Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-31 / 255. szám
1979. október 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fegyelmezetten, takarékosan A világtakarékossági napon sok-sok rendezvényen szólunk megyénk lakosságához; a takarékos élet, a fegyelmezett munka, az ésszerű gazdálkodás fontos napjainkban és a jövőben is. Kádár János elvtárs mondta a közelmúltban, a csepeli pártaktíván: „A takarékosság, mindjárt tegyük hozzá, az ésszerű takarékosság fontos, mert értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. Nem engedhető meg, hogy az élelem, pl. a kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig lesz így, hogy a közérdeket, a munkahelyet is becsülni kell, hogy takarékosan kell bánni mindennel, -kzt'mondom: hogy addig ámíg a szocializmus építése tart”. Szokássá vált, hogy a világtakarékossági napon az Országos Takarékpénztár a takarékszövetkezetekkel és a postahivatalokkal együtt összesítő beszámolót tár a közvélemény elé. Mi Szabolcs- Szatmárban is számba vesszük eredményeinket. Jóleső érzéssel mondhatjuk: van mit számba venni. Az 1975-ös megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtása nyomán javul lakosságunk életszínvonala, jobban boldogulnak az itt élő emberek. A lakossági megtakarítások összege megyénkben meghaladja az 5 milliárd forintot, az egy. főre jutó megtakarítás összege nyolcezer-kétszáz forint. Huszonhétezer fiatalnak van ifjúsági takarékbetétje 2 millió forinttal. A KST taglétszáma meghaladja a 27 600 főt, az éves befizetés itt 120 millió forint. Kézzelfogható, a lakosság életszínvonala szemmel látható eredményeit tapasztalhattuk a városok, a falvak, települések megváltozott képében is. Megmutatkozik- a szép családi házakban, a korszerű lakberendezésekben, a háztartások gépesítettségében. Az elmúlt évi adatok ^szerintii családok közel ilű százalékának van hűtőszekrénye, kilenc tizedének mosógépe, egyre több a személygépkocsi is. Történelmi eredmény ez az országnak ezen a táján, ahol egy krajcár mindig hiányzott. A fentiekből is kitűnik: lakosságunk magabiztosan tervezi, tervezheti jövőjét. Ehhez is sokat segít népi államunk. Csupán ebben az esztendőben 5229 lakás építéséhez 650 millió forinttal, lakásvásárláshoz 102 millióval, lakás-korszerűsítéshez -helyreállításhoz 87 millió forinttal járult hozzá az OTP. Ezeken kívül mintegy 237 millió értékben adott kölcsönt áruvásárlásra. Nagy dolog, hogy a családalapító fiatalok 46 milliós kü- lönhitelt kaptak. Nálunk igen jelentős szolgáltatás a mezőgazdasági termelés segítésére folyósított hitel, amelynek idei összege 50 millió forint. Az OTP tovább kívánja fejleszteni támogatásait. Kidolgozás alatt van a nyugdíj-kiegészítő takarékosság új formája, korszerűsítik az ifjúsági betétállomány lehetőségeit, a háztartások gépesítését segítő hitelek folyósítását. Jó érzés felsorolni e tényeket, ám tudjuk, hogy a jövőben alapelvünkké, munkánk mindennapi gyakorlatává kell válnia a fegyelmezettebb gazdálkodásnak, a takarékosabb életnek a háztartásokban és munkánk minden posztján. Ki ne tudna példákat, mennyi pazarlást, mennyi közömbösséget látunk nap mint nap a munkahelyen, a háztartásban egyaránt. Ma még sok helyen általános szemlélet, hogy a társadalmi tulajdon, a közös vagyon károsítása, laza kezelése nem bűn. Sokan úgy tartják, nem bűn, ha két- vagy háromszoros árort állítjuk elő az ipari, mezőgazdasági termékeket, a lakásokat, más beruházásokat. Nem szólunk, ha feleslegesen ég a villany, a gáz, ha az utcát fűtjük a gyárban és a lakásunkban. S mennyi pénzt dobunk ki feleslegesen összevásárolt élelemért, italért és más áruért. Pedig gazdasági helyzetünk egyre kevésbé engedi meg a pazarlást, egyre inkább arra kényszeríti a családokat is, hogy ésszerűen, takarékosan gazdálkodjanak. A világtakarékossági nap arra is ösztönöz: neveljük magunkat, társainkat, gyermekeinket a takarékos életmódra, hogy értsük: jelenlegi életszínvonalunkat megtartani, majd továbbfejleszteni csak úgy lehetséges, ha felelősséggel dolgozunk érte. Közös munkával értessük meg: úgy lesz új lakás, gépkocsi, korszerű bútor, ha többen tiszteljük a munkát, ha fegyelmezetten dolgozunk és élünk otthonainkban és a munkahelyeken a jövőnk, gyermekeink érdekében. Gulyás Emilné dr„ a Hazafias Népfront megyei titkára Javul a háztáji takarmányellátás A Gávavencsellői Cipőipari Szövetkezet új üzemházában felsőrészkészítő kismamaszalagot szerelnek. Képünk: Cser János, Németh István, a soproni Könnyűipari Gépgyár és Tóth Rudolf a szövetkezet tmk-szerelője. (Elek Emii felv.) Megszűnt egy ipari szövetkezet Tarpai tanulságok Az elnöki szobában két díszoklevelet függesztettek ki a falra. Az egyiket a szövetkezet fennállásának 20., a másikat a 25. évfordulójára kapták. Az utóbbi 1977-ben történt. Építés, szolgáltatás A Tarpai Vegyesipari Szövetkezet tíz mesteremberrel alakult. Cipészek és fodrászok voltak, majd később építőipari részleget is alakítottak. A nagy változás 1965-ben volt, amikor már lakásokat is építettek Tarpán és a környező községekben. Abban az időben ötvenen foglalkoztak a lakásépítéssel, összesen 279 kisebb, nagyobb családi házat húzott fel a szövetkezet, s 1970-ben az árvizes építkezésekbe is besegített. A huszonhét évvel ezelőtt alakult vegyesipari szövetkezet október elsejével megszűnt mint önálló gazdálkodási egység. Mi volt ennek az oka? — Szövetkezetünk termelési értéke az utóbbi öt évben tíz-tizenhárommillió forint között mozgott — válaszol a kérdésre a szövetkezet volt elnöke. Zeke Imre. — Tavaly három nagy építkezésbe kezdtünk. Szabolcsbá- kán a gépcsarnokot, liken a tanácsházát és a vízügy részére gátőrházat vállaltunk, de mind a három veszteséges lett. Ennek egyenes következménye, hogy a szövetkezet is veszteséggel zárt, ami egymillió 135 ezer forintot jelentett. Nem lehetett ráfogni, hogy nagy volt a szövetkezet építő részlegének kapacitása. Mégis belekezdtek azokba az építkezésekbe, amelyek meghaladták erejüket. Emellett az adottságaik is nagyon gyengék voltak, s ez mindenképpen kihatott a termelésre. Előkalkuláció nélkül — Mindössze két tehergépkocsink és két Nysánk volt — folytatja Zeke Imre. — így nehézségbe ütközött a szállítás, mivel a vasút is messze van, egyszóval rosszak a területi adottságaink. Ahogy az előbb is mondtam, nem állt rendelkezésünkre megfelelő álló- és forgóeszközállomány. Saját erőből gazdálkodtunk, megyei támogatást csak kismértékben kaptunk, s a szakvezetést sem tudtuk megfelelően megoldani. Megyénkben magas a háztáji állatállomány száma. A közel százhatvanezer szarvas- marhának a negyven százaléka, a teheneknek pedig a fele van a kistermelőknél, míg a sertések kétharmada szintén a háztájiban hízik. Nem beszélve a baromfiállományról, mert az év első felében a megyében 7,8 millió volt belőlük, amiből hétmilliót a ház körüli baromfiudvarokban tartottak. Négy községben tájékozódtunk az ellátásról. Nyírbog- dányban a termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ árul takarmányt. Nem panaszkodhatnak az emberek Ramocsaházán sem: még a szomszédos községekből is idejárnak. Laskodon, Nyírkércsen és még egy-két környező faluban nem kieléA három nagy építkezést 1978 tavaszán vállalták. Később még tíz lakást is építettek. A szövetkezet nem volt felkészülve az ilyen nagy feladatok megoldására. — A tavalyi legnagyobb problémánk az volt — mondja Ficze Károly, a szövetkezet volt párttitkára —, hogy nem készült előkalkuláció. A szanálási bizottság megállapította, hogy a legjelentősebb veszteség az anyagfelhasználásból eredő többletköltség terhére írható. Ez pedig köszönhető a nagykereskedelem helyett a kiskereskedelemből vásárolt áruknak. Végül az 1978-as gazdálkodás a szanáláshoz vezetett. — Tarpán nagy szükség volt erre a szövetkezetre — mondja Kékesi Béla, a KI- SZÖV osztályvezetője. — Ellátták a lakossági szolgáltatást. családi házakat építettek és az sem közömbös, hogy a népgazdaság számára is hasznos tevékenységet folytattak. Ami ellenük szól: kis szövetkezet, s nem tudtak kellő mértékben fejlődni. Intő példa A szövetkezet több évig, évtizedig eredményesen gazdálkodott, aztán mégis ..besikerült” az 1978-as esztendő. Nekünk nem feladatunk, hogy gítő az ellátás, de nekik is jut Ramocsaházán táp, ahol havonta elfogy kétezer mázsa, ami félmillió forintnál is nagyobb forgalmat jelent az ÁFÉSZ-nak. Ófehérton tavaly hetente kétszer, most mindennap nyitva tart az üzlet. Szemes terményből, takarmányból és tápból itt is elfogy havonta kétezer mázsa. Napkoron szintén termelőszövetkezeti és áfész-boltban vásárolhatnak az állattartók. Aratás idején nem kis mennyiségű szemes terményt osztottak szét a megyében a tsz-ek, kaszálót, legelőt is biztosítanak. A községekben többen mondták: ha továbbra is ilyen marad az ellátás, senki sem panaszkodhat, mindenki jól jár. vétkeseket keressünk, a tények azonban magukért beszélnek. Az építkezések előtt nem i •készítettek előkalkulációt. Vajon mire számítottak a szövetkezetben? Nagyon biztosra mehettek, ha neki mertek vágni enélkül a három, számukra nagy volumenű építkezésnek. Belebuktak. Úgy is fogalmazhatnánk: kis szövetkezet, kevés pénz. Nem tudták pótolni ezutánoa-'szol* gáltatással sem a kiesett árkülönbözetet. Esetükben rosszra fordult a kényszeredett hajsza, ami még párosult nagyfokú nemtörődömséggel, ez pedig csak tetézte a már meglévő bajokat. Végül is megoldódott a tarpai szövetkezet gondja. Az építőipari részleg Vásárosna- ményba került,.a szolgáltatóházban üzemelő ruházati részleg a fehérgyarmati Szamos menti szövetkezetnek dolgozik kooperációban. Ez végleges megoldásnak tűnik. Most úgy tűnik, hogy ezzel a gyors egyesítéssel a KI- SZÖV elérte célját, éspedig megszüntetett egy veszteséges szövetkezetét, nem lesz baj az újabb szanálással. Természetesen ezt a veszteséget a két fogadó szövetkezetnek kell kigazdálkodnia. Intő példa lehet ez mások számára. Sipos Bél» Jeltelen sír Felsősimán Értünk haltak A korabeli krónikás így írt a harmincöt évvel ezelőtti eseményekről: „A 23. szovjet harckocsihadtest egységei szorosan felzárkóztak a visszavonuló német alakulatokra és október 21-én 14 órakor, az ellenség nyomában betörtek a városba. A szovjet harckocsik váratlan megjelenése nagy riadalmat és zűrzavart okozott. A 4. lovashadtest is fokozta előretörését és az esti órákra elérte Nyíregyházát. A két hadtest határozott, váratlan és gyors tevékenységének eredményeként Nyíregyháza október 21-én éjjel a lovas-gépesített csoport birtokába került. A németek újabb hadművelettel az elkövetkezendő napokban azonban körülzárták a kozák lovasokat, még visszavették a várost, de kísérletük kudarcba fulladt: október 31-re a 2. ukrán front csapatai Malinovsz- kij marsall vezetésével elérték és véglegesen felszabadították a Nyírség fővárosát.” Nagy harc folyt Nyíregyháza és környékének felszabadításáért. Ropogtak a fegyverek, dörögtek az ágyuk, egymást követték a harci események. Ezek .során sok szovjet katona halt hősi halált, s alussza örök álmát a nyíri földben, jelzett sírokban, de ki tudja, hányán nyugszanak jeltelenül, útszéli fasorok tövében. Két évvel ezelőtt egy ilyen jeltelen, bozóttal benőtt sírra akadt Felsősimán egy katonafiatal. Elmondta az alakulatánál. Parancsnokai azonnal intézkedtek. Mi is történt három és fél évtizede a tanyán? — Már a szovjeteké volt a város, — mondja Garay András bácsi, — amikor a németek jöttek vissza a Simái úton Hajdúdorog felől. Ezen a részen szovjet lovaskatonák is voltak. A németek, akik páncélautóval voltak, észrevették a szovjet katonákat és azonnal tüzet nyitottak rájuk. Közülük kettőt halálosan megsebesítettek. A szovjetek nem tudták eltemetni a halottaikat az itt lakókat pedig azzal ' ijesztgették, hogy hozzá ne nyúljanak a vörösökhöz, mert a németek megölik őket. Másnap mégis megadták a végtisztességet a halottaknak. A temetésen ott volt Garay Jánosné is, akinek a házától alig száz méterre ásták meg a sírokat. — Sokan voltunk a temetésen — mondja, — szinte az egész tanya összegyűlt. Kicsit féltünk, hiszen nem tudtuk, megtartják-e a németek a fenyegetésüket. Abban az időben a közeli iskolába a városból járt ki a tanító. Ö tartotta bennünk a lelket, s ő mondott gyászbeszédet e katonák temetésén. A tanya többi lakója is hasonlóan emlékezik a történtekre. Az általuk jelzett helyen a napokban exhumálták a sírokat, s megtalálták a két katona földi maradványait néhány személyes tárgyaikkal együtt. Így eltemették velük levéltárcáikat, zsebkésüket. A tárcákban viszonylag épségben maradtak fenn iratok, amiből a későbbiekben talán a katonák személyét is meg lehet állapítani. A sír megtalálása után a nyíregyházi helyőrség egyik alakulatának tisztjei és a KlSZ-fiatalok a hősök iránti tiszteletből és kegyeletből a laktanya csapatmúzeumában elhelyezik a két hősi halált halt szovjet katona személyes tárgyait és tiszteletbeli katonákká fogadják őket. A fiatalok szeretnék kinyomozni a halottak hozzátartozóit, s felvenni velük a kapcsolatot. Ott lesznek a temetésen is, s csapatzászlójuk előtt tisztelegni fognak a hősök emlékének. A hősi halált halt két szovjet katona földi maradványait Nyíregyháza felszabadulásának 35. évfordulóján, ma délután három órakor helyezik örök nyugalomra katonai pompával, szovjet és magyar katonák tisztelgése mellett az Északi temetőben. S. B. KENDERCSÉPLÖK. Hatalmas kévékbe rakva áll a levágott magkender Nyírbogát határában. (Császár Csaba felv.)
