Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

1979. október 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyorsuló ütemben O magyar gyógyszeriparon belül a legjobban bővítet­te az exportját az utóbbi három évben a tiszavas- vári Alkaloida Vegyészeti Gyár. A Taurusnál gyár­tott gumimatracok, -abroncsok a világ szinte minden or­szágába eljutnak, dicsérik a nyíregyházi és ibrányi mun­kások szorgalmát. A nyírbátori növényolajgyárból évek óta nagy mennyiséget szállítanak exportra, a szabolcsi üzemek cipőiben, ruháiban járnak a Szovjetuniótól az arab országokig számos földrészen. Mindezt 15—20 évvel ezelőtt kevésbé mondhattuk volna el, hiszen akkor a fej­lődő szabolcsi ipar eléggé szerényen képviseltette magát a külpiacokon. A fejlődés, az utóbbi években elért eredmények ön­magukért beszélnek. Az, hogy a XI. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet az export bővítését tűzte ki egyik célul, olyan feladatot adott,, ami minden üzemben a mai helyzet felmérését, a távolabbi lehetőségek kutatását kö­vetelte meg. Mindezt erősítette a hosszú távú külgazdasá­gi munkáról szóló párthatározat. Az eredmény abban mér­hető le, hogy a szabolcsi ipar erőteljes növekedését is meghaladta az export bővülése, a minden piacon jól érté­kesíthető termékek gyártása. Különösen sokat tettek az üzemek a tőkés export bővítéséért. Az 1975 és 1978 kö­zötti növekedés meghaladta a 60 százalékot. A számbavétel alapjában véve pozitív képet mutat. Mégsem szabad szó nélkül elmenni a kisebb-nagyobb hi­bák, a változást követelő irányzatok mellett. Hiszen éppen az utóbbi években volt igen sok gond a konzervek, egyes gépipari termékek, a cipők egy részének minőségével. Mindez az üzemeknél nem csak a kisebb nyereségben, a reklamációk nagy számában mutatkozott meg, hanem ki­hatással volt a későbbi rendelésekre is. Előfordult olyan eset is, hogy a korábban jó áron el­adható terméket szinte az egyik napról a másikra nem keresték, csökkent a rendelés. Kiderült, hogy időközben mások, másutt, újabb termékekkel jelentek meg, jobban odafigyeltek az igények változására. Különösen a kisebb üzemeknél gond, hogy nem ismerik eléggé a külföldi part­nerek igényeit, s a külkereskedelmi vállalatok közvetíté­sével csak késve kapnak információt a változásokról. Az ösztönzés, a gazdasági szabályozás az utóbbi idők­ben arra irányult, hogy az üzemek bővítsék exportjukat. Azt szolgálták a beruházások is. A megyében az utóbbi három évben 54 kisebb-nagyobb beruházást indítottak, s ezzel közel egymilliárd forint értékű terméket állítanak elő. Olyanokat, amelyeket minden országban keresnek, szívesen vesznek. Az export bővítése természetesen nem lehet öncélú törekvés. Nem a minél nagyobb mennyiségek hajszolása, hanem a gazdaságosan gyártott termékek arányának bő­vítése a cél. Ezt ismerték fel az üzemekben, amikor rang­sorolták a meglévő termékeket, s azoknak a gyártását szorgalmazták,amelyek mind az üzemeknek, mind a népgaz­daságnak nagyobb hasznot hoznak. A fejlett gyártási tech­nológia, a legjobb szinten való termelés adhatja a ver­senyképességet. A szerszámgépekkel, az akusztikai rész­egységekkel, növényvédő szerekkel olyan, Szabolcsban gyártott új termékek jelentek meg az exportskálán, ame­lyeknek a gyártása hosszú távra ad munkát. Tisztában kell lenni azzal, hogy a külgazdasági körül­mények hatása minden üzem munkájában érződik. Az, aki eddig jót gyártott, könnyen lemaradhat a versenyben, ha a tegnap szintjénél állítja meg a mércét. Jöhetnek pilla­natnyi változások, ami miatt nehéz az export, — mint a több éve esős nyár miatt a gumimatracok piacánál — vagy előfordulhat kisebb érdeklődés, ahogy az az Alkaloida egyes gyógyszereinél megesett. A rugalmassággal, a gyors vál­toztatásokkal lehet a kedvezőtlen hatásokat kivédeni, el­lensúlyozni. Példánkban a Taurus a nyíregyházi mezőgaz­dasági abroncsgyár indításával látja a kibontakozást, a gyógyszergyártók új termékek bevezetését vállalják. A minőség fokozásával, a vevő igényeihez való jobb alkal­mazkodással szinte mindenütt az export javításának út­ját egyengetik. nmagához viszonyítva a szabolcsi ipar ugrásszerű fejlődést ért el az exportban. A mérce azonban nem biztos, hogy csak a saját múlt lehet. Érdemes ösz- szehasonlítást tenni ■ az országos arányokkal is. A közvet­len export, ami a megye ipari üzemeiből kikerül, erősen közelít a 30 százalékhoz. Azonban nem árt tudni, hogy az országos arány ettől magasabb, nemzeti jövedelmünknek a felét a szocialista és tőkés országokkal lebonyolított ex­port és import révén realizáljuk. A szabolcsi export gyor­suló aránya mint kedvező irányzat biztatást mutat a jö­vőre nézve, de a meglévő szint feladatot is ad, ösztönöz a nemzetközi kereskedelemben való fokozott részvételre. Lányi Botond HÁROMEZER EMBERÉRT Hogy látja az üzemorvos? Űjsághír: A kisvárdai kór­ház tudományos ülésén dr. Mester Katalin három ipa­ri vállalat üzemegészség­ügyi helyzetéről referál. s' A BEAG kisvárdai gyá­rának üzemi rendelőjében találom. Bizalomgerjesztő asszony. Szerencsére nem sok a beteg, így tud rám is szán­ni egy kis időt. Faggatom: miért szükséges tudományos ülésen éppen üzemegészség­ügyről referálni? Gyógyuló szemlélet — Közismert megállapítás volt: egy-egy üzem gazdasá­gi vezetői a termelésen kí­vül alig foglalkoztak mással. Sok helyen még ma is peri­férikus kérdés az egészség­ügy. Amikor most közreadom tapasztalataimat, akkor te­szem azért, mert abban a há­rom gyárban, ahol üzemor­vos vagyok, jó irányú válto­zások történtek. A szemlé­let gyógyult. Ügy érzem, az üzemi orvos munkája a meg­felelő helyre került, s ennek megfelelően az eredmények is közlésre méltóak. Dr. Mester Katalin az Egyesült Izzóban, a BEAG- ban és a baromfi-feldolgozó vállalatnál orvos. Háromezer embert bíztak a gondjaira. Többségük nő, asszonyok, fiatal lányok vegyesen. Mindegyik gyárnak meg­vannak a sajátosságai. így aztán korántsem egyszerű a napi munka. — Azon már nagyon ré­gen túlvagyunk, hogy az üzemorvos azért van, hogy helyben receptet írjon. Nem kétséges, a vizsgálatok, a megelőzés és gyógyítás fel­adata mindennap jelentkezik. De ennél több kell, s ez meg is valósult. Hűvösben, melegben — Minden hónapban rend­szeresen tartunk egészségügyi szemlét. Nincs olyan új mun­kafolyamat, melynek a beve­zetésekor ne hívnának meg, hadd lássa és véleményezze az orvos. Van is értelme. Minden javaslatot megszív­lelnek. Nézzünk néhány példát. A baromfi-feldolgozóban állan­dóan hűvösben dolgoznak a nők. Egyre másra fordultak elő a veseeredetű megbetege­dések. Felfáztak a lányok, asszonyok. Az orvos javasol­ta: vegyenek melegítőt, meg­felelő cipőt. Megtették. Az iz­zóban nyáron 40—45 fokos a meleg. Sok az ájulásos rosz- szullét, szédülés. Sok egyéb mellett fektető kellett. Most készül el. A BEAG-ban nit- róval dolgoznak. Ma már ha­tározott utasítás írja elő, hogy a szellőző hibája esetén a gázálarc is szükséges. Fe­gyelmi terhe mellett. — Az üzemi balesetek szá­ma az elmúlt években csök­kent — mondja dr. Mester Katalin —, javult a táppén­zes helyzet is, valamivel jobb, mint az országos átlag. A három gyár egy év alatt több mint félmilliót fordít üzemegészségügyi célokra, ami jóval több, mint koráb­ban. Mi mindenre figyel az üzemorvos? Nos a hosszú hajra, mert balesetet okoz­hat, a technológiára, amely kisebb sérüléseket okozhat, a lányok és asszonyok sajátos élettani viszonyaira, a gon­dozott betegek helyzetére, a munkahely megvilágítására, a zajártalom szintjére, a munkahely jellegzetes helyze­téből adódó problémákra. — Valóban, ez az egyik legfontosabb ténykedés. Hadd mondjak példákat. Az Izzóban például megfigyel­tem, alacsony a dolgozók vér­nyomása. összefüggés adó­dott a munka monotonitása, a vérnyomás és a hangulat között. Ugyanitt igen felszö­kött a nyugtatok fogyasztása. Biztos, hogy van ebben di­vat is, de más is. Érdemes figyelni, miként lehet oldani a feszültséget. A baromfi- feldolgozóban is sok az asz- szony. Érdekes volt figyelni, hogy az otthonról hozott gondok mint csapódnak le a szalagok mellett, ahol a nők elmondanak egymásnak sok mindent. Komoly problémát okoz ugyanakkor a BEAG- ban, hogy pár embert el kel­lett küldeni olyan helyről, ahol egészségük károsodott. Ez rendkívüli szervezési problémát vet fel. Ezzel csak azt szeretném bizonyítani: csak akkor van értelme az üzemorvosi munkának, ha az ember együtt él a gyárakkal, a dolgozókkal. A doktornő referátumát komoly táblázatok egészítik ki. A tudományos tanácsko­zás résztvevői, orvosok a kör­zetekből, kórházakból, a gaz­dasági vezetők a gyárakból okulhatnak majd. Vajon mit? Megelőzni a bajt — A gyárakban dolgozók tucatnyi faluból járnak Kis- várdára. így aztán szüksé­ges, hogy a körzeti orvosok tudják a lényeges gondokat. Hadd mondjak megint pél­dát. A baromfisoknál egy kiadós nátha vagy egy has­menés olyan betegség, ami­vel ki kell írni őket. Ezt az élelmiszer-higiénia így köve­teli. Más munkahelyen ez ta­lán gyógyszerrel is megold­ható gond. Más üzemben a nők túlzott kávéfogyasztása, dohányzása, az életmód, a sok abortusz szintén olyan dolgok, melyek messze meg­haladják az üzemorvos kizá­rólagos hatáskörét. A tudományos ülésen lesz tehát miről vitázni. Rehabi­litáció és üzemi lélektan, vé­dőfelszerelések és finomított technológiák, stresszek és adaptációs betegségek, élet­kori sajátosságok és táppén­zes fegyelem, egészségügyi és gazdasági szakember együtt­működése: mind szerepelhet a nézetcsere során. — Hiszen — mondja vége­zetül dr. Mester Katalin —, hogy ennek sokféle értelme lesz. Nem mellékes, hogy az egészséges ember, a megfe­lelő életkörülmény jól befo­lyásolja a termelést. Olcsóbb az emberre áldozni, s meg­előzni a bajt, mint később a bajok korrigálására áldozni. Ez az egyik oldal, nem is mellékes, de én mégis azt mondom, az egész értelme: maga az ember. Szebb szol­gálatot nem tudok elképzelni. Bürget Lajos A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben Galla József a bel­földi értékesítésre készülő téli csizmákat ellenőrzi. (Császár Csaba felvétele) Rend H supán néhány jó pél­dát jegyzek le:_ a ra- kamazi Győzelem Term lőszövetkezet gépud­varát lebetonozták, katonás rendben állnak a gépek. A mátészalkai tangazdaság üzemépületei körül, de az épületekben is tisztaság, rend fogadja a látogatókat. A MEZŐGÉP vállalat nyír­teleki gyáregysége egész te­rületén nincs eldobált, elfe­lejtett anyag, alkatrész, a műhelyekben szabadok a közlekedő utak, egyszóval helyén van minden. Rossz példát jóval többet lehetne egymás mellé sora­koztatni, amelyek az anyag- és készletgazdálko­dás, az eszközök — együtte­sen a társadalmi tulajdonok — hanyag kezelését mintáz­zák. És nem csupán a mil­liós értékek pocsékolásáról, veszni hagyásáról van szó, de méginkább arról a kár­ról, amellyel az ember ön­magának vét. Mert a rend ellentéte a rendetlenség, munkalassító, keresetcsök­kentő, a munkahelyi közér­zetet károsan befolyásoló, balesetet előidéző tényező. A rendszerető embereknek mindezeket nem kell külön megmagyarázni. Rakamazon és Nyírtele­ken is beszélgettem a rend­ről. A rakamazi tsz trakto­rosa azt mondta: egy-két évvel növeli a gép élettar­tamát, ha a gép karbantart­va, mindig megfelelő he­lyen áll. A nyírteleki laka­tos viszont azzal büszkél­kedett, hogy csukott szem­mel is megtalálja az éppen szükséges szerszámokat, nem fogy a munkára szánt értékes perc keresgéléssel. A rend tehát forinttal mérhe­tő erő. Anyag, alkatrész, energia, idő takarítható meg vele. H a összeszámolnánk, ki­szűrnénk a baleseti statisztikákból, hogy hány sérültje volt az eldo­bált anyagoknak, a rosszul, hanyagul tárolt késztermé­keknek, alkatrészeknek, meglepő számot kapnánk. Bármelyik munkavédelmi előadó tévedés nélkül állít­hatja: a balesetek eredete 30—40 százalékban vissza­vezethető a rendetlenségre. A rendcsinálás munka, a rendszeretet emberi sajá­tosság. Nem igaz, hogy ne lehetne rendet tenni, rendet tartani bármelyik üzemben, lettlégyen az ipari vagy mezőgazdasági munkahely. A rendcsinálással és rend- bentartással beruházás és fejlesztési alap felhasználá­sa nélkül nyerünk értékes forintokat. Sok forintot. Hogy így legyen, ahhoz a jelenleginél több rendszere­tő emberre van szükség. Ehhez viszont le kell küz­deni a rendetlenséget eltű­rő közömbösséget. Seres Ernő A z ólom és a nyomdafes­ték sűrűvé, nehézzé te­szi a levegőt. A szom­szédos kliséteremben savval maratnak, gőzét itt is érezni. A gépszedők birodalmában hat szovjet masina előtt ül­nek a nyomdászok, a levegő a friss újság ólomillatára emlé­keztet. Órákon keresztül még ülni is nehéz a zsúfolt, leve­gőtlen műhelyben, hát még ezerszám kopogni a kéziratok betűtengerét! Kasik György, a Nyírségi Nyomda gépszedő csoportve­zetője előtt eszperantó szöveg fekszik. Ugyancsak törölgeti a homlokát, hiszen a számá­ra érthetetlen szöveget kell kisilabizálnia és egyetlen hi­ba nélkül kiszednie. Hogy mennyire alaposan és figyel­mesen végzi, az Eszperantó Szövetség köszönőlevelében is kifejezi elismerését a nyír­egyházi gépszedőnek, s már másodszor is Kasik Györgyöt kérték meg a kiadvány sze­désére. A gépszedő — Ez jóval nehezebb, mint a magyar szöveg, mert a tar­talom nem igazít el, ha a szemem már fáradna. Külö­nösen az elválasztással akad gondom, ha egy szó közepén fogy el a sor. Sokszor visz- szalapozok, hátha már elő­fordult a kérdéses kifejezés és akkor is el kellett válasz­tani. Eszperantót még csak másodszor, de angol, francia és német szöveget gyakrab­ban szedek. Leginkább a né­metet kedvelem, ott már — úgy érzem — teljes bizton­sággal tudom a szükséges nyelvtani szabályokat alkal­mazni. A gépszedő előtt kilencven betűből, számokból és jelek­ből álló írógéphez hasonlító billentyűsor fekszik. Sokkal kényesebb ez a masina a vil­KASIK GYÖRGY lanyírógépnél is. Ütni, erő­sebben lenyomni véletlenül sem szabad, mert akkor meg­duplázza a betűket. Gyengé­den érintheti a műszak utol­só órájában is. Bizonyára va­kon is menne már, de ha né­zi a betűket, biztonságosabb. Nem mintha eltévesztené, a látott betű és a tartalom kö­zött így szorosabb kapcsolat létesül, mintegy befényképe­zi a tudatába az előtte fek­vő szöveg mondanivalóját. Nyomtatásban ugyanazt az anyagot legfeljebb ellenőr­zésként nézi meg, hiszen ő már jelen volt és segédkezett a cikk technikai megszületé­sénél. Kasik György kéziszedő­nek került a nyomdába, de ha néhány szabad perce akadt, szaladt a géphez és kiszedett néhány sort. Ma­gánszorgalomból. Ma némi­képp a hátrányát érzi az if­jonti lelkesedésnek, mert „csak” 6—7 ujjal szed. Ti­zennégy éve már a régi N— 12-esen keresi a kenyerét. Egyetlen órára 8 ezer leütés jut, műszakonként ez 54 ezer betű lekopogása. Egy hónap­ban átlagosan 874 ezer betűt továbbít a gépre, egy év alatt ez közel 10,5 millió leütést tesz ki. S ha a szedőknél töl­tött 14 esztendejét akarnánk írásjelekben, számokban és betűkben kifejezni, körülbe­lül 150 milliószor érintette a billentyűket a kézirat olvasá­sakor ... Amikor nem kapnak vala­milyen sürgős munkát, vagy idegen nyelvű szöveget, ak­kor egyik héten a Kelet-Ma- gyarország, a másikon folyó­irat, vagy könyv kéziratát szedik. Van, amikor hivatalos rendelkezések kerülnek hoz­zá, ez kevésbé érdekli. De amikor egy érdekes könyv kéziratát írja, már szedés közben úgy olvassa, mint a regényt szokás. Hat gépszedő, három-há­rom tördelő és korrektor munkáját irányítja. Közben érettségire készül. Huszonkét nyomdai esztendőt tud a há­ta mögött. A felesége is nyomdász, könyvkötő egy másik teremben. Három gyermekük van. Javasolná nekik ezt a pályát? Nehéz, hiszen a műszak utolsó per­cében is ugyanolyan éberség­gel kell olvasni a kézirato­kat. Nem lehet egyetlen perc­re sem kikapcsolódni, mert vagy hibát vét, vagy nem lesz meg a teljesítménye. Ha délutános, a kicsik rendsze­rint már alusznak, mire csen­desen nyitja az ajtót. — Ügy hírlik, egy idő múl­va a fényszedés veszi át a gép szerepét és elbúcsúzunk ezektől a monstrumoktól. Bi­zonyára könnyebbedik ezzel a munkánk. De most sem pa­naszkodom. Az a szép ebben a szakmában, hogy jelen le­hetünk a gondolatok betűvé alakulásánál, s a mindennapi munkánkat százezrek „meóz- zák”. Tóth Kornélia

Next

/
Thumbnails
Contents