Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
1979. október 7. o Tanuló asszonyok _________________________________________________ Vendégünk: Fejes Ferencné Család és iskolapad Kél délután hetente — Nem lesz nehéz megfelelő riportalanyt találni — nyugtatott meg a mátészalkai BFK-gyáregység személyzetise. — Évente legalább fél- százan tanulnak a gyárból, és igen sokan vannak köztük családosok is. Amíg nincs gyerek Nagy Jánosné két éve dolgozik az üzemben, a tízes számú szalag (vagy ahogyan itt nevezik: blokk) vezetője. — Eredetileg kárpitos vagyok! Dolgoztam is a szakmában több esztendeig, de aztán orvosi javaslatra fel kellett hagynom vele, mivel fizikailag nem nagyon bírNagy Jánosné tam. Legutóbb Pécsett dolgoztam ... — Ugyanis komlói vagyok, s bár ide jöttem férjhez, egy ideig Pécsen laktunk. Aztán mégiscsak itt telepedtünk meg, s a BFK-ban kerestem munkát. Egy ideig a betanuló blokkon dolgoztam, s ott kiderült, hogy jól megy a varrás. Igaz. a kárpitosak is tanulják ... Pár hónap múlva blokkvezetőnek neveztek ki. Tavaly ősszel aztán tanulni kezdtem: középiskolába járok, s a jövő tanévben érettségizek. — A férje hol dolgozik? — A sütőiparnál raktáros. Különös egyébként, hogy ő sem a szakmájában dolgozik, mivel eredetileg szobafestőnek tanult. De nem szerette... Egyébként a férjemmel együtt tanulunk! Úgy gondoltuk, hogy ha már lehetséges, hát járjunk egy osztályba, mivel így könnyebb a tanulás mindkettőnknek. Nekem meg matekból különösen jól jön, mivel a férjemnek ez a tárgy jobban megy, segíteni tud. Meg aztán úgy véltük: amíg nincs gyerekünk, addig tanuljunk — így azért jóval könnyebb... — Könnyebb bizony! — sóhajt Kiss Sándorné, aki ugyancsak a varrodában blokkvezető. — Nekem két fiam van, s bizony nem <iíy- szerű dolog mellettük tankönyvet venni a kézbe. A nagyobbik négyéves, a kicsi két és fél. Kissné a kezdet kezdetén mint szakoktató jött át a debreceni gyártól, ott szerezte a szakmunkás-bizonyítványát. A férje — fiatal agrárszakember — Kántorjá- nosiban kapott állást, onnan járt be az asszony Mátészalkára dolgozni. 1975-ben aztán megérkezett az első gyerek, 77-ben a második — a múlt év nyaráig gyermek- gondozási szabadságon volt & mama. Á férjem az ügyeletes — Nem sokáig dolgoztam tavaly — legyint. — Az év vége felé vissza kellett mennem gyes-re. Akkor már Sza- moskérből jártam be, oda költöztünk. Egészen áprilisig újra otthon voltam ... Akkor kaptunk lakást itt Szálkán. Debrecenben annak idején estin elvégeztem a ruhaipari szakközépiskola első évét. Itt is indult a gyár kezdeményezésére ilyen, úgyhogy remélem, előbb- utóbb meglesz az érettségim. — Mennyi elfoglaltsággal jár ez? — Hetente egy délután vagyunk az iskolában. Ilyenkor a férjem az „ügyeletes”... Vállalta, és csinálja is, úgyhogy nincs különösebb gond. Érdekes egyébként: az oszKiss Sándorné tályból alig több, mint a fele maradt meg az első év után, s a kimaradók többsége nem volt családos! — Úgy látszik, az asszonyokban több a konokság, mint a lányokban — veti közbe Papp Pálné főművezető, aki maga is tanul a munkája mellett. — Kitartóbbak volnánk, vagy inkább jobban restellnénk a kudarcot? Nem is tudom. Én most fejeztem be a ruhaipari szak- középiskolát, igaz, másképp, mint akik itt járnak Mátészalkán. Ez érettségizettek számára úgynevezett kiegészítő tagozat Budapesten. Kétéves volt. Papp Pálné Pappné három évvel ezelőtt érettségizett esti tagozaton. Előzőleg szakmunkás-bizonyítvánnyal dolgozott Csengerben: női szabóként. 1975-ben került a BFK-ba, ahol két évvel ezelőtt művezető lett. Korábban kellett volna — Befejezte a szakközép- iskolát. Mi van még hátra? — Jelentkeztem a technikusi minősítőre. Ez egyéves, utána vizsgázunk. — Budapestre járt évekig: hogyan tudták megoldaná az otthoni teendőket? — Nálunk is két gyerek van, igaz, már nagyabbak. A férjem mindenben segít otthon. Vagyis igazabb, ha azt mondom: megosztjuk a munkát! Ha Pestre mentem, kora hajnalban utaztam, és éjjel egyre értem haza. Ami igaz, igaz: nagyon nehéz dolog ez. Amikor gimnáziumba jártam estin, az lényegesen könnyebb volt, hiszen nem kellett utazgatni. Itt meg ugye két műszak, család ... Ha éjjel hazaértem fáradtan, reggel hatkor már dolgoztam. De hát lassan vége lesz. Nem is bánom. Az az igazság, hogy most jövünk rá: korábban kellett volna tanulni... De most már másképp nem megy, csak sok küszködéssel, kitartással. A nyíregyházi 6. számú Általános Iskola pedagógusa Fejes Ferencné, aki idén pályafutásának 24. tanévét kezdi. A két és fél évtized tanári munkájában azonban nemcsak csintalan nebulók okítása-nevel^e kapott helyet: közel egy évtizede a felnőttek általános iskolai oktatásából is kiveszi részét a háromgyermekes tanárnő. — Nyolc éve, hogy bekapcsolódtam ebbe a munkába. A dolgozók esti iskolája keretében tanítottam több üzemben és itt, a mi iskolánkban egyaránt. Ez ugyanis a városban a dolgozók iskolájának központja. Legutóbb a húsipari vállalat kihelyezett osztályában álltam a felnőtt diákok elé. Huszonhármán vannak — zömük negyven felé jár, de van köztük nagymama is ... Többségük egyébként nő. — Az a tapasztalatom: az asszonyok szorgalmasabbak, mint férfi munkatársaik. Hogy miért? Gondolom, az olyan esetek adnak erre választ, mint az egyik idős nénié: az unokája igencsak kíváncsian érdeklődött a tanulmányi eredménye felől. . . Idén a nyolcadik osztályt kezdi el a csoport: remélem, teljes lesz a létszám. Az elmúlt tanév végén ugyanis, miután mindenki sikerrel letette az osztályozó vizsgát, kijelentették: senki sem fog kimaradni. Majd meglátjuk bktóberben. Azt hiszem, ebben sokat tett a vállalat is: figyelemmel kísérték dolgozóik tanulását. —... elfoglaltságban? Elég sok: hetente két teljes délután. Szerencsére a gyerekeim úgy vannak nevelve, hogy önállóak! Segítenek minden házimunkában, s a tanulásukkal sincs baj, hiszen mindannyian jó bizonyítványt hoztak haza. A két idősebb lányom első, illetve második gimnazista, a kisfiam pedig harmadik általánosba jár. A férjem a mező- gazdasági főiskolán dolgozik. — Jól látni az órákon: bizony nem könnyű dolog ilyen korban tanulni. Egyrészt amiatt, mert nincs idő és energia az otthoni tanulásra, másrészt pedig sok embernél komoly bajok vannak például a beszéddel, a kifejező- készséggel, olvasással... Elsősorban arra lehet támaszkodni, ami az órán elhangzik: az otthoni felkészülésre sokkal kevésbé. Jó néhányan ráadásul vidékről járnak be a városba — ez sem köny- nyíti a munkát, a tanulást. Magyart és történelmet tanítok, s eléggé elkülönül e két tárgy — az irántuk tanúsított érdeklődés szempontjából. A magyar irodalom óráin élvezettel figyelnek, szeretik. Történelemből ellenben nem könnyű zöldágra vergődni, abban jóval több a buktató számukra. — Nagyon nagy élvezettel olvastam több magyardolgozatot ebben az osztályban. Szinte megható, milyen egyszerűséggel és őszinteséggel írtak például a múltról az idősebb nemzedék tagjai egy alkalommal, amikor ez volt a téma. Az is nagy örömet szerzett számomra, hogy többen gyűjtöttek régi használati eszközöket, melyeket aztán ideajándékoztak. Itt, az iskolában kis kiállítást tudtunk berendezni ezekből — kiválóan hasznosítható a történelemtanításban. — ... élmény? Sok volt, nem is tudnám elsorolni. Egyet megemlítek, mert azt hiszem, nem mindennapi. A terem, amit a vállalat berendezett a tanításhoz, különös helyen volt: éppen a vágóhíd fölött. Igencsak nehéz volt megszoknom azokat a zajokat, melyek lentről hallatszottak. De hát mit lehet tenni: húsipari vállalatnál tanítottam... Az oldalt írta: Tarnavölgyi György Fényképek: Elek Emil, Gaál Béla Reggeli Arra ébredt, hogy ketten ülnek a hasán. A Fiú és a Kicsi. Az előbbi négyesztendős, a másik pedig egyéves sincs. Álmosan oldalra fordította a fejét, és felesége üres helyét látva eszébe ötlött a rémes valóság: az asszony konzultációra utazott a hajnali vonattal, s csak este érkezik haza. ... Félszemmel a szobát figyelte, míg kimosta szemeiből az álmot; zörgött a vízcsap, s amikor a törülközőhöz lépett, csak egy hajszálon múlott, hogy nem a négykézláb vidáman caplató Kicsire taposott. Fölkapta a kapáI lózó gyereket, megmosdatta, aztán mit sem törődve a visítozással, alaposan megtörölte a képét. A Kicsit begyömöszölte az etetőszékbe, a Fiú letelepedett a maga helyére az asztal mellett. A konyhát hamarosan betöltötte a piruló bundáskenyér illata. Közben kifutott a tej. Amíg ez utóbbival foglalatoskodott, az éhesen bömbölő Kicsit ügyés testvérkéje vízzel itatta, melynek eredményeképpen az egy vízből mentett kisded benyomását keltette. „Át kell úgyis öltöztetni”, morogta maga elé kissé idegesen az I atya. Az asztalterítőre bo- J rult a pohár víz, odaégett S o bundáskenyér és a Fiú kis híján megmarkolta a borotvaéles kenyérvágó kést. Ezután viszonylag rendI ben zajlott a reggelizés. Az átöltöztetett Kicsi j ugyan rátelepedett egy maga alá kotort zsíros kenyérdarabra, de egyéb említésre méltó nem történt. Egészen addig, míg be nem csöngettek az ajtón. Az újságkézbesítő jött az előfizetési díjakért. Mire kihozta és átadta a pénzt, a Fiú egy konyhaszéken állva előrebillent, és beleesett a mosogatóba. Mint elmondta, egy poharat akart kivenni, mert az övé eltört. A Kicsi ezalatt két kézzel szaggatta a maga elé húzott tányéron a bun- dáskenyeret, egy részét magába gyúrta, a többit pedig gondosan szétszórta a padlón. ... A háromszáz méteres út a bölcsődéig alig tartott tovább félóránál, közben a kocsiban feltér- delő Kicsi egy ízben csaknem kiesett, a másik pedig mindenáron az úttesten akarta tolni a kisautóját. A bölcsőde udvarán a Fiú őrizetére bízta a kocsit, bevitte a gyereket, s amikor levette róla a pulóvert, megtorpant a keze. Gyanús illatok szálldogáltak a nadrág felől. Kétségbeesett arcát látva a gondozónő átvállalta a popsimosást, neki pusztán annyi dolga akadt, hogy egy papírba csomagolva dühödten az udvari kukába vágja a pelenkát. Időközben a Fiú egy poros széndarab révén alaposan összemaszatolta magát az udvaron. Az óvodában megmosdatta, átöltöztette, majd mély sóhajjal lépett ki a kapun. Egyre az járt a fejében, hogy lehetséges: nyitva hagyta a vízcsapot a fürdőszobában ... KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
