Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
1979. október 28. o Kényes kérdésekről komolyan „Három fiút szeretnék" Vannak olyan „tantárgyak”, melyekből nem az iskolában adják az osztályzatot. Ki-ki magának szerzi meg az érdemjegyet, ha felnőtt lesz. Ilyen a családi életre nevelés is. - Erről beszélgettünk mátészalkai negyedikes középiskolásokkal. Az egészségügyi szakközép- iskolások közül Gazdag Erika és Halász Mária, az óvónőjelöltek közül Simon Judit, a mátészalkai tagozatos tanulók közül Mécséi Éva és Fehér Attila válaszoltak kérdéseimre. Néhány tájékoztató adat: ketten szalkaiak, ketten bejárók, egyikük kollégista. Attila egyedüli gyerek; a többieknek egy-két testvére van. Egyikük szülei elváltak, a mama három gyermeket nevelt. Közös tulajdonságaik: önálló vélemény, érett gondolatok, a jövőt illetően azonban túlságosan is idealizált célok. Íme néhány kérdés és válasz a sok közül. — Mi a család? Erika: A társadalom legkisebb közösségi egysége, melynek fő jellemzője az egymáshoz tartozás. — Mi jellemzi az. apa és az anya szerepét? Judit: A kettős felelősség. Nem elég, ha csak az egyik, vagy csak a másik viseli a felelősség terhét. Simon Judit Attila: Egymás .kiteljesíté- tése, de egyben korlátozása is, éppen a család fenntartása érdekében. — Szerintetek mi az oka a családok széthullásának? Teljesen egybehangzó véleményük szerint a meg nem értés, legtöbbször a harmadik felbukkanása, vagy az alkoholizmus. Az okát a pár- választás megalapozatlanságával, vagy a korán kötött házasságokkal magyarázzák. — Az iskolában a családi életre nevelés témaköréből mi kerül leggyakrabban előtérbe? A válaszok itt kezdtek az oktatás jellege szerint megosztani. Az általános tantervű, illetve a tagozatos osztályokban a családi életre nevelés az osztályfőnöki órák témája. A szexuális kérdéseket sem kerülik ki, de jóval kevesebb tájékozódási lehetőségük van, mint a szakközépiskolai osztályoknak. Az óvónői szakközépiskolai osztályokban a leendő hivatás szerint dolgozzák fel a családi életre nevelést, középpontban az óvodás korúak családi életre nevelésével, mely nemsokára már napi feladatuk lesz. Szexuális felvilágosításról valójában csak az egészségügyi szakközépiskolai osztályokban van szó, ott is elsősorban a tanórákon — például az emberi test felépítésénél. Nem lepett meg, hogy a diákok azt szeretnék, ha jóval több és konkrétabb tájékoztatást kapnának a szexuális élet kérdéseiről. — Vajon hány negyedikes diáknak volt már nemi kapcsolata? Rövid százalékszámítás után a következő választ adták: — Az általános osztályokban körülbelül 20 százaléknak, az óvónők közül többnek, az egészségügyi szakosok 50 százalékának. Mécséi Éva — Kivel beszélhettek ezekről a kérdésekről? A lányok mind a mamát említették, amit nagyon megnyugtató volt hallani. Az anya-leány barátság azonban egy pontnál nem nagyon megy tovább. A kényesebb kérdésekkel osztályfőnökükhöz, vagy szakoktatójukhoz fordulnak, egyikük megfogalFehér Attila mazása szerint azonban erre a kapcsolatra is jellemző a „három lépés távolság”. A valóban kényes kérdésekről vagy nem beszélnek, vagy legfeljebb a barátnővel megosztott titok marad. Judit: Nem is egy olyan osztálytársunk volt, akikről a szülei azt hitték, azt sem tudja, hogyan születik a gyerek — és közben már terhes volt. Nagy szemérmetesség tapasztalható, szégyellünk róla beszélni... Éva: Azt hiszem, én nagyon szerencsés vagyok, anyuval megbeszélhetem a női dolgokat, aputól pedig Halász Mária arra kapok tanácsokat, milyennek kell majd lenni az én családomnak. A legmeglepőbb válaszokat ezután adták. — Hányadrangú ma az életedben a szexualitás kérdése? A lányok válaszai: — Állandó téma. — Elsőrendű, a tanulást is beleértve a sorba. — Sok minden érdekel, de inkább ez az elsőrangú. — Elsőrendű, hiszen 3—4 év múlva férjhez megyek. Attila így válaszol: Másod-, vagy harmadrendű, mert egyelőre más céljaim vannak. Elméleti fizikával szeretnék foglalkozni, egyhamar nemigen tervezek házasságot. Hogy partnerem lesz-e addig? Természetesen... Végül azt kértem, mondják el, milyen családot szeretnének? Judit: Három fiút szeretnék. A páromnál nem az iskolai végzettséget nézem, hanem a műveltséget. Életre szólóan választom, gyerekeinket őszinteségre neveljük. Mária: A legfontosabbnak a megértést tartom a családban és a gyermekek szerete- tét. Attila: Sorrendben a következőket tartom fontosnak: 1. a szexuális összhang, 2. kölcsönös megértés, 3. Nézet- azonosság a gyermeknevelésben (én is hármat szeretnék), 4. egyezzen a társadalmi felfogásunk, 5. alkalmazkodás egymáshoz. Erika: Szerintem a kölcsönös alkalmazkodás a legfontosabb. Éva: Ne legyenek a férjemnek olyan tulajdonságai, amiket utálok, szeresse a gyermekeket, mindketten annyit adjunk egymásnak, amennyit kapunk egymástól. Gazdag Erika TESSÍK KÉRDEZNI A szexuális nevelésiül Válaszol: Csizmadia József né szakoktató Négy évvel ezelőtt akkor még igen merésznek számító téma kutatásához kezdett Csizmadia Józsefné, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola szakoktatója. Tanulmányt készített 17—18 éves lányok szexuális neveléséről, melynek eredményét szakdolgozatban foglalta össze. A dolgozat, ahogy mondani szokták, nagy port vert fel, hiszen olyan témát feszegetett a szerző, amelyről bár sürgető szükség újra és újra beszélni, még ma is nyugodtan mondhatjuk: tabu. — Mi a célja az iskola szexuális nevelésének? — Azt hiszem, négy év elteltével is ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb az iskola szerepét hangsúlyozni, mert alapozó szerepe van a szexuális nevelésben. Az iskolázottság és nevelés erősen befolyásolja a nemi magatartást. Kiemelném az egészségügyi kulturáltság szerepét, itt elsősorban a korán kezdett nemi élet veszélyeiről van szó. Különösen nagy károsodás érheti a fiatal lányokat, szexuál-neurózisnak, szorongásnak, frigiditásnak, súlyos személyiségzavaroknak lehet okozója. A végső cél a nevelés többi iskolai területeivel együtt a minden olda- lúan fejlett, harmónikus személyiség fejlesztése. — Hogyan oszlik meg a szexuális nevelésben az iskola és a család szerepe? — A gyerek azt a magatartást mintázza, azt viszi magával tovább, amit családi környezetben tapasztal. Az iskola tehát semmiképpen nem veheti át a családtól a rá háruló feladatokat, nem léphet a helyébe. Hol lép be tehát az iskola? A családi életre nevelés témakörében ott, ahol van egy választóvonal: amikor a gyerek a szüleinek már nem mer elmondani valamit. Ilyenkor jó egy felnőtt, úgynevezett anyai barátnő — akit általában az osztályfőnök személyesít meg. Ha sikerül a gyermeket meismer- nie, arra is lehetősége van, hogy személyisége hasson a gyermek személyiségére. —• ön hatvan kislányt kérdezett meg kérdőíveken. Mit mutattak a tapasztalatai a nevelés eredményéről? — Két osztályt kérdeztem meg: a kísérleti és a kontroll osztályt. A kísérletiben előzőleg a szexuális nevelésről biológiai felvilágosító órákon összesen 100 témakört dolgoztunk fel, a lehető legteljesebb részletességgel. Szinte valamennyi tanuló látott szüléslevezetést és művi abortuszt. Diasorozatokat, filmet néztünk közösen, az egyik diák is tartott kiselőadást, majd osztályfőnöki óra után kérdéseikre válaszoltam. Ezután írattam választ a kérdőívre. — Nagy az igény arra, hogy az anyák őszintébben beszéljenek a kislányokkal. Sokszor semmitmondó válaszokat kapnak kérdéseikre, ez derült ki a kérdőívekről. A tizenévesek szexuális kapcsolatait szinte kivétel nélkül valamennyien elítélik, de nem előítéletes és nem homályosan burkolt erkölcsi okokból, hanem racionális, biológiailag alátámasztott érvek alapján. A nemi felvilágosítást valamennyien szükségesnek tartják. Egyetlen ponton éreztem úgy. hogy még a névtelen kérdőíveken sem adtak őszinte választ: arra, hogy volt-e már szexuális kapcsolatuk. Mindössze 1 igen volt a 60 kérdőíven. Még ennyi együtt töltött óra sem volt elég az őszinte megnyilatkozáshoz. — Mi az oka annak, hogy túlságosan is szemérmesek vagyunk? — Oktalan szemérem ez. Ott kezdődik a magyarázat, hogy ezeknek a szülei sem részesültek kellő felvilágosításban. Tabu a téma a családban, tabu bizonyos fokig az iskolában is. Eközben tudunk róla, hogy a gyerekek illegális úton szereznek be fogamzásgátló tablettákat, s egyre divatosabb, hogy évente 3—4 gyerek terhesség miatt kimarad. — Azok a lányok, akik az iskolai felvilágosító órákon őszintén és rendszeresen meglátják az összefüggéseket, s a nemi .életről nem suttogva- lopva, csak egymás közt beszélnek. Sajnos a kérdésre: kivel beszélhetsz a nemi élettel kapcsolatos gondjaidról, a kontroll osztályban a barátnő az első. Hangsúlyoznám: nem baj ez, de ha csak a barátnő ad tanácsot és más senki, az már nem helyes. — Jár-e veszélyekkel, ha gyenge, hiányos a szexuális felvilágosítás? — Túl korán szülnek, a párkapcsolatra a felelőtlen választás a jellemző, s végül életek romlanak el... — Ennek a dolgozatnak és az ön munkájának mi lett a folytatása? — A dolgozatot még most is kérik, tanulmányozni. Szerepelt különféle pályázatokon, több előadást is tartottam belőle. Néhány napja felvettek a Magyar Pedagógiai Társaságba, ahol ez lesz a kutatási témám, a megyében az egészségnevelési csoportban is dolgozom. — Elégedett? Dehogyis! Hiszen a téma még most is tabu. Sokkal többet kellene ezzel foglalkozni ! BESZÉLNEK RÓLA Néma Bertalan éppen szabadságon volt. Szerencsétlen és egyben szerencsés dolog, ha valakit szabadsága idején otthonában keresünk fel. Szerencsétlen, mert nem tudhatjuk, hogy fogad bennünket az ismeretlen ember és szerencsés, mert a lakás azért sokat elárul az emberről. Azzal fogadott: egy idő után már zavaró, hogy Mátészalkán és a megyében is amiatt beszélnek róla, aminél ő a munkáját sokkal fontosabbnak tartja. Nem szerepelt még a nyilvánosság előtt azért, mert művezető a Mezőgép-nél, nem mondhatta még el, amit most aztán elmondott: mindig is jobban szerette volna, ha a szakmája miatt írnának, beszélnének róla. Budapesten tanulta a Három szakma, plusz egy kovácsmesterséget, aztán megszerezte mellé a lakatos és a hegesztő szakmát is. Nyolc éve művezető Mátészalkán, átlagosan ötven ember napi munkájának irányítása tartozik hozzá. Szakmaszeretetére pedig mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a 8 óra után, otthon, hobbiból is ugyanazt folytatja... — Még Pesten kezdődött. Tanuló voltam, jártam a várost, néztem a kirakatokat. Tetszett a sok szép holmi, s úgy minit a szarka, a fényeseket figyeltem. A rézből készült képeket, tálakat. Aztán itthon már hozzáfogtam én is. Hulladék rézhez, alumíniumhoz hozzájutottam, a műhelyemben szinte minden eszközt magam készítettem. Négy éve az első „Alkotó ifjúság” pályázat „dobott fel”. Azóta minden évben részt vettem a pályázatokon, első, második díjat nyertem, a trösztnél különdíjat. 1976-ban volt kiállításom a fővárosi művelődési házban, többször szerepeltem Mátészalkán, Nyíregyházán is. Soha senki nem mondta, melyikben mi a jó, mi a rossz, giccs-e, vagy művészet. Talán, ha több időm volna és a rajzkészségemet fejleszteném... Mert szerintem ez még nem művészet, inkább átlag lak- berendezési tárgyak készítése. Tálak mindenütt a falon, némelyik nemesen egyszerű, némelyik • — mint alkotója mondja — túldíszített, de neki így tetszik. És még másoknak is: van már munkája Amerikában is. Pepecs- munkával is foglalkozik: nyakékekkel, karkötőkkel. Keresi, kutatja a kemény fém megmunkálásának titkait, fával, textillel kombinálva is. És még egy érdekesség; balkezes, vagy ahogy felesége mondja: két jobbkezes. Kezemunkája ott látható a városba vezető utak mentén, ő készítette el a rézmunkát a székelykapukra. Remekbe sikerült a Szatmári Múzeum kovácsoltvas kapuja, mely szintén az ő irányításával készült — körülbelül 100 ezer forint értékben, társadalmi munkában. Kis szomorúság is vegyül a szavaiba: másutt jobban megbecsülik, ismerik, mint „hazájában”, Mátészalkán. Tudja magáról, hogy nem művész, nem is akar az lenni. Talán ezért is mondta végül, hogy minden művénél büszkébb arra az „alkotásra”, aki még csak néhány hónapos, és úgy hívják: Néma Levente... Az oldalt összeállította: Barakső Erzsébet KM VASÁRNAPI MELLÉKLET IOll.lD|Ali.lA|
