Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Tisztelt szb-titkár elvtárs! Az ön munkahelyi címére a KPVDSZ megyei bizottsága év elején 25 darab üdüiőjegyet küldött. Mint az ÁFÉSZ srtj-titkára, összehívta az szb-ülést és úgy döntött, illetve úgy döntöttek, hogy a 25 jegyet visszaküldik a feladónak, így a szövetkezet dolgozói idén nem vehettek igénybe kedvezményes üdülést. A közelmúltban ismét napirendre került a 25 jegy sorsa a szakszervezet megyei bizottságának ülésén. Én is megkérdeztem önt: mi késztette erre a szokatlan döntésre? Elmondta, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján jutott arra az elhatározásra, hogy a jegyeket vissza kell küldeni. A korábbi években — csakúgy, mint idén — főleg szezonon kívüli, vagyis őszi és téli üdülőjegyeket kapott a szövetkezet. Az idén kiutalt 25 jegy közül csak egy szólt főszezonra. A jegyek közt még kettő családi volt, kettő gyógyfürdőbe szólt. A többi jegyet ősztől tavaszig lehetett volna igénybe venni. A korábbi évek tapasztalataiból tudja, hogy a dolgozók több főszezonra és gyógyfürdőbe szóló jegyet szeretnének. Sorolta az érveket; hogy a szövetkezet működési területén, vagyis a szatmári falvakban ősszel és tavasszal sok a munka a kertekben, a háztáji gazdaságokban; családi beutalót is hiába kapnak szezonon kívül, a gyerekek iskolába járása miatt családok nem mehetnek üdülni. A több „melegvizes”, vagyis gyógyfürdőbe szóló beutalóra pedig azért lenne szükség, mert a szövetkezet dolgozóinak jelentős része a pult mögött és a vendégek között álló-járó foglalkozást végez, s az izületi bántailmakra, a meleg víz a jó. Elmondta azt is, hogy az egy főszezonra és a két gyógyfürdőbe szóló jegyet nem vehették ki a többi közül, mert a szabályok értelmében az összes kiutalt jegyet át kell venni és ki kell fizetni. A fel nem hasmáit jegyek ügyében az SZMT illetékesei jegyzőkönyvet készítenek. (Az egy tétéiben visszaküldött, ki nem fizetett jegyekkel kevesebb a goind.) A 25 jegyért 10 ezer 109 forintot kellett volna fizetni. Hangsúlyozta, hogy ön mint szb-titkár, felelősséget érez a kollektíva és az üdülő családok pénzéért. Szinte egyértelműen elfogadtam érveit, de megkérdeztem: egész évben nem is mentek pihenni a szövetkezet dolgozói? Ezt válaszolta: „De mentek. Hajdúszoboszlón béreltünk egy faházat 23 ezer forintért, és ebben a bérleményben 35-en pihentek.” A számokat összehasonlítva szembetűnt az ön tévedése. A 10 ezer 109 forintért (a két családi beutalót figyelembe véve) 30 ember pihenhetett volna teljes ellátás mellett^ kényelmes üdülőkben. így több mint dupla pénzért 35 ember kevesebbet kapott ... Döntése helytelenségéről tájékoztattak a KPVDSZ megyei bizottságán is. Elmondták, hogy a visszaküldött 25 jegyet egy tételben örömmel és azonnal átvette és fel is használta a Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ. Pedig ősztől tavaszig Fehérgyarmaton és vidékén is dolgoznak a 'kertekben, meg a háztájiban. S családi beutalót hat éven aluli, 14 éven felüli gyerekkel is igénybe lehet venni. Megtudtam azt is: a szabályok értelmében a megérkezett üdíülő- jegyekről a hirdetőtáblán írásban, a bizalmiak közvetítésével szóban tájékoztatni kell az egész tagságot. Ez nem történt meg önöknél az szb-ülés előtt. Csak a beérkezett igények, a mindenre kiterjedő felmérés és az agitálás eredménytelensége után lehetett volna a jegyeket visszaküldeni. A Budapestről a megyei bizottságra érkező összes üdülőjegyeknek csak a 9 százaléka szól főszezonra. Ez valóban kevés. Igaza van, hogy még megyei szinten is átlagon alul kaptak jegyet főszezonra. Ha csupán a matematikát vesszük figyelembe, a 25 között kettő, vagy három nyári jegyet kellett volna kapniuk. Talán a merev szabályon is lehetne lazítani. Azon tudniillik, hogy a megkapott jegyeket az szb egy tételben, válogatás nélkül köteles átvenni. Az üdülőjegyek elosztására és fel nem használására több munkahelyen panaszkodnak. A merev intézkedések á pihenni vágyó dolgozókat sújtják. A huszonöt jegy sorsa közügy. Igaz, a szövetkezetben „csak” ennyi jegyet küldtek vissza, de merev, bürokratikus intézkedés miatt a megyében vajon hány jegy maradt felhasználatlanul? dr. Gyuricsku Kálmánnal, a nyíregyházi tanács elnökével a várospolitikáról A Talán korainak tűnhet, hogy alig nyolc v hónapos ténykedése után készül önnel ez az interjú, de úgy vélem, a városfejlesztés gondjai követelik, hogy néhány aktuális kérdésről most szóljon... — Valóban, tnég nincs elég tapasztalatom, már csak azért sem, mert itt a gondok másként jelentkeznek, mint másutt. A városfejlesztés folyamatét korábban máshonnan szurkoltam végig, de más szurkolni és más ■e posztról hatni a folyamatokra. Tudatosan nem mertem úgy fogalmazni, hogy irányítani és nemcsak azért, mert szerénytelennek tűnnék. Aktuális gond nagyon sok van, persze, és amíg a jövő évi tervelőkészítő munkálatok nem jutnak a döntés fázisába, addig egyre több probléma lép elő aktuálissá. Gyuricsku elvtárs egy száztízezres és méghozzá Hild-érmes város tanácselnöki posztjára került harmincöt évesen. Sokan gondolhatják: jó lehet neki. fgy van ez? És a még fel nem soroltak! Ezek azok a gondok, amiről mindenki tud, mint ahogy azt is tudjidc: a megoldáshoz hosszú időre van szükség. Azért is, mert gondjaink nagy része a multiból itt maradt örökség, másrészit, mert a hetvenes évek robbanásszerű fejlődése egyúttal tudatosan vállalt aránytalanságot is szült. 0 Szálljunk le a földre és beszéljünk a w realitásokról. Mit tehetnek a város vezetői a jelen lehetőségei birtokában? — Nem keveset. A legfontosabb, hogy hosszabb távra előre tekintve használjunk fel minden mai forrást. A következő tízegynéhány hónapiban olyan nehéz helyzetben leszünk, hogy az ötéves terv eredeti céljai megvalósítása mellett szükséges előkészítenünk az 1981—85. közötti munkát. Ez elkerülhetetlenül együtt jár azzal, hogy népszerűtlen döntéseket is meg kell hoznunk. 0 Például? — Bizonyára nem tévednek, valóban nem rossz nekem. Nagy a feladat, amit január 31-én kaptam, nagyon érdekes, változatos a munkám. Ügy érzem, minden energiára szükség van ahhoz, hogy az elképzeléseknek megfelelően lássa el az ember ezt a feladatot. Az egyik megyed vezető fogalmazta nekem megválasztásom előtt, hogy ez a munka tartalmas életcél is lehet. Nyolc hónap után mondhatom: igaza van. Most, hogy beszélgetünk, eszembe jut Kádár elvtárs legutóbbi, a köztisztviselőkre vonatkozó ítélete is. Ezzel együtt: ha egy évvel ezelőtt lennék, nem irigyelném, nem is kívánnám a mostani sajátmagamat. 0 Miért? — Az okok sokfélék. Munkaszervezési probléma, vezetői tapasztalatlanság, az előzmények ismeretének hiánya. Nagy feszültség van bennem amiatt is, hogy sok fontos kérdés eldöntése előtt nincs kellő részietezett- ségű információm. Sok minden történik, amiről nem tudok, sokszor nem sikerül kiválasztani, vagy megoldani a legfontosabb kérdéseket. A többi közt ezek miatt... A város az intenzív fejlődés korszakába érkezett. Arra gondolok, hogy mondjuk a még 10—15 éve is égető foglalkoztatási gond megoldódott, rengeteg lakás épült. Ma knár a városépítés minőségi mutatóinak kell eleget tenni. És ez ugye már nem ugyanaz, mint korábban? — Ez a kérdés is rögtön ítéletet tartalmaz, amellyel nem teljes mértékben értek egyet. Az intenzív fejlesztés szükségszerűen exten- zív elemeket is magába foglal a gazdasági életben. Így van ez a városfejlesztésnél is. Indokolnám rögtön. Igaz, hogy nem olyan hevességgel, mint régebben, de alapellátási problémák is erőteljesen fellépnek, több vonatkozásban abszolút hiányokról is lehet beszélni. Ilyen a lakásellátottság, vagy a lakosság kereskedelmi ellátása. És szolgáltatásra, közművesítési vagy gyermekintézményekre is gondolok. Az úthálózat kiépítetlensége is nagyon fontos probléma. Emellett is jogos az, hogy az intenzív fejlesztés követelményeit is érvényre juttassuk. Miről van szó? Az illetékes vezető szervek, testületek az arányosságban, a tervszerűségben és az összehangoltságban látják a továbblépés minőségi útját. Abban, hogy a város különböző kerületei egyaránt fejlődjenek. Kevesebbet szoktuk emlegetni, hogy a városnak a szerepkörének megfelelő feladatok ellátására is alkalmasabbá kell válnia. ön közgazdász. Így akarva, akaratlan számol is. Mennyi pénz kellene ahhoz, hogy Nyíregyháza optimális város legyen? — Elképzelhetetlenül sok pénz. Az egész megye fejlesztési alapját is ésszerűen fel tudnánk használni. Sorolom: körülbelül 300 millió kellene egy igen nagy gondunk, a szennyvízkezelés és -tisztítás megoldására. Ennél nagyobb összeget igényel a víztermelő kapacitások kiépítése. Az úthálózat ugyanilyen nagyságrendet emésztene fel, hiszen útjaink alig több, mint egyharmada kiépített. És itt vannak a sportlétesítmények, köztük a városi sportcsarnok és uszoda. Nem szólva arról, hogy ötezer lakás megépítése reális szükséglet. A legnagyobb erőfeszítések mellett sem tudunk óvodákban elhelyezni 6—800 óvodás korú gyereket. Azitán a kereskedelmi hálózat, a vendéglátó-kapacitás is nagyon elmaradt az igényektől. Nagyon kel- ’lene a Domus Áruház. A közlekedésbiztonsági létesítmények is sok pénzt vinnének eL — Elhalasztani fontos és mindenki által óhajtott létesítményeket, amelyeket az ország anyagi ereje most nem tesz lehetővé. A népgazdaság pénzügyi helyzete ma már kézzelfoghatóan érezhető a városfejlesztésben is. Ez érthető. Ennek a tükrében különösen fontosak a helyi erőfeszítések. Mire elegendőek ezek? — A fejlesztési és fenntartási pénzalapoknak sajnos csak kisebb hányadát fedezik a helyi források. Tervünk már eleve számol is a lakosság társadalmi munkájával, a városban lévő vállalatok javuló tevékenységével. Ám ez mégiscsak a kisebb rész. Nagy szerepe van annak, hogy ésszerűbben gazdálkodjunk. A megyei intézkedések alapján biztosítani kell, hogy a lakosságot érintő ellátási formák — lakás, gyermekintézmények, egészségügyi ellátás stb. — megfelelően érvényesüljenek. Más területeken igen szigorúan kell vennünk a takarékosságot. Ha egy munkás kevesebbet teljesít, kevesebbet kap és ez így helyes. A takarékossághoz, szerintem, az is hozzátartozik, hogy ha egy vállalat nem tisztítja, nem parkosítja megfelelően a várost, a város ne fizesse ki neki azt a pénzt, amit a jó munkáért érdemelne... — Igen idetartozik ez is. Csökkent is a fizetés a megfelelő ellenőrzések után. Most elhatároztuk, hogy felülvtizsgáljuk az elég liberálisan összeállított utcajegyzékeket és aszerint fizetünk a vállalatnak, hogy melyik utcában hetente, naponta hányszor és hogyan takarít. Persze állítom, a megoldás nem ez. A korábban tiszta, virágos Nyíregyháza mostani szemetessége indokolja, hogy változtassunk, mert a tisztaság ügye szerintem is a tűrés határán van. Van a változásra valami reményünk? — Sok apró lépést kell megtenni a helyzet jelentős javításáért és meg is teszzüik. Vagy Mkényszerítjük. Meg akarjuk például szüntetni a kertészeit és az IKV egymásra mutogatását. Pesti mintára tervezünk egy közterület-fenntartó vállalatot. Nagy fontosságú azonban a lakosság hozzájárulása is. Tanácsi rendeleteink, sajnos, nem jutnak érvényre, nem szívesen foglalkozunk a büntetéssel mi sem, a rendőrség sem. Július elsejétől tizenöt emberünk kapott jogot helyszíni bírságolásra, de az elmúlt negyedév alatt tudtommal egyetlen feljelentés sem érkezett. Az alapellátás fontos területe a kereskedelem, különösen az élelmiszer-kereskedelem. Szerintem nem a hálózatszűkén múlik, hogy fontos napi cikkek hiányoznak, hogy a zöldség, gyümölcs, vagy a hús- és töltelékáru-választék indokolatlanul szegényes. Ez egy száztízezres megyeszékhelyen megengedhetetlen. Egyetért ezzel, mint az ellátásért felelős városi szerv vezetője? — Igen. Azzal kezdeném, hogy nemrégiben konstruktív vitában értékelte végrehajtó bizottságunk a húsipar munkáját. Nagy tanulsággal zárult ez is, s úgy érzem, nemcsak nekünk, de a vállalat vezetői számára is. A húsipariak megdöbbentek azon, milyen sok még náluk is a kihasználatlan lehetőség. Kritikus és a lakosság hangulatában jogosan érzékeny pont a zöldség-gyümölcs ellátás. El kell fogadnunk és meg kell szívlelnünk az épp e napokban ezért kapott bírálatot és ezen túl — intézkednünk is kell. Nincs létalapja a mosakodásnak, amelyet a kényelmesség, a rugalmatlanság hiánya, vagy a szervezetlenség szül. És ez véleményem szerint nemcsak a kiskereskedelmet, de a FUSZÉRT-et is jellemzi. 0 Elégedett-e a tanács elnöke a város w egészségügyi ellátásával? — Nem az én személyes megítélésem itt a döntő. A fontos, hogy megfelel-e az egészségügyi hálózat a mai követelményeknek. Nagy a változás. Már negyvennyolc körzeti orvosi státuszunk van és csak kettő betöltetlen. Minőségileg változott a fogászat, a nővédelem, a terhestanácsadás. Nagy gond, hogy az orvosi rendelők többsége elavult. A megoldás sem megy gyorsan. S teljesen világos, hogy a megyei kórház (amely döntően városi feladatokat lát el) szintén korszerűtlen. Szerencsére a kibontakozás útja már ismert. 0 Visszatérve a városfejlesztés intenzív útjára; mit jelent ez a legfontosabb területeken? — Mielőtt erről szólnék, szeretném hangsúlyozni, hogy a korábban említett ellátási kérdések közel sem idetartoznak, ezéket egy Nyíregyházától jóval kisebb területen is meg kell oldani. Az, hogy itt megyeszékhelynek és felsőfokú központnak megfelelő ellátás legyen, ez már magasabb szintű követelmény. A fontos területekre visszatérve a lakásépítéssel kezdeném. Itt annak a már régóta kitűzött célnak az elérését jelenti, hogy a lakótelepek komplexen épüljenek meg, elkerülve például a Jósaváros negatív tapasztalatait. Egy kisvárosnyi lakótelep ugyanis nem nélkülözhet tartósan például közművelődési intézményeket, s más, a fiatalok számára fontos szórakozási lehetőségeket. A másik a lakások minősége. Ez alatt nem elsősorban jelentősen nagyobb alapterületet, vagy jobb felszereltséget értek, hanem például a nálunk szépen alakuló családnagyság igényeinek megfelelő beosztású lakásokat. Teljesen más terület a közművelődés. Azt hiszem, itt azt a követelményt kell megfogalmazni, hogy nem ugyanazzal a módszerrel kell dolgozni, mint korábban a hatvan- ezres város esetében, csak több munkatárssal, hanem új minőséget kell létrehozni. Nem nagyképűség: pécsi, szegedi vagy debreceni példák szerint is. Átgondolt, koncentrált jelleggel rendelkező fejlesztésre van tehát szükségünk. Politikai súlyú kérdés (ugyanis a régi városrészek lakóit nem vigasztalja az újak létesítése, fejlesztése) a beszélgetésünk elején említett területi arányosság. Éz nagyobb törődést követel azokkal a régen én ült kerületeikkel, amelyek még sokáig fennmaradnak. 0 Érthető és tudom, hogy tovább lehetne folytatni a sort. A korszerűbb várospolitika azonban nemcsak létesítmények kérdése... — ... hanem például a tanácsi igazgatás kulturáltságáé is. E területen van a legtöbb tennivalónk. Az állampolgárok ügyeiben nálunk hozott több tízezer határozat megalapozottságára gondolok. Ezenkívül a hozzánk forduló városlakóval való foglalkozás hangvételére, kulturáltságára. Esetenként sokkal nagyobb következetességre a törvények, a szabályok, felrugóival szemben. 0 Közel sem beszéltünk minden lényegesről, alig érintettük /a városfejlesztés tennivalóit. Mégis úgy gondolom, való igaz, hogy csupán ezek megoldása is tartalmas életcélja lehet egy nyíregyházi tanácsi vezetőnek. És egyetért azzal, hogy nemcsak Önnek? — Szerencsére nagyon sokan vannak, akik szeretik ezt a vályogból alakult és a ruháját kamasz módjára folyton kinövő nyírségi „metropolist”. Ezt naponta a legkülönbözőbb módon fejezik ki tanácstagok, népfrontak- tivdsták, a munkaköri kötelezettségükön városukért messze túl munkálkodó tervezők, építők és azok a tízezrek, akik ezekben a napokban is munkahelyük kommunista műszakjain, illetve az almáskertekben dolgoznak Nyíregyházáért. És nem utolsósorban szólnék sok, lelkes munkatársamról, akikkel a nehézségeket is könnyebb áthidalni. Egy friss példa: kérdéseinkre majd tízezer ember mondott véleményt arról, hogy mit tart fontosnak a jövő városfejlesztési munkájában. Ez a tízezer válasz önmagában is erő, különösen, hogy szinte teljesen találkozik a városi vezető testületek koncepciójával. 0 Köszönöm az interjút. Kopka János ^asárnapM L INTERJÚ 1 1979. október 7.
