Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-11 / 238. szám
1979. október 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 PÁRTÉPÍTÉS Érvényesíteni a követelményeket T iszalökön pártbizottság értékelte az alapszervezetek pártépítő munkáját. Elsősorban arra volt kíváncsi a testület, vajon az első vonalban dolgozó pártvezető- ségek érvényesítik-e azokat a követelményeket a pártépítő munkában, a párttaggá nevelésben, az emberekkel való foglalkozásban és nem utolsósorban az összetétel alakításában, amelyekre a XI. kongresszus hívta fel a figyelmet. A tiszalöki pártalapszervezetek többségében előtérbe került a pártépítő munkában a minőségi szemlélet. Ez elsősorban a termelőüzemekben tevékenykedő pártszervezetek munkájában tapasztalható. A párttagok felvételénél nem a számszerűségre, hanem arra törekednek, hogy kiválóan dolgozók, példamutatók, elsősorban fizikai és főleg fiatal munkások kerüljenek a párt soraiba. Különösen nagy gondot fordítanak ezeknek az elveknek az érvényesítésére a Hódiköt üzemében, a Szabadság Tsz 2-es pártszervezetében, a Tiszalöki Állami Gazdaságban. Tavaly a tiszalöki pártalapszervezetek 21 fiatal, rátermett embert vettek fel a párt soraiba. S ami a párttagság összetételének szempontjából különösen fontos: közülük 17 fizikai munkás, s ugyanennyi a fiatalok száma, 15-nek egyik ajánlója a KISZ-szervezet volt. Kedvezően alakul a nők aránya is, az új párttagoknak csaknem fele nő, többsége kétkezi dolgozó. Egy kedvezőtlen jelenségre azonban figyelmeztet a tiszalöki pártbizottság vizsgálódása. Megállapították, hogy a pártból tavaly kikerült négy személy közül kettő munkás volt. Ez a pártépítés fogyatékosságaira is figyelmeztet. Arra inti a pártszervezetek vezetőségeit, legyenek még körültekintőbbek a jelöltek kiválasztásában, fordítsanak több gondot nevelésükre, rendszeresen foglalkozzanak velük. Nem arról van szó, hogy a jövőben hasonló nem fordulhat elő, hiszen a párt önkéntes szervezet. Csakhogy a pártépítő munkában ezek a jelenségek azt is mutatják: még mindig van javítanivaló a káderek kiválasztásában, megítélésében, alkalmasságuk eldöntésében, vagyis a XI. kongresszus által megfogalmazott magasabb követelmények érvényesítésében. F. K. Olvasóink írják JÁRDA — CSAK PAPÍRON Régóta várjuk, hogy járdánk legyen, Nyíregyházán a Kígyó utcában. Hogy nem túlzott igényességről, vagy követelőzésről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a város illetékesei már intézkedtek. Tanácstagunk kezében láttuk a hivatalos levelet, hogy 1979. március 31-ig a járdalapokat kiszállítják. Sajnos, ez nem történt meg, pedig a járda építésére az utca .lakói felkészültek. Most azonban aggódunk, hogy újra itt az ősz, a tél, s megint az úttesten kell majd a járművek között közlekednünk. Szatmári László, Kígyó utca 6. sz. alatti lakos HOL JÖN, HOL NEM ... Tdszaszentmárton és Záhony között — az utóbbi hónapokban — rendszertelenül közlekednek az autóbuszok. Tudomásunk szerint Záhony —Tiszaszentmárton—Eperjes- ke—Mándok között két kocsi bonyolítja a forgalmat, de hol az egyik rossz, hol a másik. Van, amikor a reggeli hatórás járat csak elvétve közlekedik. A munkába, iskolába sietők pedig az izgalomtól remegve várják, hogy jön-e egyáltalán az autóbusz. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy például minden második szombaton a reggeli busz 20 percig áll Mandokon, holott nekünk ezen a napon is Ugyanúgy kell munkába menni, mint más hétköznapokon. Egyéb furcsaság is előfordul: például a záhonyi vonatokhoz sokszor nincs autóbuszcsatlakozás, néha pedig futni kell. Az érkező vonatból látjuk, amint az autóbusz elindul és 60—80 utas marad hoppon. Persze, a vonatkésések miatt is van ez, no de néhány percet igazán várhatnának az autóbuszok. Mónus Bertalanná és társai tiszaszentmártoni lakosok Lélektan E gy termelőszövetkezet főmezögazdásza mesélte a következő történetet. — Jól dolgozó tagjaink vannak. Becsületes, szorgalmas emberek, akik tudják a kötelességüket. De van egy huszonöt éves fiatalember, aki ha megmakacsolja magát, az istennek sem akar dolgozni. Pedig kevesen tudnak olyan talajmunkát végezni a tárcsával, mint ő. Legutóbb egy gyors feladatot kellett elvégezni. Rágondoltunk, mert időben, jó minőségben el tudja végezni. Amikor szóltak neki, nem akart kötélnek állni. Ekkor félrehívtam, s négyszemközt beszélgettünk, s mondtam, ezt egyedül csak ő képes megcsinálni. A hatás nem maradt el. Másnap kora reggel traktorra ült és le nem szállt addig, amíg az utolsó darabot is fel nem szántotta. S csodák csodájára másnap megjelent a téesztelepen, nem hiányzott a munkából. Az ilyen célfeladatokra kitűnően mozgatható. Azt nem lehet mondani, hogy ez a fiatalember az eszményi munkaerő. De azt igen: szükség van a pedagógiai érzékkel is megáldott vezetőkre. (sipos) FILLÉREK „Phű, phű! Apád, anyád, idejöjjön!” Ki ne tudná, ki ne emlékezne rá, hogy ezt mondtuk, ha váratlan pénzt kaptunk, ezt ha valahol véletlen fillért találtunk. Az öröm paripája volt persze, hogy ritka volt a váratlan pénz, még ritkább a földön heverő fillér. Most? Néhány napja lehorgasztott fejjel járok. írhatnám úgy is: tíz-, húsz- ötvenfilléreseket mezgerélek. összegyűlvén így néhány forint, felvetődik bennem, ugyan ki hajol le manapság fillérekért? Ültem a minap a kávém mellett a presszóban. Fürge cigánygyerek szökött az üzletbe, körbejárni az asztalokat. Adtam neki a földről szedett néhány forintot, de A Hafe nyíregyházi gyárában a konvejorok meghajtó egységeit Majba István és Kertész András szereli. (Elek Emil felvétele) Nyíribronyi •s kiváló értékmérő — Vannak olyan traktorosaink, akik egy évben a közösből megkeresik a hatvanezer forintot. Nem sajnáljuk tőlük. Persze akad olyan tsz-tagunk is, akinek a havi keresete a kétezer forintot sem éri el. Nálunk mindenki a munkája szerint részesedik — vélekedik Bagoly József, a nyíribronyi Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke. Valamikor ebben a gazdaságban is először azt nézték, ki, mennyit teljesít. Aztán rájöttek, hogy a jó minőségnek nagyobb a haszna. Ma már inkább megnézik, milyen a végzett munka. Éppen a traktorosoknál lehet hozni az egyik példát, mert a kukorica vetésénél fizettek egy hektárra 8 forintot, de kaphatott 24 forintot is valaki. Ennyi volt a különbség az éppen csak megfelelő és a kiváló munka között. Az őszi betakarításnál minden munkáskézre szükség van. Nem véletlen ezért, hogy a dohányszárítók melletti pajtában idős embereket találunk. — Az almaszedés már nehezen menne az én koromban — mondja a 81 éves Szőlősi József. — Itt, a dohányt válogatva jól jön az a napi 100—120 forint. — Mennyit lehet keresni? — kiabálunk fel az egyik almafánál. — Egy nap a tíz mázsát el lehet érni. Nekünk, ilyen deres legényeknek — mutat őszülő hajára Csorna Pál, az ellenőrző bizottság elnöke — összejön vagy 170—180 forint. A fiataloknak biztosan több. Nyíribronyban az alma közügy lett. Igen szép a termés, jó az exportminőség. Ezért született az a döntés, hogy a tagoknak 100 mázsát, a munkaképes járadékosoknak 50 mázsát kell leszedniük. De még azok a falubeliek is családonként 80 mázsát szednek, akik igénybe veszik a szövetkezet különböző szolgáltatásait. — Elnök elvtárs! Megszedhetem az anyukám részét is? — kérdi Benkő Józsefné, aki maga nem tagja a tsz-nek. — Nekem jobban jön a kereset, addig anyukám rendbe teszi otthon a kislányt. Egy nap: 10 mázsa Büntetés, jutalmazás Biztos megélhetés Az állattenyésztésben dolgozók is az almafák alatt szednek, csomagolnak délelőtt tíz után, miután ellátták a jószágot. — Nem mindegy, hogyan viseljük gondját a hízó bikáknak — beszél Vári István. — Ha első osztályú, akkor darabonként száz forint a prémium. — A most leadottakból is alig volt egy, amit B-snek vettek át — büszkélkedik Majoros József. A szövetkezetben nemcsak annyiban érdekeltek a tagok a minőségi munkában, hogy akkor többet keresnek, hanem a rossz munkánál a büntetés sem marad el. — Százforintos bér mellett könnyen lehet egy-két ezer forintos kárt is csinálni egy nap — folytatja az elnök. — Ezért még a tagok is megszólítják a másikat, ha rosszul dolgozik. A másik oldalon viszont a jutalom sem marad el: — A kombájnok az egész aratást hiba nélkül bírták. Ezért mi, akik a műhelyben dolgoztunk, az aratás után rögtön kaptunk kétezer forint prémiumot — mondja Czipa Sándor villanyszerelő. A természet pedig nem nagyon vette kegyeibe a nyíribronyi határt. Gyenge homokon gazdálkodnak, ahol minden fillérért, minden deka többlettermelésért meg kell dolgozni. Mégis, az utóbbi években egymás után nyerték el az okleveleket, kapták meg a kiváló termelőszövetkezet címet. — Általában 8—10 százalékos növekedést értünk el évente — kezdi a számok embere, Molnár Sándor főkönyvelő. — Az 1600 hektáros területünkön 54 milliós árbevételünk volt. A gazdaság gyarapodása párhuzamos volt a tagság gyarapodásával. Az a kellemes gond, hogy megválogatják, kit vegyenek fel tagnak a sok jelentkező közül. Bár a bérek gyors emelkedése miatt adót is kellett fizetni, de úgy vélik, megérte: egy olyan tsz-tag, aki az egész évet végigdolgozza, több, mint 3700 forintot keres egy hónapban. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a háztájiból tagonként 20—30 ezer forintos az évi árbevétel, s az utóbbi években a zárszámadáskor a tíz százalékon felüli nyereség fizetése sem maradt el, akkor kiderül, hogy jó gazdálkodás mellett biztos megélhetést adhat bármelyik termelőszövetkezet. Lányi Botond rosszul nyúlt érte, szerte gurultak az érmék. Igazából meg se lepődtem, hogy nem hajol le értük, nem szedi össze, hanem megy a következő asztalhoz kérni tovább. Ez a parányi történet csinált kedvet a filléres játékomhoz, amiről ki-ki gondolhat, amit akar. Letettem egy tízfillérest, kisöccsét az ugyanúgy 1960- ban vert húsz- és ötvenfillé- resnek a nyíregyházi állomás jegypénztárai elé. Néztem őt. Egy fél órát vártam, hogy valaki majd lehajol érte. Majdnem úgy nézték néhá- nyan, ahogyan én, de lehajolni senki sem akart érte. A húszfilléresemet megsétáltattam egy autóbuszmegállóban, ahol kétforintosért kutat zsebében az utas, végül egy negyedosztályú falatozónak tisztelt kocsmában, ahol aprópénzért féldeciket vesznek. Egyetlen maradandó élményem az a néhány megvető tekintet, amiket inkább éreztem, mint láttam, amikor lehajoltam érte. Nem akarom szaporítani a szót, ugyanez a játék ötven- filléressel is sikerült, bár a buszmegállóban szinte rögtön gazdára akadt. Akadt volna a pályaudvaron is egy kisfiú, de az édesanyja rákiáltott, hogy dobja el, mert az csúnya. A talponállóban jó fél óráig nem kellett a félforintom senkinek. Később se tudtam, hogy felvették-e, mert takarítani kezdtek. Forinttal a váróteremben játszottam. Bevallom nem sokáig, de a forintom mellett is elment legalább tizenöt ember, közülük több diákgyerek. Bevallom, örülök, hogy nem ugrunk ketten, hárman a talált pénz után, de ezek a földön levő fillérek mégis nyugtalanítanak. Félek ugyanis, hogy nem alapvetően a fillér értéke lett kicsi, hanem a kis értékek becsülete. Félek, hogy ugyanígy nem hajolunk le egy leesett csavarért, ugyanígy nem figyelünk, mi több, szégyennek érezzük, hogy figyeljünk a dolgos órákból elcsorgó perceinkre, egy-egy mozdulat, vagy gondolat befejezett pontosságára. Nem tékozlunk, de a nagyvonalúságot össze- cévesztjük a figyelmetlenséggel, a modorosságot az emb- beri tartással. Messzire jutottam a filléreimtől? Lehet, de eszembe jutnak a nyári utak búzából épített aranyfolyosóikkal. Akkor idős ember mutatta, s mondta tűnődve, hogy valamikor lapáttal és seprűvel összegyűjtötték, ami elcsorog. Most sorbaállnak inkább tápért, mert szégyen lenne a seprű, amely immár a szegénység jele. Ha a tékozlás a gazdagság jele, akkor igen, ám tartok tőle, hogy a gazdagság figyelmetlensége emberi szegénység. Bartha Gábor Nyugdíjas Ropogtat K ihez forduljon panaszával a nyugdíjas, ha úgy érzi jogtalanul rövidítették meg nyugdíját? Hol talál megértésre, orvoslásra és segélyezésre a rászoruló ember, család, rokkant? Ki védi a táppénzes fegyelmet? Lehetne sorolni, mi mindennel foglalkozik az SZMT társadalom- biztosítási bizottsága. Ennek a társadalmi szervezetnek van nyugdíjfellebbezési, segélyezési és vitásügyi, egészségügyi és ellenőrzési szakbizottsága. Társadalmi aktivisták százai segítik, intézik, önzetlenül az emberek ügyes-bajos dolgait. Segítségükre van a társadalombiztosítási igazgatóság mintegy 50 dolgozója is. A törvények és á hivatal ismerete nélkül sok idős ember ma is csak futkos fűhöz-fához. Kevesen tudják, hogy az SZMT társadalombiztosítási bizottsága első és másodfokú jogorvoslati fórum, s határozathozatali, döntési, engedélyezési, mérséklési és mentesítési jogköre van nyugdíj, segély és vitás ügyekben és kérelmek esetében. ök vizsgálták meg a közelmúltban 300 olyan dolgozónak az élet- és munkakörülményeit, szociális helyzetét, akiknek ügyét rokkantság hiányában elutasították. Ez a szervezet javasolta az ötvenszázalékos munkaképes dolgozók szakmai képzését és átképzését, ök kezdeményezték: országosan állapítsanak meg pénzkeretet a csökkent munkaképességűek támogatására. Okos javaslatuk, hogy a tanácsok, a vállalatok, a szakszervezeti alapszervezetek és a társadalombiztosítási bizottság rendelkezésére álló segélyezési összeg egy részét adják össze és ebből segélyezzék a rászorulókat. A társadalombiztosítási bizottság tavaly 687, az idén az első fél évben 371 ügyben hozott határozatot. Családok, emberek, nyugdíjasok ügyében döntött. A nyugdíjfellebbezési szak- bizottság tavaly 3044 ügyet tárgyalt. Nyugdíjkérelemben és módosításban, illetve igényjog-elismerésben döntött. A társadalombiztosítási bizottság, illetve a szakbizottsága 1378-ban 550, idén az első hat hónapban 274 esetben változtatta meg az igénylő javára a társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjhatározatát. Az aktivistáknak is köszönhető, hogy a rászoruló nyugdíjas és a nagycsaládos, a segélyre szoruló rokkant nem kopogtat hiába. (L) Nyugdíjasok a Kékesen Elsőként az Északi-középhegységben túrázott a KPVDSZ művelődési ház nyugdíjasklubja szeptember végén. A klubtagok útvonala a Bükk és a Mátra csúcsain keresztül vezetett, majd az egri városnézés után az ország tetejére, a Kékesre is eljutottak. A sikeres kirándulás után elhatározták, hogy segítenek az őszi betakarításban, s a keresett pénzből újabb országjáró túrákat szerveznek.
