Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
1979. október 14. KM IfiSÁRNAM M ELLÉKl£T POLITIZÁLÁS, KÖZÉLETI MUNKA Tevékeny huszonévesek Baktalórántháza egyik jellegzetes épülete az ifjúsági ház. Tavaszonként a nagyközségben szokták rendezni a forradalmi ifjúsági napok megyei központi ünnepségét. A gimnázium és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola miatt „diákvárosnak” is nevezhetnénk a települést. Az egykori járási székhely lakóinak száma évek óta nagyjából stagnál. De vajon laknak-e itt szép számmal fiatalok? S ha igen, mennyire politizálnak, közéleti munkájukkal mennyire formálják környezetüket és saját sorsukat? Tóth Pál Tóth Pál, a Tüzép-telep vezetője hivatalánál fogva befolyásolja a helyi ellátást és a társközségek ellátását. Mint tanácstag, több ezer ember életét és munkáját tudja befolyásolni. — Idevalósi vagyok, mindenkit és mindent jól ismerek. Nemcsak az ellátáson szeretnék javítani, hanem az emberek szemléletén is. Itt van például a tavaly avatott szép ifjúsági ház. Nem használják ki kellően a fiatalok. És ennek nagyobbrészt nem a szervezés, hanem a helytelen szemlélet az oka. Az elmúlt év végén megszerveztük, majd megalakítottuk az értelmiségiek klubját. Néhány hónap múlva lelankadt a lelkesedés, a klub gyakorlatilag megszűnt. Az összetartó szemlélet kialakítására agitálok, ahol tudok. — Ez a beosztás nehezíti, vagy könnyíti tanácstagi munkáját? — Könnyíti. Most például itt van a nagyközség presz- szó nélkül. Beázott, majd megrepedt a fala, be kellett zárni. Ezért javasoltam a tanácson, hogy még a tél beállta előtt egy-két műszaki emberrel vizsgáljuk felül az összes tanácsi lakás és középület állapotát. Ahol szükséges, végezzünk megelőző karbantartást. Más. Tanácstagi körzetemhez tartozik a cigánytelep. A C-lakások építését mindkét minőségemben tudom segíteni. A kispénzű cigánycsaládoknak általában olcsó építőanyagot kerítek. A fuvarszervezéssel a szállítást is segítem úgy, hogy kevesebbe kerüljön nekik. A megspórolt pénzükért esetleg bútort vehetnek. Ha a cigányoknak segítek, jóllehet, az egész községnek segítek. Tagja vagyok a tanács szám- vizsgáló bizottságának is. Mint a bizottság tagja, figyelemmel kísérem a költségvetési alap felosztását és felhasználását. Nem egyszer tettem javaslatot módosításra. A pénzügyek intézése különösen fontos politikai munka. Németh Éva a baktalóránt- házi tsz-ben fizikai dolgozó. Becsületes munkájának, elvhűségének és politizáló készségének köszönheti, hogy már tizennyolc éves korában felvették a pártba. Nem sokkal később a nagyközségi pártbizottság tagja lett. A tsz-ben a KISZ-alapszervezet titkára. A nagyközség közepén lévő pártházban diplomásokkal, vezető beosztású emberekkel ül egy asztalhoz. A pártbizottság ülésein szóba kerül az élet minden területe. Németh Éva — Az első üléseken már szót kértem. Rám szegeződött minden tekintet. Ettől az inamba szállt a bátorság és nem is azt mondtam, amit előzőleg akartam. Később bátorítottak és összeszedtem magam. 1975 óta vagyok a pártbizottság tagja. A lámpalázam már vagy három éve elmúlt. Nyitott szemmel járok a nagyközségben, így véleményt tudok mondani sok mindenről. A korszerűtlen buszváró témáját például már többször is felvetettem. Nincs mindenre pénz, ezt megértem. És másokkal is igyekszem megértetni. — Beszéljen a gyakorlati munkájáról. — Az üléseken ismerem az anyagot, így felelősséggel szavazok, vagy mondok véleményt. A társadalmi ünnepek és a megyei ifjúsági ünnep megszervezésében, lebonyolításában mindig részt veszek. A politikai oktatás előkészítésénél is segédkezem. A társadalmi munkára főleg a tsz fiatalságát mozgósítom. Persze úgy, hogy én is velük megyek. Sándor László erdőművelési műszaki vezető a Fefag baktalórántházi erdészetében. A szemüveges fiatalembert 1971-ben választották tanácstagnak. Négy évvel később ismét bizalmat szavaztak neki. — Azóta elköltöztem a körzetemből. De a kapcsolatom természetesen nem szakadt meg a választóimmal. A közművesítésnél, a vízműhálózat kiépítésénél sokat segítettem. Kérvényeket írtam, tanácsokat adtam választóimnak. Hogy mostanában ritkábban keresnek meg, az főleg annak tudható be, hogy kevesebb a gondjuk. Leszámítva persze azt, hogy körzetem mindkét utcája sáros, kövezetlen. Drága az útépítés, egyelőre ezen nem tudunk segíteni. A tanácstagnak összefüggésükben kell látni a dolgokat, nem csak á saját körzetemet kísérem figyelemmel. — Honnan szerzi az átfogó információkat? — Stencilezve megkapom és átolvasom valamennyi tanácsülés anyagát. Egy konkrét példa. Nyírkércsen, a társközségben a kocsma régi épületét akarták toldozgatni, foldozgatni, hogy presszó legyen belőle. Mi, fiatal tanácstagok az egyik tanácsülésen javasoltuk: a kocsma közelében van kiadható telek, ezt a tanács adja át az áfésznek és a szövetkezet építsen ide egy kisebb, szerényebb, de új presszót. A toldozgatás, meg a karbantartás is majdnem belekeSándor László rülne annyi pénzbe. Javaslatunkat elfogadták és egy kis társadalmi segítséggel belátható időn belül új presszó lesz a társközségben. A pártbizottság és a tanács tagjai, meg a HNF aktivistái között megtalálhatók a harminc év körüliek. Lendületet visznek a politikai munkába. Tevékenységük persze csak az idősebbek közreműködésével lehet igazán eredményes. TESSÉK KÉRDEZNI Több a jó példa? Válaszol: Kóródy László, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályának helyettes vezetője A vidéki kiskereskedelem és vendéglátás zöme a megye 25 fogyasztási szövetkezetének üzlethálózatához tartozik. Vásárlói és fogyasztói tapasztalat, hogy — függetlenül az áruellátás milyenségétől — nem egyszer a szövetkezeti szolgáltatás színvonalát rontja a kiszolgálás elégtelensége. Olykor — különösen az éttermekben — bosszantó a felszolgálók érdektelensége, közömbössége, nem egy helyütt tapasztalható az alapvető higiénia hiánya. Kóródy Lászlót, a Mészöv osztályvezető-helyettesét, az ifjúsági bizottság titkárát kérdeztük meg: — Mi a véleménye a fogyasztási szövetkezeteknél dolgozó fiatalok munkájáról? — A fogyasztási szövetkezeteknél, a kiskereskedelemben, vendéglátásban, felvásárlásnál, takarék- és lakás- szövetkezeteknél összesen 3827 fiatal dolgozik, a foglalkoztatottak 40,7 százaléka. Gond a generációváltás. A régi szövetkezeti dolgozókat felváltják a fiatalok és ők már nem úgy dolgoznak, mint a szakmában nagy élet- tapasztalattal rendelkezők. Gond továbbá, hogy hozzánk nem a legjobban felkészített, az úgynevezett jó tanulók jönnek munkát vállalni. A jó tanulók elmennek egyetemre, mérnökök és orvosok lesznek. Kereskedőknek, pincéreknek nem ritkán a kettes bizonyítvánnyal rendelkezők jelentkeznek. A pályaválasztásnál nem a szakmaszeretet, az elhivatottság a jellemző, hanem az anyagiasság az uralkodó. Sok fiatal azt képzeli, pincérnek jó lenni, mert azok jól keresnek. A valóság azonban más. A jó keresetért mindenütt, de különösen a vendéglátószakmában, meg kell dolgozni. Az idősebb pincéreknek például törzsvendégeik vannak, akik a gyors, a gondos kiszolgálást borravalóval honorálják. A fiatalokban ritkán van meg ahhoz a türelem, hogy következetesen, fokozatos, gondos munkával teremtsék meg az elképzeléseikkel egyező helyzetet. — Tehát van probléma bőven? — Van, de ez csak az érem egyik oldala. Mert igaz, hogy a fiatalok között akadnak, akiket felelősségre vonnak, hibákért, etikai vétségekért, de a többség tud és szeret dolgozrii. A szövetkezeti iparban dolgozó fiatalokra előbb- utóbb kedvezően hat a környezet, a munkahely. — Említette a kettes tanulókat. A kereskedelem, a vendéglátás mindig feltételezte a művelt, sokoldalúan képzett szakembereket. Ma sem kisebb a követelmény, sőt... — Egyezik a véleményünk. Ezért is sok száz ezer forintot költünk évente a fiatalok oktatására, nevelésére. Ennek eredménye, hogy 1978- ban 180-an jártak középiskolába, tizen egyetemre, főiskolára. Négyszázan szakmunkásiskolában tanultak. Egyéb tanfolyamokon 160-an gyarapították tudásukat. A különböző szintű politikai oktatásokon 1500 fiatal vett részt. A tanulást, továbbtanulást a költségek térítésével, ösztöndíjjal segítjük. Gondolunk a jövőre is, a jövendő szövetkezeti tagokra. Iskolaszövetkezeteket, szakköröket szervezünk. Jelenleg hét iskolaszövetkezet és kilenc szakkör működik. Ezeknek elsődleges céljuk, hogy megismertessék a kereskedelem, a vendéglátás szépségeit, felkészítsék a tanulókat erre a pályára. — A szövetkezetekben hagyományaik vannak az öntevékeny kulturális csoportoknak. Minden bizonnyal sok fiatal általános és szakmai műveltségének növeléséhez járul ez hozzá. — A fogyasztási szövetkezeteknél jelenleg 16 minősített öntevékeny kultúrcso- port működik. A táncegyüttesek és énekkarok tagjai (450—500 fő) szinte kivétel nélkül fiatalok. Közülük sokat azért lesznek szövetkezeti dolgozók, mert valamelyik együttes tagjai. A kultúrcso- portok nemcsak felkeltik a fiatalok érdeklődését a művészetek iránt, de kitartásra, fegyelmezettségre is nevelnek. — Mint az ifjúsági bizottság titkárának, mi az általános véleménye a fiatalokról? — A munkában, a magatartásban a jó példa a több. A felelősségérzet, a lelkiismeretesség, a szakmai műveltség szintjének növelése azonban még mind a huszonöt fogyasztási szövetkezetnél feladat. Az ifjúsági bizottság ezekkel a kérdésekkel folyamatosan foglalkozik. BESZÉLNEK RÓLA A fotós A Nyíregyházi Fotóklub negyedévenként rendez kiállítást fekete-fehér technikával készült képekből, illetve félévenként fekete-fehéret kiegészítve színes diával. A kiállított képeket százak nézik meg, főleg, ha a kiállítás helye annyira látogatott, mint a Krúdy filmszínház. Több éve már, hogy a kiállítók között szerepelnek László Gyula fotói is. Egy jeles alkotása, az Anyaság sokak figyelmét vonzotta, de nemcsak itt, hanem több országos kiállításon is, mert méltónak találták a képet arra, hogy nagy tárlaton is részt vegyen. László Gyula, a fotós 27 éves fiatalember, csak egy évtizede hódol szenvedélyének, a fényképészetnek. Egy Szme- na 8-as, egyszerű kis géppel kezdődött, amellyel romániai kiránduláson tájképeket, zsá- nerfotókat készített. Akkor még nem tudta, mi lesz, mi akar lenni. Már a mezőgazdasági főiskola hallgatója volt, amikor rájött: rosszul választott, a fotós szakma vonzóbb számára, élethivatás. A főiskolát félbehagyta és a 110-es szakmunkásképzőbe jelentkezett ipari tanulónak. Nem volt szerencséje, mert behívták katonának és mire leszerelt, már túllépte azt a korhatárt, hogy ismét szakmunkástanuló legyen. Banális igazság, de az életben sokszor igazolódik, hogy aki mer, az nyer. Ha segédmunkásként is, de a fiatalember a Fényszövnél vállalt munkát, a szárítóban dolgozott, képeket vágott, közben szakmát tanult. Igazolódott, hogy aki szereti azt, amit csinál, az nem egyszerűen munkásává válik egy mesterségnek, annál több lesz. A Fényszövnél egy évvel ezelőtt vezették be a színes technikát és mert László Gyula egyike azoknak, aki az átlagnál többet tud, a laboratóriumba került. Szokványos kérdés — általában minden riporter megkérdezi —, hogy a beszélgetőpartner mennyit keres. A fotós, illetve laboráns fiatalembernek 3500 forint a fizetése. Ha annakidején elvégzi a mezőgazdasági főiskolát, és valahol mezőgazdászként dolgozik, ma biztosan többet keres. Azt mondta erre: nem a fizetés számít, hanem az, hogy amit csinálok, teljesen leköt. Beszélt arról is, hogy dédelgetett vágya a fotózást művészi színvonalon művelni. Ezt még nem érte el, de az, hogy kiállításon szerepelnek képei, már erkölcsi elismerést jelent és nem kevés biztatást a további erőfeszítésekre. Mint minden kezdőnek, László Gyulának is vannak elképzelései, vágyai. Most fő témája az emberközpontú fotózás, az emberábrázolás. Nem könnyű téma. De inspirálja sok olyan ismert fotóművész mint Korniss Péter, a Nők Lapja fotóriportere is; akik már sok nagyot alkottak. A fotózás ezrek és ezrek hobbija és sokan vannak, akik amatőrként is művészi tökéletességre vitték. Van, aki ezt egy egyszerű géppel is meg tudja tenni, másoknak a legtökéletesebb technika sem elegendő. László Gyula azok közé tartozik, aki egy- rerű eszközzel kezdte, ma korszerű technikával dolgozik és nem hiába tölti az idejét témakereséssel, laborálás- sal, nagyítással Már eddig is sok jó képet alkotott, s ha kitart elhatározása mellett, egyszer talán az eddigieknél is többet beszélnek róla. Az oldalt írta: I Seres Ernő és Nábrádi Lajos I IQBLJPIAIHAI
