Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 16! Negyvenezer darab üzem- anyag-szintmérő berendezést készítenek a Ganz Műszer­művek nyírbétteki gyáregy­ségében ebben az évben az Ikarus megrendelésére. Ké­pűnkön Dzsudzsák Istvánné csomagolja a készterméket. (Fotó: Mikita Viktor) Gyűmölcsöskertben... (E. E. felv.) Véradás Jól sikerült véradónapot szerveztek az Acélárugyár ti- szaszalkai gyáregységében ok­tóber 5-én és 12-én. Az üzem 160 dolgozója összesen 45 liter életet mentő vért adott ön­kéntesen. Lopásról, garázdaságról, ittas vezetésről, verekedés­ről szinte naponta számo­lunk be olvasóinknak, van­nak viszont olyan cselekmé­nyek, amelyek miatt ritkán kerül valaki bíróság elé. Az ok egyszerű: nem is fordul­nak elő gyakran, meg nem is kerül mind az igazságszolgál­tatás tudomására. Most ilyen ügyekről készítettünk egy csokorra valót. Rablómese Kilencszáz forint volt a zsebében Balogh Géza 21 éves tunyogmatolcsi lakos­nak, amikor március végén leült kártyázni. Nem valami jól járhatott neki a lap, mert a pénzt hamar elbukta, de az asszonynak nem merte be­vallani. Fogta hát magát és elment a rendőrségre bejelen­teni, hogy őt leütötték, s azok a ronda támadók a pénzt is elvették tőle. A nyomozás megkezdődött, de hamar vé­get is ért, mert kiderült a turpisság, s végül Balogh is bevallottá, hogy az asszony miatt tett csupán feljelentést. A .bíróság nem fogta tel ilyen humorosan a dolgot, mert hatóság félrevezetése miatt 3000 forintra büntette Ba- loghot. Méreg Akinek gyümölcsöse van, nagyjából tisztában van ve­le, hogy milyen növényvédő „KÉREM A MENETLEVELET!" Üresen oda-vissza Lendül a piros tárcsa, meg­álljt parancsol egy teherau­tónak. — Kérem a menetlevelet, a forgalmi és az üzemben tar­tási engedélyt — szólítja fel az ÉPSZER FH 05—55-ös rendszámú gépkocsijának ve­zetőjét a 41-es úton az el­lenőr. Csak várakozott A vezető egy köteg me­netlevelet húz elő, pedig csak az aznapra kiállított le­hetne nála. Munkásokat szál­lított Mátészalkára és Vásá- rosnaményba, most anyagért indult üresen Nyíregyházára — ad felvilágosítást a pilóta. Az okmányok átvizsgálása mellett a szolgálatos rendőr is talál szabálytalanságot a teherautónál. Javítani kell a féklámpát. Mindez a reggeli órákban történt. S milyen a szerencse: délután újra találkozunk ugyanazzal a gépkocsival. A vezető mondja, hogy minden rendben. Csakhogy a hatton­nás jármű platóján most sincs áru. Üresen indult visz- sza Nyíregyházáról, eddig csak várakozott. — Pedig az ellenőrzések­nél éppen a teherautók ki­használását, az okmányok szabályszerű vezetését vizs­gáljuk — tájékoztat a két forgalmi ellenőr, Mendler János és Pintér Zoltán. — A KPM autófelügyeletének a vizsgáztatás mellett ez is az egyik fontos feladata. Szinezodo szonda Fehérgyarmaton már sú­lyosabb esettel találkozunk. A TITÄSZ helyi kirendelt­sége AP 24—65-ös Nysájának vezetője két fújás után meg­színezi a szondát. Tiltakozik ugyan, hogy ő csak előző nap ivott. A kórházban a vérvétel mindent tisztáz. A jogosítványát egyhamar nem kapja vissza. A másik meg­lepő dolog pedig az, hogy a szereket használhat kertjé­ben, s azt is tudja, hogy né­hány erősebb mérget csak nagyüzemekben, szakmérnök irányításával, egy sor védő és óvó rendszabály megtartá­sával lehet használni. Tudta ezt idős Molnár Gyula 52 éves csengeni lakos ás, de azért 1975 óta rendszeresen perme­tezett Ultraciddal és Phosd- rinnail is. A nyáron az igaz­ságszolgáltatás tudomására jutott a dolog, s Molnártól elkobozták a lakásán talált 7 kiló erős mérget, s 2500 fo­rint pénzbüntetést is kiszab­tak rá. „Találmány" Igencsak felcsillanhatott a szeme június 18-án Papp Md- hályné született Telepi Irén 35 éves nyírkátai lakosnak, amikor az uitcán egy 3400 fo­rinttal kitömött pénztárcát talált. A vastag bukszát ha­zavitte és eszébe sem jutott, hogy megpróbálja visszajut­tatni tulajdonosának, sőt, amikor a károsult megtudta, hogy pénzét Pappné -találta meg, még le is tagadta a dol­got. Az eljárás során közel kéteziret visszaadott, de a bí­róság nemcsak a különbség megfizetésére kötelezte, ha­nem jogtalan elsajátítás mi­att 3500 forintra meg is bün­tette. Mindhárom bírósági végzés jogerős. kocsi aljában 6 zsák műtrá­gya lapul. Állítólag a főnöke kérte, hogy vegye meg és vigye a lakására. Ez bizony feketefuvar, amiről jegyző­könyv készül. — A jogszerű használat vizsgálata szintén feladatunk — mondják az ellenőrök. — Különösen a fekete rendszá­mú kocsiknál fordul elő visz- szaélés. S vannak, akik ezt igye­keznek megkerülni — válla­lati szinten is. Mátészalkán, a közúti építő vállalat IZS kocsijának teherautó-rend­száma van. Az egyik építés- vezető ül a volán mellett, tu­lajdonképpen csak személy- szállításra használja az au­tót. S ezt teszik sajnos, a megye építőipari vállalatai­nak többségénél. Ügy látszik, náluk a takarékossági intéz­kedések még nem éreztetik hatásukat. — Otthon szoktunk aludni — magyarázza a menetlevél adatait a nyíregyházi Ságvá- ri Tsz SE 77—42-es pótko­csis szerelvényének vezetője, Vásárosnaményban. — S a felesleges utat ki fi­zeti? — kérdezik. Nagy pazarlás A válasz bizonytalan. Min­denesetre nagy pazarlás, hogy Nyírgelséről úgy szállí­tanak a Kisvárdai Szeszipa­Minden évben egy hétig különös érdeklődés kíséri a vak és gyengén! átó embere­ket. Az idén október 15-től 21-ig tart a fehér bot hete. Klepács András, a valkok szövetségének megyei titkár­helyettese elmondta, a fehér bot hetének megrendezésé­vel a rászorulók figyelmét is jobban fel szeretnék hívni az életüket és testi épségüket védő különböző eszközök használatára, igénylésére. A hagyományos és az össze­csukható fehér boton kívül több speciális eszköz is segí­ti a vakokat az eligazodás­ban, a közlekedésben, az ott­honi munkákban. A szövet­ség árusítja a vakok számá­ra készült tűbefűzőt, a tej for­rását jelző „tejőrt”, a kita­pintható számokkal ellátott vakárát. Kedvezményes áron vásárolhatnak a szövetség út­ján — amíg a megyei keret tart — magnetofont és író­gépet is. A megyében 1911 tagja van a szövetségnek, amely tevé­kenyen segíti a tagok szak­mai képzését, munkába állí­tását. Jelenleg a megye vá­rosaiban és községeiben 240 világtalan és gyengelátó dol­ri Vállalat naményi szeszfőz­déjébe, hogy közben kerül­nek egyet Nyíregyháza-Man- da-bokor felé. — Ügy látszik, hogy a vál­lalatoknál, szövetkezeteknél még mindig nincs meg elég­gé az érdekeltség a szállítási költségek csökkentésére — foglalja össze a tapasztalato­kat az autófelügyelet megyei osztályának vezetője, Ilko- vics József. Mindezt alátámasztja az az ellenőrzés is, amelyen részt vettünk. A forgalmi ellen­őrök kevés kocsit találtak hiba nélkül. Vagy a menet­levelet nem vezetik szabály­szerűen — ami visszaélésre ad okot —, vagy a kocsik műszaki állapotával nincs minden rendben. Gyakori, hogy rossz a kilométeróra, nem írják fel a tankolások­nál, hogy mikor, mennyi ben­zint vettek — s bizony így az ellenőrzés is elég nehéz, az üzemek sem tudják mérni, mit fogyasztanak a teherau­tók. _ — Ennek ellenére azt kell megállapítani, hogy az utób­bi évekhez képest javulás van — folytatja Ilkovics Jó­zsef. — Bár nagyobb figye­lem szükséges, s ha ennek értelmét nem ismerik fel az üzemek, akkor a szigorító rendelkezések fogják őket erre figyelmeztetni. Lányi Botond gozik, közülük 61-en telefon- központosok. Évente három­négy fiatal jelentkezik a bu­dapesti vakok iskolájába, ahol seprő-kefekészítő, masz- szőr, könyvkötő és programo­zó szakmát tanulhatnak. A megyében három helyen, Nyíregyházán, Tiszavasvári- ban és Kisvárdán szerveznek évente pontíró-tanfolyamot, amely segít a tájékozódás­ban és szakmaszerzésben. A megyében telefonközpont-ke­zelői tanfolyamokat szervez­nek, ahol jelenleg 38-an ta­nulnak. A vákoknak Nyíregyházán 210 kötetes — pontírásos — könyvtára van, de díjtalanul igénybe vehetik — ingyenes postai küldeményként — a budapesti pontírásos és han­gos — magnós — könyvtár szolgáltatásait is. A fehér bot hetén szeret­nék ráirányítani a látók fi­gyelmét a vakókra. Különö­sen sokat várnak az iskolák­tól, ahol osztályfőnöki órá­kon kerülhetnek szóba a se­gítés lehetőségei, hogy ne csak egy hétig, hanem a nap minden órájában — utcán, boltban, autóbuszon, munka­helyen — segítsük jobban a rászorulókat. (p) Uj üzemházat, szociális létesítményeket, ebédlőt építenek Baktalórántházán a Vertikál Ipari Szövetkezet konfekció­üzeme mellett. (Elek E. felv.) OKTÓBER 15—21. Á fehér bot hete A Hétvégén forgatócso­portja egy a fővárostól nem messze fekvő községbe látogatott, hogy megnézze: milyen a Munkásélet — fa­lun. Az adásban két csalá­dot ismertünk meg, olyano­kat, amelyeknek egymás­sal ellentétés az életfelfogá­sa, életvitele. Mindkettő ős­honos a községben. Az egyik családból a helybeli tsz-ben dolgozik a férj és a feleség. Mindkettőjüknek mezőgazdasági technikumi végzettsége van. A másik családban a férj és a fele­ség egyaránt ipari munkás. A férfi huszonöt év óta a csepeli vasműben, az asz- szony a községben létesített telefongyári üzemben dol­gozik. A tsz-ben dolgozó házas­pár — technikusi végzett­sége birtokában sem vállalt sem tisztséget, sem maga­sabb irányító beosztást. Maradtak „beosztott” tsz- tagok. Szeretik az értékeket előállító termelőtevékeny­séget. A háztájiban és a ház körüli kertben olyan termelvényeket állítanak elő, amelyek rengeteg munkát követelnek, össze­sen napi 14—16 órát dol­goznak. Miért? Nem tud­ják abbahagyni. Mindenük megvan már, ami a szebb, emberhez méltó élethez kell, mégis folytatják ezt az embernyúzó tempót, mert egyszerűen nem képesek kimondani a varázsszót: elég. Nem tudnak kiállni a sodrásból. A Csepeli Vasmű villany- szerelő műszakvezetője és felesége szintén végez a ház melletti kertben kere­setkiegészítő munkát. Sze­rényebben, de szebben él­nek. Tudnak örülni az életnek, van képességük. arra, hogy használják, él­vezzék mindazt, amit mun­kájukkal előteremtettek. Még szabad idős passziók­ra, kedvtelésekre is futja a férfinak a hétből. Pedig na­ponta több órát tölt utazás­sal. Látszik cselekedetein, gondolkozásán, hogy az ér­telmes élet az elve. öntu­datos munkás, aki nem a vagyonszerzést tartja élete legfőbb céljának, hanem a tartalmas életet, a harmo­nikus családi légkört. Az ipari fejlődéssel járó átrétegződés nemcsak azt jelenti, hogy a mai magyar társadalomban a munkás- osztály és a parasztság számaránya alapvetően megváltozott, hanem azt is, hogy mindkettőben többfé­le differenciálódás is folyt és folyik, s azt is, hogy kü­lönbség van a városban és a falun lakó munkás élet­módja, szemlélete között. S azt is jelenti ez a változás, hogy a munkásosztályhoz vagy a parasztsághoz való tartozás (az ide sorolható- ság) ismérvei a mai falu társadalmában nem olyan egyértelműek, mint régeb­ben. De talán nem is ez a lényeg, ugyanis a kétféle foglalkozás egyre inkább közelit egymáshoz (integ­rálódik?). Hanem inkább az a lényeg, mennyire huma- nizálódik, mily fokban lesz értelmes, emberhez méltó, a szocialista emberesz­ményt megközelítő a fal­vak élete. A Munkásélet — falun című adás javára írandó, hogy a látottak fölött az ítélkezést a nézőre bízta. Seregi István Embermesék ... Érdekes sztorik, rendhagyó esetek derűs felidézése, valami­lyen szempontból rendkí­vüli életutak kellemesen csevegő formában történő bemutatása váltakozott ezúttal is Lengyel Nagy Anna pénteken este su­gárzott kitűnő riportműso­rában. S még valami, ko­rántsem elhanyagolható többlet: jószerével törté­nelmi tanulságok voltak megszívlelhetek az egyes embernek az idők sodrában megélt sorsából. Például Herman Ottó legközelebbi élő leszármazottjáéból. A Ferenc József saját kézírá­sával kitüntetett egykori önkéntes harctéri ápolónő (egy a negyven úri „honle­ányból”), a ma 88 éves, szellemileg tökéletesen friss Anna néni mai, bölcsen higgadt visszaemlékezése a közvetlen átélés forrósá­gával hitelesítette az első világháborús kezdeti öröm­mámort. Neki, az ápolónők veze­tőjének — úgymond — az egyik legnagyobb gondja akkor az volt, hogy beosz­tottjai netán teherbe es­hetnek ... A nem minden­napi műveltségű földbirto­kos úrilány azonban mesz- szebbre látott osztályos tár­sainál: neki hivatása volta szociális gondozómunka, melyet a Horthy-korszak börtöneiben vállalt a mo­narchia összeomlása után. Emberségét (a világnézeti különbözőség ellenére) a kommunista politikai fog­lyok is megtapasztalhatták. A második világháború alatt „csak úrinő” volt An­na néni („ ... bejáró ina­sunk is volt!”), s a felsza­badulással persze ezt az életformáját feladni kény­szerült. De volt ereje új­rakezdeni. Kertészetben, különböző fizikai munka­körökben dolgozott. Ma pe­dig Herman Ottó emléké­nek ápolását végzi. Így az ő segítségével hozták létre a lillafüredi emlékmúzeu­mot. Mi lehet a titka? Ta­lán a hit abban, hogy élni, emberien cselekedni, alkot­ni mindig érdemes. Az „angyalföldi vaga- bund” története pedig még emlékezetesebb. Arról szólt, milyen magától értetődő természetességgel sodró­dott a magyar antifasiszta mozgalom fegyveresen el­lenállói közé, a feliratozó nyilasok festékesvödré- nek sráccsínyből való fel­rúgásától az igazi, komoly akciókig, mint harckocsik felrobbantása és hasonlók. Igazi, hétköznapi hős ő, egyszerű, természetes. Amit most könnyedén el­mondott, dokumentumként is bízvást megállta helyét. És még sorolhatnék a mű­sorból egyéb történelmi, irodalmi érdekességű cseve­géseket is, mint a Hegedűs Gézával valót a klassziku­san ostoba gömbösi képza­varról („ ... az idő vasfoga elröpült fölöttünk ...” mon­dotta volt a parlamentben miniszterelnöki bemutat­kozó beszédében), vagy a Máriássy házaspár eseteit a mindig megbízható tűzol­tókkal. Ám lehet, hogy a fentiek is eléggé alátá­masztják, hogy az Ember­mesék — nemcsak mesék az emberről. Merkovszky Pál MKÉPERNYőffim —l­A rTvtti] MELLETT Kiderült a turpisság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents