Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

4 KEL^p-MAGYARORSZÁG 1979. október 21. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Az úgynevezett igazság párt győzelmét hozták a törökországi pótválasztások, Ecevit miniszterelnök lemondani kényszerült — Hua Kuo-feng nyugat­európai kőrútjának első állomására, Párizsba érke­zett — Katonai államcsíny Salvadorban KEDD: Hafez Asszad szíriai elnök Moszkvában Koszigin miniszterelnökkel tárgyalt — Púja Frigyes Lissza­bonban folytat tárgyalásokat — Eljárási kérdések­ben megállapodás született a moszkvai szovjet—kí­nai előkészítő megbeszéléseken a kancellári nyilatkozatok a Szovjetunió békés szándéká­ról, tárgyalási készségéről. Ami Hua Kuo-feng kőrút­jának gazdasági vonatkozá­sát illeti, a nyugat-európai üzletemberek az egy-két év­vel ezelőtt nagy illúziókat félretéve a tényleges üzleti lehetőségeket, s például Kí­na fizetőképességét kívánták gezték a londoni konferen­cián is: ne a majdani zim­babwei kormány, hanem Nagy-Britannia, a jelenlegi, jog szerinti gyarmattartó ha­talom fedezze ezeket az óriá­si kiadásokat. Az előző hét végén az an­golok gyakorlatilag kizárat­ták a hazafias frontot a kon­ferenciáról. Ezt követően szerdán Dar es Salaamban, Tanzánia fővárosában csúcs- értekezletet rendeztek Tanzá­nia, Mozambik, Zambia és Botswana elnökeinek részvé­telével, Angola miniszteri szinten képviseltette magát. Nyerere tanzániai elnök, aki­nek már korábban, a londo­ni konferencia első szakaszá­ban is sikerült a szemben ál­ló felek között kompromisz- szumos részmegállapodást létrehoznia, a jelek szerint elfogadtatta azt a megoldást, hogy Nagy-Britannia és az SZERDA: amerikai partraszállási hadgyakorlatok Kuba szi­getén, a guantanamói amerikai támaszpont kör­nyékén — Tanzániában csúcsértekezletet tartottak a Zimbabwéval szomszédos, úgynevezett frontorszá­gok — Tüntetések a dél-koreai Puszanban a dikta­túra és az amerikaiak ellen, míg Brown amerikai hadügyminiszter Szöulban tárgyalt CSÜTÖRTÖK: Moszkvában véget ért a KGST Végrehajtó Bizottságának 92. ülése — Az iráni kurdok vallási vezetője elrendelte, bogy a felkelők szüntessék be a fegyveres harcokat — Hua Kuo-feng helyett kül­ügyminisztere tartott sajtókonferenciát Párizsban PÉNTEK: a LEMP Központi Bizottsága döntött a pártkong­resszus összehívásáról — Schmidt kancellár az olasz televízióban, Brandt pártelnök a BBC-ben szállt síkra az enyhülési politika folytatása mellett — A Szovjetunió és Nicaragua helyreállítja a diplomáciai kapcsolatot SZOMBAT: Brown amerikai hadügyminiszter Tokióban tár­gyal az amerikai—japán katonai együttműködésről — Hua Kuo-feng Párizsban pihenőnapot tartott, mi­előtt továbbutazott volna Bonnba. Á hét három kérdése O Milyen eredménnyel vég­ződtek a szovjet—szíriai tárgyalások? Asszad elnök, aki egyben az Arab Újjászületés Szocia­lista Pártjának főtitkára is, négynapos baráti látogatást tett a Szovjetunióban, ahol egy évver ezelőtt járt utoljá­ra. Asszadot elkísérte kül- ügy- és honvédelmi minisz­tere, szovjet részről Koszigin kormányfő, valamint Andrej Gromiko és Usztyinov mar­sall vett részt a tárgyaláso­kon. Ezek középpontjában ter­mészetesen a közel-keleti térség problémái állottak. A tárgyaló küldöttségek megál­lapították, hogy veszélyes új fejlemények történtek ott, s éppen ezek láttán sürgették, hogy az átfogó rendezést va­lamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, közös erőfeszítésé­vel hajtsák végre. Izraelnek ki kell vonulnia az 1967-ben megszállt arab területről, be­leértve Jeruzsálem keleti ré­széről is, és biztosítani kell a rendezés során Palesztina arab népének nemzeti jogait, így a független állam létre­hozásának jogát is. Szíria aláhúzta, hogy feltétlenül szükségesnek tartja a Szov­jetunió részvételét a közel- keleti rendezésben, annak minden szakaszában. Szó volt a szovjet—szír tár­gyalásokon a libanoni hely­zetről is, közösen kifejezésre juttatták azt a szándékot, hogy elő kell segíteni Liba­nonban a viszonyok normali­zálódását az ország területi integritásának biztosítása ré­vén. A tárgyalásokon állást fog­laltak a szovjet—szír együtt­működés további szélesítése mellett is. Ismerve Szíriának azt a szerepét, amelyet a Camp David-i megállapodás, az egyiptomi—izraeli külön­béke ellenében létrejött arab front, a Szilárdság Frontja soraiban tölt be. igen nagy jelentőségűnek ítélhető Asz- szad mostani moszkvai láto­gatása. O Mit keres Hua Kuo-feng Nyugat-Európában? A kínai párt vezetője, a Kí­nai Népköztársaság kormány­fője a héten kezdte meg nyu­gat-európai körútját. Párizs volt az első állomása. Proto­kolláris okokból ez látszott a legalkalmasabb kezdetitek, hiszen így nyílott alkalom ér­tékelni de Gaulle tábornok 1964-es gesztusát, amellyel a nyugati nagyhatalmak közül elsőnek ismerte el a Kínai Népköztársaságot. Természe­tesen Hua Kou-feng abban is reménykedett, hogy a na­gyon fejlett és új meg új piacokat kereső francia hadi­ipar kész lesz Kína számára fegyvereket szállítani. Hua nyugat-európai kőrút­jának időzítése nem lehet vé­letlen: egybeesik azzal a NA- TO-kampánnyal, amely új nukleáris rakéták nyugat­európai telepítését célozza. A NATO-propaganda a szovjet „fenyegetésről” szajkóz szóla­mokat. Hua Kuo-feng még harsogóbban, hangosabban figyelmezteti a Nyugatot a szovjet „veszélyre”. A kínai miniszterelnök a NATO „kártyáját” játssza ki most... Természetesen a nyugat­európai fővárosokban sokan tudják, hogy milyen elkép­zelések indították útnak Hua Kuo-fenget, tudatában van­nak annak is, hogy Kína messze van, míg a Szovjet­unió itt van Európában, ta­pasztalták — például Helsin­kiben —, hogy az európai enyhülést csak a Szovjetunió­val való tárgyalások és meg­állapodások révén lehet meg­valósítani. Már Párizsban is értésre adták a kínai ven­dégnek, hogy Franciaország nem követi Kínát a szovjet- ellenesség útján, Bonnban pedig egymást érték a héten Kínában tovább folytatódnak a tiltakozó megmozdulások. Képünkön a kulturális forradalom áldozatainak egy csoport­ja, akik teljes rehabilitálásukat követelik az egyik pekingi kormányhivatal előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) számba venni a pekingi ven­déggel és gazdasági szakér­tőkből álló kíséretével foly­tatandó tárgyalásokon. o Mi körül folyik a huza­vona a Zimbabwe sor­sáról megindult londoni konferencián? Az lenne a meglepő, ha — nem anyagiak körül, pénz­ügyi problémák körül... Könnyű ugyanis előre látni, hogy a független Zimbabwe kormányának majd kisajátí­tási teendői lesznek és kár­talanítási feladatai adódnak. A fehér telepesek jó része minden bizonnyal elhagyja az országot. Birtokaikat több­ségükben ki kell sajátítani, hiszen az ő tulajdonukban voltak a legjobb földek. Az 1969-es földtörvény felosztot­ta az országot a fehérek és feketék között, de természe­tesen a termékeny területek a fehérek kezére jutottak. Még egy bizonyító erejű adat: a negyedmillió fehér állat- állományában több mint 4 millió szarvasmarha volt! (Kétszer annyi, mint amennyi a tízmilliós Magyarország mezőgazdaságában találha­tó ...) Ki fizesse majd a kártala­nítást, ha az új államnak kellene, ez alaposan megter­helné a nemzetgazdaságot. A hazafias front vezetői leszö­Egyesült Államok teremtse elő azt a pénzügyi alapot, amelyből Zimbabwe majd kártalaníthatja a fehér telepe­seket. A hazafias front ugyan­akkor leszögezte, hogy az el­jövendő szabad Zimbabwé­ben a kisajátított földeket szét kell osztani a föld nélkü­li, nincstelen feketék között. A rhodesiai statisztikai ada­tok szerint 340 dollár az egy főre jutó nemzeti jövedelem egy évben, de a fehér és a fekete lakosság életszínvona­la között óriási a különbség, a fehérek tízszer jobban él­nek, mint a feketék. Ügy hírlik, Washingtonban és Londonban készség mutat­kozik olyan pénzalap össze­hozására, amelyből fizetni le­hetne, csak jöjjön létre úiabb kompromisszum a Zimbabwe függetlenségét megelőző át­meneti időszakban teendő in­tézkedésekre, majd pedig az új alkotmány elfogadására. Persze, a körül, hogy mikor rendezzenek választásokat az új Zimbabwe vezetőinek ki­jelölésére, s hogy ezeket a választásokat ki ellenőrizze (például az ENSZ-e), új és új vitákra kerülhet sor. Ezért is napolták el megint a hét végén a „frontországok” csúcsértekezlete után már összehívhatónak tartott lon­doni konferenciát. Pálfy József Andrej Kirilenko látogatása a budapesti pártbizottságon Andrej Kirilenko, a Szov­jetunió Kommunista Pártja, KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és a kíséretében lévő Valentyin Makejev, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi pártbizottság másodtitkára, Jevgenyij Razumov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságá­nak tagja, a KB pártszerve­zési osztályának helyettes ve­zetője és Vlagyimir Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe szombaton délelőtt budapesti városnézésen vett részt. A vendégeket elkísérte Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos, a KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Somogyi Sándor, a KB tagja, a budapesti párt- bizottság titkára és Berecz János, a KB külügyi osztá­lyának vezetője. Útjuk először a várnegyed­be vezetett, ahol a Halász­bástyát, és a Mátyás-templo­mot tekintették meg. Ezután a XI. kerületbe látogattak: megszemlélték a Fehérvári úti vásárcsarnok és a Skála Áruház választékát. A program a déli órákban a budapesti pártbizottságon folytatódott: itt Andrej Kiri­lenko az épület falán koszo­rút helyezett el az 1956-ban elesett hősök, mártírok em­léktábláján, majd a szovjet vendégek a budapesti párt­végrehajtóbizottság képvise­lőivel találkoztak. POLITIKAI PATT Svédország: régi-új kormány A jóléthez, stabilitáshoz szokott svédek a jövőben is kénytelenek lesznek elvisel­ni a bizonytalanságot, az új kormány ugyanis első ígére­teiben nem sok jóval kacseg- teti őket. A szakemberek szerint Svédország újabb re­cesszió előtt áll: még csak ezután, 1980-ban tetőzik az infláció, a 200 ezer főt sújtó munkanélküliség nem eny­hül (az országnak 8,3 millió lakosa van), a fizetési deficit az idén várható 14 milliárd koronáról jövőre 18 milliárd koronára nő, s ami a szava­zópolgárokat leginkább meg­rendíti, a választási kampány során beígért adócsökkentés­ből sem lesz egyhamar sem­mi. (A polgári pártok, ame­lyek 1976 őszén szorították ki a hatalomból a 44 éve kor­mányzó szociáldemokratákat, az újabb választási győzelem reményében az idén az adó- csökkentéssel hitegették a szavazókat, akik mind a mai napig jövedelmük 50 százalé­kát kötelesek befizetni az ál­lamkasszába.) Fölldin korai öröme Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy még meg sem alakult Svédország új kormánya, a megfigyelők már rövid életet jósoltak ne­ki. Igaz, a Stockholmból ér­kezett képek tanulsága sze­rint Thorbjörn Fälldinnek, a centrumpárt vezetőjének va­lósággal ragyogott az arca, amikor friss miniszterelnöki kinevezését lobogtatva az újságírók elé lépett: a szep­tember 16-án tartott válasz­tásokat egy mandátumos többséggel, a szociáldemokra­ták és a kommunisták ellené­ben, ismét a polgári pártok nyerték meg és 175 helyet tudhatnak magukénak a ■ Riksdagban, a 349 fős svéd parlamentben. Másrészt a sének „árán” a liberális Óla Ullsten a külügyminiszteri, a mérsékelt konzervatív Gösta Bohman pedig a gazdasági miniszteri tárcát kapta meg. Az új svéd kormánynak 8 mérsékelt konzervatív, 7 centrista és 5 liberális tagja van, s ez a megoldás nagyjá­ból megfelel a választási eredményeknek. A mérsékelt konzervatív) koalíciós párt 73 mandátumot szerzett, 18- cal növelve korábbi parla­menti helyeinek számát, a centrumpárt 64-et, 22 helyet vesztve, a liberális párt 38- at, ami egy mandátum el­vesztését jelenti. A rendkívül kiegyensúlyo­zott politikai erőviszonyokat azonban jól jellemzi, hogy a szociáldemokraták és a kom­munisták együtt csupán 'egy mandátummal' kevesebbel, 174 hellyel rendelkeznek a parlamentben. A szociálde­mokraták megerősödve ke­rültek ki a választási küzde­lemből, s ma Svédország leg­befolyásosabb politikai ere­jét testesítik meg: a Riks­dagban kettővel többel, ösz- szesen 154 hellyel immár ön­bizalommal felvértezettebben vállalhatják az ellenzék sze­repét a kommunistákkal együtt. A választások kétség­kívül legnagyobb meglepeté­se a Svéd Baloldali Párt — kommunisták szereplése volt, amely 30 év óta a legjobb eredményt érte el. A svéd kommunisták pártja öttel nö­velte mandátumai számát, ma 20 képviselője van a par­lamentben. Az atom a tét Az egymandátumos több­ség, amelyet főleg a külföl­dön élő svédeknek köszön­hetnek a polgári pártok, végeredmény közzététele után megfigyelők a választá­sok abszolút vesztesének a centristákat tekintették, most mégis pártvezérük ülhet a kormányfői székben. S vé­gül, a juhtenyésztőből poli­tikussá lett 53 éves Fálldin számára személy szerint is nagy siker a kinevezés, hi­szen 1976 őszétől két éven át töltötte be ezt a tisztséget, de belebukott politikájába, min­denekelőtt abba, hogy fana­tikusan ellenezte az atomerő hasznosítását az energiahor­dozókban szegény Svédor­szágban. Koaiició és ellenzék azonban nemcsak a kiegyen­súlyozott erőviszonyok miatt ingatag. A politikai pártok korábbi megállapodása nyo­mán 1980 tavaszán népszava­zást tartanak Svédországban az energiaprogramról, első­sorban a 12 meglévő atom­erőmű sorsáról. Fálldin 1976 őszén atomellenességével sza­vazatokat nyerhetett még, 1979 szeptemberében ez már kevés volt. Arról nem is szólva, hogy a koalíció má­sik két tagja, a mérsékeltek (konzervatívok) és a liberá­lisok, az előbbiek üzleti, az utóbbiak ésszerű megfonto­lásokból, továbbá a program elindítói, a szociáldemokra­ták úgy vélik, hogy atomerő­művek nélkül a jelenlegi vi­lággazdasági helyzetben aligha lehetséges a szükség­leteit 80 százalékban a drága importolajjal fedező Svédor­szág gazdaságának talpra ál­lása. Fálldin öröme azonban nem lehet teljes: a három polgári párt, a mérsékeltek­nek átkeresztelt konzervatí­vok, a liberálisok és a cent­risták a győzelmi mámorból fölocsudva csak igen nehezen tudtak megegyezni az új kormány összetételében. Ko­moly ellentéteket sejtet köz­tük, hogy csak három heti alkudozás után álltak elő a névsorral. A legfontosabb tisztségeken természetesen a pártvezérek osztoztak: Fáll­din miniszterelnöki kinevezé­Mindez robbanással fenye­geti a három hét alatt nehe­zen összehozott polgári kor­mányt. A koalíció gondjait fokozza, hogy a benzin- és fűtőolajárak emelésének be­jelentésével — Fálldin elkö­vetett egy nagy politikai bak­lövést is. A természeti kör­nyezetet szerető és óvó, de a jólétüket legalább ilyen fon­tosnak tartó svédek valószí­nűleg inkább kompromisz- szumot kötnek önmagukkal majd márciusban, mintsem büntetlenül hagyják a nehéz­ségeikért felelős régi-új mi­niszterelnök elbizakodott lé­pését. Kocsi Margit r JI Tifn ■ ff-III »IV P * I v ___I ■ I I -*■

Next

/
Thumbnails
Contents