Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 24. Napi külpolitikai kommentár Vészjelzés Izraelben M ose Dajan lemondása után minden eddiginél feszül­tebbé vált az izraeli belpolitikai helyzet. Mint vár­ható volt, az ellenzék öt pártja bizalmatlansági in­dítvány beadásával reagált a fontos személyi változásra. Ilyen indítványt nem először nyújtanak be ellenzéki rész­ről az izraeli parlamentben, a kneszetben — csakhogy ezt eddig s’oha nem tehették ennyire drámai körülmények között. Bármilyen szemszögből tekintünk is a lemondásra, an­nak hordereje, esetleges bel-, sőt talán külpolitikai lánc­reakciókat elindító jellege egyszerűen vitathatatlan. Milyen nézőpontokról lehet szó? 1. Ha bármely ország kabinetjének jelentős tagja le­mond, ráadásul úgy, hogy nem is próbál egészségi, vagy személyi okokra hivatkozni, az önmagában is figyelemre méltó jele valaminek. 2. Mose Dajannak, az 1967-es háború győztes hadvezé­rének személye mind izraeli, mind nemzetközi viszonylat­ban különösen fontos. Amikor tárcát vállalt — méghozzá kulcstárcát! — Menáhem Begin szélsőséges, jobboldali koalíciós kabinetjében, sokan úgy vélték: maga ez a tény bizonyos stabilizáló hatást gyakorolhat a kormányzat mun­kájára. 3. Dajan Beginnél sokkal jobban felismerte az Izraelt körülvevő kérlelhetetlen realitásokat és ami legalább ilyen fontos: az ő tekintélyével, katonai múltjával a héják sem vádolhatták „lágysággal”, amikor e realitások figyelembe­vételére igyekezett rávenni Begint — elsősorban a sokat vitatott telepítési politikában. 4. Közismerten egyetért a távozó külügyminiszterrel a Begin-kormány másik kulcstagja, Ezer Weizman hadügy­miniszter, számos megfigyelő az ő lemondását sem tartja lehetetlennek. _ \ 5. Mindez a Likud-(kabinetre nehezedő komoly bel- és külpolitikai nyomás körülményei között történt. A belpo­litikában a havi tízszázalékos infláció, az áramszolgálta­tás és egyéb szolgáltatások akadozása, a szefárd (keleti) zsidók tiltakozó mozgalma a hátrányos megkülönbözteté­sek ellen — a külpolitikában a telepítési politikát ért ame­rikai és más bírálatok teszik rendkívül nehézzé Begin helyzetét. M ivel a legutóbbi felmérések szerint mind Dajan, mind Weizman népszerűbb a miniszterelnöknél és mivel a Likud (Begin pártja) által a hatalomból ki­szorított Mapaj (munkapárt) szövetségeseivel együtt fo­kozza aktivitását, a lemondás által elindított láncreakció egyik állomása esetleg az előre hozott választások meg­hirdetése lehet. Harmat Endre TELEX TEHERAN Dzsamsdd Hakgu, az iráni Nyugat-Azerbajdzsán kor­mányzója kedden bejelentet­te: engedélyt kapott a kor­mánytól a kurd felkelés ve­zetőivel folytatandó tárgyalá­sokra. A kormányzó hangsú­lyozta, hogy véleménye sze­rint a kurd válságot „a hely­színen” kell megoldani, és hogy — véleménye szerint — Khomeini és Bazargan kül­döttei Kurdisztánban azért nem értek el sikert, mert „nem értették meg a helyi problémákat”. A kormány ál­tal nem megerősített kurd közlés szerint a felkelők ked­den Bukan városát is ellen­őrzésük alá vonták. A város­ban tartózkodó iszlám gárdis­ták visszavonultak laktanyá­ikba. BONN Külpolitikai kérdések és a Pekingnek nyújtandó gazda­sági segítség állt Hua Kuo- feng kínai miniszterelnök keddi bonni tárgyalásainak középpontjában. A nagy ér­deklődéssel várt találkozó előtt hivatalos bonni körök­ben megkönnyebbülten nyug­tázták, hogy a kínai vezető eddigi állásfoglalásaiban tar­tózkodott az NSZK keleti po­litikájának bírálatától és a Szovjetunió nyílt, durva megtámadásától. Ugyanak­kor felhívták a figyelmet ar­ra is, hogy ennek elsősorban udvariassági jellege volt: a pekingi külpolitika alaptézi­sei nem változtak meg, csu­pán a nyelvezet finomodott. (Folytatás az 1. oldalról) életmentő vért gyűjtött össze szinte cseppenként megyénk­ben a debreceni alközpont. 1963-ban jóval több, mint duplájára emelték ezt a mennyiséget. A vér egy ré­sze természetesen visszake­rült a megyébe, sok szabolcsi beteg gyógyítását, korszerű kezelését tette lehetővé. Közben elkezdődött a vér­ellátó alközpont építése Nyír­egyházán is. Az intézet 1964- ben lépett munkába, s ez év­től a kiszállásos vérvételeket is ez az alközpont bonyolí­totta Szabolcsban. A vér­adók száma évről évre nőtt. 1978-ban már közel 23 ezer 800 donort tartottak nyilván. A megyei vérellátó alköz­pont vérkészítményeket is előállít. A megyei Vöröske­reszt és a vérellátó szakszol­gálat együttműködése, vala­mint a szabolcsi emberek lel­kes segítőkészsége eredmé­nyeként egyetlen beteget sem vesztettünk el a megyei kór­házakban vérhiány miatt. A tanácskozáson az is el­hangzott: Szabolcsban a vér­adások száma a lakossághoz viszonyítva kevesebb mint az országos átlag. A következő időszak fontos feladata ezért jobb szervező és propagan­damunkával közelebb kerül­ni a hazai átlageredmények­hez, illetve elérni a legjobb megyék színvonalát. A jubileumi ünnepségen részt vett Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitká­ra és dr. Cservényük László, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. A megemléke­zés után kitüntetéseket, ok­leveleket, tárgyjutalmakat nyújtottak át a mozgalom kiemelkedő aktíváinak, ön­kénteseinek. A „Kiváló vér­adó szervező” kitüntetést he­ten, a véradómozgalom 30. évfordulója alkalmából ala­pított oklevelet nyolcán, a térítésmentes véradómozga­lom 20 éves jubileumára ki­adott oklevelet tízen vették át. Hantos Jánost, a Magyar Vöröskereszt főtitkárát ked­den fogadta dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első tit­kára és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke, (h) Egy tőzsdekrach után NEMCSAK LEGŰJABBKORI TÖRTÉ­NELMÜNK, hanem az emberiség addigi his­tóriájának legmegrendítőbb válsága robbant ki ötven évvel ezelőtt, 1929. október 24-én. A dátumhoz tragikusan kapcsolódott a New York-i tőzsdekrach, aminek következtében 5761 amerikai bank zárt be, vagy jelentett csődöt. Nem célunk a válság kirobbanásának okait most taglalnunk, hiszen az ma már iskolai tananyag. Hatását éreztette az egész kapitalista világban, rövid időn belül átter­jedt Európára is, először az akkori német államban, a weimari köztársaságban jelent­kezett. (A válság következményeitől egyedül a Szovjetunió volt mentes. Az imperialista körök szovjetellenes hisztériával próbálták okolni a szovjet államot a válság kiterje­déséért.) Hatása valóban kolosszális volt. A profit­éhséggel párosult túltermelés egyik követ­kezménye a depresszió időszakában (1934- ben): 1 millió vagon gabonát, negyedmilliárd kilogramm cukrot, 26 millió kilogramm rizsit, 25 millió kilogramm húst semmisítettek meg. Ennek logikus következményeként hi­hetetlenül nőtt a munkanélküliség. A mun­kanélküliek száma 100 millióra tehető. A válság — mely nemcsak gazdasági té­ren jelentkezett — a világpolitika alakulását is szabályozta. Hitler és az éledő fasizmus mind jobban tért hódított, ami végül egy újabb világháborúhoz vezetett. Az amúgy is gazdasági és egyéb szociális bajokkal küzdő Magyarország természetesen nem maradhatott ki. Minden módon és min­den eszköz igénybevételével próbálták az or­szág urai menteni a menthetőt — hiába. Egy emlékezetesen keserű dátum is ide tartozik, amit példaként említünk. Ezekben a napokban — 50 éve — alakult meg Máté­szalkán a NÉPKONYHA és kezdte meg „ál­dásos” működését. A korabeli Szatmár és Bereg c. lap áradozva újságolja, hogy „ ... hála a jó embereknek... az összeadott adományok nemcsak hogy lehetővé tették a Népkonyha megnyitását, hanem a tervbe vett 15 szegény helyett azonnal 24 szegény kap ebédet naponként, mely nem — mint ter­veztük — egy, hanem két fogásból áll min­den délben.” Közük a menüt is. Hétfő: bab­főzelék, lekváros lepény. Kedd: gulyásleves. Szerda: köményleves, túrós csusza. Csütörtök: zöldségleves, székelygulyás. Péntek: tejes pu­liszka, tört krumpli. Szombat: paradicsom- leves, töltött káposzta. Vasárnap nem főz­nek a 18 iskolás gyermeknek, a 6 felnőtt pe­dig szombaton vételezi fel az ebédet... Huszonnégy ember élelmezését tehát biz­tosították a Nőegylet tagjai. A városi úri tár­sadalom notabilitásai naponta 1 (egy) ke­nyeret is adományoztak, ezenkívül pénz- és élelmiszer-adományok is „gazdagították” a szegényeknek nyújtandó támogatást. Figye­lemre méltó, hogy a dzsentri, vagy a dzsent­rihez dörgölődő társadalmi réteg — nem ada­kozott! Ellenben dr. Schmiedt katoükus pap jóságtól csöpögő szívvel állapítja meg: „ .. .A margók ételpecsétjei az örök evangélium szö­vegeként hirdetik, hogy isten országának adója: az alamizsna.” Az országban milliószámra éhezőkkel vajon ki törődött? A HALLATLAN NYOMOR, ÉHSÉG, munkanélküliség ellen mit sem értek a kü­lönböző szociális missziók, a „Főméltóságú Asszony” nyomorenyhítő akciói. Háború kö­vetkezett és társadalmi forradalom, mely végleg elsöpörte a válságok és az ebből ke­letkező szociális bajok okozóinak uralmát. Nyék! Károly \ A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL: NDK 4 „A világszínvonal elérésé­ben sokszor hetek és napok is számítanak” — mondja dr. Ottmar Müller, a Berlin- Obers ohö ne weidei Transzfor­mátor Művek kutatómérnö­ke. Erről, az idővel való iz­galmas versenyfutásról szá­mol be, amikor az államta­nácsban munkatársaival együtt átveszi az -Állami Díj I. fokozatát. — A 70-es évek elején világ­szerte valóságos forradalom zajlott le az energiaátvitel technikájában: mindent ki­sebbíteni, miniatürizálni kel­lett. Az üzem azt a feladatot kapta, hogy a főváros új, 38 000 lakásra tervezett Mar­zahn kerülete számára építsen transzformátorállomást. Nagy nyugati konszernek csak a fejlesztés első szakaszát mintegy tíz évben jelölték meg. A berlini transzformá­torüzem szakemberei azon­ban kijelentették, hogy a megnövekedett igényeket ré­gi módon nem lehet többé kielégíteni. Mérnöktársaival együtt feladatul kapták az új magasfeszültségű transzfor­mátorállomás kifejlesztését. Kétségtelen, hogy a levegő a legmegfelelőbb szigetelő, de költséges, mert túl nagy kap­csolóberendezést igényel. Nemzetközi tapasztalatok és saját kutatásaik alapján spe­ciális gázra, a kénhexa- fluoridra (SF6) találtak, amely mind szigetelő, mind pedig hűtő- és fűtőtulajdon­ságainál fogva kedvezőbb a levegőnél. Megindult a vita és — valljuk be — jócskán voltak, akik ellenezték a ter­vet. A kockázat ugyanis nagy volt: új, eddig ismeretlen úton kellett elindulniok. Nemcsak az idő szorította őket, de jelentős beruházáso­kat kellett megvalósítaniok, nemcsak az üzemben (amely annak előtte csupán kapcsoló­készülékeket és nem teljes transzformátorállomásokat épített), de a kooperáló part­nereknél is. A gyár üzemi és A miniatürizált magasfeszültségű gázszigetelésű kapcsolóberendezése. transzformátorállomás pártvezetése azonban felvette a harcot és érvekkel igyeke­zett meggyőzni az illetékese­ket a terv hasznosságáról. Az Ez a kis kapcsolószekrény gondoskodik 38 000 lakás, ipari üzemek és középüle­tek áramellátásáról. Készült a Berlin-Oberschönewéidei Transzformátorgyárban. ügy a legfelsőbb szintig ju­tott és a minisztertanács a „gázszigetelésű kapcsolóbe­rendezés” ügyét központi feladattá nyilvánította és biztosította a megvalósítás­hoz szükséges milliókat. S a merész vállalkozást si­ker koronázta: a gyár meg­kezdte az építőszekrényekből összeállítható komplett kap­csolóberendezések gyártását. Az SF6 nehézgáz az építő­elemek méreteinek mintegy tizedére csökkentését tette le­hetővé. S míg régebben sok hatalmas porcelántestre, hosz- szú rézkábelekre, acéltraver­zekre és más óriási részekre volt szükség, addig mindez ma feleslegessé vált: hossz- és kereszt irányban összekö­tött csövek és három kis bá­dogszekrény — ennyiből áll az egész. Az új berendezés­hez egyetlen gramm porce­lánt sem használnak fel, csu­pán kis műanyagrészeket. Az egész anyagszükséglet egy- harmada az eddiginek. A rézfelhasználás egy kilenced- része a korábbinak. A szere­lés is természetesen sokkalta könnyebb. A fejlesztés köz­ben 60 szabadalmat (köztük 14-et külföldön) jelentettek be. Az első berendezés már működik Berlin-Marzahn- ban. Kifogástalanul. Megérte a „kockázatot” — fejezi be a beszámolót dr. Ottmar Mül­ler, a berlini transzformátor­gyár kitüntetett mérnöke. Em találmány története Befejezés előtt a Berlin-Marzahn kerületi nagy teljesítményű áramelosztó. (Fotók: ADN/ZB N. STURM, felv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents