Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
1979. október 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Műveltség, világkép a természettudományos rendezvényeket. A másik ok az elégedetlenségre az, hogy téves szemlélet csak a TIT-re „testálni” a természettudományos világkép alakításának sokoldalú munkáját. Vajon nem várnak itt tennivalók a művelődési házakra, klubokra? Egy-egy tévéadáshoz kapcsolódó beszélgetés, avatott szakember részvételével, tudományos kutatókkal való szubjektív eszmecserék, a megyei filmtár gazdag anyagának tematikus és jól szervezett vetítése, a tudományos világnézet kérdéseinek napirendre tűzése, a modern hiedelmek, áltudományos nézetek elleni szívós küzdelem, mind sok munkát adhat a népművelőnek. Néhány éve a kevésbé művelt, a nem tudományos világnézet alapjain nevelkedett emberek sokaságával kellett még vitatkozni azon, hogy valóban ember kering az űrben és a Holdon is járt már. A kételkedést sok tekintetben eloszlatták az azóta milliók által látott filmfelvételek, tudományos sikerek. De nem is az idősebb — hatvan, hetven éven felüld — korosztály megnyerése a fontos, hanem a fiataloké. Ha azt tapasztaljuk, hogy némely fiatal babonás, nyakában kereszt lóg, ez lehet külsőség, divat, utánzás. Nem feltétlenül tudománytalan világképet takar a külső. De azon már érdemes töprengeni, milyen a tudományos világképet formáló munkánk, ha a tudományos témák cinizmust, közönyt, észellenes „magyarázatokat” váltanak ki némelyek körében. NAGY VESZÉLY A FELSZÍNESSÉG, nem elég, ha mind többen tudják a tudományos jelenségek ésszerű magyarázatát, s ezt műveltségük fitogtatására használják, de nem vált gondolkodásuk, cselekvésük alkotó elemévé. Visszatérve a kezdő sorokhoz. A természettudományos és a humán ismeretek összetartozó építőkövek. A világűr, a föld mélyének, az emberi sejtek titkainak tudományos megfejtése éppúgy gazdagítja az embert, mint egy vers, novella, festmény, zenei mű értékeinek befogadásélvezete. Csak így válik a műveltség világképet formáló tényezővé. Páll Géza Határozni és cselekedni Szerkesztőségi beszélgetés Újfehértón Gondosak vagyunk a szervezésben, lezserek a végrehajtásban. Születnek sok energiával, kollektív munkával jó helyi párthatározatok, de megfenekle- nek következetlenségeink miatt. Valaki azt mondta, naiv vagyok, ha azt képzelem, hogy erről majd kendőzetlenül beszélnek párttitkárok. Ezt a kérdést szegeztem partnereimnek a szerkesztőségi kerekasztal-beszélgeté- sen, amelyen részt vett: Marján Pál, az újfehértói községi pb titkára, Balogh Miklós az építő- és faipari szövetkezet," Békési László, a Vörös Hajnal Tsz és Komjáthy Miklós a gyapjúszövőgyár párttitkára. „Tévesen informáltak bennünket..." Marján Pál ezt mondta: — Miért ne mernénk szembenézni következetlenségeinkkel ? Kötelességünk is, s ha eltusoljuk a hibákat az jobb nekünk? Megállapodtunk: ezúttal nem szólunk sikerekről, eredményekről, fejlődésről. Űjságíró: Űjfehértón 36 tanácsi lakást kellett megépíteni. Ezzel kapcsolatban hozott határozatot a községi pb. Mi történt eddig? Marján P.: „Kértük a szövetkezet elnökét és vezetőségét, ne sorvasszák el építési részlegüket, építsék meg a lakásokat, s gondoljanak a jövőre is, a később szükségessé váló óvoda, bölcsőde építésére. Semmibe vették a határozatot. Hivatkoztak szakember-, pénz- és géphiányra. Amikor megvizsgálÁz elnök születésnapja HIK: Faggyas Jenőt, a tarpa-gulács-tivadari Esze Tamás Tsz elnökét több évtizedes politikai, gazdasági munkáért, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A kitüntetést dr. Tar Imre, a megyei párt- bizottság első titkára tegnap Tarpán adta át. N emegyszer megtörtént már, hogy Faggyas Jenővel politikáról, gazdálkodásról, az életről, az emberi elhivatásról beszélgettünk. önmagáról csak ritkán szól. Amikor a harmincas évek tarpai mun- kaínségéről beszélt, mellékesen említette: „Én is 60—80 fillérért voltam napszámos. A szegénysorsúak minden fájdalmát a saját bőrömön tapasztaltam. Ahogyan nőttem, tanultam, egyre jobban megértettem, változtatni kellene ezen .. Végezetül nagynak tűnik most a szövetkezeti határ. Hétezer hektár hatalmas búzamezőkkel, kukoricatáblákkal, rekettyésekkel, kiterjedt erdőkkel. Mentünk egyszer a dús levélzetű répaföldön. Az elnök a tsz-tagok szorgalmát dicsérte, majd így szólt: „Azt szinte el sem lehet mondani, mennyit fejlődtünk a gazdálkodásban, mennyit fejlődött a község. Ennek nagyon örülök. Ügy érzem, valamit sikerült törleszteni a tartozásomból.” Nem tudtam, hogy az elnök tartozik. Elmondta később, hogy létezett 1945 előtt egy községi ösztöndíj, amelyet azért alapítottak, hogy egy- egy szegény, de tehetséges parasztgyereket taníttassanak. Ennek az ösztöndíjnak első élvezője Faggyas Jenő volt. Mátészalkán végezhette el a középiskolát. „Ezért a községemnek, a tarpaiaknak, amíg élek, mindig hálás leszek.” Tizenhat évesen, mint any- nyi tarpai a tiszai gátépítéshez ment napszámra. Aztán megjárta a második világháború poklát, ötven hónapig volt frontszolgálatos. 1945 februárjában már a községért, a tarpai nincstelenekért dolgozott. Tagja volt a községi nemzeti bizottságnak, titkára a szociális bizottságnak. Évszázados per végére került pont 1945-ben. 1700 tarpai család mondhatta végre magáénak a földet, amelyen gazdagon díszlet a kocsányos tölgy, a hárs és az akác. Az erdőbirtokosság jegyzőjének Faggyas Jenőt választották. Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki mártírhalált halt, tisztelték, szerették, a tarpaiaknak jó emberük volt. Ki legyen az utódja? Faggyas Jenőt először 1947-ben, majd 1949-ben választották képviselőnek. 1951-től országos feladatot kapott a Belkereskedelmi, később Élelmiszeripari Minisztériumban. Aztán hazahívták. Tarpán a tarpaiaknak kellett újra segíteni, egy szétzilált gazdálkodást rendbehozni. Ennek már tizenhat éve. Azóta a tarpai nem csak a megye egyik legnagyobb, de egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete is. Faggyas Jenő tagja a megyei pártbizottságnak, a TOT- nak, ahol az ellenőrző bizottság elnöke és elnöke a termelőszövetkezetek megyei szövetségének. Többször részesült elismerésben, kitüntetésben. „A tarpaiaknak köszönhetem. Értük, velük együtt dolgoztam, dolgozom, a tagság segítő szándéka nélkül semmire se mennék.” Seres Ernő tűk, valóban fennállnak-e ezek az akadályok, kiderült: tévesen informáltak bennünket”. Űjságíró: Mi történt a határozat megszegőjével? Marján P.: A szövetkezet elnökét felelősségre vontuk. Igaz, megfellebbezte. Most ő is, mi is várjuk, hogyan dönt a felsőbb pártszerv. Az eset azért is tanulságos, mert bizonyítja: egy határozat hogyan bukik el egy vezető fe-t Időtlensége miatt. Ez rontotta a pártvezetés tekintélyét, nem is szólva arról, hogy a gondok maradtak. (A pb titkára talpalt, ki* lincselt, míg végül sikerült kijárnia: a megyei tanács útján segített rajtuk a SZÁÉV, elvállalta a 36 lakás megépítését.) Marján P.: „Ez azonban újabb problémák megoldását igényelte. Módosítani kellett a rendezési tervet, új építési területet kijelölni a házgyári építési módhoz. Ezek megnövelték a költségeket. Pártbizottságunk jónak, megalapozottnak tartja az említett határozatot. Végrehajtása nélkül aligha tudnánk megoldani a VI. ötéves tervben építési feladatainkat”. Csak határozat született... Balogh M.: „Hiába jelöltük meg a határidőket, a felelősöket a helyi határozatunkban. Ez az ügy azóta is témája taggyűléseinknek. Pártvezetőségünk a határozat végrehajtásához a feltételeket biztosította. Segítettünk szakmunkás-felvételben, képzésben, pártmegbizatásokat adtunk. Jó politikai légkört teremtettünk, ami aztán megromlott. Tapasztaljuk: bizalmat romboló hatása van, ha egy párthatározat megtorpedózása miatt elsüllyed az ügy. Bár az alaphatározatunk érvényben van most is. Űjságíró: Négy éve „él” az újfehértói gyapjúszövőgyár. Még egyszer sem teljesítette tervét. Ez a legfőbb gondja a pártvezetőségnek is. Okait keresve úgy ítélték meg: nem foglalkoznak megfelelően a dolgozókkal a gazdaságvezetők. Erre született párthatározat. Komjáthy M.: Négy éve szinte minden taggyűlésen napirenden van ez a téma. Sok határozat született az ügyben, de nem valósult meg egy sem. Éppen a következetlenségek, elnézések miatt. Mindig arra hivatkoztunk, hogy fiatal tapasztalatlan a vezérkar, a művezető gárda és kevés a szakember. Kétségtelen befolyásolható tényezők. Csakhogy évente közel 120 munkás hagy itt bennünket, s ennyi új érkezik? Ez a lényeg. Mi az oka ennek a fluktuációnak? Lehetetlen évről évre ennyi új embert betanítani. El kellene jutni végre a törzsgárda kialakításához. Az új dolgozók betanítására, képzésére és a termelő ember napi feladatának az ismertetésére nem fonrdítanak gondot a vezetők. Ha megpróbáltuk számon kérni, miért nem, maA gyarázkodtak. Elfoglaltságra, fáradtságra hivatkoznak. Sajnos mi ezeket az érveket elJ fogadtuk tízszer, százszor, s magunk is belenyugodtunk a helyzetbe. Nem vagyunk következetesek. Ha ezen nem változtatunk, hiába születnek a jövőben is jó határozatok, maguktól nem valósulnak meg”. Fénykép a munkanapról Űjságíró: A Vörös Hajnal Tsz-ben párthatározat született a munkaidőalap jobb kihasználására, a munkaidő mérésére, a munkanap fényképezésre ... Békési L.: „Ügy tapasztaltuk, alacsonyak voltak a teljesítmények, sok volt a fegyelmezetlenség. Szorgalommal láttunk hozzá a munkanap-fényképezésekhez. Ez később lanyhult, majd abba is maradt. Miért? Megvallom megdöbbentünk, amikor megláttuk az első eredményeket. Sokan a munkaidejük felét ellógták. Nyolcvan embernél mértük a teljesítményeket. Intézkedések születtek a párthatározat nyomán. Üj teljesítménynormákat, béreket állapítottak meg. Ügy tűnt használ is, javul a fegyelem, a munka, mégsem vittük végig következetesen. Űjságíró: Kin múlott, hogy félúton megálltak? Békési L.: „Nem az elnökön, mert ő szutyongatott bennünket, csináljuk. Rajtunk múlt. Ellazsáltuk. S akkor éled fel újra a határozat ügye, ha közeleg a taggyűlés. Kérdőre von bennünket a párttagság. Mi meg letudjuk, ott is mondunk valamit, megígérjük, majd csináljuk. Taggyűlés után újra rákapcsolunk, fellángolunk aztán „leállunk”, mint az a focicsapat, amelyik a vezetést megszerezte. Félévenként beszámoltatjuk az elnököt. Ebben következetesek vagyunk. Oda is olvassuk a hibákat. Saját hibáinkkal szemben meg elnézőek vagyunk. Ez a baj, ezen kell változtatnunk. S akkor a határozat is megvalósul”. Marján P.: „Nem az a baj, hogy nem tárjuk fel következetlenségeinket. Inkább az, hogy nem érzi mindenki kü- lön-küiön a felelősséget a párthatározat végrehajtásáért is. A vezetésnek ez a fázisa több kitartást igényel, ütközéssel jár. Ettől tartunk. A helyi párthatározatok konkretak, adott helyen, közegben kell végrehajtani azokat. A helyi és sokszor a nagy politika sikere e határozatok megvalósításában mérhető. Ez következetességet követel. Tőlünk is, minden érintettől. Farkas Kálmán II Fémmunkás a városért A Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának dolgozói szeptember utolsó szabad szombatján kommunista műszakot tartottak az Együtt Nyíregyházáért mozgalom keretében. Háromszáztizen- ketten dolgoztak a saját munkahelyükön, valamint a Bal- kányi Állami Gazdaságban és a nyírteleki Dózsa Tsz- ben. A gyár többi dolgozója október 20-án tart kommunista szombatot. A kommunista műszakok segítik a tervteljesítést és jelentős ősz- szeggel járulnak hozzá a nyíregyházi gyermekintézmények fejlesztéséhez. Oltványok Nyírtelekről A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaság nyírteleki faiskolájában október 15-én kezdik az oltványok kitermelését. Év végéig mintegy 300 ezer oltvány kitermelésére és értékesítésére kerül sor. 210 ezer jut a mezőgazdasági üzemeknek, 90 ezer darabot a kiskerttulajdonosok vásárolhatnak meg a tangazdaság árudájában és nyolc lerakatában. Az oltványok többsége alma-, de a körte- és a barackoltvány is elegendőnek ígérkezik. A kisvárdai Patyolat-szalonban automata gépek segítik a ruhák tisztítását. Felvételünkön: Oláh Lászlóné kiszedi a tiszta ruhákat az olasz programvezérlésű vegytisztító gépből. (Gaál Béla felvétele) Közöiségszervező hálózat Mátészalkán A mátészalkai városi-járási művelődési központ feladatait, korrábban mindössze hat főállású előadó végezte. Ök — sajnos — nem minden esetben jutottak el az üzemek, vállalatok dolgozóihoz. Ezért közel két éve létrehozták az üzemi közönségszervező hálózatot, ami reményen felül bevált, sokan érdeklődnek a rendezvények iránt, igénylik a jegyeket. Most újabb lépést tettek: huszonkilenc üzem, vállalat, intézmény dolgozóiból létrehozták a városban a művelődési központ tevékenységének segítségére a társadalmi vezetőséget. A vezetőség tagjai több éve dolgoznak a közművelődésért a város életében és már az első ülésen több javaslatot tettek a közművelődési munka javítására. RtÜVELSÉGÜNK SOKSZOR FÉLOLDALAS, s ezzel egyáltalán nem lehetőink elégedettek. Akár tör- ténejLmi okokra, beidegződésre, műveltségideálra is hivatkozhatnánk. Hosszú évtizedekig a műveltség csaknem egyenlő volt a humán műveltséggel, az irodalom, a 'képző- vagy film- művészetben való eligazodással. Ha valakinek halvány fogalma sem volt alapvető természettudományos kérdésekről, nem rótták fel bűnéül. Nem nevezték félműveltnek. Ma másképp áll a helyzet. Elsősorban a televíziózásnak, a tudományos ismeret- terjesztő filmeknek köszönhető, hogy az emberi sejtek mélységeibe éppúgy eljut a néző, mint a mélytengeri rejtett világba. Egyre több emberben ébred fel a kíváncsiság az élet, a világ nagy természeti kérdései iránt. Más kérdés, hogy meddig jut el, megmarad-e a félszínen, vagy lexikális ismereteket raktároz el, netán el tudja különíteni a tudományos és az áltudományos vélekedéseket. Ami a legfontosabb, fel tudja-e használni építőkőnek, hogy segítségével korszerű világképre tegyen szert? Ha ilyen kérdések kerülnek szóba, szinte gépiesen a TIT-re, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatra gondolunk. Olykor egyedül ettől a szervezettől várjuk, hogy gondoskodjék a természettudományos világképünk építgetéséről, a tudományos ismeretek népszerűsítéséről. A TIT valóban sokat tesz és tehet ezért, elsőrendű hivatása a tudományos ismeretek terjesztése. Nem kis részük van abban, hogy egyre inkább bővül a természettudományok iránti érdeklődők köre. Egyetlen szám nem sokat mond, de valamit azért sejtet: a TITórák 40,4 százaléka ma már természettudományos témákkal foglalkozik. AKÁR ELÉGEDETTEK IS LEHETNÉNK, de két dolog miatt erre még sincs nagy okunk. Az egyik, a természettudományos előadások többsége tanfolyamokon zajlik, ahol a hallgatóság saját szakmai előbbrejutása miatt vesz részt. A munkahely megköveteli ugyanis a tanfolyamon való részvételt, annak elvégzését. Sokan pedig iskolai továbbtanulásuk miatt — egyetemi, főiskolai — látogatják
