Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

1979. október 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A BEAG kisvárdai gyárának mechanikai üzemében Illés Kálmánné, a kismamaszalag dolgozója az AM—122-es típpusú házi hangostelefon mellékállomásait szereli. A negye­dik negyedévben ebből a készülékből 2590 darabot gyárt az üzem hazai értékesítésre. (Császár Csaba felvétele) A KÖLCSEI GESZTOR. LYUKBETÖMÉS ALLAMI TÁMOGATÁSBÓL. MI A KOMPLEX MELIORÁCIÓ? HOVA LESZ A TEJPRÉMIUM? ÉS HA A SZAKEMBER BENÉZ AZ ISTÁLLÓBA? Jó kövér legelőt! ■ I Ösztönző bérezés Á teljesítménybérezés — mert a végzett mun­ka legpontosabb és legigazságosabb mércéje — egyre nagyobb mértékben tért hódít a mezőgazdaság­ban is. Vannak jól alkal­mazható normák a szántás­ra, vetésre, kombájnolásra, fejésre, de akadnak bőven kihasználatlan lehetőségek is. Az alma szedésénél me- gyeszerte normában szed­ték az almát. Elfogadott mértékegység lett, hogy a munkabért minőség szerint három kategóriában fizet­ték. Az kapott legtöbbet — joggal — akinek napi tel­jesítményében az 1—2 szá­zalékot sem érte el törött, hibás, szár nélküli gyü­mölcs. Így került a tartály­ládákba 70—80 százalékos exportminőség. De hogyan került, vagy miért került gyenge minőség helyenként közvetlenül az exportládák­ba? A magyarázat: a válo­gató, csomagoló asszonyok teljesítménybére már nem volt annyira ösztönző, mint a szedőké. A teljesítménybérezés és az ~ös2töiiző bérezés nem azonos fogalom. A megye szakosított tehenészeti tele­pein például az állatgondo­zók, fejők bérét teljesít­mény alapján fizetik. Meny­nyi tejet fejnek és milyen zsírszázalékkal, ez határoz­za meg a keresetet. A nor­ma jó, de finomításra szo­rul. Nem érdekelt a tehe­nész, vagy fejő egyebek közt abban, hogy mit és mennyit etet az állatokkal. Pedig ez legalább annyira fontos, mint a zsírszázalék. Beszélgettem tehenészek­kel, akik csak a vállukat vonogatták arra a kérdésre, hogy mit kapnak akkor, ha tej literenként 1—2 százalék abrakot megtakarítanak. Magyarán: semmit. Sem az abrakmegtakarításért, sem a siló- vagy szálas takar­mány jobb hasznosításáért nem jár pénz. Ilyen alapon a tehenészek az abrak, a lé­dús, vagy szálastakarmány- felhasználásban, mert nem érdekeltek, helyenként nem a legtakarékosabb módon járnak el. Az ösztönző bérezés hiá­nyát egy sor terület ered­ménye sínyli. Mert mi ösz­tönzi a növénytermesztőt, hogy csak minőségileg jó takarmányt gyűjtsön be, avagy a kazalrakót, hogy a vizes, penészes szénát ne vegyítse a jó közé? . A z ipari üzemekben — sok helyütt — a bére- zés, ezen belül is az ösztönző bérezés a techno­lógiai folyamat legrugalma­sabb része. Normakarban­tartás, prémiumok, célpré­miumok, pótlékok és minő­ségi felárak igazítják hasz­nosan az emberi cselekede­teket. A mezőgazdasági üze­meknél csak kialakulóban van ez a folyamat és sok­helyütt csak ajánlott vagy adaptált normatívákat al­kalmaznak, amelyek sem a lehetőségek, sem a helyi adottságok kiaknázását nem teszik lehetővé. Változtatni szükséges ezen, mert érde­keltség nélkül az üzemi el­határozások teljesítése csak nehezen megy. Kölesére igyekszem. Az it­teni termelőszövetkezetben ugyanis megtudni valamit arról az új folyamatról, amely az ésszerű gyephasznosítást szolgálja. Kotvász András el­nök mondja: — A mi tsz-ünk a gesztora annak a gazdasági társulás­nak, amelyben 11 közös gaz­daság vesz részt. A juhte­nyésztés és gyepmelioráció céljából alakult ez a vállal­kozás. Lépni kell, ugyanis a közös és a háztáji állomány ellátása, növelése, hozamai­nak javítása is erre kénysze­rít, és az sem mellékes, hogy hatalmas területeink hogyan hasznosulnak. Kilencvenmillió Megyénkben három ilyen társulás működik. A beregi Tiszaszalka, a tiszaháti Köl­ese és a Ny írgyep nyírbogán székhellyel. Nincsenek ma­gukra hagyva, hiszen a gyep­gazdálkodás korszerű mód­szerei nagy szaktudást, pénzt követelnek. Az állami fel­ügyeletet, szaktanácsadást a Takarmányozási és Állat- tenyésztési Felügyelőség tölti be. Dr. Fesztóry Sándor, a téma felelőse mondja kérdé­semre: — Államunk eddig több mint 90 millió forintot adott a közös gazdaságoknak a gyepgazdálkodás fejlesztésére. Volt eset, hogy egy-két he­lyen egészen más célra hasz­nálták fel, a mérleghiányok lyukait tömték be az adott pénzzel. Hiányzott a hozzá­értés is. Így aztán szaktaná­csot adunk, s figyelemmel kí­sérjük, mire költik a pénzt. Mert ez a munka igen ösz- szetett. Tulajdonképpen két módszer van: a telepítés és a felújítás. Egyedül nem megy — A gyeptelepítés, a komplex melioráció olyfm munka, amelyet egy gazda­ság nem bír magában elvé­gezni — folytatja a gondola­tait a kölesei elnök. A társu­lás így remélhetően a gépek koordinálását, a módszerek egyeztetését, a legjobb hasz­nosítás lehetőségét is megad­ja. Egy-egy terület javítása olyan, mint egy beruházás. A felügyelőség ellenőrzi is. De nekünk is érdekünk, hogy több takarmány legyen. Érdeke-e? Nos, ezen a pon­ton még nincsen minden rendbep a megyében. Igen sok réttel, legelővel, gyeppel rendelkező gazdaság még nem váltott szemléletet, s nem is tesz meg mindent. Más, gyorsan jövedelmező ágazatok elvonják a figyel­met, ímmel-ámmal kezde­nek a gyepgazdálkodáshoz. Aztán, ha sikerül is, nem biztos, hogy a takarmányt okosan hasznosítják. A fehérgyarmati pártbi­zottságon betekintést nyerek néhány iratba. Ebből kiderül például, hogy a takarmány­termesztési lehetőségekkel rendelkező járásban az el­múlt évben 10 milliónál is több esett ki a tsz-ek jöve­delméből az elmaradt tej­prémiumok miatt. Nagy ta­karmánytermesztő tsz-ek át­lagos tejhozama nem érte el a 2000 litert. A jelenlegi sza­bályozórendszer nem serkent a rossz állomány gyors ki­cserélésére, az üszőeladás pótolja a tej miatti kiesést. A juhtartás sem mindenütt megfelelő, a modern techno­lógia nem hódított meg min­denkit. Á rossz tehén Vajon szabad-e rossz tehe­neket tartani? — Néha kell, hiszen a te­hénlétszám ma nem utolsó szempont — mondja a pre­mizálásra célozva Kotvász András. — Nem szabad — jnondja dr. Fesztóry —, de 'még a klasszikus állattartó területe­ken is többet néznek az al­mára, mint a marhára. Pedig a szarvasmarhakér­dés néhány év múlva új ve- tülettel is gazdagodik. A létszám fele ma a háztájiban van. Ahogy a volt kisparaszt tagok kiöregszenek, úgy csökken majd a tartási kedv. A közös gazdaságra hárul, hogy a létszámot átvegyék, a hozamot növeljék. — De hogyan? — tárja szét a kezét a kölesei tsz-elnök. — Istállóink húszévesek, ho- dályaink összedőlőfélben vannak. Hitel nincs, kész­pénzünk nincsen. Pedig mi még a viszonylag jobbak kö­zé tartozunk. Az állattenyész­tés fejlesztéséhez, a takar­mánybázis növeléséhez pénz kell. Mégpedig sok. Minél gyengébb egy tsz, annál ki­sebbek a lehetőségei. Azok a szövetkezetek viszont, amelyek gyeppel rendelkez­nek, állattenyésztésre alkal­masok, mind kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságúak. Pénz nincs, de lenne, ha javulna az állattenyésztés, de a javu­láshoz pénz kell. A rekorder tsz A szatmárcsekei tsz-ben Bállá Jenő nem túl lelkesen fogad. Pedig ők a takar­mánytermesztésben rekorde­rek. A gyepgazdálkodás első lépéseit ők tették, itt végzett kutatást Túri Zoltán is. — Szövetkezetünknek 999 hektárnyi gyepterülete van — mondja Bállá Jenő. — Eb­ből jelenleg 440 hektáron folytatunk intenzív gyepgaz­dálkodást. Szénaértékre szá­mítva 52—53 mázsás termést értünk el, de tudjuk, eljutha­tunk a 100 mázsáig is, s ez sem a felső határ. Kétségtelen, ha az ember megnézi a többi tsz ered­ményeit, itt a legszebbek a számok. Mind a hozam, mind az önköltség. Itt is csak egy a baj: a tejtermelés gyenge, s a most vásárolt 70 állat sem váltja meg a világot. Pedig ha 1981-ben itt rendezik meg a gyepgazdálkodást bemuta­tó európai találkozót, a részt­vevők nyilván bekukkanta­nak az istállókba is. Amit eddig láttunk, eléggé ellentmondásos. Kedv van, de csak egy határig. Pénz alig. A közös gazdaságok megér­tik: az állattenyésztésé a jö­vő, de ma még bűvöl a gyor­san térülő, de kockázatos más termék. Vajon hol rejlik a feloldás? Bürget Lajos Komoly játék SOK KISZES FIATAL ült le ezekben a napokban játszani: megkezdődött az a hosszú vetélkedősorozat, melynek már nevéből is kitűnik tartalma: „Könyv és ifjúság.” A KISZ KB, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Rádió által közösen meghirdetett ver­sengés említésekor nem véletlenül használtuk a szót: játszani. Valóban já­tékos, jó hangulatú össze­jöveteleknek szánják a szervezők a vetélkedőket. Olyannak, hogy nem mér- földes hosszúságú hozzá- olvasnivaló rontson ked­vet előtte, hogy ne feszül­ten töprengő összevont szemöldökű arcok népe­sítsék be a helyszínt — hanem vidám, felszaba­dult légkörben adjanak számot fiatalok olvasott­ságukról, könyvszerete- tükről A nyár közepéig jelent­kezhettek azok a KISZ- alapszervezetek, ahol akadt pár vállalkozó és játékos kedvű fiatal — s jöttek is a jelentkezési lapok szép számmal. Aztán megkez­dődhetett a vetélkedősoro­zat. Ügynevezett játékkör- - zeteket alakítottak ki, s itt több forduló után dől el, kik azok, akik verseng­hetnek a továbbjutásért. Nyíregyházán például har­minc csapat vesz részt a városi versengésen, öt forduló után dől el, ki ke­rül a megyei döntőteé!­A tét nem kicsi, hiszen a járási, városi döntők után a megye legjobb csa­patai mérik össze tudásu­kat, majd innen táboro­zásra indulhatnak a nyer­tesek. Igen, táborozásra: ezt a más országos vetél­kedőknél már jól bevált formát választották a ren­dezők, hogy eldőljön végül is: melyik a nyolc csapat, akik a rádió nyilvánossá­ga előtt játszhatnak majd! A KÖNYVES VETÉL­KEDŐ nem elsősorban a le­xikális tudást kéri számon a fiataloktól, nem jelentő­sebb vagy kevésbé fontos adatokat kell bebiflázniuk a résztvevőknek. Aki sze­reti a könyveket, rendsze­resen olvas, tájékozott a könyvtárban, az minden to­vábbi nélkül esélyes lehet a jó eredmény elérésére. A huszadik század szép- irodalma. ismeretterjesz­tő és politikai irodalom a központi téma — s mind­ez egyszerű, érdekes játé­kok keretében. S ha vala­ki mégis külön készül — mert hiszen legtöbben bi­zonyára nyerni szeretné­nek —. az rendszeres ol­vasással, kézikönyvek forgatásával, könyvtárba járással gyarapíthatja fel- készültségét. Egy-egy KlSZ-szerve- zetben a készülődés sem­miképp sem marad a ver­senyzők magánügye! T. Gy. Vízmű Kemecsén A megyeszékhelytől alig ti­zenhét kilométerre, a csak­nem 6 ezer lelkes Kemecsén mind ez ideig ásott kutak vi­zét itta az emberek túlnyo­mó többsége. Csak a közin­tézményeket látták el zárt rendszerű folyóvízzel. Két év­vel ezelőtt társadalmi össze­fogással megkezdték a vízve­zeték-hálózat kiépítését. El­készült 3 kilométer hosszon a gerincvezeték, s az a 165 méter mély fúrott kút, amely­nek fúrása 7 millióba került, s táplálni fogja a megépülő vízmüvet. Ez év végén megalakul a vízműtársulás is Kemecsén, ahol közel 1200 telek vízmű­hozzájárulására számítanak. Tervek szerint a VI. ötéves terv első felében jó, vezeté­kes vízhez jut Kemecse. (Folytatjuk) Hirdetés Ezúton keresem azt a há­rom burkolómunkást, akik hetekkel ezelőtt a nyíregy­házi Bocskai utca—Inczédi sor sarkán álló gyógyszer- tár tetőjavítása után a hely­színen felejtettek 1 db vadonatúj pallódesz­kát (4 m-es), 1 db újszerű állapotban lévő kőművesbakot. A „becsületes megtalálót” illető jutalomról — a há­rom munkás munkahelyi nyereségalapja javára — lemondok. (Hiszen ha min­den helyszínen, ahol dolgoz­nak, „csak” ennyit felejte­nek ott, elméletileg I!] egyéb nyereségrészesedésük nem lehet.) Címüket „Közeleg az év végi leltár” jeligére. Csendes Csaba S. E. H eti Ilid L Ui Hitig a LU, VlgytUVd ICpACUCA. DdgydUldll sut az őszi nap, az ártérben száraz kukoricaszár, katán- kóró, vadmuhar zizeg. Láthatatlan óriás rázza a Szamost kísérő fák üstökét, levélzápor hull a folyó tük­rére. Innen a gátról messze látni. Balra Kérsemjén kertjei futnak felém, a folyón túl Szamoskér házai bújnak elő a fák közül. Ott magas, meredek a part, az innenső oldalon hatalmas porond nyújtózkodik, a folyó lágyan öleli. Zörgő nádasban botorkálok, keresem a csapást, amit kivont szablyával őriznek a nádvitézek. Már nem törődöm azzal, hogy csatakos leszek, majd megszárítja a nap, ami­nek azért kezd ereje lenni. Lombjukat vesztett rekettye­bokrok csapnak arcul, vénülő csalán csípi kezem, kabá­tomba bogáncs akaszkodik, de győzök, s végül eljutok a partig. Most a túloldalon a lapály, az innenső oldalon hatal­mas darabokat harap a folyó a partból. Az ember azon­ban túljárt a víz eszén, nagy kőgáttal kiegyenesítette a medret, s most a gát mögötti tó a halak, békák paradi­csoma. v Komor, késő őszi a kép. A napot felhő takarja, elsö­tétül a vidék, s a Szamos is feketére vált. A túlsó parton nagyot csobban a víz, harcsa, vagy csuka rabol. A kövek között széttépett galambtollak fehérlenek. Biztosan megszomjazott a madár, s nem vette észre a vid­rát, mikor az hátulról lopakodott. A galamb egyik szárnya teljesen ép, úgy látszik azzal már nem bírt a rabló. Egy nagy kő mellett vékony botot szúrt valaki a vízbe, de ré­gen tehette, mert most rúdként szolgál egy pók hálójához. Apró bogár vergődik a csapdában, de hiába minden, egyre jobban belegabalyodik a szálakba. Megszánom, óvatosan kiemelem a hálóból, s útjára engedem a nemrég még ha­lálra ítéltet. Nyomban meg is bánom, miért kell nekem beavatkoznom a természet rendjébe, aztán meggyőzöm magam. A pók biztosan nem marad éhen, s én életet men­tettem. Karomra parancsolja zakómat a nap. A töltés alatt kanyargó kövesúton néha tengerivel, meg almával megpa­kolt teherautók húznak el, amúgy csend van. Messze, a nábrádi határban kombájnok vágják a kukoricát, s az úton túlra, a semjéni szárítóba hordják a termést. A falak nél­küli raktár félig már megtöltve, a tető alatt verebek tollász­kodnak. Milyen kicsi a világ! Valamikor apámék építették azt a raktárt. Egy kőművesbrigádnak volt a vezetője vagy tizenöt esztendeje, s ők állították fel az oszlopokat hatal­mas darukkal. Egy parányit még én is segítettem: vízhor­dó voltam, tízszer is bementem napjába a faluba. Büszkén lépegetek, s hátra-hátra pillantok: jóleső érzés látni apá­mék művét. Kanyarodik a folyó, a töltés szorosan követi. A náb­rádi temetőnél búcsúzom a Szamostól, s hű társától, a gát­tól. Mint két öreg, kézenfogva mennek tovább. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents