Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
A KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 16. Kommentár A török mérleg N em is olyan régen még szinte egyetlen országban sem okozott gondot egy-egy pótválasztás. Ma viszont napirenden van, hogy bármilyen — akár részleges __parlamenti törvényhozási erőpróba felkavarja a polgári hatalmi viszonyokat. Érdekes és egyelőre alig tanulmányozott jelenségről van szó. amelyről annyit a felületes szemlélő is-megállapíthat: az, hogy manapság egész sor nem szocialista országban a hétköznapok szüntelen kísérőjelensége egyfajta kormányzati válság, aligha független a nyugati világ egyetemes, nagy gazdasági és politikai krízisjelenségeitől. Most éppen Törökországra, az Észak-atlanti Szövetség sokat és keserűen emlegetett „problematikus déli szárnyának” kulcsországára sújtott le ez a Damoklesz-kard. Pedig a választások ugyancsak nem általánosak, hanem nagyon is részlegesek voltak. Az ország hatvanhét tartományából mindössze huszonkilencben járultak a lakosok az urnák elé — igaá, számuk így is jelentős volt: nyolcmillió török állampolgár szavazott. Ami várható volt, bekövetkezett: az ellenzéki igazságpárt nyerte el a leadott vok- sok 54,2 százalékát és ezzel megszerezte mind az öt, jórészt elhalálozás miatt bekö^ vetkezett új képviselőházi mandátumot. Még nem végleges adatok szerint hasonló a helyzet a felsőházi, vagyis szenátusi pótválasztásokon. Miért minősítettük várhatónak ezt a fejleményt? Azért, mert a mind gazdaságilag, mind politikailag alapvető gondokkal küzdő Törökországot az átlagnál is húsbavágóbban érintik napjaink energia- és egyéb problémái. Ráadásul ennek az országnak rendkívül súlyos az öröksége; a felbomlott ozmán birodalom utódállamát nem véletlenül nevezték „Európa beteg emberének”. A sok ezer falu jelentős részében tízezrekre jut egyetlen orvos vagy tanító, óriási fehér foltok éktelenítik a villamosítási térképet, a nagyvárosokban gyorsan nő az infláció, a munkanélküliség — ezzel arányban pedig az elkeseredés és a terrorizmus. A belpolitikai modell sok esztendeje az, hogy a két nagy politikai tömörülés, az igazságpárt és a köztársasági néppárt egyike sem tudott megnyugtató többséget szerezni. Mind Demirel igazságpárti, mind Ecevit néppárti vezér csak úgy tudott — és tud a jövőben is — kormányozni, ha más kisebb pártokkal fájdalmas elvi-politikai kompromisszumokra kényszerül. A pótválasztások eredménye két összegező megállapításra késztetheti a megfigyelőt: 1. az ellenzék térnyerése nem programjának, hanem a növekvő elkeseredésnek köszönhető és 2. Demirel igazságpárti kabinetje, ha —. amint hamarosan várható, átveszi a vezetést — éppoly mértékben fogja nélkülözni az alapvető stabilitást, mint eddig Eceviték. H. E. ARCÉL. HÁTTÉRREL Edward Kennedy indulásra készen Szovjet—szíriai tárgyalások Asszad Moszkvábaa Az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet miniszter- tanácsnak és a Legfelsőbb Tanács elnökségének meghívására hétfőn szíriai párt- és kormányküldöttség élén Moszkvába érkezett Hafez Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke és kísérete. A vendégeket a repülőtéren Alek- szej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter, a központi bizottság politikai bizottságának tagjai, a diplomáciai testület képviselői fogadták. Párt- és kormányküldöttség élén Moszkvába érkezett Hafez Asszad, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke. A vendégeket a repülőtéren Alekszej Koszigin miniszterelnök fogadta. (Ke- let-Magyarország telefotó) Magyar—portugál tárgyalások kezdődtek Púja Frigyes Lisszabonban Joao de Freitas Cruz portugál külügyminiszter meghívására háromnapos hivatalos látogatásra hétfőn Lisszabonba érkezett Púja Frigyes magyar külügyminiszter. A lisszaboni repülőtéren a magyar külügyminisztert és kíséretét Joao de Freitas Cruz külügyminiszter és a portugál külügyminisztérium több vezető beosztású tisztségviselője fogadta. Hétfő délután a külügyminisztérium épületében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Púja Frigyes magyar és Joao de Freitas Cruz portugál külügyminiszter között Kubai gazdasági küldöttség Budapesten A magyar—kubai gazdasá- sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság IX. ülésszakára kubai gazdasági küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Jose Ramon Fernandez miniszterelnök-helyettes, az együttműködési bizottság kubai tagozatának elnöke vezeti. Hétfőn délután a Parlamentben, plenáris üléssel megkezdődött az ülésszak. A két tárgyaló delegációt Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, az együttműködési bizottság társelnöke és Jose Ramon Fernandez vezeti. A tárgyaláson részt vesz Jose Antonio Tabares del Real, Kuba budapesti nagykövete is. Este a Parlament vadásztermében Szekér Gyula vacsorát adott a jcubai küldöttség tiszteletére. Szeptember lSfc-án jelentette be a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök úgy határozott, hogy újabb négyéves időszakra megpályázza az elnökséget és indul az 1980-as elnökválasztáson. E döntés azt követően született, hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy demokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint „napi politikai kérdésekről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tárgyaltak, amelyben, mint köztudott, a két politikus eltérő nézeteket vall. A közösen elfogyasztott fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt kíváncsi, vajon Kennedy végül is jelöltetni kívánja-e magát. A Kennedy-család jelenlegi feje a hozzá közelálló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafutását semmilyen vonatkozásban nem tekinti lezártnak. E diplomatikus válasz arra enged következtetni, hogy a Kennedy-család története, amely a legújabb korban elválaszthatatlanul összefonódott az Egyesült Államok politikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazdagodik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P. Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlankereskedéssel, italáruk és mozifilmek forgalmazásával szerezte vagyonát, annak révén pedig politikai kapcsolatait. Ennek köszönhette, hogy a második világháborút megelőzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fővárosban, amelynek írországi politikája száműzetésbe kényszerítette őseit. Az idős Kennedy azonban sokkal magasabbra tört, londoni nagyköveti megbízatása nem elégítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem juthatott be a Fehér Házba, legidősebb fiát szemelte ki az elnöki posztra, ö viszont bombázópilótaként életét vesztette a második világháborúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályára lépni. Apja szavára azonban belépett az arénába, első nekifutásra nyerte a kongresszusi választásokat, majd az elnöki tisztr ségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öccsét, Róbertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S amikor Edward — 1962-ben — elérte a szükséges korhatárt (30 év), a családot hagyományosan támogató Massachusettsben ő is elindult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden alkalommal győzött. Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedy-család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szükséges képességekkel. Ugyanakkor anyja, Rose Kennedy kijelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja elveszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget a legifjabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tisztségre a siker reményiben. 1969. július 18-án ugyanis egy társasági összejövetel alkalmával éppen választókörzetében, Chappaqui- dick Islandon kocsijával egy tóba zuhant. A baleset következtében meghalt a kocsiban ülő 28 éves Mary Jo Kopechne. A feltűnően csinos hölgyet Teddy barátnőiéként tartották számon. A lapok meglovagolták az esetet. Kiderítették, hogy Kennedy nem sietett partnere segítségére és csak órák múlva jelentette az esetet a közeli sheriffi hivatalban. A kommentárok hangsúlyozták, hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan és elveszti cselekvőképességét, nem viselhet országos és felelősségteljes tisztséget. Az idő azonban ez esetben is jó orvosnak bizonyult. Noha időnként még emlékeztetnek a szerencsétlenségre, manapság mind több szó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, továbbá a politikában tanúsított mérsékletéről, s az utóbbi időben mind többen emlegetik őt a következő elnökválasztás esélyeseként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 éve tagja a szenátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt és tekintélyt szerzett magának mind politikai körökben, mind az ország választópolgárai előtt A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az elnök követ- kezetlen és nem mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összezsugorodik. A demokrata pártban mind többen félnek attól, hogy Carterrel kell ki- állniuk a választók elé. A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Kennedy ugyanis legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy „felesége és anyja hozzájárultak ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak.” Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentette: „Teddy november végén vagy december elején határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglalkoztató kérdésre”. Hogy a válasz milyen lesz, arra már most is következtethetünk abból, hogy ma már 19 amerikai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalmazó csoportok. Az egyiknek a vezetője éppen Carter egykori támogatója, Mike Abrams, aki szerint Teddynek sürgősen nyilatkozni kell, hogy meggyőzhessük az embereket, indulni fog a választáson, tehát érdemes érte dolgozni. A „Jelöljétek Kennedyt” mozgalom tehát már országos méretűvé vált. Carter környezete a bomlási folyamat láttán azzal érvel, hogy Carter és Kennedy együttes párharca az elnökjelölésért megosztaná a demokrata pártot, szétforgácsolná az erőket és elkerülhetetlenül vereséghez vezetne. Erre azonban maga Kennedy válaszolt, amikor hangsúlyozta, hogy „a versengés nemcsak a termelési és a társadalmi szférában, hanem az egyének között is ösztönző lehet, erről tanúskodik az 1976-os elnökjelölési kampány is, amelyben Carter győzelmet aratott”. Carter és Kennedy párharcának minden jel szerint csupán egy újabb tragikus fordulat vagy Kennedy határozott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind kevésbé lehet számítani. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Kennedy tábora könnyen alkotóelemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnökjelölésért folyó nyílt párharc. A Kennedyekkel szemben álló politikai erők és a sajtó rendelkezhet olyan ütőkártyákkal, amelyek kijátszása csökkentheti Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké választásra. K. A. ERFURT, 1979 Az 1200 éves város Ezer színnel dolgozik állandóan Gisela Götze, a fiatal erfurti mérnöknő, hogy 1200 esztendős városát méltó köntösbe öltöztesse. A várost lüktető élete, a Gera folyó ágad közötti festői táj, csodálatos középkori műalkotások, pompás új épületek, gazdagon díszített homlokzatú régi patriciusházak teszik különösen vonzóvá. Ehhez járul az utóbbi időben a fiatal mémöknő tevékenysége. Egymás után újították fel a romantikus nevű — a „Vörös Ökörről”, a „Szárított Halról”, a „Zöld Papagájról”, a „Koronás Csukáról”, a „Koronás Oroszlánról”, a „Kis Viaszhegyről” elnevezett — kereskedőházak homlokzatát. Különösen nagy gondot fordítottak a „magas liliom” nevű épület helyreállítására. Az 1300-as években épült cisztercita kolostor Egykor Luther, Goethe, Schiller és Napóleon, — ma naponta 60 ezer járókelő gyönyörködik Erfurt megújult főutcája, az Anger szépségében, 1472-ben leégett. A palota ezután nyerte el mai formáját, és a XIX. századig a város magas rangú vendégeinek szántásaiként szolgált Olyan hírességek laktak itt, mint Luther Márton, vagy Gusztáv Adolf svéd király. Ma az erfurtiak történelmi épülete stílszerűen étfenmül szolgál: berendezéséhez felhasználták a régi belső építészeti emlékeket. Gisela Götze és munkatársai a történelmi épületek festésénél nem arról döntenek, hogy melyik szín lenne a legtetszetősebb. A Fischmarton álló, 1562-ben épült „Vörös ökör”-ház felújításakor nem kevesebb, mint 450 színpróbát készítettek. A végső színt a falmaradványokból vett mikroszkopikus elemzések alapján határozták meg. Védelem alatt áll a „Nagy Bárka” elnevezésű régi városrész két épülete. Ezeknél is arra törekszenek, hogy a helyreállítás ne csak a régi külsőt, de az eredeti színeket is tükrözze. — Gyakran 10—20 javaslat alapján döntünk az egyes épületek színeiről. Mert hisz nem csak a falakról, de a kapukról, ablakukról, díszekről, rácsokról és sok más egyébről is szó van — mondja a mémöknő. Persze a felújítás nemcsak a történelmi épületeket érinti. A szomszédos házak színeinek harmonizálniuk kell a védett épületekével. Tavaly fejeződött be Erfurt fő kereskedelmi utcája, az Anger megfiatalítása. Mintegy 24 millió márkát fordítottak 120 lakóház, üzlet és vendéglő korszerűsítésére. A sugárúton évszázadokkal korábban Luther, Geothe, Schiller, sőt Napóleon is szívesen sétálgatott, ma naponta mintegy 60 ezer járókelő gyönyörködik a megújult Anger pompájában. A Nagy Bárka merkstras- se közötti városrészben jelenleg 44, négyszáz évnél idősebb ház teljes felújítását végzik. Az építők nagy gondot fordítanak, hogy a korszerűsítés ne változtassa meg az épületek történelmi jellegét. G. I. Thüringia megye székhelyén, Erfurtban a korszerű lakótelepeken, korszerű lakásokban lakik már a város családjainak egynegyede.
