téli sportok teljes skáláját, lazac- és pisztránghalászatot, aranymosást vagy északi fényt. A legfőbb idegenforgalmi vonzerő mégis a tiszta romlatlan környezet. Ez magyarázza azt a féltést, ami Mikkel Eirat és társait vezérli. Kétszer akadályozták már meg az építkezések megkezdését, testükkel zárva el az utat a felvonuló munkagépek előtt. „Mi nem akarunk erőszakot” — vallja vezetőjük. A hatóságok viszont bejelentették, hogy legközelebb — akár rendőri erő felhasználásával is — keresztülviszik terveiket. Sz. Pakisztán Választások — sohanapján? A tábornok-elnök és fő ellenfele, a 26 éves Benazir Bhuttó. A „stabilitás” és a „nemzeti érdekek” nevében Pakisztán a politikai bizonytalanság új szakaszába lépett. A katonai rezsim feje, Ziaul Hak tábornok rádióbeszédében jelentette be a rendkívüli állapot visszaállítását, s azt, hogy minden politikai tevékenység statáriális eljárás alá esik. Egyúttal közölte: bizonytalan időre elhalasztják a november 17-re kitűzött parlamenti választásokat. Ezt követően kiterjesztették a katonai bíróságok hatáskörét a polgári törvénykezés gyakorlatilag minden területére, több száz politikai személyiséget őrizetbe vettek, s bevezették a szigorú sajtócenzu- rát. Ezzel a lépéssel a katonai rezsim teljes kört tett meg, s kiinduló pozíciójára jutott vissza. Ez pedig nem más, mint az az állapot, amely az 1977. július 5-én végrehajtott katonai államcsínyt követően alakult ki az országban. Hak tábornok, a hadsereg akkori vezérkari főnöke és Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök addigi pártfogoltja, rövid úton magához ragadta a hatalmat. Morbid humorral az ezt biztosító akciót „Fair play hadműveletnek” keresztelték el. Ez utóbbit bizonyítandó azonnal bejelentette, hogy nemsokára feloldják a rendkívüli állapotot, s 90 napon belül megrendezik a választásokat. Rövidesen azonban elrendelte halasztásukat, s ezt a játékot eddig hétszer ismételte meg. Közben a mély politikai, erkölcsi és gazdasági válsággal küszködő országban minden meglévő probléma tovább súlyosbodott, s újabbak is keletkeztek. Zulfikar Ali Bhuttót, a 32 éves független múltra visszatekintő Pakisztán legnépszerűbb politikusát letartóztatták, s bíróság elé állították azzal a váddal, hogy egy politikai ellenfele meggyilkolását rendelte el. A bíróság — több szakértő szerint jogilag megalapozatlanul — bűnösnek találta, s halálra ítélte. Jókora huzavona után Bhuttót végül is ez év április elején felakasztották. Akár bűnös, akár ártatlan volt Bhuttó: kivégzése mindenképp súlyos politikai hibának bizonyult. Bhuttóból mártír lett, az addig általa vezetett Pakisztáni Néppárt pedig ebből politikai tőkét kovácsolt. A párt élére Bhuttó özvegye, Nuszrat asszony került, aki azonban az apja nép- tribuni tehetségét felidéző leányára, a 26 éves Benazirra támaszkodik. A rendszer elnyomó intézkedései ellenére is a csaknem széthullott néppárt ismét Pakisztán vezető pártja. Tömegbefolyásának növekedését bizonyították a szeptemberben megrendezett helyhatósági választások. A jelöltek itt formálisan nem a pártok színeiben indultak, de feltűnt, hogy 80 százalékban azok „futottak be”, akik a Pakisztáni Néppárt támogatását élvezték. S a párt térnyerését a jelek szerint nem akadályozta meg, hogy a katonai kormányzat ismét háziőrizetbe helyezte Benazir Bhuttót és édesanyját. Feltehetőleg ez volt az oka, hogy Ziaul Hak tábornok visszariadt a parlamenti erőpróbától, amely semmi biztatót nem ígért számára. Az ostromállapot bevezetésével próbál pontot tenni a tábornokok és a politikusok idegháborújára. Mostani lépése látszólag megszilárdította személyi hatalmát, hiszen azon kívül, hogy köztársasági elnök, ő a katonai kormányzat főadminisztrátora (kormányfői funkció) és a hadsereg fő- parancsnoka is. Ám ezen a csúcson — elszigeteltebb, mint valaha. Manőverezési terét teljes egészében a tisztikar támogatása határozza meg. Nem tudni azonban, hogy ez milyen mértékű és mennyire tartós, mert hírek keltek szárnyra a tábornokok és ezredesek körében tapasztalható elégedetlenségről. Várható, hogy az elnök az „iszlamizálás” lapjára tesz majd abban a reményben, hogy elnyerheti ezzel a jobboldali pártok támogatását. (A fokozott „iszlamizálás” szándékára vall, hogy az ostrom- állapotra vonatkozó bejelentés előtt a rádióban hosszan idéztek a Koránból...) Ami a jobboldalt illeti, aligha áll szándékában felsorakozni a katonai rezsim mögé. Legjelentősebb pártja, a Pakisztáni Nemzeti Szövetség ugyanúgy szembehelyezkedett Hak tábornok önkényesen „megreformált” választási törvényével, mint a néppárt. Sok nehézséggel kell megküzdenie a katonai kormányzatnak, sok régi kérdésre kellene új válaszokat adnia. A határtartományokban élő nemzetiségek körében erősödnek az elszakadási törekvések. („Ha sokáig tart ez a rendszer, senki sem lesz képes megakadályozni Pakisztán széthullását” — figyelmeztetett Benazir Bhuttó.) Az Indiával fennálló immár hagyományos viszály mellett, Pakisztán újabban Afganisztánnal keveredett éles vitába. A nemzetiségi problémákon kívül ennek elsősorban az az oka, hogy Pakisztán támaszpontokat _ és segítséget nyújt az afganisztáni ellenforradalmároknak. Számolnia kell Pakisztánnak nyugati barátai (és hitelezői) — köztük első helyen az Egyesült Államok — növekvő elégedetlenségével amiatt, hogy atombomba-robbantásra készül. Az állítólag szaúd-arábiai és líbiai pénzügyi támogatással készülő „iszlám atombomba” nemcsak Indiát, hanem Izraelt — s ezen keresztül az amerikai cionista lobbyt — is nyugtalansággal tölti el. A Nyugatnál eladósodott Pakisztán zilált gazdaságát 40 százalékos infláció sújtja, nem mindegy hát, hogy csordogálnak-e, avagy elapadnak a további hitelek. A katonai rezsim jövőjét az ezekre a kérdésekre adandó válaszok határozzák majd meg. P. V.
