Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-10 / 237. szám
1979. október 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fodrász és húsdaráló □ z elmúlt esztendőkben 1015 asszony és leány talált munkát Vásá- rosnamény üzemeiben. Többségük a háztartást cserélte fel a gyárért, a fiatalok közül sokan az iskolapadból kerültek munkahelyükre. Csaknem háromnegyed részük fizikai munkát talált. Érthető, a városban komoly feladatot jelent ma is a nőpolitika helyes módszereinek és gyakorlatának megtalálása. A témával kapcsolatos találkozáson sok, nagyon fontos kérdés merült fel. Most látszólag mégis egy, talán periférikus részletet ragadok ki. Mert biztosan akad valaki, aki a nőpolitikával kapcsolatosan a fodrász és húsdaráló ügyét mellékesnek ítéli, a látszat szerint talán nem is ok nélkül. Pedig amint kiderül, a nőpolitikáról vitázók nem oktalanul vetették fel a daráló és a borbély ügyét. A két dolog tulajdonképpen a szolgáltatások sorát feszegeti. Mindazt, ami egy nőnek szükséges ahhoz, hogy munkahelyén nyugodtan dolgozhasson, s otthon is izgalommentesen tehessen eleget bőven maradó kötelességének. Lényegileg nem egyszerűen ellátási ügyről van szó, hanem az életformában beállt változás tudomásul vételéről. A munkába állt leány és asz- szony közérzete ugyanis nagy mértékben függ attól, hogyan áll rendelkezésére a külvilág. És ebben a percben már politikai kérdéssé válik a fodrász és a húsdaráló is. Teljesen érthető, ha a korábban falusi háztartásban dolgozó nő rájön arra: városi munkahelyén csinosnak kell lennie. Megkívánja ezt az üzem, a többi nő, a környezet. Igénnyé válik, hogy a korábbinál többször jusson el fodrászhoz, varrónőhöz, megbarátkozzék kozmetikummal, szépítő szerrel, divattal, apróbb, a nő kellemét növelő kiegészítővel. Hangsúlyoznám: közérzete függ ettől, mégpedig olyan mértékben, hogy az munkájára is kihat. Senki nem vitatja nyilván azt sem, hogy a nő a munka végeztével időt akar nyerni. Félkész étellel, gasztrofolkészítménnyel, darálthússal, mirelitt áruval, előre csomagolt zöldséggel — hogy ne soroljam tovább. Ezen a réven tud csak időt spórolni arra, hogy otthon is teljes értékű munkát nyújtson mint anya, feleség. Ha rázúdul a kíméletlen időrabló, a háztartás, kedve, hangulata, érzelmi élete, derűje, melegsége és szeretete látja kárát. Vagyis kihat egész magatartására otthon, de magával viszi nyomorúságát a munkahelyére is. A gyárba, üzembe került nőben egyre gyorsabban kél a vágy arra is, hogy a közügyek részesévé váljék. De hogyan, ha nincs rá ideje, ha egyszerűen képtelen eljutni valahová. Az ellátás, a szolgáltatás jó láncolata, amely magában foglalja a mosodát, a javítást, karbantartást, a művelődési intézménynél a gyermekmegőrzést, a flott közlekedést, így válik a nő személyisége kibontakoztatásának eszközévé. Szándékosan nem szólok most gyermekintézményről, egészségügyi ellátásról. A fő cél ugyanis az, hogy Vásá- rosnamény, Fehérgvarmat, de még Kisvárda és Nyírbátor esetében is ébresztges- sük a kereskedelem és ellátás irányítását a korszerűségre. Arra nevezetesen, hogy a munkába álló nők ezreinek helyzete sok olyan új dolgot kíván meg, ami a hagyományos vidéki ellátás formái fölé nő. A más környezet, életforma, igény, emberi kapcsolat, anyagi lehetőség a városok és a környékbeli falvak leányait és asszonyait másféle fogyasztóvá teszi. 0 gészen biztos, hogy a megváltozott és lényegében most robbanó módon alakuló új viszonyok megkövetelik majd a szövetkezetek, az állami üzletek anyagi áldozatát is. De az is biztos, hogy a pontosabb piackutatás, a korszerűbb rendelési politika, a szervezés is sokat segíthet, sőt mi több, egy sor dolgot meg is oldhat. A. vá- sárpsnaményi példa azt igazolja: ahol a politikai szervek, állami szervek elemző módon, az ügy praktikumát is nézve törődnek a nők helyzetével, ott ki is mozdul a holtpontról az ellátás és szolgáltatás hagyományos rendje. Bürget Lajos ALMALÉ VAJÁRÓL. Naponta 350—360 tonna almaiét nyernek az ipari almából a vajai léUzemben. A Nyíregyházi Konzervgyár és II termelőszövetkezet beruházásában épült az új almafeldolgozó üzem. (Elek Emil felvétele) Normarendezés hiányosságokkal Fehérgyarmaton ■ ■ Összekuszált bérezés A Fehérgyarmati Építőipari Szövetkezetei szakmai berkekben nem a legjobbak között emlegetik. A múlt esztendőben szanálták, s a nem valami rózsás gazdasági évet tetézték azzal, hogy jelentős mértékben túllépték a megengedett bérszínvonalat. Csak ezért két és fél millió forint büntetést fizettek. A jobb fizetés azonban hosszú ideig nemigen látszott meg a termelésen. Különösen a rakodómunkásokra irigykedtek sokan, akik nem ritkán hatezer forintot is kerestek havonta, míg a kőművesek havi átlaga még a 3500 forintot sem érte el. korábban volt. Számtalanszor előfordult az elmúlt időszakban, hogy egy hattonnás gépkocsi három szál vascsővel ment el száz kilométerre és a menetlevelén természetesen hat tonna teher szerepelt, s ennek a rakodásáért fizetett a szövetkezet. Ezt a manipulációt megszüntettük, az ellenőrzést megszigorítottuk, s az új bérezési normákkal érdekeltté tettük a gépkocsivezetőket, rakodókat, hogy minél jobban kihasználják a szállítójárműveket. VakőÁrányok közelítése Most fordult a kocka, lamiicskét emelkedett a művesek bére, s csökkent a rakodók ikeresete. Nem is kicsit, hiszen volt olyan hónap a nyáron, hogy ezerötszáz- kétezer forinttal is kevesebbet vittek haza a korábbinál. Ez késztette levélírásra a szövetkezet tizenhattagú rakodó brigádját: szerkesztőségünkhöz fordultak, próbáljuk meg „felülvizsgálni azokat a határozatokat, amelynek alapján a vezetőség elmarasztalta” őket. Felülvizsgálatról persze nem lehet szó, hiszen erre nincs lehetőségünk, de megkerestük a levélírók panaszával a szövetkezet vezetőit. — A szanálás után mindent meg kellett tennünk a fegyelem megszilárdítása és a munka megjavítása érdekében — mondta Kiss Imre, a szövetkezet elnöke. — E lépések sorában első volt minden munkafolyamatnál a normák felülvizsgálata, s ahol a vezetőség szükségét látta, módosította azokat. így került sor a rakodómunkások normáinak rendezésére, hiszen számtalan eset bizonyította, a végzett munka nem volt összhangban a fizetésükkel. — Ma összhangban van? — Közelítenek egymáshoz. Nem mondom, hogy már megtaláltuk a végleges bérezési formát, de jobb, mint II A téeszelnökkel a határt járjuk Tímáron. Lépteink nyomán porzik az út a szárazságtól. Süt az októberi nap, esőnek semmi jele. — Nem is tudom, mikor hullott itt utoljára csapadék — mondja Pásztor András. — Óriási a szárazság. A földeken dolgozó gépek köny- nyen felismerhetők a porfelhőről. Csak az a baj, hogy még percekkel később sem ül el a por. Embert, gépet egyaránt próbára tesz ez az idő. A szomszédos tábláról esőszagnak tetsző illatot hoz a gyenge fuvallat. Hirtelen ar- rafordulok, s már felkiáltanék hamarjában, nézd csak, esik az eső, amikor észreve- szem, nem eső az, csak öntöznek. De mit öntözhetnek ilyenkor? Látva csodálatomat, folytatja az elnök. — Júliusban kezdtük a burgonya betakarítását. Ak- kor’még jól ment, de nem sokáig. Betonkeménységűvé csontosodott a föld, s eke legyen a talpán, amelyik köny- nyedén halad ebben a kéregben. A községben nagy hagyománya van a burgonyatermesztésnek. Tavaly százhektáron termesztettek, az idén már 127 hektáron ültettek hatóan meggyorsult a betakarítás üteme. Három NDK- géppel szedjük és hamarosan befejezzük. A burgonyát a téesz-telep- re szállítják. Ott válogatják, majd húszkilogrammos egyBurgonyatáblán burgonyát. Egy éve 327 mázsás átlagtermést értek el, ami rekordmennyiségnek számít. Most 250 mázsát várnak. De miért kell októberben öntözni a burgonyát? — A száraz talajban koptak, törtek a gépeink. Nem győztük javítani, meg cserélni a láncosfelhordót, a kiemelőtárcsákat. Nem akartam elhinni, amikor a gépészek mondták, tíz centimétert koptak ezek az alkatrészek. A 127 hektárból mindössze tizet nem tudunk öntözni, s amióta vizet kapnak a burgonyatábláink, szemmel látes ségzsákokba csomagolják viszik a Zöldértnek. — Naponta ötszáz mázsát szállítunk a vállalatnak, csak az a baj, hogy ugyanannyit kapunk érte, mint tavaly, pedig akkor nagyobb volt a termésünk. Most a költségünk lett több, s ezzel arányosan csökken a jövedelmünk. Van még ereje ilyenkor is a napnak. Az elpárolgó víz szivárványt formál a burgonyatábla felett. A gondos, szerető munka jelképe ez. Sipos Béla Nem tudjuk, hogyan fizetnek bennünket" — A rakodók hogy fogadták az új normákat? — Idegenkedtek, s ma is morgolódnak. Azt hiszik, kimondottan ellenük irányult az intézkedés, holott minden területet felülvizsgáltunk. Voltak ahol emelkedtek a bérek, de voltak, ahol csökkentek. — Az utóbbi fél évben már legalább négyszer rendezték a bért — fogadtak bosszúsan a szövetkezet telepén a rakodók. — Most aztán már végképp nem tudjuk, hogyan fizetnek bennünket... — Ez év áprilisában hoztuk az első döntést — magyarázta Pósán Attila műszaki vezető. — Az ÉVM is kifogásolta a szövetkezetben uralkodó állapotokat, de mi is láttuk, ez így tovább nem mehet. Megvizsgáltuk a környező szövetkezetek normáit is, ezután intézkedtünk. — S ennék mi ittuk meg a levét! — vette át a szót Farkas József. — A munka ugyanannyi volt, mint korábban, de a fizetésünk például júniusban még a háromezer forintot sem érte el. — De meg is kapták rá a bérkiegészítést — szólt közbe a műszaki vezető. — Júliusra, háromszáz forintot. De júniusra már nem. Azt mondják, hogy korábban'csaltunk, azért volt magas a fizetésünk. De azt miért nem mondják, hogy a vezetők utasítottak bennünket, vigyünk el egy zsák cementet ötven kilométerre? Hol van itt a gazdaságosság? Mi rakodók bizonygassuk, hogy ez nem éri meg, csak pazaroljuk a benzint meg az időt? Ráadásul ezzel mi is csak filléreket keresünk. hiszen nincs teljesítményünk. — Most már annyiféle norma, ilyen, meg olyan pótlék van, hogy teljességgel megbolondítják az embert — mondják a többiek. — A múlt hónapban hogy kerestek? Farkas Sándor hozza a jegyzéket, amely szerint augusztusban Farkas Józseffel közösen 8645 forintot kaptak, fejenként 4300-at. — Ez már nem rossz, de meg is dolgoztunk érte — vélekedik Farkas József. — 3516 mázsát mozgattunk meg, több mint harmincöt vagonnal. Kíváncsian várjuk, ebben a hónapban hogy fizetnek majd, mit találnak ki megint. Érdekek találkozása Remélhetőleg a szövetkezet hamarosan megtalálja a végleges bérezési normát, s az olyan lesz, ami nem sérti sem a közös, sem az egyéni érdekeket. A rendteremtésre valóban szükség volt, de ahogy azt megvalósították, semmiképp. Nem biztos ugyanis, hogy a rendkívül bonyolult, szinte nyomon követhetetlen bérezési forma helyett nem lehetett volna egy sokkal egyszerűbb módszert találni. S még valami: nem ártana elgondolkodni a mai munkaszervezésük néhány visszásságán sem. Csak egyetlen példát: valamikor egy kisebb szakipari gépkocsi szállította a kisebb tételű anyagokat, s nem kellett ilyen célokra hattonnás teherautókat igénybe venni. Igazuk van a rakodóknak, amikor azt mondják, nemcsak a bérrel, az energiával és az idővel illik takarékoskodni ... Balogh Géza Egy bögre tea O któber van: kabátot gomboltat a dél, de deret hoznak a hajnalok. Naponta utazom néhány pilisi asszonnyal a hajnali buszon. A végállomáson szállnak fel, a falu szélén szállnak le. Két buszmegállónyi segítség nekik a busz. Dohányt törtek, fűztek, csomóznak majd, de ha a termelőszövetkezet azt sürgeti, akkor krumplit szednek, tengerit törnek. Hadd írom, hogy nem panaszkodtak, témáim nem így lettek, de valamelyikük azt mondta a minap, hogy betakarítani csak nyáron érdemes, mert nyáron mindenki azt figyeli, hogy kap-e meleg ebédet, hűtött /kólát a kombájnos, de az őszi hidegben, és majd a kora télben se gondol rá senki, hogy milyen jólesne, akár egy bögre forró tea ott a táblák szélén ... így van-e? Tudom, felfedezték már ezt mások is, így van valahogy. Embert próbál az aratás, és ez valamiképpen benne él a köztudatban is, de bizony betakarítás a tengeri törése is, embert és egészséget próbál a hideg. Azt is tudom, hogy néhány gazdaság gondol erre, ,azt is, hogy az ipar szabadban dolgozóinak joguk van a forró teára, de azt is, hogy az énvelem utazó dohányos, tengeritörő és krumpliszedő asszonyhőseim reggel álmodoznak az este megfőzhető forró teáról. Nagy szolgáltatás lenne-e megfőzni nekik, megoldhatatlan feladat lenne-e ezt ki is vinni hozzájuk? Nem hiszem. Talán még a főkönyvelőknek sem kellene álmatlan éjszakákon át gondolkodniok, hogy miből, milyen keretből telik erre, talán az így elköltött forintok is megtérülnének az emberek örömében, nagyobb kedvében ... Október van. Kabátot gomboltat még a dél, de deret hoznak a hajnalok. Melegedni talán a jószándék is elég. Bartha Gábor Naum Labkovszkij: Ideális házasság Feleségemmel alig ötven szót váltunk napjában. — Jó reggelt! — A reggeli a konyhában van. — Köszönöm. — Elmegyek. — En is. — Hazajössz ebédre? — Bent ebédelek. — Csókollak. — Csókollak. — Jó estét. — Valami Anna Ivanovna keresett. — Anna Ivanovna? Nem ismerem ... — Nos, lehet, hogy Ganna Szemjonovna. — A-á ... — Ma megy a harmadik rész. — Kapcsold be a tévét. — Kapcsold ki a telefont. — Tetszett? — Megjárta. — Kapcsold ki a tévét. — Kapcsold be a telefont. — A vacsora a konyhában van. — Jó éjszakát. — Ne zörögj az újsággal... Modern emberek vagyunk. Ideális a házasságunk. Egy rossz szót nem szólunk egymásnak. Sokat mondok, ha napjában ötven szót váltunk egymással. Ford.: Antal Miklós
