Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

1979. október 14. Q VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Látlelet Nagydobosról Okkal csodálkozott a szimpatikus fiatal orvos, dr. Ga- ramvölgyi Imre, amikor a délelőtti rendelés utolsó pácien­seként — mi tagadás: jóval időn túl — arra kértem, adjon ki nekem egy „látleletet” a községről. Egyetlen emberről sem könnyű tudományosan alátámasztott véleményt adni, hát még egy olyan heterogén faluról, mint Nagydobos! Könnyítvén helyzetén, elárultam: nem ő az első ember, aki­hez hasonló kéréssel fordultam, — tőle csupán a jelenségek mikroszkopikus pontosítását, elemzését kérném. Különben is, „csak" az egészségügy képezi a vizsgálódás tárgyát. „Itt, Nagydoboson jól élnek a népek. Sokan bejárnak a naményi iparba havi fixért, elég sok a vasutas, szép szám­mal járnak el a téeszbe is. Itt a nép nem csak hajtja az életét, sokat ad is magára. Van itt szép áruház, meg presszó; olyan orvosi ház, amilyenről még sok városban is csak álmodoznak. Attól egészséges itt a népség, hogy dolgozik, de ki kíméli magát, ha meg fáj valahol, ott van a drága Garamvölgyi, nincs annál jobb doktor tíz falu­ban sem, nekem elhiheti. Én is másoktól tudom, hála le­gyen a teremtőnek, én még nem ettem* meg húsz forint értékű aszpirint, mióta az eszemet tudom. De mondják, hogy az a fiatal, szőke dok­tor akkor is behívja az em­bereket ellenőrizni, amikor azoknak kutya baja. Miért csinálja?” Nagydoboson a legfrissebb kimutatás szerint 2392 ember lakik, ebből 1201 férfi, 1191 nő. Tizennégy éves korig a lakosság 28,8 százaléka al­kotja a népességet, a legtöb­ben a 15—59 éves kor közöt­tiek vannak: ők teszik ki a lakosság 48,3 százalékát, te­hát kevés híján felét. Nem érdemtelen megjegyezni, hogy az itt élő népesség 18,9 százaléka már túl van az 55. évén, jórészt nyugdíjas. Még néhány adalék a község de­mográfiai képéhez: az aktív kereső 653 férfi és 546 nő. Nagydoboson 207 cigányszár­mazású ember él — csaknem egytizede a lakosságnak — s egy-egy cigánylakásban átla­gosan heten élnek. „Ebben a községben a be­tegségek jó része hét végén keletkezik: az orvosi rende­lőben például tavaly a bete­gek 40,4 százaléka hétfőn jelent meg, ezután naponként fokozatosan csökkent a szom­bati 4 százalékos átlagig. Nyilván része van ebben an­nak is, hogy akik táppénzre íratják ki magukat, azok a szombatot, a vasárnapot még „halálos betegen” is kibírják, nehogy — haszontalanul — elvesszen egy napjuk, ami egyébként is járna. Ilyen is van és nem is kevés, ám az igazság az, hogy hét végén sokan bepótolják a hétközi egyhangú szárazkosztot, sza­bályosan betegre eszik magu­kat, s azután irány az or­vos.” Kérdezem az egyik asszonyt, a kútnál, hogy mi lesz ebéd­re. Azt feleli: „Jó kiadós, de nem ebédre, hanem vacso­rára, mert ilyenkor, őszi do­logidőben inkább csak est­ebéd van Doboson a rendes házaknál. Nap közben nem érünk rá terítkőzni, késsel, meg villával csörgedezni, mert ki kell használni a jó időt. Enni ott az este, nem igaz?” Gyorsan megtudom: erre­felé görcsösen ragaszkodnak a kialakult étkezési szoká­sokhoz. Vastag rántással főznek, nem vetik meg a zsí­ros ételeket, az egyik legnép­szerűbb levesféle a káposztás bab füstölt csülökkel, vagy másodiknak, leves után a füstölt szalonnával ízesített töltött káposzta. Elgondolkodtató kimutatás egy friss felmérésből: Nagydoboson az újszülött fiúk 3,32 kilogrammal jön­nek a világra — az országos átlag 3,4 kilogramm. A lá­nyoknál ez az arány még szembetűnőbb: Nagydoboson 2,92 kilogramm, országosan 3,36 kilogramm. Aztán, ahogy telnek az évek, úgy nő az űr a helyi és az országos átlag között — a helyi hátrányára. Íme: az egyéves fiúgyerme­kek Nagydoboson átlagosan 8,86 kilogrammosak, orszá­gosan ez a szám a fiúknál 10,7 kilogramm. (Itt már a gyermekek magassága is el­marad az országos mögött.) Közvetlenül iskolába menet előtt, 5,5 éves korban Nagy­doboson egy kisfiú átlagosan 13 kilogramm súlyú — az or­szágos átlag 14,61 kilogramm. (Lányoknál a különbség még nagyobb.) Az iskola előtt lé­vő fiúk már ekkor csaknem 4 centiméteres hátrányban vannak az országos átlaggal szemben. Idézet a tanács elé került egyik jelentésből: „Itt alacsonyabb a születési súly átlagban, ami az iskola- köteles korig tovább növek­szik. Kimutatható a hátrány a testmagasságnál is. Mindez jórészt arra vezethető vissza, hogy nem megfelelő — fe­hérjehiányos, ugyanakkor szénhidrátdús — errefelé a táplálkozási szokás, aminek Nagydoboson még erősen adóznak az emberek. Ugyan­akkor kimutatható a gyer­mekeknél a mozgáshiány, az, hogy nincs tornaterme, az ok­tatás bosszantóan »-pádhoz kötött-«.” Gondos orvosi elemzés árulja el, hogy tavaly a be­tegségek között kimagasló helyet foglalt el a keringési rendellenesség — 18,1 száza­lék —, a légzőszervi megbe­tegedések tömege — 12,87 százalék —, s ezek sem a vé­letlen művei. A keringési za­varok közvetlenül visszave­zethetők a gazdag, de alap­jában véve rossz táplálkozási szokásokhoz, míg a légzőszer­vi betegségek gyökere: a por, a fegyelmezetlenség permete­zésnél, a „nyakócság” miatt bekövetkező megfázások. „Van itt hús, hiszen any- nyi a baromfi az udvarokon, hogy nehéz volna összeszá­molni. Csakhogy kialakult szokás: csirkét, tyúkot legin­kább hét végén vágnak, hét közben megteszi a krumplis, meg a káposztás tészta, a füs­tölt szalonna, vagy a zsíros kenyér. Nincs annál jobb — ezt tartják itt sokan.” S ez az egyik nagy baj. Az idén az első félévben csaknem 6 ezer főt kezelt, el­lenőrzött az orvos Nagydobo­son. (Nyilván úgy, hogy a betegek között több vissza­járó is akadt.) Ennek túlnyo­mó része — közel 5,5 ezer ember — a főúton lévő, csaknem vadonatúj rendelő­ben találkozott az orvossal, a többit háznál kezelte Garam­völgyi doktor. S jó leírni a krónikásnak — mert a sok helyütt csupán óhajtott hely­zetet mutatja —, hogy ebből a több ezer páciensből mind­össze negyvenen mentek szakrendelésre, s csupán 12 főt küldött az orvos kórház­ba, mert már más kiutat nem talált. A többit helyben látták el, a gyógyulni akaró betegek legnagyobb megelé­gedésére. „Ebben közrejátszik az is, hogy kitűnően felszerelt ren­delőben dolgozunk. A szoká­sos orvosi rendelőkön túl ta­lálni itt hordozható EKG-ké- szüléket, soluxot, mikroszkó­pot, idegbetegségek vizsgála­tánál használatos berende­zést, hogy csupán a legfon­tosabbakat említsem. Itt ta­lálni a készenléti gyógyszer- tárat is, hogy sürgős esetben segíthessünk. Az épület má­sik végén van a terhesgondo­zás, a nőgyógyászati rende­lés. Ezt is meg lehet nézni: tágas, jól felszerelt, tiszta. Az épület déli szárnyán pedig külön fogászati rendelő he­lyezkedik el, ahol még csak fájdalommentes fúrókészülék — úgynevezett turbinás ké­szülék — is van. öt közsée tartoznék ide ugyanis, tehát indokolt a jól felszereltség. Csakhogy éppen a legfonto­sabb, a fogorvos hiányzik ... Talán hamarosan sikerül meghirdetni az állást, lakás­sal. Talán akkor ...” Lenn, a rendelő egyik sar­kában modern magnókészür lék látható. Az orvos, dr. Ga­ramvölgyi Imre — aki szak­vizsgázott sebész, dolgozott a miskolci kórházban, majd Ti- szavasvárit cserélte fel Nagy­dobossal — mosolyog. Majd­nem elfelejti, mert ez már itt nem is újság, itt már meg­szokott dolog, hogy amikor sokan vannak a rendelésen és várakozni kényszerülnek, akkor bekapcsolják a magnót és kinn már szól is a mikro­fon: a falu orvosának hangja szól a szalagról, miközben el­mondja az egészséges táplál­kozás, a higiéné sok-sok tud­nivalóját. Persze, nem csak ez a meg­előzés módja. Rendkívül fon­tos egész Nagydobos egész­ségügyi palettáján a rendsze­res gondozás. Ennek során azokat kísérik állandó figye­lemmel, akiknek valamilyen komolyabb betegségük miatt gyakoribb a panaszuk. Eze­ket az embereket. — sokak meglepődésére — szabályo­san berendelik az orvos elé — van hozzá hatósági papír is! —, hogy aztán alaposan megvizsgálják, nincs-e komo­lyabb elváltozás szervezetük­ben, amit sürgősen gyógyíta­ni kell, megelőzni a még na­gyobb bajt. Azt mondja Ga­ramvölgyi doktftr: „Bármi­lyen furcsának tűnik, nekünk is van ünnepi ígéretünk a felszabadulás évfordulójára. Egy éven belül el akarjuk ér­ni, hogy a lakosság 15 száza­léka ilyen állandó megfigye­lés alatt legyen, mint kiemelt gondozott. Ügy érezzük, ez megér minden fáradságot, hiszen életeket lehet meg­menteni egy-egy komolyabb probléma gyors felismerésé­vel, gyógyításával.” Az idén Nagydoboson 244 lakásra szegezték ki a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát. Ugyanakkor még mindig sok alkohol fogy a faluban, nem ritka a zugkocsma sem. Az év eddigi részében 234 fő jelent meg terhestanácsadáson, ennél is többen voltak csecsemőtanácsadáson. A védőnő 996 esetben kopogott a családoknál jó szóval, szakértelemmel. Az idén 39 újszülöttet jegyeztek fel az anyakönyvben. Böl­csőde nincs a faluban, óvoda igen. Most új iskola épül, amely, ha kinyitja kapuját, zömében „egyműszakos” oktatás lesz a faluban: ez bizonyára jó hatással lesz a gyermekek testi fejlődésére. S mibe kerül az egészségvédelem ebben a közepes köz­ségben? Csupán a tanácsi „számla”: háromnegyed millió évente. Persze, a „vényről” ezt sohasem olvashatják a nagy­dobosiak. Angyal Sándor Hadizsákmányból épült nyírbátori templomok Báthori, a kenyérmezei hős Csatában szerzett zsák­mányból kezdett épülni a XV. század nyolcvanas éveiben Nyírbátor két remekszép temploma. Az építtető, a kö­zépszerűségből gyorsan veze­tő családok közé emelkedő Báthori család sarja, István vajda. A Báthoriak a Hunyadiak korában emelkednek fel or­szágos méltóságokig. Az első jelentékenyebb családtag, a templomépíttető Báthori Ist­ván hasonló nevű apja, aki 1430—40 táján egy ideig or­szágbíró volt. A kortársak lenség elé indult. Mivel a nagyszámú betolakodóval nem vehette fel sikerrel a harcot, követet küldött a nagyerejű temesi ispánhoz, Kinizsi Pálhoz: gyorsan in­duljon embereivel a törökök hátába. A fosztogatók már mélyen Erdélyben jártak, amikor „huszonötezer lépésnyire Gyulafehérvártól” Báthori vajda találkozott velük. A Maros partján, Alkenyér és Felkenyér falvak közötti szé­les mezőn állt ki csatára. Ki- nicsi segítsége késett, de az tárói Borlfini, Mátyás király udvari történetírója. Már úgy látszott, a na­gyobb ellenség felemészti Bá­thori seregét és mind a csa­tamezőn vesznek, amikor az utolsó pillanatban Kinizsi fegyveresei lavinaként zú- dúltak a közeli hegyekből a törökre. A két tűz közé ke­rült ellenség megingott és rendetlen futásban keresett menedéket. Ali bég hátraha­gyott tábora a győzteseké lett. A szerzett kincsek egy részéből kezdte el építtetni által hatalomvágyóként jel­lemzett fia 1458-tól asztal- nokmester, majd Mátyás ki­rálytól 1471-ben megkapta az országbírói méltóságot. Nyolc évvel később Erdély vajdája lett. Az erőszakosságáról hírhedt főúr kitűnő hadvezér volt. Többször vezetett had­járatot Moldva és a török el­len. Legfényesebb győzelmét — most ötszáz éve — 1479. október 13-án, Kenyérmezőn vívta. Bár Hunyadi János nán­dorfehérvári diadala után a török nem vezetett újabb nagy hadjáratot Magyaror­szág ellen, Mátyás király uralkodása alatt is át-átnyar- galtak a déli határon a török portyázók. A legerősebb tö­rök sereg 1479 őszén támadt Erdélyre. Ali bég vezetésével a dunai bégek egyesült ha­da nyomult be a Maros völ­gyébe. A falvakat felégető, fosztogató hatvanezres se­regről tudomást szerzett Bá­thori István, erdélyi vajda. Sietve összegyűjtött katonái­val késedelem nélkül az el­A kenyérmezei csata. ütközet elől nem lehetett ki­térni. Báthori csatarendbe állítot­ta katonáit: jobbszárnyra a székelyeket, balszárnyra a szászokat, románokat. A had­rend közepén vértes lovasai élén maga helyezkedett el. A számbeli fölényben lévő tö­rökök kezdték a támadást a magyar balszárny ellen. Hő­si küzdelem után a szászok és románok sorai megbom­lottak, visszavonultak. Ekkor a jobb oldalon álló székelyek lendültek támadásba, de ro­hamuk megtört a számosabb ellenség ellenállásán. Látva a vajda, hogy a két szárny küzdelme nem döntheti el a csata sorsát, derékhada élén megindult. „A viadalban ve­zér vezérrel, öreg katonák öreg katonákkal harcoltak keményen. Hat seb borítja a vajdát, lova is megsebesült; társaival együtt végső vesze­delembe jutott; holttestek egészen körülveszik. Minél több ellenség esett el, annál több csapat özönlött oda mindenünnen” — írta a csa­Báthori a két nyírbátori templomot. A féktelen zsarnokságra törekvő nagyurat csak Má­tyás király vaskeze tudta visszatartani. A király halála után a vajda 11. Ulászló híve lett, az erdélyi vajdaságot és a székely ispánságot még két éven át viselte. Bukását zsar­noki kegyetlenkedése okozta. A sanyargatott székely szé­kek panaszaikat megírták II. Ulászlónak és felkelésre készültek. A fegyveres össze­ütközések megelőzésére a ki­rály 1493 januárjában Bátho­ri Istvántól, kegyét és jóin­dulatát iránta továbbra is fenntartva, elvette az erdélyi vajdaságot és a székely is­pánságot. A megaláztatását nem so­káig élte túl. Még 1493-ban meghalt. A nyírbátori mino­rita templomban temették el a hagyomány szerint. Ham­vait később a mai reformá­tus templomba helyezték el, ahol vörösmárvány sírlapja ma is látható. Reszler Gábor Báthori István nyugvóhelye ma. (Elek Emil felv.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents