Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

1979. október 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jó beosztással Üj iskola, óvoda, pár száz méter járda, egy mini ABC, és néhány épület felújítása, szolgálati lakás létesítése — hogy csak a legjellemzőbbe­ket említsük meg a községi tanácsok tervei közül. Ami­kor egy tervidőszakra eloszt­ják a pénzt és a helyi taná­csok is megtudják, milyen keretből gazdálkodhatnak, lázas számolgatás kezdődik. A nagyobb beruházásokra köz­ponti támogatást kérnek és kapnak is, de a kisebbeket saját erőből kell megvalósí­tani. Rendszerint nem nagy pén­zekről van szó. Egy közepes nagyságú település — a vár­ható szükséglet és a megyei juttatás mértékétől függően — néhány millió forintot mondhgt magáénak. Körül­belül annyit, amennyivel egy jól gazdálkodó termelőszövet­kezet vagy állami gazdaság kerekít. így aztán a kevés pénzt úgy próbálják haszno­sítani, hogy c lényeges ki­adásokra teljen. Nem tudok olyan községről, amelyben már eleve ne számolnának a lakosok önkéntes munkájá­val.. Szinte kivétel nélkül tár­sadalmi összefogással takarít­ják az új iskolát, teszik rendbe a környékét, de ugyan­csak a lakosság segít, ha egy tornaterem létesítése a cél. így volt ez nemrégiben Gesz- teréden. Az egyik égető gond a fal­vakban a körzeti orvosi állás betöltése. Ennek érdekében rendbe teszik, vagy éppen építenek egy szolgálati la­kást, csinosítják a rendelőt. Kölesén alakítottak ki a gyógyszerésznek legutóbb szolgálati lakást. A kereskedelmi ellátás azonban a helyiségekben ja­vult számottevően, ahol kis vagy nagyobb ABC-áruházat építettek. A boltok többsége elavult, kis alapterületű, zsú­folt raktárú fűszerüzlet, ahol egy, esetleg két eladó szol­gálja ki a vevőket. Koncent­ráltan viszont szebb válasz­tékot, több árut kínálnak a fogyasztóknak. Emelkedik a forgalom a korszerűbb vásár­lási körülmények megterem­tése után. Ezt tapasztalták Szamosszegen is. Ha a közérdekű bejelenté­seket, tanácstagi beszámoló­kat, falugyűléseket nézzük, kivétel nélkül visszatérő gond az utak, járdák építése, a meglevők felújítása. A KPM szépen kiépített, jó mi­nőségű aszfaltozott úttal „ajándékozza meg” a szeren­csés fekvésű, átmenő forgal­mat lebonyolító települése­ket. A távolabb vagy éppen a széleken levők csak a ta­nácsi közpénzre támaszkod­hatnak, s az utak túlnyomó része poros, sáros, egy-két főutca kivételével legalább portalanításra szorulnának. A járdákat igen sok helyen a tanács és a lakosság közösen építi meg: a tanács adja az anyagot, a háza előtt pedig mindenki lerakja. Az össze­fogásra szép példát találni Gégényben, Nyírtasson, Ilken. S a falu szépítését nemcsak a tanács kezdeményezi. Nyír­tasson például a Kossuth ut­ca hívta ki szépségversenyre a többi utcát: hol ültetnek több virágot a házak elé. De Jármiban is megcsodálhat­juk minden évben az ezer színben pompázó kiskerteket. A községpolitika alakításá­ban a tanácson kívül a lakos­ság is aktív szerepet vállal. Véleményével, javaslatával sok ember segíti a közös fel­adatok megoldását. Nyírcsá­száriban például több mint 30 éven át húzódtak meg az egykori cselédlakásokban és kértek a mai kornak megfe­lelő szép lakásokat. A megyei tanács támogatásával még csak most sikerült felszá­molni a múlt örökségét, az egészségtelen, elavult lakáso­kat és nemsokára beköltöz­hetnek a vályogházakból az összkomfortos bérlakásokba. A lakosság ma már cselek­vő részese a községpolitika alakításának. Véleményük­nek, elképzelésüknek is han­got adnak egy-egy beruházás indítása előtt. Esetenként a jó ötletek nem maradnak hiába- valóak: a közpénzek költésé­nek megítélését gyakran bíz­zák a nagyobb közösségre. így találkozik a tanácsi ve­zetők elképzelése a lakosok álláspontjával: mindig a fon­tosabb és a több embert érin­tő beruházások kapjanak el­sőbbséget. így van ez most sok településen, ahol az V. ötéves terv nagy programját, a vízművesítést hajtják vég­re. A közpénzeket rendszerint közmunkával toldják meg, hogy minden lakásba mielőbb beköthessék a vizet. Tóth Kornélia Automata a ruhagyárban A közelmúltban vásárolt a VOR nyíregyházi gyára egy NSZK automata gépet. Az új berendezés három ember munkáját helyette­sítve a nadrágok szárait állítja össze. Felvételün­kön: Tibor Károlyné be­állítja a gépet. (G. B.) RENDTEREMTÉS PALÁDON Bizalom a rátermetteknek Most nyáron újból levál­tották a tsz-elnököt Botpa­ládon. Aki ismeri az itteni helyzetet, nem lepődik meg ezen, hiszen az Üj Barázda Termelőszövetkezet kilenc év alatt öt elnököt és leg­alább tíz főagronómust „fo­gyasztott el”. A maga nemében a rossz gazdálkodásban is csúcstar­tók, az elmúlt öt évben mind­össze egyszer — 1977-ben — úszták meg veszteség nélkül az esztendőt. 1975-ben 3,7 millió, 1976-ban 2,2 millió, 1978-ban 4,3 millió forint volt a szövetkezet pénzügyi hiá­nya, s bár még október köze­pe van, már az is biztos, hogy ezt az évet is veszteség­gel zárják. A bank felmérései 7, a pénzügyi revizorok 5,5 milliós hiányt jósolnak. „Súlyosbítja a helyzetet..." Köleséről jött az új elnök, Mihálka András, aki szep­tember 1-ig az ottani terme­lőszövetkezet főagronómusa volt, míg Bányai Bálint, az új főagronómus a fülesdi üzemegységet irányította. Egyikőjük sem volt odáig a boldogságtól, mikor megtud­ták, őket bízták meg a telje­sen lezüllött paládi gazdaság talpraállításával. Érdemes A franciakockás pepita­füzet ott fekszik Tóth Pál igazgató asztalán. Pontos, precíz nyilvántartást mutat arról, ki mikor, hogyan sértett a munkafegyelem el­len, s ezért mi „járt”. — Valójában három éve komolyabban vesszük a fe­gyelemsértéseket, s túljutot­tunk az „ejnye-ejnye fegyel­miken”, amelyeknek nem sok foganatjuk volt — említi az ÉPSZER igazgatója. S ha kiemelhető a három évből a legszigorúbb időszak, az kétségtelen 1979. Ez ideig 40-en kaptak különböző fe­gyelemsértésekért büntetése­ket. Sok ez, vagy kevés? — Szerintünk azért sok, mert sokat tárunk fel — vall­ja őszintén Tóth Pál. Ügy ítéljük meg, talán ennél is több van, csak nem tudjuk „felfedezni”. Dr. Sveda Bélával a vál­lalat igazgatási és jogi osz­tályának vezetőjével, amo­lyan kis rögtönzött szocioló­giai felmérést készítettünk. — Sok az italozó. Pedig sű­rítettük a szondás ellenőrzést. Ez évben legalább 200 eset­ben „fuvattunk”, sajnos si­kerrel. A 40 fegyelemsértő közül 19 az italozásért kapott büntetést. Ezek személyi alap­bére csökkent. Főleg a csa­lád érzi meg, itt meg a brigád, mert a teljesítményen is meg­látszik. Igazolatlan mulasz- tásért 10 embert vontunk fe­lelősségre. Vannak elgondol­kodtató esetek. Hét munkást például azért kellett fegyel­Ulti, munkaidőben mezni, mert már italosán szállt fel a járatra, ott köte­kedett, s azt kifogásolta miért nem a kapuig viszi őket a busz, vagy miért nem a kocs­ma előtt áll meg. Vajon megalapozottak-e, igazságosak-e a döntések? Elfogadják-e azokat? A sta­tisztikai arány egészen kivá­ló. összesen 4-en fellebeztek a vállalati munkaügyi döntő- bizottsághoz. Ketten a fegyel­mi, ketten pedig a kártéríté­si határozat ellen. Ezeket a bizottság elutasította, megala­pozottnak ítélte a döntéseket. Egy 300 forintos ulticsata emlékeit idézik. Az osztály- vezető mondja: T- A Mü. M kisvárdai isko­lájának az építkezésén három villanyszerelő: P. I., K. J., B. M. — és negyediknek be­vették H. L. gépkocsivezetőt is — munkaidőben nekilát­tak kártyázni. A furcsa az volt, hogy amikor szólt a munkahelyi vezető, még ne­kik állt feljebb, s csak vona­kodva hagyták abba a gond­űző kártyacsatát. Személyi alapbérüket egy hónapra 300—300 forinttal csökkentették. K. L. éjjeliőr a mátészalkai lakásépítkezé­sen éppen édes álmát aludta, amikor felköltötték. — Fújjon a szondába — kérte az építésvezető F. M. művezetőt, a nyíregyházi Arany János utcai lakás- építkezésen. — Fújjon először maga! — így a művezető. S akkor cso­dálkozott, amikor az nem színeződött el. De amikor ő belefújt, bizony megváltozott a színe. így védekezett: — Három cimborám láto­gatott meg. Hoztak egy kis barackot, azt kóstoltuk meg az építkezés garázsában! Néz­zék el, leszerelt katonaba­rátok voltak. M. F. segédmunkás a bri­gádvezető utasítása ellenére sem használta a védőkesztyűt. Balesetett szenvedett. Ez nem volt elég. írásbeli figyelmez­tetést is kapott. F. L. ács az állványozás közben nem hasz­nálta a védősisakot. Bár nem történt baleset, megrovást kapott. — Ezeket figyelembe ve­szik a brigádok a nyereségré­szesedés felosztásánál. Akinek ilyen van a rovásán, termé­szetesen kevesebb pénzt kap. Vallják: rendnek kell len­nie. Ezt ma már a tisztessé­gesen, fegyelmezetten dolgo­zó munkások többsége igény­li, követeli. Farkas Kálmán belelapozni az elnökváltást követő leltározás jegyzőköny­vébe. „ ... A növénytermesz­tésben kéthónapos az elmara­dás, a vetőszántást 104, az őszi szántást 65, a tárcsázást 75 hektáron végezték el.” (Augusztus 31-i adatok!) De folytassuk az egyáltalán nem szívderítő mondatokat: „Az állatok kondíciója nem ki­elégítő, a juhászat és a vá­gómarha-tartás veszteséges lesz. Súlyosbítja a helyzetet, hogy elhanyagolták a fedez­tetést, így kellő szaporulatra még jövőre sem lehet számí­tani.” — Lehetetlen leírni azokat az állapotokat, amiket szep­tember 1-én itt találtunk — mondja az új elnök, Mihálka András. — Nem tudom, mi­kor olvastam utoljára Ady- verseket, de rögtön „A ma­gyar Ugaron” jutott eszembe, mikor végigjártuk a határt. Ráérünk arra még...? A szemlék után elsőrendű feladat volt a megfelelő szer­vezeti egységek kialakítása, s a rátermett szakemberek ki­választása. Rendkívül precí­zen kidolgozták a legsürgő­sebb munkák ütemét, s szi­gorú ellenőrzés mellett meg­kezdődött a szántás, vetés, a gyűjtés s így tovább. Ennek eredményeképpen időben el­vétették az árpát, a repcét, s már befejezéshez közeledik 445 hektáron a búza vetése is. A szövetkezet állatállomá­nyának nagy mennyiségű ta­karmány kell. Sürgetett az idő, hiszen szeptember elején a májusban lekaszált széna nagy része még a határban állt és silózni is kellett. Si­kerrel oldották meg a fel­adatot, s már 200 vagon jó minőségű silóval rendelkez­nek, ami fedezi az állatállo­mány takarmányszükségleté­nek több mint 80 százalékát. Ennél azonban jóval nagyobb mennyiségre számítanak a szövetkezet vezetői, s ebből még a tagoknak is jut majd. Sikerült a szénahordás is, hi­szen a háztájiba és a közösbe több mint 10 ezer mázsa szé­nát hordtak 'be eddig, ami re­ményt keltő a jövőre nézve. — Szerencsére most már kezd simán menni a szekér — kapcsolódik a beszélgetés­be Bányai Bálint —, de hoz­zátartozik az igazsághoz, nem is volt annyira nehéz jó ha­tározatokat hozni, hiszen a korábbiakhoz képest itt már az is nagy szó volt, ha valaki nem hozott rossz intézkedése­ket. Nem tudom, elképzelni/ hogyan lehetett itt korábban annyi visszás' dolgot elnézni, vagy nem észrevenni. Nem­rég itt szokás volt, hogy dél­előtt 10 órakor a tehenek alól még nem hordták ki az al­mot, nem törődtek azzal, hogy a gépek nyakig érő gaz­ban rozsdásodtak, hogy a megrendelt műtrágyát kint a határban borították le. Ki képes u csodára? Néhány héttel ezelőtt az elnök és a főagronómus mel­lett kicserélődött a szövetke­zet vezetősége is. Hozzáértő, megbízható embereket vá­lasztottak az irányító posz­tokra, s együtt próbálják ki­húzni a tsz esztendők óta ká­tyúban veszteglő szekerét. Nem valami rózsásak az elő­jelek! Félezer hektáron 3 mázsás átlagtermést takarí­tottak be búzából — ez még annyi sincs, mint az elvetett mennyiség! —, s egyetlen fél év alatt 776 ezer forint érté­kű állat döglött meg gondat­lanság és nem megfelelő ta­karmányozás miatt. A szemes terménynek vetett naprafor­gó és kukorica nagy részét silóként kell betakarítani, ami jelentős árbevételtől üti el a gazdaságot. — Tisztában vagyunk a helyzetünkkel, s tudjuk, csak úgy leszünk képesek kikec­meregni a bajból, ha min­denki szívvel-lélekkel dolgo­zik — folytatja az elnök. — Két ember nem képes csodá­ra, szükség van mindenkire. Már történtek bíztató lépé­sek, a traktorosok például önként — köztük is elsőként Radács József pártvezetőségi tag — vállalták az éjszakai műszakot, így éjjel megy a talajmunka, nappal pedig a terményszállítás. Kézfogás után Az új vezetőknek egyéb­ként a szó szoros értelmében szerencsés a kezük, hiszen már azzal elnyerték a palá- diak bizalmát, hogy kezet fognak az emberekkel. (Mert itt még ez is újdoftság!) S igazán akkor vált kedvezővé a-két faluban a hangulat, mi­kor a nyugdíjasoknak kaszá­lót adtak, amire a korábbi években alig volt példa. Igaz tehették, hiszen a szövetke­zetben elegendőnek látszik a takarmány. Persze egy hónap alatt még Botpaládon és Kispaládon sem lehet csodát tenni. Vál­toztatni akarják a termelési szerkezetet: növelik a rét- és a legelőterületet. Megtisztít­ják, felfrissítik az állatállo­mányt, pontosabban megtart­ják mindenütt a technolóeiai utasításokat, s helyrehozzák a tönkrement gépparkot. — Több történt itt egy hó­nap alatt, mint korábban tíz évig — vélekedik Bandies Bálint mezőőr, a kispaládi ha­tárban. — Nézzen szét, gyö­nyörűen mennek a gépek, csomagolják az almát, még export is lesz belőle. A mezőőr szavára egyetér­tőén bólogat Erdődi Sándor és Szikszói Bálint: bíznak az új vezetőségben. Balogh Géza Hírfa mm tincs már pusztai töl- gyes a megyében, w eltűntek a tölgy— kőris—szil ligeterdők, a jel­legzetesen szabolcsi rez­gő- és szürkenyár csopor­tok. Az emberi kéz az oka és hogy miért, azt csak hosszan lehetne megma­gyarázni. Egy azonban biztos, ha nem is élnek meg már ezen a tájon egyes fafajok, van helyet­tük más. Az erdőtelepítés meg nem szűnő folyamat. Egyébként a minap csak egyetlen fa keltette fel ér­deklődésem és társultak a fákkal, erdőkkel gondola­taim. Hársfát láttam a napkori termelőszövetke­zet központjának udva­rán. A vastag törzsre cé­dulákat tűztek ilyen szö­vegekkel: „Kilenc ma­lac van”. Más „200 négy­szögöles telek sürgősen el­adó a Kossuth utcán.” Néztem a fát, a cédulá­kat és lepergett néhány emlék. Fákról, amelyek alatt a néphit szerint Rá­kóczi Ferenc ült, vagy Pe­tőfi Sándor pihent, vagy csak azért volt híres a magányos tölgy, mert oda nyári estéken táncolni, es­tézni járt a fiatalság. A fáknak tehát van olyan funkciója, amit az erdész, a szakember erényként nem igen mér. Az erdész­nek az a fontos, hogy a fa erőteljesen növekedjék, az ültetvényből erdő legyen, a fa faipari feldolgozással hasznot hajtson. A szántóvető a fákat, facsoportokat másként lát­ja és értékeli. Délidőben tariszny ázóhely, pihenni lehet alatta és beszélgetni. A jelenkor emberei — mint a napkoriak — hír­mondónak is jelölik. „Ki­lenc malac van” hirdette a hárs és ebből én is ér­tettem. Sőt megértettem: a faluközpont a téeszköz- pont lett, az ottlévő fa most azért is értékes, mert körülötte, mellette, alatta zajlik az élet. a mines már pusztai töl- iy gyes, de helyettük ® „hírfák” nőttek, nő­nek. Ezt is hozta, hozza ,g: változás, ami az emberi kéz által bekövetkezett. S. E. Három földrészre Nyírbátorból Húsz esztendővel ezelőtt még irodai segédeszközöket, csikótűzhelyeket gyártott a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységének elődje, a vastömegcikk-ipari vállalat, amely ma világszín­vonalon álló termékeket gyárt. Az idén 104 darab RF—50 típusú fúrógépet ké­szítenek, amelyek keresettek a legfejlettebb iparral rendel­kező országokban is. Termékeik az idén három földrész kilenc országába — Svédországba, a Szovjetunió­ba, Kínába, Ausztriába, Me­xikóba, Finnországba, Norvé­giába, Törökországba és az NSZK-ba — jutnak el. Ex­portkötelezettségét eddig idő­arányosan teljesítette a nyír­ségi üzem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents