Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Pihenő.

Hattyúnézőben.

Ihlető: az Ősz.

„Párák és érett ízek évszaka,

Jössz s hő híved, a sárga nap, örül,

S összefogtok,

s áldott fürtök soka Csügg a szőlőn a nádtetők körül; Mohos ágat dús almasúly töret,

S zamat tölt minden őszi magvakat,

Dinnye dagad, feszül cukros bele A mogyoróknak, s száz bimbó fakad: Késő virág, minőt a méh szeret,

S már azt hiszi: örök a mézszüret,

Mert nyári sejtje csordultig tele ...”

A

ndalító, csodás hangulatú verssorok John Keats költeményéből, melyet Tóth Árpád ültetett nyelvünkre, oly élvezetes, „érett ízű” szavakkal, melyek zsongó hangzóikkal átitatnak, elringatnak ... Ha választanom kellene a négy évszak között, gondolkodás nélkül az ősz mellett szavaznék. A nyár minden heve, napsugara, hűs vize sem pótolhatja az őszi erdő párába mosódó száz színét, a puhán süppedő avar hangjait, a földre perdülő levélke játék- halálát. A tavaszban fakadó rügyek pezsdítő illata, a friss szagú szél viháncolása nem léphet nyomába a verőfényes október langy cirógatásának, a kristályos-kék égboltozat szédítő mélységének. A szikrázó hópaplan, a csikorgó fagy, az arcot csípő levegő sem feledteti a végtelennek tűnő őszi csöndeket, a seprő surrogtatta leveleket, a hajnali ködök mindent puhává oldó gomolygását. Igaz, elmúlásra emlékeztet az ősz — de lehet-e szebb elmúlás, mint a Természeté ...

Képek: Mikita Viktor

Szöveg:

Tarnavölgyi György

Tóparti séta.

Múltidézés a múzeumfaluban.

Söprögető.

1979. október 14. o

Távolodók.