Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
KH VASÁRNAPI MELLÉKLET VA művészet nem fényűzés, hanem szükséglet...” Krutílla József műtermében Tisza-part ősszel. Akvarell. Bérleti hangversenyek megyénkben Sok külföldi vendég — A Filharmónia sorozatai Krutilla József megyei rajzszakos szakfelügyelő rendszeres résztvevője a közös megyei tárlatoknak. Jól tudjuk, hogy a művészi alkotások értékét, rangját nem a megszerzett diploma, vagy az alaptagság szerint kell megítélni. Mégis fontos a művészi elismertetés és érvényesülés. — Hogyan vélekedik erről Krutilla József? — A megítélésnek nem mérőfoka az alaptagság, de feltétlenül befolyásolja az alkotás értékelését. Természetes, hogy az alaptagság „rangot” jelent, de egyben valamire kötelezi az alkotót önmagával!, illetve a közönséggel szembeni. „Olcsóbb” igényeket ne elégítsen ki soha. Eddig én nem jelentkeztem, de nem is mondtam le róla, hogy munkáim után valamikor felvegyenek az alaptagok közé... — Milyen hátrányokkal jár ez a „kívül-állás”, esetleg megkülönböztetéssel, előítéletekkel is meg kell küzdenie? — Pillanatnyilag nem érzem a hátrányát, nem befolyásol, ha a munkáról van szó. Megkülönböztetés? Nem tapasztalom. Szívesen, fogadom, átgondolom a kollégák — Milyennek találja az eddig megtett utat? — Több mint tíz éve rendszeresen részt veszek, szerepelek megyei, országos kiállításokon. Egy alkalommal voltam külföldön, Lengyel- országban, művésztelepen és kiállításon. Az eddig megtett utamat dr. Telepy Katalin művészettörténész a következő szavakkal értékelte: „ ... festményei bőven beszéltetik a papír fehér alapját, egyben a konstruktív szerkesztés felé fordulás figyelhető meg képein. Festői fantáziáját az akvarelltech- nika lehetőségei foglalkoztatják. Biztos kezű ábrázolója a természet hangulatos részleteinek ...” — Egyébként még annyit, hogy nagyon jónak tartom a különböző üzemi tárlatok szervezését. Örülök, hogy az utóbbi években én is részt vehettem ezeken, találkozhattam a szocialista brigádok tagjaival, kicserélhettük gondolatainkat, beszélgettünk korunk művészetéről, jövőnk megvalósulásáról. — Megfelelőnek tartja-e a fiatalabb korosztály esztétikai nevelését? — Mint a megye rajzpedagógusainak egyik irányító, segítő, g^gte, évek óta egyre behatóbban foglalkozom a képzőművészeti esztétikai nevelés kérdéseivel. Munkálkodunk a vizuál-esztétikai nevelés színvonalának emelésén is. A tudomány és technika ugrásszerű fejlődéséhez képest az ember ízléskultúrája elmaradt. Ennek ellenére, úgy érzem, hogy törekvéseink gyümölcsöződnek a fiatalok mindennapi életében. Valljuk: a szép élményének befegadására és feldolgozására minden ember képes. Nélkülözhetetlen és fontos ez, mert így maga is „alkotóvá” válik munkájában, környezetében. A művészet nem fényűzés, hanem a mindennapi élet szükségszerűsége. „Ö” tanít meg az élet és a világ szépségeinek megismerésére. — Mikor jut ideje a festésre, milyen témák foglalkoztatják, mennyiben tudja teljesíteni a maga elé tűzött feladatokat? — Sajnos kevés a szabadidő. Rajzpedagógus vagyok a nyíregyházi Krúdy Gimnáziumiban és megyei rajzszakosoknak felügyelő is. A tanítási napok délutánjai és a vasárnapok azok, amikor az időm egy részét rajzolásra, festésre fordítom. Érthető, hogy a magam elé tűzött feladatokat csak lassan tudom megvalósítani. Szükségesnek tartom a rendszeres művészeti munkát, ami a fejlődést is meghatározza. Ügy érzem, hogy a többi nem alaptaghoz viszonyítva, munkám kielégítő, elfogadható. Szerelmese vagyok tanítómnak, a természetnek. Igyekszem telt színekkel megjeleníteni — még ha fanyar is — a táj szépségét, továbbá olyan hangulatot, atmoszférát teremteni a festményen, a táj puszta ábrázolásán túl, ami bennem lejátszódott, megragadott, jelentést adott. Megfelelőnek tartja-e a képzőművészek részvételét a megye művészeti életében? A közművelődési tennivalókra gondolok elsősorban. — Az utóbbi években szerepük, részvételük szükségszerűen megnövekedett. Tevékenységük megyénk művészeti életében határozott fejlődést mutat. Egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik érdeklődnek a művelődési házak képzőművészeti szakkörei iránt. Jogos tehát az az igény, hogy a képzőművészetek művelői tekintsék fontos feladatuknak a művészeti ismeretterjesztést, ízlésnevelést is. — Milyenek a személyi lehetőségei az alkotáshoz? — A közös műterem nagy lehetőséget biztosít nem csak művek, de közös gondolatok megvalósulására is. Elzárkózva, egyedül közös problémákat megoldani nem lehet. Együtt jobb, élményszerűbb, hangulatosabb, gazdagabb a mi munkánk is. P. G. Nyíregyházán 1978-ban 56 jelentősebb komoly zenei hangversenyt rendeztek 16 300 látogatóval (átlag 291). A számadatok bizonyítják, hogy a szép muzsikát egyre többen igénylik, szeretik. A televízió, rádió is sokat tesz népszerűsítéséért. A zeneismertető kiadványok, zenei ismeretterjesztő előadások még közelebb hozzák a hallgatókat a zenéhez. Egy város pezsgő zenei életének egyik lényeges feltétele azonban a jó műsoröszeállítás, kiváló együttesek, művészek szerepeltetése. Ez vonzza a közönséget. Az Országos Filharmónia az új zenei évadban változatos, színvonalas műsorprogramot ígér. Nyíregyházán két sorozat indul 5—5 hangversennyel. A Móricz Zsigmond Színház átalakítása miatt a bérletsorozatokat a Megyei Művelődési Központ nagytermében rendezik. AZ A ÉS B BÉRLET GAZDAG PROGRAMJA Az „Á” bérlet november 14-én, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar nyitó koncertjével indul. December 13-án Mendelssohn: Éliás c. oratóriumát a Debreceni Kodály Kórus és a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar Gulyás György vezényletével adja elő. Január 10-én, a Szófiai Filharmonikus Zenekart látjuk vendégül. Február 18-án az Üj Budapest Vonósnégyes mutatkozik be a nyíregyházi közönségnek. Végül a sorozat áprilisban a csehszlovák Ars Rediviva Ensemble együttes előadásával zárul. A „B” bérlet december 17- én, Schiff András zongoraestjével kezdődik, majd január 21-én Sziklai Erika és Keönch Boldizsár ária- és dalestje követi. Március 10- én Mincso Mincsev bolgár hegedűművészt szólóestjén látjuk vendégül. Márciusban Medveczky Ádám vezényli a Szabolcsi Szimfonikus Zenekart, — közreműködik Ádám Károly gordonkaművész. A sorozat utolsó koncertje április 23-án lesz. A Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar Koncz Tamás vezényletével, Falvay Sándor zongora, Matuz István fuvola, Cse- tényi Gyula fuvola és Kiss Vilmos Péter hegedűművészek közreműködésével Bach IV. Brandenburgi versenyét, Mozart Esz-dúr zongoraverA beosztott sürgős munkát cipelt haza. Este, hogy ne zavarja a családot, kiült a konyhába, megivott egy bögre kávét és elkezdte böngészni a végtelennek tűnő számoszlopokat. Talán két lépésnyire tőle több napos szilva erjedt egy fazékban. Még a múlt vasárnap hozták a telekről, de a gyerekek úgy látszik beteltek vele és hagyták szépen megrohadni. A beosztott először csak a savanykás bűzre ütötte fel a fejét. Nagy orra bosszúsan körbeszimatolt, ide-oda te- kergett, aztán célba vette á fazekat. — No persze, a szilva !... — morogta családfői rosszallással a hangjában, miközben ingerülten a szoba felé tekintett. — Ezeknek a szilva már semmit sem ér, pocsékba mehet felőlük, csak banánt zabálnának. Amikor én olyan idős voltam mint ők, még a férgesét is megettem. Felállt, odament, elgondolkozva bámulta a töppedt, penészedő . szilvaszemeket régi falusi pálinkafőzések jutottak az eszébe és egy pillanatra valami furcsa nosztalgia fogta el az ifjúsága senyét és Beethoven VIII. szimfóniáját mutatják be. „KORUNK ZENÉJE” A FŐISKOLÁN Ügy tűnik, ezzel a két sorozattal a Filharmónia teljes mértékben kielégíti a közönség igényeit. Lényegében a megszüntetett kamarabérlet előadásaival két tartalmas, változatos sorozatot kapunk, s mindenki tetszése szerint választhat, akár mindkettőt is. Meg kell még jegyezni, hogy a Megyei Művelődési Központ befogadóképessége kisebb mint a színházé, így kevesebb lesz a bérletek száma. Hagyomány már, hogy országosan az október hónapot a kortárs zene népszerűsítésének szentelik. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a „Korunk zenéje” sorozatban két koncert szerepel. Október 4-én a Neustro Ti- empo kubai kamarazene együttes mutatja be műsorát, majd 30-án, Petrovics Emil szerzői estjét rendezik Kincses Veronika (ének) és az Űj Budapest Vonósnégyes közreműködésével. Egyre népszerűbbek ezek a rendezvények vidéken is. Kisvárdán, Nyírbátorban és Vásárosnaményban négy hangversenyből álló bérlet- sorozat indul. A kisvárdai sorozat a művelődési házban, október 15-én Horváth László klarinétestjével kezdődik. A második koncertet (január 28.) a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar adja Martos László vezényletével, Matuz István fuvola és Pálkövi Mária hegedűművész közreműködésével. Ezt követi március 24-én Magdalena Rezler (Lengyelország) hegedűestje, s a zárókoncertet Simon Albert vezényletével a KISZ Művészegyüttes Akadémiai Zenekara adja. Nyírbátorban Németh Aliz és Marczis Demeter dalestje nyitja a bérletsorozatot (november 19.), majd ezt követi január 14-én Kovács Dénes (hegedű), Bacher Mihály (zongora) szonátaestje. Februárban a Takács Nagy Vonósnégyes mutatkozik be, s végül Fasang Árpád zongoraestjével (március 14.) zárul a sorozat. A vásárosna- ményi művelődési házban október 15-én a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekart Szabó László vezényli. Közreműködik Perényi Miklós gordonkaművész. Januután. Ezt a nosztalgikus pillanatképet dünögte szét egy muslica, mely közvetlenül az orra előtt körözött, akár egy leszállni készülő parányi helikopter. Hess — legyintett a kezével, de ezzel mintha csak jelt adott volna a többi muslicának, hogy rajokban szánjanak fel a rothadó szilvakupacról, döngicsélve körözzenek, ellepjék a mosatlan tányérokat, a konyha falát, sőt, egyik-másik — nyilván az értelmesebbje — ott zümmögjön a félbehagyott számoszlopok fölött. A beosztott pár percig dühösen figyelte a muslicarajzást, próbált néhányat elkapni belőlük, majd megragadta a fazekat és kihurcolta a lépcsőházi kukához. Akárha szeszfőzéshez készülődne, úgy döntötte bele a szilvarakást, utána megnyugodva tért vissza a lakásba. Az üres fazekat látókörön kívül dugta és visszaült, hogy folytassa a munkát. Kis idő múlva azonban ideges tárgyilagossággal állapította meg, hogy a szilva ugyan már ott erjed a kukában, de a muslicák maradtak. Sőt, mintha még vidámabban koncertezár 24-én Sziklay Erika és Keönch Boldizsár ária- és dalestjét rendezik. Március 11-én bolgár hegedűművészt látnak vendégül, s végül március 26-án Bogdán Czapiews- ki (Lengyelország) zongoraestjével zárul a bérleti sorozat. AZ IFJÚSÁG ZENEI NEVELÉSE Az Országos Filharmónia a felnőttek zenei igényének kielégítése mellett, nagy figyelmet szentel az ifjúság zenei nevelésére is. Olyan műsorok hangzanak el ezeken a rendezvényeken, amelyek jól kiegészítik az iskolában megkezdett zenehallgatási anyagot, szélesítve a tanulók zenei ismereteit, ízlését. Megyénkben mintegy tízezer hangversenylátogató fiatal számára szervezték meg az iskolai bérleteket. Az általános iskolai sorozat novemberben, a debreceni Délibáb Együttes műsorával indul. A januári hangverseny címe: „Mese a kis légyről”. Fáy Erzsébet (ének), Kiss Vilmos Péter (hegedű), Ádám Károly (gordonka) Failoni Donatella (zongora)művészek közreműködésével Bartók, Debussy, Ibert, Sainf-Saens, Rimszkij-Korszakov művei csendülnek fel. A harmadik hangverseny a „Kultúrák történeté”-be vezet. Bikfalvy Júlia énekművész és a Budapesti Fúvósötös műsorát Szabó Dénes ismerteti. A sorozat utolsó előadásán („Zenés utazás magyar tájakon”) a Budapest Táncegyüttes műsorában gyönyörködhetnek a legifjabb nézők. A zenei tagozatos és középiskolai sorozat novemberben kezdődik. Az első előadásán századunk magyar zenéjével és Szoko- lay Sándor zeneszerzővel ismerkednek az ifjú hallgatók. Közreműködik Szerdahelyi Éva (ének), Gyarmati Vera (hegedű), Fasang Árpád (zongora), és a Debreceni Kodály Kórus. Januárban Erkel- és Liszt-művek bemutatásával a Szabolcsi Szimfonikus Zenekart hallják. Közreműködik Szenthelyi Miklós (hegedű) és Szabó Andrea (zongora). Márciusban népzene, néptánc, népdal műsorban Béres Ferenc (ének) Bige József (népi fúvós hangszerek) Pribojszki Mátyás (citera) Szalai József (cimbalom) és egy táncospár mutatkozik be az ifjú közönségnek. nének körülötte, talán boldogan, hogy nem kell már közvetlenül csak a fazékhoz ragadniuk, nagyobb tér nyílt a számukra, övék az egész konyha. A beosztott igyekezett nem törődni a muslicákkal, próbált eltűnni a számok között, de ez sehogy sem sikerült. — Átkozottak! — dobta le a tollát, aztán összecsavart egy újságot és csapkodni kezdett maga körül. Csekély eredménnyel. Az aprócska bogarak egy negyedórás küzdelem után sem fogyatkoztak lényegesen. Inkább csak fel- bolydultak és a békés zümmögésből valami nyugtalan kakofóniába váltottak át. — Ez így nem megy — lihegett a beosztott, elkeseredve bámulva a zizegve röpködő pöttyöket —, így csak belefáradok és semmi látszatja az egésznek. Szaporátlan! Valahogy úgy kéne csinálni, hogy élvezzem is ezt a műveletet. Nem kényszerű időtöltésnek, hanem egy kicsit szórakozásnak is tekinteni. Igen, de hogyan? Gondolkozott, majd hirtelen nagyszerű ötlete támadt. Felnevetett, akár egy gyerek, aki valami különösen jó csínnyel szeretné megtréfál- » ni a társait. — Na gyertek csak! — kiabálta és marokra fogta a papírcsapót. — Gyertek csak barátaim, majd adok én nektek. Először téged intézlek el, Furulyás, aki miatt most is Kovács László Muslicák Partrészlet. Akvarell. Nyírségi táj. Tollrajz.
