Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-10 / 237. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 10. Kommentár Obira tévedése Obira a választások után... (Kelet-Magyarország telefotó) hira Maszajosi japán miniszterelnök olyan helyzetfelmérési hibát követett el, amely hosz- szabb távon könnyen pályafutása megtorpanását, esetleg végét is jelentheti. A miniszterelnök sohasem titkolta: nagyon zavarta, hogy pártja, a Liberális Demokrata Párt (LDP) nem rendelkezik eléggé „izmos” többséggel az országgyűlésben és ez szüntelen zökkenőket, veszélyhelyzeteket jelent a kormányzásban. Ez eddig érthető, minden politikus szereti, ha a törvényhozásban szilárd többségre támaszkodhat. Csakhogy Ohiránál erősebb volt az óhaj, mint a körültekintés és a miniszterelnök rendkívül kockázatos vállalkozást határozott el. Egy teljes esztendővel megrövidítette saját megbízatását és — a jelenleginél sokkal több voks reményében — előbbre hozta az országos választásokat. A lépés bumerángnak bizonyult: a kormánypárt nem több, hanem kevesebb — 1955 óta a legkevesebb! — mandátummal volt kénytelen beérni. Ohira az 511 tagú nemzetgyűlésben 276 helyet szeretett volna, ehelyett az LDP 248-at kapott. Ezt ugyan a független konzervatív honatyák együttműködése 258 mandátumos abszolút többséggé teszi, csakhogy 1. az effajta kisegítésnek mindig nagy ára van (hatalmi pozíciók átengedésében is!), 2. az ilyen támogatás mindig megbízhatatlan, hirtelen megszűnése komoly bajba sodorhatja a kabinetet. Mire gondolt Ohira, amikor előrehozta a választásokat? Nyilvánvalóan arra, hogy Japán helyzete a nemzetközi összehasonlítás alapján kedvezőnek mondható és az állapotok a választás ere- detieg kitűzött időpontjára csak rosszabodhatnak. Lehet, sőt valószínű, hogy a miniszterelnöknek ebben igaza volt. A szavazók azonban látványosan kifejezésre juttatták, hogy ők a jelenlegi körüményekkel is elégedetlenek. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy a Japán Kommunista Párt fennállása óta a legnagyobb sikert érte el: mandátumainak számát 19-ről 41-re növelte (!) és ezzel az ország harmadik legerősebb ellenzéki ereje lett. □ JKP előretörésének oka pontosan ugyanaz, mint az LDP viszonylagos hanyatlásáé. Mind több japán választó követel 1. nagyobb szociális igazságosságot, 2. kemény harcot a kormányszintű korrupció ellen és 3. semlegességen alapuló japán külpolitikát. Az LDP mindhárom követelést visszautasította, a JKP mindhárom követelés leghatározottabb szószólója a sziget- országban. Ez az egyszerű igazság jutott most kifejezésre a parlamenti matematika nyelvén is. Ülést tartott a KISZ KB (Folytatás az 1. oldalról) fékezését szolgálják olyan időszakban, amikor a NATO szélsőséges, agresszív körei éppen a fegyverkezési kiadások növelésével és újabb fegyverfajták bevezetésével igyekeznek mérgezni a nemzetközi légkört. Hangsúlyozta: a KISZ nemzetközi tevékenységének középpontjában is az áll, hogy elősegítse minden józanul gondolkodó, békeszerető európai ifjúsági szervezet együttműködését egy új világháború elkerüléséért, az enyhülésért és a leszerelésért. Ennek szellemében ad otthont a KISZ ez év novemberében az európai ifjúsági szervezetek konzultatív tanácskozásának. Belpolitikai kérdésekről szólva a KISZ KB első titkára rámutatott arra, hogy változatlanul szilárd a párt és a tömegek kapcsolata, a kölcsönös bizalmon alapuló egysége, hogy hazánkban nyugodt légkörben, létbiztonságban élhetnek és dolgozhatnak az emberek, köztük a fiatalok. Az előadó többek között kitért az ifjúságpolitika olyan időszerű kérdéseire, mint a fiatalok lakáshelyzete, az ösztöndíjaik, a gyermekélelmezés, a veszélyeztetett helyzetű fiatalokkal való foglalkozás. Maróthy László végül áttekintette a KISZ országos értekezlete óta végzett munkát, a következő időszak teendőit, külön figyelmet szentelve a párt XII. kongresszusára való felkészülés feladatainak. A KISZ Központi Bizottsága ezután az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelésében és felkészítésében végzett mozgalmi munka tapasztalatait tárgyalta meg Varga Lászlónak, a KB titkárának előterjesztésében. Megállapította, hogy a KISZ-szervezetek az elmúlt években feladataik többségét sikerrel oldották A Parlament delegációs termében kedden Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese és Milanko Renó- vica, a Bosznia—Hercegovina Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke folytatta tárgyalásait. Az eszmecserén a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit vizsgálják meg. Délután Milanko Renovica magyar vendéglátóinak kísémeg, tervszerűbbé, szervezettebbé vált hazafias, honvédelmi nevelőmunkájuk, fejlődött az Ifjú Gárda tevékenysége. A Központi Bizottság változatlanul fontos feladatnak tekinti a hazafias és internacionalista gondolkodásmód, magatartás erősítését. Az ifjúsági szövetség továbbra is azon munkálkodik, hogy hozzájáruljon a világ békéjének megóvásához, erősítse a népek barátságát. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy alapvető nemzeti érdekünk és kötelességünk szocialista rendünk, népünk alkotásainak védelme, a békés építőmunka feltételeinek'biztosítása. A jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítani a fiatalok edzettségének növelésére, a tömegsport népszerűsítésére, az Ifjú Gárda munkájának fejlesztésére. Az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelésében és felkészítésében végzett tevékenységükért a KISZ KB köszönetét fejezte ki a szülőknek, az oktatási intézményeknek, a munkahelyeknek, az állami és társadalmi szervezeteknek. A Központi Bizottság az ifjúság honvédelmi nevelésével és felkészítésével kapcsolatos javaslatokat, ajánlásokat juttatott el az illetékes párt-, állami és társadalmi szervekhez. Végül személyi kérdésekben döntött a Központi Bizottság. Barabás Jánost és Pásztor Gabriellát — akik más, fontos állami tisztségekbe kerülnek — érdemeik elismerése mellett felmentette KB-titkári tisztségükből, intézőbizottsági és titkársági tagságukból. Pásztor Gabriellát központi bizottsági tagságából is. Juhász Andrást és Köpf hászlónét megválasztotta a Központi Bizottság, az intéző bizottsá.« és a titkárság tagjává, a KISZ KB tikárává. rétében a Ganz Villamossági Művekbe látogatott. A nagy- vállalat vezetője tájékoztatta az ipartelep termelési szerkezetéről és részletesen ismertette a szarajevói vasútak részére készített villamos motorvonatok tervezésében, gyártásában és fejlesztésében végzett közös munkálatokat. A vendégek a tájékoztatót követően megtekintették a nagyvállalat két modern üzemét. 25. Amikor útnak indultunk, akkor is tudtuk: csak egy vázlatot adhatunk mindarról, ami a Tisza. Utaztunk a vizen 246 kilométert, megálltunk vagy húsz helyen, tájat néztünk, emberekkel beszélgettünk, foglalkozásokkal ismerkedtünk, meglestük a természetet. • Tettük mindezt azért, hogy saját örömünket megosszuk másokkal, és tettük azért, hogy kedvet csináljunk, hogy bebizonyítsuk: meg kell ismerni a Tiszát, aminek egy tekintélyes és szépséges szakasza a miénk, itt kanyarog megyénk földjén. Nem az álszerénység mondatja velünk, hogy amit közre adtunk, az vázlat csupán, néha tán olyan színes is, mint a valóság, máskor viszont halványabb annál. Elnagyolt vonalakat adtunk tehát, hiszen utunk időben és éppen ezért térben is korlátozott volt. Számos helyen megállhattunk volna, sok emberrel kellett volna még megismerkednünk ahhoz, hogy a kép teljesebb legyen. Ha azt mondtuk, hogy a két hét kevés volt, akkor az igazságnak csak az egyik oldalát említettük. Mert a másik oldalon viszont az áll, hogy a műfaj kötöttségei, az újság terjedelmi határai még azt sem tették lehetővé, hogy mindazt az olvasók elé tárjuk, amit az előzetes olvasgatások, adatgyűjtések és természetesen a vízi út folyamán megtudtunk, megismertünk és láttunk. Nem írtunk a pompás tájakról. Nem dolgoztuk fel mindazt — vagy a töredékét csak —, amit a népéletről, az abban bekövetkezett változásokról, a hajdani gyógymódokról megtudtunk. Nem vetettük papírra magát az utat, mindazt amit mi — a két gyakorlatlan evezős — átéltünk: kihagytuk a futó, de valamiért mégis érdekes találkozásokat. Több száz felvételt készítettünk, és abból is csak keveset adhattunk. Vagyis nem mindent osztottunk meg önökkel, ami szép és jó volt, ami érdemessé tette az utat. Ha eddig azt írtuk: célunk a kedvcsinálás volt, akkor ki kell még egészítenünk azzal, hogy fontosnak tartottuk az elijesztést is. Persze nem a Tisza szépségeitől akartunk bárkit is óvni, hanem azoktól a tettektől, melyek ezt a páratlan tájat, ezt a csodás folyót, a sokszor még érintetlen természetnek ezt a mind ritkább darabját megcsúfolja, tönkreteszi, esetleg el is pusztítja. Azt akartuk, hogy higgyék el, óvni kell a Tiszát, a víz tisztaságát, a fákat, a bokrokat, a vízben és a víz mentén élő állatokat. Mert ha minderre vigyázunk, önmagunkra vigyázunk. Amikor hozzákezdtünk az anyag előzetes gyűjtéséhez, amikor könyveket böngésztünk és metszeteket, fényképeket nézegettünk, kialakítottunk magunknak egy képet a Tiszáról, természetesen úgy, hogy beleépítettük mindazt, amit eddigi utazgatásaink során a folyó partján megállva, magunkban rögzítettünk. Ügy éreztük, ez a víz nagyon szép. Azonban amikor középről néztük a két partot, rádöbbentünk: a valóság más, ezerszerte különb mindannál, amit elképzeltünk. Belülről nézve érezhettük meg a Tisza — minden folyó — lényegét, azt, hogy nemcsak pusztít, de épít is, nemcsak elválaszt, de össze is köt. Tájtól tájhoz, embertől emberhez vezet. Az embereknél maradva azt is el kell mondani: a segítő kezek nélkül nem lett volna az útból semmi. Mert mindazok, akik tudomást szereztek a szándékról, segítettek annak megvalósításában. Segített a könyvtáros, aki az irodalomban való tájékozódáshoz adott támogatást. Támogatott a vízügy, a precízen működő szervezet, de minden alkalmazottja is ezt tette, akivel csak találkoztunk. És a sok falusi ember, a tsz-tag és a halász, a kubikos és hajóvezető. Ügy illene, hogy felsoroljuk mindazokat, akiknek a sikeres utat köszönhetjük. Megemlítsünk mindenkit, aki a Tiszának nevezett titok megoldásához hozzásegített, megmutatva mindazt, ami egyébként rejtve maradt volna előttünk. A lista hosszú lenne, és félő, valakit véletlenül ki találnánk hagyni. Ezért nem tehetünk mást, mint azt, hogy mindenkinek köszönetét mondjunk aki az írásokban szerepel, és azoknak, akik az említett okok valamelyike miatt ezúttal kimaradtak. Annyit tehetünk csak, hogy apránként, sorozat nélkül is közreadjuk mindazt, amit a jegyzetlapokon, a magnetofontekercseken őrzünk, megrajzoljuk azokat a tájakat és arcokat, melyek most kimaradtak. Végül még annyit: munkánk örömét akkor érezzük majd a legjobban, ha azt láthatjuk, hogy sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy mind többen ismerjék meg hazánknak azt a szép darabját. Berlini levelünk Uj NDK-beli személygépkocsik? a Tnabant-gyár 111 ezer, a Wartburg-gyár pedig 55 és félezer személygépkocsit termel évente, de ezek fele az ország exportkötelezettségeinek teljesítését szolgálja. Érthető hát, hogy az NDK polgárainak 9—12 évet kell várniok a hazai gyártmányú autókra. Már néhány évvel ezelőtt leszögezték az illetékesek, hogy a két gyár kapacitását nem lehet növelni, egyik üzem bővítésére sincs lehetőség. Az egyetlen lehetséges megoldás, mondották már annak idején a szakemberek, hogy új gyárakat kell építeni, ami egyben a két jelenlegi autótípusnak a mai műszáki-tudományos követelményeknek megfelelő megváltoztatását, is jelentené. Azóta a lehető legkülönbözőbb találgatások keltek lábra az NDK-ban és külföldön egyaránt. Különösen 1977/78-ban, amikor az NDK nagy értékű üzleti szerződéseket kötött a francia Citroen-, Renault-, az olasz Fiat- és a japán Toyota-céggel. Jól értesült körök már terjesztették is a híreket, hogy hamarosan itt lesz az első NDK-beli licenc autó. Amikor az NDK 78 elején egy kompenzációs üzlet keretében 10 ezer Volkswagen Golf típusú személygépkocsit importált az NSZK-ból, többen egy jövendőbeli Trabant—Volkswagen együttműködést láttak az üzlet mögött, sőt sokan arra is megesküdtek, hogy a drezdai autótesztintézet megrendelésére máris legyártották az első próbák ocsákat A képhez hozzátartozik, hogy ilyen kísérleti autók valóban készültek. Állítólag összesen 5 új Trabantot és ugyancsak 5 új Wartburgot gyártottak, amelyek egyelőre még mindenféle típusmegnevezés nélkül robognak az utakon. Ügy mondják, hogy az új négyütemű Wartburg-példányok még egy korábban tervezett NDK—francia együttműködésben készültek. A kocsi nagyon kényelmes karosszériája — ültem benne —, amelynek formatervét az NDK tavalyi autóévkönyve is leközölte, a Volkswagen Passatra és a Polonéz- re hasonlít. A kocsiban 1300 köbcentis Renault 12-es motor van. A 77/78-as nyugatnémet autó-motor katalógus szerint az új Wartburgnak 1100 és 1300 köbcentis típusa lesz, két, illetve négyajtós kivitelben készül. A nyugatnémet szakkönyv egyébként még azt is tudni vélte, hogy az új Wartburgot Belgiumban is össze fogják szerelni és Präsident illetve Knecht lesz a neve. Időközben azonban sok másról is szó volt, arról például, hogy az új Wartburg KGST-együttműködésben, NDK— cseh—magyar koprodukcióban fog készülni. Amikor ez a terv kútba esett, jött a következő variáció: a Wartburgot NDK—csehszlovák szakosításban fejlesztik tovább. Hasonló találgatások vannak egy-két év óta a Trabantról is. Az ugyancsak nem hivatalos értesüléseim szerint a már legyártott 5 új autó szintén négyütemű, karosszériája a Volvo 343-na és a Toyotára hasonlít. A zwickaui gyár próbapályáján bár magam is láttam őket, arra azonban nem mernék megesküdrai, hogy ez lesz a végleges változat. Bár, ha már legyártották a kísérleti példányokat, szokták mondani ... Az valóban igaz, hogy előbb-utóbb — de inkább előbb, mint utóbb — legördülnek a szalagról az első új Wartburgok. Az NDK személygépkocsi-gyártó vállalatainak karl- marx-stadti központjában kapott hivatalos információ szerint az eisenachi Wartburg és a Mlada Boleslav-i Skoda gyár között még folynak az időközben egyszer állítólag már holtpontra jutott tárgyalások. A nagyobbrészt az NDK-ban tervezett, de a Skoda gyárral közösen elkészülő autónak még nincs neve, munkaelnevezése „az új személygépkocsi”. Azóta értesültünk a Skoda gyárnak a Volkswagen Golf üzletéről is. Az említett karl-marx-stadtd autógyártó központtól Trabant-ügyben is csak annyit tudtam meg, hogy Zwickau- ban már dolgoznak a fémkarosszériás, négyütemű Trabanton. Mint hírlik, a motor hengerűrtartalma 6D0 és 1000 köbcenti között lesz, két és négyajtós kivitelben fog készülni, fogyasztása nem haladhatja meg a 6, illetve 8 liter normálbenzint és állítólag diesel-változat is várható. H ogy az új Wartburg és Trabant motorja licenc vagy saját tervek alapján készül-e, nem sikerült megtudnom, ahogy azt sem, hogy megtartják-e a már legyártott próbakocsik formáját. Mikor kerülnek az első új NDK-beli személygépkocsik a szalonokba és várhatóan milyen áron? Azt hiszem, erre a kérdésre még a legbátrabb találgatok sem mernének válaszolni. Az illetékesek pedig feltehetően azért nem akarnak az új autókról beszélni, mert mindkettőt meglepetésnek szánják. Berlin, 1979 október. DCe+nir- JZfoine. Milanko Renovica látogatása Tiszai alkonyat. (A szerző felvétele) Harmat Endre — Vége — CSÓNAKKAL A TISZÁM BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA Epilógus
