Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
1979. október 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Másféle takarékosság Mostanában, amikor takarékosságról beszélünk, elsősorban a megtakarított forintokra, a kevesebb benzinre, olajra, a ki nem dobott kenyérre gondolunk, de a sort, alighanem bőségesen folytathatnánk még. Pedig, arra is akad példa, hogy a kiadásaink egy fillérrel sem lesznek kevesebbek, és mégis takarékosak vagyunk. Aligha ellentmondás ez, ha egy példa tükrében nézzük meg. A nyírbátori járásban nagyító alá tették a szociálpolitikai gondoskodást, és kiderítették, néhol sok, másutt viszont kevés az 'erre szánható pénz. Ez egyebek közt azért lehetséges, mert a járás falvainak némelyikében elmulasztják az évenként kötelező felülvizsgálatot, melynek során arra figyelnek, hogy annyian kapnak-e rendszeres segélyt, mint ahá- nyan erre jogosultak lennének. Most véget vetnek ennek a járásban. A sikert bizonyítja az a 800 ezer forint, amit egyes falvakból elvéve, más falvak rászorulóinak juttathattak. Nem kicsi összeg ez, különösen akkor nem. ha tudjuk, hogy a járás falvaiban 1979-ben 15 millió forintot fordíthatnak az elesettek segélyezésére. Megtakarítás tehát nem történt. Mindössze annyi változott, hogy oda jutott a pénz. ahol erre nagyobb szükség volt. De, a nyírbátoriaknál maradva, a takarékosság egy másik formájával is találkozhatunk: az előrelátással. Ugyanis, a szociális gondoskodás jövője érdekében, jókora munkával, talán túlmunkával is, felmérték, hányán és milyen ellátást igényelnek, — évek múlva. És, már ma tudják, kiket kell annak idején az ellátás valamilyen formájával segíteni. Első pillanatban, ez sem tűnik takarékosságnak, pedig az a javából. Mert az előrelátással attól óvják meg magukat, és természetesen az országot is. hogy felületes intézkedésekkel, kapkodással és szükségmegoldásokkal okozzanak a kelleténél is nagyobb kiadásokat. (S. Z.) M akszim Zajcev olyasmit tett,, ami büntetést von maga után: felhajtott egy-két pohárral, és több szabályt is megszegett. Elsőnek a közlekedés rendjét — nem az előírás szerint kelt át az úttesten —, másodszor az illendőségét — megsértett egy rendőrt, aki figyelmeztette —, harmadszor pedig semmibe vette azt az Íratlan törvényt, hogy „Ne vetemedj tettlegesség- rel”, és volt a rovásán egv „negyedszer" és „ötödször” is. Zajcev bíróság elé került, de a bányamunkások kérésére próbaidőre szabadon bo- csájtották. Felügyeletét a vájárok vállalták el. Nagy komolysággal láttak neki a törvényszegő átnevelésének. Először is két fiatal legényt osztottak be Zajcev mellé, Romaskint és Zavcsukot, akik szomszédai voltak a munkásszálláson, és egy műszakban dolgoztak vele. — Ti feleltek Makszimért — igazították el őket a bányaközpontban —, úgy vigyázzatok! S ők vigyáztak is Zajcev- vel együtt szálltak le az aknába, és együtt hagyták el a tárnát. Mindenüvé elkísérték. Ha Zajcevnek hazafelé menet kedve támadt, hogy beugorjon egy kocsmába, a háta mögött rögtön megszólaltak a kísérői: — Nem arra megyünk, Makszim! Otthon alig vette fel a kabátját, mindjárt megkérdezték: — Hova, hova? — A pékhez. — Akaszd csak vissza szépen a kabátod, és maradj ittEXPORTRA A TSZ-BÖL Üzem—iroda nélkül Kabátok Koloséról Két műszak alatt 90 Szalka—6 típusú szekrénysor készül Mátészalkán a Szatmár Bútorgyárban. A Korpusz présgépen elemeiből állítják össze a közkedvelt szekrényeket. KI MINT VET... Őszi munkák Tiszakerecsenyben Hasztalan keresem az irodát a kölesei Kossuth Tsz műanyagüzemében: az udvari bejáratról egyetlen ajtón rögtön a műhelybe jutunk. Tenyérnyi szobában 10—12 asszony szorgoskodik, műanyag kabátokat ragasztanak össze. A kinti hűvös után a pici üzemben kellemes meleg fogad. Már fűtenének az olajradiátorok? — Dehogyis. Csak a hegesztőgépek árasztják a meleget — világosítanak fel az asszonyok. NEMCSAK SAJÄT IDEJÉT LOPNA — Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy itt helyben fogok dolgozni, ráadásul fűtött szobában és nem kinn a földön, bizonyára el sem hiszem — vélekedik Lőcsey Károlyné. — Eleinte még toborozni kellett az asszonyokat, aztán már mindenki a müanyagüzembe akart jönni. — Megéri itt keresni a kenyeret — veszi át a szót Om- bodi Károlyné. — Tizenheten vagyunk és egyformán keresünk minden hónapban. Betanított munkát végzünk, a műanyag gyermekesőkabát részeit állítjuk össze. Mindannyian más-más műveletet látunk el, viszont nem lehetne például csak az ujjúval haladni. Csak egészben ér a kabát valamit. így aztán még azt is megnézzük, ki mennyi időre hagyja félbe a munkáját, hiszen a többieknek is árt vele. Reggel tíz perc alatt megesszük az otthon csomagolt uzonnát és műszak végéig meg sem állunk. A fizetésről csak jót mondanak az asszonyok. Ha kijön a lépés, három és fél ezret visznek haza. A három darab ezres szinte mindig megvan. Mindezért havonta 12 ezer darab esőköpenyt Ragaszt össze a 17 munkásnő. ISMERKEDÉS SÄRISÄPON A termelőszövetkezet nagyon jól kalkulált, amikor a műanyagüzem indításáról döntöttek. Egy dunántúli téesszel, a sárisápival állnak kapcsolatban. Bedolgozói munkát vállaltak. Csehszlovákiába exportálják a Kölesén összeállított esőkabátokat. Lényegében beruházás nélkül, egy megüresedett iskolai tanteremben helyezték el a hegesztőgépeket, minden asszony asztalára egyet. — A szakképzésünk any- nyiból állt, hogy egy hétig ismerkedtünk a fogásokkal Sárisápon — mondja a részlegvezető, Hernáczki Gyulá- né. — Hatan vettünk részt a betanításon, itthon pedig megmutattuk a többieknek is. Félig-meddig szakma is a mienk: PVC-hegesztők vagyunk. A sárisápi téesz nagyvonalúan tízszázalékos hibát engedélyezett a kölcseieknek. A havi 12 ezer kabátból 1200 lehetne rossz — adták a megrendelést és talán a bátorítást is a most először munkába álló nőknek. Szerencsére nem ígv vélekedtek a szatmári faluban: ha már elvállalták, miért ne látnák el hibátlanul a feladatukat. Alig egy százalékot ér el a hibás áru, 100—120-nál soha nem több. Ez sem selejt, meg lehet javítani. Amikor kéthetente átadják a megrendelő pilismaróti műanyagüzemében az árut. meg vannak elégedve a kölesei asszonyok munkájával. Hozhatják a következő, előre kiszabott darabokat, s idehaza már csak össze kell illeszteni a részeket egésszé. „SZÁMÍTANAK RANK” A semmiből szervezett üzemmel nagyon jól jár a Kossuth Tsz. Havonta 250— 260 ezer forintos termelési értéket állítanak elő. Különösebb beruházás és ráfordítás nélkül jelentős hasznot hoz a téesznek az exportra termelő műanyagüzem. — Nem az az érdekes, hogy itt nincs iroda vagy íróasztal — kanyarodik visz- sza a beszélgetés elejéhez Hernáczkiné. — Nem akarjuk, hogy adminisztrálgatás- sal töltse valaki az idejét, vagy a helyet lopjuk a valódi munkától. A tsz-központ- ban is és a Dunántúlon is számon tartják a munkánkat. Mi több, számítanak ránk. S nekünk ez ad lendületet. Tóth Kornélia Az idei aratás nem jelentett különösebb nagy feladatot a tiszakerecsenyi Dózsa Termelőszövetkezetben. Több mint száz hektárt elvitt a víz, kipusztított a fagy, s a hektáronkénti termésátlag még a tizenegy mázsát sem érte el. Sovány vigasz, hogy a megmaradt 400 hektáron azért magasabb volt az átlag, elérte a húsz mázsát. Dicsekedni azonban még ezzel sem ildomos, hiszen messze a megyei átlag alatt maradt. Megelőzni a kudarcot Ki mint vet, úgy arat — tartja a mondás. Kerecseny- ben az idén felborult ez a mondás, hiszen a múlt esztendei vetést irányító vezetők menet közben távoztak a szövetkezet éléről, s az aratás már az új vezetők keze alatt történt. A termés javításáért már nem sokat tehettek, egyetlen dolguk volt, jól megszervezni a betakarítást. Nem hiszem, hogy érdemes lenne most hosszasan firtatni a gyenge termés okát — hiszen a régiek elmentek — néhány dolgot azonban meg kell említeni. A múlt őszön késett a talaj-előkészítés, így természetesen csúszott a vetésidő. s a munka minősége sem volt kifogástalan. Súlyosbította a helyzetet, hogy nem mindenütt a megfelelő területre került a búza: sok volt a fagyzugos, alacsony fekvésű terület, ami meg is bosszulta a gondatlanságokat. Érdekesebbnek ígérkezik a kérdés: mit tesz a mai vezetés, hogy ne ismétlődjön meg a múlt esztendei kudarc. Makai Zoltán, a fél éve megválasztott fiatal elnök válaszol. — Sokkal jobban állunk az őszi munkákkal, mint tavaly ilyenkor. Az idén 730 hektáron lesz kalászos, az őszi árpával már hetekkel ezelőtt végeztünk, 120 hektáron került földbe a mag. Október első hetében megkezdtük a búza vetését, ebből 610 hektárt tervezünk, s talán merésznek tűnik a múlt évi eredmények után: 35 mázsás termésre számítunk hektáronként. — A legtöbb gazdaság már szeptember elején megkezdte a búza vetését. Nem késő az október? A jobb fajtákat... Tálas György, a szövetkezet főagronómusa határozottan szögezi le: — Nem. Szándékosan választottuk ezeket a heteket, hiszen a búza optimális ve- tésddeje október 1. és október 25-e között van, ezalatt befejezzük a munkát. A tervezett terület talajmunkáival gyakorlatilag végeztünk, sajnos a szárazság miatt nehezen ment a talaj-előkészítés. Ráadásul az utolsó 100 hektáron kicsit késtünk a szántással, tárcsázással, mert erről a területről az elővete- ményként kezelt napraforgót kellett először levágni, így itt nem lesz meg a föld kéthetes pihenője, ennek ellenére bízunk a jó termésben. Persze a jó termés nem bizalom, reménykedés kérdése: tenni, nagyon soka: kell ezért tenni. A talaj-előkészítés. a tápanyag-utánpótlás jól sikerült, most már a vetésminőség lesz fontos, meg persze az időjárás, de ez már nem a szövetkezeten múlik. — Rajtunk is, hogy csökkentsük szerepét — egészíti ki közbevetésemet a főagro- nómus. — Igyekszünk úgy megválasztani a búzafajtákat, hogy azok télállósága, érésideje a mi körülményeinknek legjobban megfeleljenek. Úgy tervezzük, hogy a teljes mennyiség 45 százaléka Gk—Tiszatáj; 40 százaléka Jubilejnaja, míg a többi Partizanaka lesz. — Az idén például a Gk— Tiszatáj fizetett a legjobban, 36 mázsát adott hektáronként — veszi át a szót az elnök. — Mindhárom fajta korai, vagy középkorai érésű, s ez nekünk nagyon fontos, hiszen nálunk a szokásosnál hidegebb az időjárás, és előfordult már, hogy éppen a késői érés miatt augusztus végén aratott a tsz. Fagytűrő képességük is jobb. mint az átlag, így ha nem lesz rendkívül kemény a tél. jó termésre számítunk. A „GITR" előnyei A szövetkezet egyébként tagja a szolnoki búzatermesztési rendszernek, a közismert GITR-nek, s igyekeznek a korábbinál jobban kihasználni a rendszer nyújtotta előnyöket. Ez segít a gépek beszerzésében, — rá is fér a szövetkezetre, hiszen két nagy teljesítményű traktoruk hetek óta harcképtelen alkatrészhiány miatt, s ezt megérzi majd, az őszi mélyszántás is, — s még ennél is fontosabb talán, hogy a GITR komplett technológiai utasításokat dolgoz ki. A szövetkezet elvégezteti a szükséges talajvizsgálatokat, a szolnokiak pedig ennek ismeretében meghatározzák a legmegfelelőbb búzafajtákat, a szükséges műtrágyaféléket, -mennyiségeket, ami igen nagy előny. — Nyolcszáz hektár búzát terveztünk az év elején — kapcsolódik a beszélgetésbe Liba Bertalan, a termelőszövetkezet párttitkára. — de maradtunk a 610-nél. Földjeink ugyanis gyengék, alig érik el hektáronként a 10 aranykorona-értéket, s nem kimondottan búzatermesztésre alkalmas ez a vidék. A mélyebb fekvésű területeinkre inkább gyepet telepítünk, hamarosan 100. később 200 hektárt. Kilábalni a bajból A múlt esztendőben egyébként a növénytermesztés minden ágazata veszteséggé1, zárta az évet, s jórészt ennek köszönhető, hogy több mint 5 millió forint volt tavaly a szövetkezet mérleghiánya. Nem csoda hát, ha a vezetők tartanak az újabb kudarctól, s inkább az állat- tenyésztést akarják fejleszteni, hiszen az tavaly is eredményes volt. — Ha sikerül búzából hektáronként a 35 mázsa, kétmillió forintot hozhat a szövetkezetnek. — mondja az elnök. — Nagyon szép termést takarítottunk be az idén napraforgóból, nálunk legalábbis annak számít, hektáronként 11 mázsát szárított, tisztított állapotban. Az idén sikerült almut is exportálnunk, s úgy néz ki, ha az idén nem is, a következő évben kilábalhatunk a veszteségek sorozatából. Balogh Géza Borisz Jegorov: Próbaidő hon Zavcsukkal — mondta Romaskin —. majd én elmegyek helyetted. Mit hozzak, fehér kenyeret vagy zsemlét? Zajcevnek nem sok pénze volt akkoriban, hiszen a fizetésnapon a keresete felét a kocsmában hagyta. Romaskin és Zavcsuk hiteleztek neki, de felhatalmaztatták magukat, hogy a következő fizetését ők vehessék fel. Mindent kifizetünk, mondták a patrónusuknak, majd bemutatjuk a számlát. Amikor azonban Romaskin és Zavcsuk egy opera- társulat vendégjátékára vett jegyet, Zajcev tiltakozott, hogy ezt a kiadást nem ismeri el, és nem megy operába. mert nincs ínyére az ilyesmi. — Megyünk, s te velünk jössz — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Romaskin. Zavcsuk pedig hozzáfűzte: — Még ilyen műveletlen- séget! Valid csak be nyugodtan, hogy soha életedben nem voltál operaelőadáson. Persze, ha nem akarsz fizetni, hagyd csak. Majd betudjuk a mi költségvetésünkbe — a hátrányos helyzetűek támogatása címén. — Meghívhatok egy kislányt? — tudakolta bátortalanul a hátrányos helyzetű. — No; ez mindjárt más beszéd! Reméljük persze, hogy haladó szellemű kislányról van szó. mert nem szeretnénk érte is fizetni. — Értem sem kell — mondta Zajcev. — Gyerünk! Egy napon pedig így szólt: — Fiúk, kaptam az apámtól egy utalványt. Megírtam neki, hogy nem futja a pénzemből új kabátra El kellene mennem a postára.... — Veled tartunk. És ekkor történt valami, ami eddig az egész hónapban egyszer sem fordult elő: Romaskin és Zavcsuk a postán szem elől tévesztették patronáltjukat. A posta egy csarnokban volt a takarék- pénztárral. ahol ezen a napon fizették ki a nyereményeket. A szerencsesorsjegyek boldog tulajdonosai megtöltötték az egész termet, és Zajcevnek a nagy tömegben sikerült kisíklania kísérőinek kezei közül. Azok többször is átfésülték a soka- dalmat — semmi eredmény. Hiábavalónak bizonyult a várakozás Zajcevre az épület főbejáratánál is. Egyszeriben mindkettőjük agyán átfutott a gondolat: vajon hol kell keresni azt, aki felügyelet alatt áll. és akinek első ízben üti pénz a markát. Világos, hogv hol... És a két patrónus fölkerekedett. hogy sorra járják a falatozó, önkiszolgáló étterem, vagánykocsma, imbisz, palacsintacsárda és sasliktanya néven ismert vendéglátóhelyeket. De Zajcevet sehol sent találták. Már teljesen elcsüggedtek, amikor összefutottak az egyik bányagépésszel. — A garázda cimborátokat keresitek? — kérdezte — Épp az imént láttam errefelé. A bíróságra igyekezett. Amit mondott, igaznak bizonyult. Mert amint Romaskin és Zavcsuk belépett a bíróság épületébe, a tárgyalóterem félig megnyitott ajtaján át meghallották „védencük” hangját: — Esdekelve kérem, bíró úr. vizsgálja fölül az ügyemet — könyörgött Zajcev izgatottan. — Ítéljen el, a legnagyobb szigorral! Ne legyen tekintettel semmire. Egy év vagy kettő? Leülöm, amennyit kapok. De így mozdulni sem tudok. Kezdetben még csak meg is járta valahogy, engedelmeskedtem nekik. Ha elkövettél valamit, gondoltam, úgy kell neked. De aztán felnyílt a szemem. „Mikor lesz ennek vége?” — kérdeztem tőlük. „Majd ha teljesen megbízhatunk benned!” — felelték. És egv lépést sem tehetek nélkülük. Ma volt az első alkalom, hogy sikerült kereket oldanom előlük. Szinte fellélegeztem ... E bben a pillanatban megnyikordult a terem ajtaja. Zajcev hátratekintett. A küszöbön Romaskin és Zavcsuk állt. Juhani Nagy János fordítása
