Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-31 / 255. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 31. Kommentár A Kennedykihívás A magyar néző érdeklődéssel figyeli a televíziós sorozatot, „Washington zárt ajtók mögött”, és az az érzése: nemcsak egy konkrét időszak „megírt” változatába pillanthat bele, hanem egy hatalmas gépezet működési mechanizmusába is. A sorozat némi segítséget adhat ahhoz is, hogy legalábbis megpróbáljuk elképzelni, milyen fel- bolydult méhkasra emlékeztethet most Washington: a zárt ajtók mögött micsoda feszült tanácskozássorozaton mérlegelhetik annak a fejleménynek a várható láncreakcióját, amely — és ezt túlzás nélkül ki lehet jelenteni — valamennyi bel- és külpolitikai jelenségnél sokkal jobban érdekli a politikai hatalom amerikai birtokosait. Arról van szó, amit az amerikai sajtó a „Kenne- dy-kihívásnak” nevez. Bejelentették ugyanis, hogy az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban megnyílt Edward Kennedy szenátor választási főhadiszállása. Tulajdonképpen senkit nem érhetett meglepetésként ez a hír. Jelentőségét, hatását azonban nemcsak bel-, hanem külpolitikai vonatkozásban is nehéz túlbecsülni. Igen, az energiaválság, a gazdasági-politikai nehézségek, a példátlanul alacsony népszerűségi ráta körülményei közepette eddig is világosnak tűnt, hogy a Kennedy- klán képtelen lesz ellenállni ekkora kísértésnek. Mondjuk ki: a mesterséges kubai válságtól kezdve SALT-vonatkozásokig számos veszélyes világpolitikai lépés is legalábbis közvetett kapcsolatban áll a Kennedy-kihívással: egy fantasztikus nehézségekkel küszködő kabinet pánikreakcióinak aggasztó összessége. Most azonban ismét történt valami lényeges: a „majdnem biztos”-ból immár bizonyosság lett: a legutolsó Kennedy fivér végleg eldöntötte, hogy — már a dátumot is tudni vélik, november 7-én — hivatalosan is bejelenti jelölési szándékát. Az amerikai választási processzus a világ legbonyolultabb szavazási mechanizmusa. Tizenegy teljes hónap van még hátra, amíg 1980 augusztusában, az elnökjelölő gyűlésen a demokrata párt dönt arról: kit indít jövő novemberben, Cartert vagy Kennedy t? E gy amúgy is nehéz gazdasági és nemzetközi helyzetben könnyű megjósolni, hogy az előttünk álló időszak nemcsak az amerikai választóknak jelent sok izgalmat és bizonytalanságot, hanem a világnak is. Számolnunk kell azzal, hogy a Carter-kormány világpolitikai döntéseit valószínűleg az eddiginél is nagyobb idegesség jellemzi majd és a választási meggondolások a korábbinál is komolyabban — és veszélyesebben! — árnyékolhatják be a Fehér Ház külpolitikai döntéseit. H. E. A portugáliai Estoril városában tanácskoznak a Szocialista Internacionálé küldöttei. A képen: jobbról a harmadik Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke. (Kelet- Magyarország telefotó) Kedden reggel Párizstól mintegy 40 kilométerre, Rambouillet közelében egy erdei tó mellett holtan találták Robert Boulin francia munkaügyi minisztert. Boulin autója közelében, a földön feküdt. Az első jelentések szerint a miniszter valószínűleg öngyilkos lett. Robert Boulin 1920-ban született, 1968 óta számos francia kormányban töltött be miniszteri posztokat. Az RPR tagja volt. (Folytatás az 1. oldalról) e nagyszabású közös beruházásról, amelynek építését 1974-ben, a KGST Végrehajtó Bizottság 66. ülésén határozták el az érintett országok kormányának képviselői. A 842 kilométer hosszú távvezetéket — amelyből 268 kilométer a magyar szakasz — a Szovjetunió és Magyarország építette meg, ugyanakkor Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK megfelelő áruk szállításával, illetve más távvezeték építésével vett részt a közös munkálatokban. A magyar szakaszon a 750 kilovoltos távvezetékkel egy időben összesen 160 kilométer hosszú, 400 kilovoltos távvezetéket is kellett építeni Albertirsa és Göd, Győr és az országhatár, valamint Albertirsa és Mantonvásár között, s egyúttal bővíteni négy transzformátor alállomásun- kat. A közel négy és fél év alatt majd akkora valumenű nagy- feszültségű hálózatfejlesztést hajtottak végre, mint ameny- nyit az előző 20 év alatt ösz- szesen végeztünk. Simon Pál elismeréssel szólt a magyar építők szocialista versenykezdeményezéseiről: a gyors és pontos építésre kötött szocialista együttműködési szerződésben 19 vállalat, 12 területi irányító szerv és a csehszlovák partnerek is részt vettek. KISZ-védnökségben 14 vállalat fiataljai segítették a munkát. A 750 kilovoltos távvezeték üzembe helyezése lehetővé teszi, hogy az érintett KGST- országok részére a Szovjetunió 1200 megawattal növelje villamosenergia-szállítása- it. Ugyanakkor a kialakított hatalmas energiarendszerben a terhelési menetrendek ösz- szehangolásával és az erőKURDOK Négyezer éve ország nélkül Bőrük világosabb a környező népekénél, nem ritka köztük a kék szemű, szőke hajú sem. A férfiak jellemző viseleté a színes kendő és a bő buggyos nadrág, valamint a ruházat elengedhetetlen kelléke — a fegyver. A kurdokról van szó, erről a mintegy 15 milliós népről, amely laza törzsi szövetségekben él évezredek óta a mai Törökország, Irán, Irak területén. Számukat ezek az országok igyekszenek a valósnál kisebbként megjelölni. Az ok: viszonyuk a kurd nemzeti kisebbséggel sohasem volt, s jelenleg sem rendezett. Törökországban például a világi, polgári Törökország nemzeti újjászületésként ér- megteremtésének az idején) a tékelt Atatürk-korszakban (a vezetés tudni sem akart a TELEX SCHWERIN Az NDK-beli Schwerinben hétfőn megkezdődött a szocialista országok filmművészeti szövetségei vezető képviselőinek X. találkozója. A csütörtökig tartó tanácskozáson a magyar filmművészeket Kosa Ferenc filmrendező vezetésével küldöttség képviseli. BUENOS AIRES A Volkswagen 100 millió dollárért felvásárolja az egyik legnagyobb amerikai autógyár, a Chrysler argentínai vállalatait és átalakítja őket saját modelljei gyártásához. A nyugatnémet autógyár behatolása az argentin piacra éles konkurrenciaharc eredménye — jegyzi meg a TASZSZ. Nemrég ugyanitt szüntette be termelését az ugyancsak amerikai Generál Motors leányvállalata és várható, hogy a francia Citroen vásárolja fel üzemeit. Eddig a Volkswagen csupán két latin-amerikai ország — Venezuela és Brazília — piacán volt jelen. művek tartalékteljesítményének összevonásával az érdekelt országokban összesen 1500 megawatt teljesítőképességű erőmű építését takarították meg. Felszólalt az ünnepségen Nyikolaj Alekszejevics Lopa- tyin, a Szovjetunió energetikai és villamosítási miniszterhelyettese, a szovjet küldöttség vezetője. A tagországok delegációi és a szovjet építők nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit és méltatta azt a széles körű nemzetközi összefogást, amelynek gyümölcsöző eredményei egész szocialista közösségünk javát szolgálják. Ezután a közös beruházás építésében elért kiváló eredményeik elismeréseként Szekér Gyula kitüntetéseket adott át a munka legjobbjainak. Az avatóünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. kurdok jogos követeléséről, hogy biztosítsák számukra is az őket megillető jogokat. Máig sem változott a helyzet, a hivatalos Ankara még nemzeti kisebbségnek sem ismeri el őket — noha nyolc- millióan élnek az ország keleti részein. Kurdok nem léteznek — mondják a török fővárosban, — csak „hegyi törökök”. A törökországi kurdok, hasonlóan Iránban, Irakban élő honfitársaikhoz, felkelések sorozatával próbálták kivívni az őket jogosan megillető nemzeti jogokat — mindeddig hiába. Mint a Der Spiegel megjegyzi, a kurd területek gazdaságilag-egészségügyi- leg mélyen az átlag alattiak, s ez nemcsak Törökországra jellemző. A térség politikai viszonyait az elmúlt évezredek-évszá- zadok során tartós stabilitás sosem jellemezte, s ennek az egyensúlyhiánynak a kurdok itták meg a levét. A perzsa, az iszlám, a mongol, majd később a török hódítók szétforgácsolták, gyakran egymással is szembeállították a kurd törzseket. A legalább négyezer éves népet a nyelv (a perzsával rokon kurd nyelv), a közös kulturális örökség, majd a VII. században az iszlám felvétele egységessé forrasztotta. Bár mohamedán népről van szó, azt tartják, hogy a kurdok csak a keresztényekhez viszonyítva muzulmánok, azaz sosem ragadta el őket az iszlám bi- gottság. így például a kurd társadalomban a nők minden tekintetben egyenrangúak a férfiakkal. Abban, hogy a kurdok ügye mindmáig megoldatlan, nagy szerepet játszott a közel-keleti imperialista befoÁz EGK küszöbén Madrid és Brüsszel A SPANYOL LAPOK értesülése szerint igen kemények azok a belépési feltételek, amelyeket a Közös Piac tagállamai a szeptemberben kezdődött érdemi tárgyalások előtt átnyújtottak a spanyol tárgyaló félnek. A lényeg az — írja a Mundro Obreró az SKP lapja —, hogy rövid átmeneti időszakot javasolnak Spanyolországnak az egységes vámrendszerbe való beilleszkedéshez az ipari termékek, és hosszú időszakot a mezőgazdasági termékek tekintetében. Az ok kézenfekvő — állapítja meg a madridi kommunista lap — a spanyol mezőgazdasági termékek konkurrenciát jelentenek a közösség déli tagállamainak, az ipari termékek tekintetében viszont Spanyolország alárendelt helyzetben van a Közös Piac régebbi tagállamaihoz képest. A 40 milliós Spanyolország gazdaságának a Közös Piac igényeinek megfelelő átállítása valóban sokkal nehezebb feladat, mint a négyszer kisebb lélekszámú Görögországé, vagy Portugáliáé. Spanyolország felvétele esetén jelentősen megnövekednek a közösség regionális és társadalmi fejlesztésére fordított kiadásai. Brüsszelben arról beszélnek: ha nem gyarapodnak a szegényebb tagországok támogatására fordítandó erőforrások, akkor Görögország, Portugália és Spanyol- ország akkora hányadot ka- nyaríthat ki magának a közös költségvetésből, hogy nem sok marad az EGK mostani szegényei — Írország. Olaszország, Egyesült Királyság — támogatására. A SPANYOL IPAR 1960 és 1973 között jelentősen fejlődött ugyan, de a többnyire legfeljebb 50 dolgozót foglalkoztató kis céhek nem versenyképesek a fejlett nyugat-európai nagyüzemekkel. A vámok eltörlése tehát hatalmas konkurrenciát jelent a spanyol ipari termékek számára. A Közös Piac tárgyalóbizottsága ezért úgy véli, hogy Spanyolországnak iparfejlesztési terveit még teljes jogú tagsága előtt egyeztetnie kell a közösség előirányzatával így javasolták, hogy a spanyol ipar fokozottabb mértékben álljon rá az alkatrészgyártásra. Csökkenteniük kell a fejlesztést olyan hagyományos iparágakban, mint a textil- és cipőgyártás. Az EGK arra számít, hogy a spanyol ipar átállása jelentős beruházási javak szállítását teszi majd lehetővé Spanyolországba. Az autóipar nagymonopóliumai (például a Ford és a General Motors) máris megkezdték spanyolországi üzemeik fejlesztését. Nagy áldozatokat követel a belépés a spanyol mező- gazdaságtól Az olcsó spanyol gyümölcs, zöldség és bor ugyanis veszélyezteti az olasz, de különösen a francia parasztok érdekeit. Az EGK ajánlásai szerint Spanyolországban a szarvasmarha-tenyésztőknek a tejtermelésről a hústermelésre kell átállniuk. NAGY VITA várható még a szabad munkavállalás engedélyezésében. Spanyolországban jelenleg a munkaképes lakosság 10 százalékának nincs munkája, s ez a helyzet az elkövetkező időben sem biztató. A Közös Piac legtöbb országában ugyancsak probléma a munkanélküliség, s ezt a spanyolok odaözönlése csak súlyosbítaná. G. I. lyás. Századunk első évtizedeiben, amikor a széthullott oszmán birodalom, helyén angol és kisebb mértékben francia bábáskodással mesterségesen hozták létre a mai Közel-Kelet államait. Az angol, francia, majd később amerikai tervekbe sehogyan sem illett bele az önálló Kurdisztán létrejötte. A mai Közel-Kelet politikai térképének kialakulásával egy időben, a 20-as években kezdődött meg a kurdok tudatos küzdelme jogaikért, amiben szerepet játszott a kurd munkásosztály, értelmiség megjelenése. A Közel-Kelet világpolitikai-stratégiai szempontból hallatlanul felértékelő olaj csak bonyolította a kurdok helyzetét. Irakban például a mintegy másfél-kétmillió kurd lakta északi területeken van az ország óriási kőolaj- vagyonának több mint a fele. A bagdadi vezetés már csak ezért sem volt hajlandó mind a mai napig a megígért jogokat a kurdoknak megadni. Ami I rákot illeti, a kurdok számára az első reménysugarat az angolbarát királyi dinasztia 1958-as bukása villantotta fel. Kászim, a győztes forradalom vezetője azonban a kezdeti ígéretek után egyre inkább szembeszegült a kur- dokkal. Utódja, Aref marsall még keményebb kézzel látott neki a kurd kérdés fegyveres megoldásának. A kurdok — Musztafa Barzani, a legendás hírű vezér irányításával — fegyverrel válaszoltak. Ejtsünk néhány szót Bar- zaniról, a kurd függetlenségi mozgalom vezető alakjáról, akit az idén tavasszal temettek el iráni területen lévő szülőfalujában. Barzani, mint a mozgalom politikai (Kurd Demokrata Párt) és katonai vezetője középutas, minimális programot vallott, hogy valamennyi kurdot (földesurat és zsellért, gazdagot, szegényt) a nemzeti felszabadító háború megvívására összefoghassa. Ellenezte a társadalmi reformokat, attól tartva, hogy ezekkel szembefordítja a mozgalommal az észak-kurdisztáni törzsfőnököket. Nézeteire bizonyos befolyással volt az az időszak, amit emigrációban a Szovjetunióban töltött a haladó iráni kurd autonóm állam 1946-os leverését követően. Barzani halálos ágyán kijelentette: „Életem legnagyobb hibája az volt, hogy megbíztam az amerikaiakban”. Szavai nyilván arra az időszakra vonatkoztak, amikor a kurdok bizonyos csoportjainak a CIA pénzt és fegyvert adott, hogy az USA-érdekeknek ellentmondó iraki baathista rendszert ily módon is gyengítsék. A kurd önállósodási törekvések legújabb szakaszát 1979 februárjától, az iráni sahellenes forradalom győzelmétől számítjuk. Iránban a lakosság mintegy 8 százalékát alkotják a hivatalos államvallástól, a siitizmustól eltérő, szunnita kurdok, akiket a sah idején kegyetlen üldöztetések értek, jogaikat a legteljesebb mértékben megtagadták. Khomeini és mozgalma győzelmével a kurdok arra számítottak, hogy sérelmeiket az új rendszer orvosolja. Minthogy azonban mindeddig érdemi változás nem történt, egyre több kurd vallja a nézetet, hogy ismét fegyverrel kell jogaikért küzdeni. D. P.
