Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
4 KEL^p-MAGYARORSZÁG 1979. október 21. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Az úgynevezett igazság párt győzelmét hozták a törökországi pótválasztások, Ecevit miniszterelnök lemondani kényszerült — Hua Kuo-feng nyugateurópai kőrútjának első állomására, Párizsba érkezett — Katonai államcsíny Salvadorban KEDD: Hafez Asszad szíriai elnök Moszkvában Koszigin miniszterelnökkel tárgyalt — Púja Frigyes Lisszabonban folytat tárgyalásokat — Eljárási kérdésekben megállapodás született a moszkvai szovjet—kínai előkészítő megbeszéléseken a kancellári nyilatkozatok a Szovjetunió békés szándékáról, tárgyalási készségéről. Ami Hua Kuo-feng kőrútjának gazdasági vonatkozását illeti, a nyugat-európai üzletemberek az egy-két évvel ezelőtt nagy illúziókat félretéve a tényleges üzleti lehetőségeket, s például Kína fizetőképességét kívánták gezték a londoni konferencián is: ne a majdani zimbabwei kormány, hanem Nagy-Britannia, a jelenlegi, jog szerinti gyarmattartó hatalom fedezze ezeket az óriási kiadásokat. Az előző hét végén az angolok gyakorlatilag kizáratták a hazafias frontot a konferenciáról. Ezt követően szerdán Dar es Salaamban, Tanzánia fővárosában csúcs- értekezletet rendeztek Tanzánia, Mozambik, Zambia és Botswana elnökeinek részvételével, Angola miniszteri szinten képviseltette magát. Nyerere tanzániai elnök, akinek már korábban, a londoni konferencia első szakaszában is sikerült a szemben álló felek között kompromisz- szumos részmegállapodást létrehoznia, a jelek szerint elfogadtatta azt a megoldást, hogy Nagy-Britannia és az SZERDA: amerikai partraszállási hadgyakorlatok Kuba szigetén, a guantanamói amerikai támaszpont környékén — Tanzániában csúcsértekezletet tartottak a Zimbabwéval szomszédos, úgynevezett frontországok — Tüntetések a dél-koreai Puszanban a diktatúra és az amerikaiak ellen, míg Brown amerikai hadügyminiszter Szöulban tárgyalt CSÜTÖRTÖK: Moszkvában véget ért a KGST Végrehajtó Bizottságának 92. ülése — Az iráni kurdok vallási vezetője elrendelte, bogy a felkelők szüntessék be a fegyveres harcokat — Hua Kuo-feng helyett külügyminisztere tartott sajtókonferenciát Párizsban PÉNTEK: a LEMP Központi Bizottsága döntött a pártkongresszus összehívásáról — Schmidt kancellár az olasz televízióban, Brandt pártelnök a BBC-ben szállt síkra az enyhülési politika folytatása mellett — A Szovjetunió és Nicaragua helyreállítja a diplomáciai kapcsolatot SZOMBAT: Brown amerikai hadügyminiszter Tokióban tárgyal az amerikai—japán katonai együttműködésről — Hua Kuo-feng Párizsban pihenőnapot tartott, mielőtt továbbutazott volna Bonnba. Á hét három kérdése O Milyen eredménnyel végződtek a szovjet—szíriai tárgyalások? Asszad elnök, aki egyben az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára is, négynapos baráti látogatást tett a Szovjetunióban, ahol egy évver ezelőtt járt utoljára. Asszadot elkísérte kül- ügy- és honvédelmi minisztere, szovjet részről Koszigin kormányfő, valamint Andrej Gromiko és Usztyinov marsall vett részt a tárgyalásokon. Ezek középpontjában természetesen a közel-keleti térség problémái állottak. A tárgyaló küldöttségek megállapították, hogy veszélyes új fejlemények történtek ott, s éppen ezek láttán sürgették, hogy az átfogó rendezést valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, közös erőfeszítésével hajtsák végre. Izraelnek ki kell vonulnia az 1967-ben megszállt arab területről, beleértve Jeruzsálem keleti részéről is, és biztosítani kell a rendezés során Palesztina arab népének nemzeti jogait, így a független állam létrehozásának jogát is. Szíria aláhúzta, hogy feltétlenül szükségesnek tartja a Szovjetunió részvételét a közel- keleti rendezésben, annak minden szakaszában. Szó volt a szovjet—szír tárgyalásokon a libanoni helyzetről is, közösen kifejezésre juttatták azt a szándékot, hogy elő kell segíteni Libanonban a viszonyok normalizálódását az ország területi integritásának biztosítása révén. A tárgyalásokon állást foglaltak a szovjet—szír együttműködés további szélesítése mellett is. Ismerve Szíriának azt a szerepét, amelyet a Camp David-i megállapodás, az egyiptomi—izraeli különbéke ellenében létrejött arab front, a Szilárdság Frontja soraiban tölt be. igen nagy jelentőségűnek ítélhető Asz- szad mostani moszkvai látogatása. O Mit keres Hua Kuo-feng Nyugat-Európában? A kínai párt vezetője, a Kínai Népköztársaság kormányfője a héten kezdte meg nyugat-európai körútját. Párizs volt az első állomása. Protokolláris okokból ez látszott a legalkalmasabb kezdetitek, hiszen így nyílott alkalom értékelni de Gaulle tábornok 1964-es gesztusát, amellyel a nyugati nagyhatalmak közül elsőnek ismerte el a Kínai Népköztársaságot. Természetesen Hua Kou-feng abban is reménykedett, hogy a nagyon fejlett és új meg új piacokat kereső francia hadiipar kész lesz Kína számára fegyvereket szállítani. Hua nyugat-európai kőrútjának időzítése nem lehet véletlen: egybeesik azzal a NA- TO-kampánnyal, amely új nukleáris rakéták nyugateurópai telepítését célozza. A NATO-propaganda a szovjet „fenyegetésről” szajkóz szólamokat. Hua Kuo-feng még harsogóbban, hangosabban figyelmezteti a Nyugatot a szovjet „veszélyre”. A kínai miniszterelnök a NATO „kártyáját” játssza ki most... Természetesen a nyugateurópai fővárosokban sokan tudják, hogy milyen elképzelések indították útnak Hua Kuo-fenget, tudatában vannak annak is, hogy Kína messze van, míg a Szovjetunió itt van Európában, tapasztalták — például Helsinkiben —, hogy az európai enyhülést csak a Szovjetunióval való tárgyalások és megállapodások révén lehet megvalósítani. Már Párizsban is értésre adták a kínai vendégnek, hogy Franciaország nem követi Kínát a szovjet- ellenesség útján, Bonnban pedig egymást érték a héten Kínában tovább folytatódnak a tiltakozó megmozdulások. Képünkön a kulturális forradalom áldozatainak egy csoportja, akik teljes rehabilitálásukat követelik az egyik pekingi kormányhivatal előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) számba venni a pekingi vendéggel és gazdasági szakértőkből álló kíséretével folytatandó tárgyalásokon. o Mi körül folyik a huzavona a Zimbabwe sorsáról megindult londoni konferencián? Az lenne a meglepő, ha — nem anyagiak körül, pénzügyi problémák körül... Könnyű ugyanis előre látni, hogy a független Zimbabwe kormányának majd kisajátítási teendői lesznek és kártalanítási feladatai adódnak. A fehér telepesek jó része minden bizonnyal elhagyja az országot. Birtokaikat többségükben ki kell sajátítani, hiszen az ő tulajdonukban voltak a legjobb földek. Az 1969-es földtörvény felosztotta az országot a fehérek és feketék között, de természetesen a termékeny területek a fehérek kezére jutottak. Még egy bizonyító erejű adat: a negyedmillió fehér állat- állományában több mint 4 millió szarvasmarha volt! (Kétszer annyi, mint amennyi a tízmilliós Magyarország mezőgazdaságában található ...) Ki fizesse majd a kártalanítást, ha az új államnak kellene, ez alaposan megterhelné a nemzetgazdaságot. A hazafias front vezetői leszöEgyesült Államok teremtse elő azt a pénzügyi alapot, amelyből Zimbabwe majd kártalaníthatja a fehér telepeseket. A hazafias front ugyanakkor leszögezte, hogy az eljövendő szabad Zimbabwében a kisajátított földeket szét kell osztani a föld nélküli, nincstelen feketék között. A rhodesiai statisztikai adatok szerint 340 dollár az egy főre jutó nemzeti jövedelem egy évben, de a fehér és a fekete lakosság életszínvonala között óriási a különbség, a fehérek tízszer jobban élnek, mint a feketék. Ügy hírlik, Washingtonban és Londonban készség mutatkozik olyan pénzalap összehozására, amelyből fizetni lehetne, csak jöjjön létre úiabb kompromisszum a Zimbabwe függetlenségét megelőző átmeneti időszakban teendő intézkedésekre, majd pedig az új alkotmány elfogadására. Persze, a körül, hogy mikor rendezzenek választásokat az új Zimbabwe vezetőinek kijelölésére, s hogy ezeket a választásokat ki ellenőrizze (például az ENSZ-e), új és új vitákra kerülhet sor. Ezért is napolták el megint a hét végén a „frontországok” csúcsértekezlete után már összehívhatónak tartott londoni konferenciát. Pálfy József Andrej Kirilenko látogatása a budapesti pártbizottságon Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja, KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és a kíséretében lévő Valentyin Makejev, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi pártbizottság másodtitkára, Jevgenyij Razumov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB pártszervezési osztályának helyettes vezetője és Vlagyimir Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete szombaton délelőtt budapesti városnézésen vett részt. A vendégeket elkísérte Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos, a KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Somogyi Sándor, a KB tagja, a budapesti párt- bizottság titkára és Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. Útjuk először a várnegyedbe vezetett, ahol a Halászbástyát, és a Mátyás-templomot tekintették meg. Ezután a XI. kerületbe látogattak: megszemlélték a Fehérvári úti vásárcsarnok és a Skála Áruház választékát. A program a déli órákban a budapesti pártbizottságon folytatódott: itt Andrej Kirilenko az épület falán koszorút helyezett el az 1956-ban elesett hősök, mártírok emléktábláján, majd a szovjet vendégek a budapesti pártvégrehajtóbizottság képviselőivel találkoztak. POLITIKAI PATT Svédország: régi-új kormány A jóléthez, stabilitáshoz szokott svédek a jövőben is kénytelenek lesznek elviselni a bizonytalanságot, az új kormány ugyanis első ígéreteiben nem sok jóval kacseg- teti őket. A szakemberek szerint Svédország újabb recesszió előtt áll: még csak ezután, 1980-ban tetőzik az infláció, a 200 ezer főt sújtó munkanélküliség nem enyhül (az országnak 8,3 millió lakosa van), a fizetési deficit az idén várható 14 milliárd koronáról jövőre 18 milliárd koronára nő, s ami a szavazópolgárokat leginkább megrendíti, a választási kampány során beígért adócsökkentésből sem lesz egyhamar semmi. (A polgári pártok, amelyek 1976 őszén szorították ki a hatalomból a 44 éve kormányzó szociáldemokratákat, az újabb választási győzelem reményében az idén az adó- csökkentéssel hitegették a szavazókat, akik mind a mai napig jövedelmük 50 százalékát kötelesek befizetni az államkasszába.) Fölldin korai öröme Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy még meg sem alakult Svédország új kormánya, a megfigyelők már rövid életet jósoltak neki. Igaz, a Stockholmból érkezett képek tanulsága szerint Thorbjörn Fälldinnek, a centrumpárt vezetőjének valósággal ragyogott az arca, amikor friss miniszterelnöki kinevezését lobogtatva az újságírók elé lépett: a szeptember 16-án tartott választásokat egy mandátumos többséggel, a szociáldemokraták és a kommunisták ellenében, ismét a polgári pártok nyerték meg és 175 helyet tudhatnak magukénak a ■ Riksdagban, a 349 fős svéd parlamentben. Másrészt a sének „árán” a liberális Óla Ullsten a külügyminiszteri, a mérsékelt konzervatív Gösta Bohman pedig a gazdasági miniszteri tárcát kapta meg. Az új svéd kormánynak 8 mérsékelt konzervatív, 7 centrista és 5 liberális tagja van, s ez a megoldás nagyjából megfelel a választási eredményeknek. A mérsékelt konzervatív) koalíciós párt 73 mandátumot szerzett, 18- cal növelve korábbi parlamenti helyeinek számát, a centrumpárt 64-et, 22 helyet vesztve, a liberális párt 38- at, ami egy mandátum elvesztését jelenti. A rendkívül kiegyensúlyozott politikai erőviszonyokat azonban jól jellemzi, hogy a szociáldemokraták és a kommunisták együtt csupán 'egy mandátummal' kevesebbel, 174 hellyel rendelkeznek a parlamentben. A szociáldemokraták megerősödve kerültek ki a választási küzdelemből, s ma Svédország legbefolyásosabb politikai erejét testesítik meg: a Riksdagban kettővel többel, ösz- szesen 154 hellyel immár önbizalommal felvértezettebben vállalhatják az ellenzék szerepét a kommunistákkal együtt. A választások kétségkívül legnagyobb meglepetése a Svéd Baloldali Párt — kommunisták szereplése volt, amely 30 év óta a legjobb eredményt érte el. A svéd kommunisták pártja öttel növelte mandátumai számát, ma 20 képviselője van a parlamentben. Az atom a tét Az egymandátumos többség, amelyet főleg a külföldön élő svédeknek köszönhetnek a polgári pártok, végeredmény közzététele után megfigyelők a választások abszolút vesztesének a centristákat tekintették, most mégis pártvezérük ülhet a kormányfői székben. S végül, a juhtenyésztőből politikussá lett 53 éves Fálldin számára személy szerint is nagy siker a kinevezés, hiszen 1976 őszétől két éven át töltötte be ezt a tisztséget, de belebukott politikájába, mindenekelőtt abba, hogy fanatikusan ellenezte az atomerő hasznosítását az energiahordozókban szegény Svédországban. Koaiició és ellenzék azonban nemcsak a kiegyensúlyozott erőviszonyok miatt ingatag. A politikai pártok korábbi megállapodása nyomán 1980 tavaszán népszavazást tartanak Svédországban az energiaprogramról, elsősorban a 12 meglévő atomerőmű sorsáról. Fálldin 1976 őszén atomellenességével szavazatokat nyerhetett még, 1979 szeptemberében ez már kevés volt. Arról nem is szólva, hogy a koalíció másik két tagja, a mérsékeltek (konzervatívok) és a liberálisok, az előbbiek üzleti, az utóbbiak ésszerű megfontolásokból, továbbá a program elindítói, a szociáldemokraták úgy vélik, hogy atomerőművek nélkül a jelenlegi világgazdasági helyzetben aligha lehetséges a szükségleteit 80 százalékban a drága importolajjal fedező Svédország gazdaságának talpra állása. Fálldin öröme azonban nem lehet teljes: a három polgári párt, a mérsékelteknek átkeresztelt konzervatívok, a liberálisok és a centristák a győzelmi mámorból fölocsudva csak igen nehezen tudtak megegyezni az új kormány összetételében. Komoly ellentéteket sejtet köztük, hogy csak három heti alkudozás után álltak elő a névsorral. A legfontosabb tisztségeken természetesen a pártvezérek osztoztak: Fálldin miniszterelnöki kinevezéMindez robbanással fenyegeti a három hét alatt nehezen összehozott polgári kormányt. A koalíció gondjait fokozza, hogy a benzin- és fűtőolajárak emelésének bejelentésével — Fálldin elkövetett egy nagy politikai baklövést is. A természeti környezetet szerető és óvó, de a jólétüket legalább ilyen fontosnak tartó svédek valószínűleg inkább kompromisz- szumot kötnek önmagukkal majd márciusban, mintsem büntetlenül hagyják a nehézségeikért felelős régi-új miniszterelnök elbizakodott lépését. Kocsi Margit r JI Tifn ■ ff-III »IV P * I v ___I ■ I I -*■
