Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
1979. október 14. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET SZÍNHÁZI LEVÉL Légy jó mindhalálig A kaposvári Rokonok és a Nemzeti Színház által bemutatott Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-darabok után most a Csokonai Színház is tiszteleg megyénk nagy írója előtt, a róla elnevezett épületben, születésének századik évfordulóján. A Légy jó mindhalálig című regényből készült drámát láthatta Nyíregyháza közönsége szeptember 25-én és 26-án, Orosz György Jászai-díjas rendezésében. A Légy jó mindhalálig' rendezésének kulcskérdése, hogy sikerül-e tehetségben, mesterségbeli tudásban erős, megjelenésében pedig alkalmas színésznőt találni Nyilas Misi szerepére. Sikerül-e megteremteni a teljes illúziót. Orosz György rendező Markovits Bori személyében megtalálta Nyilas Misit. Olyannyira, hogy ha nem tudnám, Móricz-évforduló van, hajlandó lennék elhinni, hogy nem a Légy jó mind- halálighoz kellett Misit keresni, hanem Markovits Borihoz a darabot. Az előadás Kalmár Katalin kulissza-rendszerű díszletei, s az időnként felbukkanó díszletmunkások révén „kézenközön” ki-bevándorló székek, asztalok s padok között, egy megszakítással pereg, igen jó ritmusban, céltudatosan. A megható „kiskamaszt” játszó Markovits Borit kitűnő partnerek veszik körül. Sárady Zoltán bölcs igazgatója, Bán- györgyi Károly Valkai tanár ura, Gerbán Tibor Pósalaky ura élettel megtöltött, emlékezetes figurák. Sok ötlettel, egyéni színekkel megformált jelenetek bontakoztak ki a Doroghy családot játszó Tikos Sári, Bessenyei Zsófia, Vándor Éva és Papp Vilmos összmunkájából. Bessenyei Zsófiát színes egyénisége mi mindenféle szerep eljátszására teszi alkalmassá? A Fejek Ferdinándnak kikapós vár- kapitánynéja után most ez a reménytelenül öregedő dzsentrikisasszony. Jó alakításokat láthattunk a Török családban is. Különösen O. Szabó István találta most el az elegáns, de kisstílű szélhámos Török János figuráját.^A tanári kar .darab tetőpontján viszont színtelenebbre sikeredett a kelleténél. Nem volt meggyőző. Sarkadi és Bagoly tanár urak, Krémer József és Schäffler Zoltán egy kicsit mintha paródiáját játszották volna önmaguknak, holott nem erről van szó. E szerep kívülről való megformálása itt ellenkező hatást vált ki, mint kellene, ök valóban gonosz és félelmetes felnőttek, akiknek az érzéketlensége Nyilas Misit, ezt a tiszta kiskamaszt megdöbbenti. Jól megjelenített figurák voltak még Gyéres tanár úr és Nagy úr„ a maturandus is, ifj. Tatár Endre és Somló Gábor előadásában, Nyilas Misi darabbeli osztálytársai a debreceni Új élet parki iskola diákjai és a hajdúhadházi gyerekszínjátszók is minden dicséretet megérdemelnek. A darabot 26-án, a diák- bérlet közönségével együtt is megnéztem, Nyilas Misihez hasonló „kiskamaszok” és Nagy úrhoz hasonló „matu- randusok” között. A közép- iskolásokkal tömött telt ház értő reagálása, feszült figyelme, a dráma nagy pillanatainak torokszakító nézőtéri csöndje külön tanulmányt érdemelne „A színi hatás fölerősödése, a mű mondanivalójára különösen fogékony közönség előtt” címmel. Mester Attila Beszélgetők. Boros Miklós rajza a tuzséri alkotótáborból. A cseperedő fruska — ha már nem nyá- jaskodhat többé a „légátussal” — a helybéli társasélet, lekvárkavarók, kendertörések, vagy még inkább a fonókban való találkozás és udvarlási alkalom után vonzódik. Igaz, a lápi paraszti életrend régi hagyományos kerete a kender megtermelése, a kender áz- tatása, a törés, végül a szösz megfonása. Ezek azok a társadalmilag elfogadott és élvezetes udvarlási alkalmak. A költemény egész szerkezete tükrözi a leány vágyait, anyjával vitába szállását. Az anya nagyvonalúan bizalmatlan lánya „felnőttsége” és vágyakozása iránt, a lány kétségbeesetten vitatkozik. Lássuk csak a paraszti dialógust: — Anyám, táncba mehetnék, minden leány ott van! — Kicsiny vagy még gyermekem, jobb még a fonóban! A keletkező szerelem kél ki most a párbeszédből : — Anyám, fonóba mennék. Tudok én már fonni. — Ne menj lányom, ne menj, el fogol aludni! Csak egy oldallal hátrább jön a lány önmagáról adott bűvös kis dokumentuma arról, hogy már a szerelmen is túl van. Abból azonban csalódás robban ki egészen fennhéjázó vég-csattanóval, mintha kislányba ojtó- dott Csokonai volna: — Vége már a farsangnak, barátnőim kacagnak. Volt egy hetyke szeretőm — mégsincs egy rossz fejkötőm! Éjhaj, éjhaj — mégsincs egy rossz fejkötőm! Szép a nyárfa a mezőn, olyan az én szeretőm. Oly sugár is, karcsú is, ámde egy kicsit hamis. Éjhaj, éjhaj! Egy kicsit hamis! De a lápi fruska végletessé nem teszi vonzalmát — cinikus fordulattal lep meg s az elemzés gerincévé most már az individuális felülkerekedést teszi. Miképpen is? Aképpen, ahogyan a szellemi önállóságra az a „légá- tus” is segített „rákapatni” őket: — Ha hamis, azt jól teszi, mert hasznát csak úgy veszi. (Dej hamis vagyok magam is, hamist szeret a hamis. Éj-haj — hamist szeret a hamis. — Ha ő megcsal, én is őt, találok én szeretőt. Csalfának áll a világ, csalfának is nyíl virág. Éj-haj — csalfának nyit a világ. Szívmelegítő záradék ez. Aki így tud formázni s a formákkal fölébe kerekedni magamagának — jól okult a felvilágosodás-korabeli debreceni „légátusoktól”. Van még bőven a kötetkében névtelen porcsalmai alkotás. Nem csak a székely nép- költészet ajándékozta meg a magyar kultúrát. Tájainkon — nem is messze a Partium- tól — szintén akadtak népi alkotó egyéniségek, nem is kis számban. Akiről hallgatunk, azt örökre elfelejtik. És mivel minden táj egy-egy lelkiállapot, szóljunk arról, ami a mi szűkebb szülőhazánkat jeleníti meg színekben, fákban, vizekben, érzelmekben, népköltészeti kincsekben: ezek emberi méltóságunk védőbástyái. Erdős Jenő MEGYÉNK TÄJAIN Ópályi A lexikonok az 1960-as népszámlálási adatok alapján 2600 lelkes lakosú falunak írja Öpályit. A legfrissebb adatok szerint a községben 3000-en élnek. A két adat sok mindent elmond erről a községről, legfőképpen azt, hogy a viharos történelem után a gazdagodás hétköznapjait éli. Mondják: ha a felszabadulás után nem Nagydobos, hanem Mátészalka felé terjeszkedett volna a falu, akkor a faluszél már a város széléig érne. Így is 2 kilométerre fogyott a távolság. Valamikor vonuló hadak útja vezetett erre Nagyecsedtőr Szálkán át a beregi tájak felé. Később — dicsekedve mesélik most — kétfelől is jártak ide a csendőrök. Szálkáról és Nagydobosról, mert vörös híre lett a községnek. Igazán nagybirtok nem volt itt, de volt néhány kisebb birtok, voltak tehetős gazdák. Ami jobb föld volt, az nekik jutott. A falu történetét többen is gyűjtik. Tervezik is, hogy a tanácsháza erre a célra megszépített pincéjében klubot nyitnak és hely- történeti kiállítást rendeznek. Számontartani a múltat annyit is jelent, mint hinni a jövőben. — Jó hangulatú falu Öpályi — mondja Drabik Péter, a tanács vb-titkára. Aztán bizonyítja is ezt a népszámlálás adataival. — Minket elkeserített — meséli —, hogy amikor Mátészalka hirtelen nőni kezdett, akkor Ópályi egy rövid ideig fogyott. Könnyebb volt lakáshoz jutni, csábított is a város, de ma már — és ezt a telekárak emelkedése is jelzi — a helyére igazodott az élet. A szegény emberek Ópályijának nagy forradalma a felszabadulás volt. Ezeknek a szegény embereknek a gyermekei szinte kivétel nélkül Mátészalkán tanultak, ott szereztek szakmát, találtak biztos és jó megélhetést. A falu, és ezt talán a közelség teszi, megmaradt mégis az otthonnak. A tanácsházán számolgatjuk, hogy reggelenként több, mint ezer ember utazik el innen. — Mátészalka alvó faluja lettünk — fogalmaz Orosz Mihály, a községi pártbizottság titkára. — Alvó falu, de ez nem ugyanazt jelenti, mint a nagyvárosok lakótelepein. Érdemes megnézni az ópályi portákat... Járván az ópályi utcákat, a néptelenség tűnik fel. Embert a délelőtti órákban alig látni, de az udvarok azért élnek. Sok az aprójószág, és ahol lelátni a kertekig, ott a fó- liaházak árulkodnak a kertészkedő kedvről. Mindössze 780 lakás van Ópályiban. Tavaly a faluból 3000 sertést és 60 mázsa nyu- lat adtak át az állatforgalmi vállalatnak, il- letvé az áfésznek. Kiszámíthatatlan, hogy mennyi zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek a mátészalkai piacon. Erdei Ferenc írja a Kérdések és feleletek című kötetében, hogy az ókor óta a városok mindig kialakítják maguk körül a kertjeiket. Ezek a kertek pihentetnek és termelnek. Ópályi is ilyesféle városkertté szépül lassan. — Valamikor begyalogoltunk Szálkára tíz tojást, vagy egy rossz tyúkot eladni. Ügy is jöttünk haza, gyalog, mert vonatra is sajnálta az ember a pénzt. Ma bevisz a busz tíz perc alatt. Sokan meg autóval viszik az árut. Több autó, meg motor van itt most, mint amennyi bicikli volt valamikor ... A gazdálkodás a szemmel látható jó mód egyik forrása, de csak a kiegészítő forrás. A Kraszna menti táj földjei — itt úgy mondják — kegyetlenek. Ott a víz árt. A község másik fele homok. A Kraszna menti Termelőszövetkezetben főként asszonyok dolgoznak, de munkát kínál az állami gazdaság is. A gazdagság forrása mégis az ipar és a kereskedelem. Bizonygatták: nincs is olyan mátészalkai üzlet, ahol ópályi fiatal ne dolgozna. Tegyük hozzá: üzem mégúgy sincs. Több, mint ezren utaznak el innen reggelente. Távolabbra már csak néhányan ingáznak, olyanok, akiket sok éves hűség köt a vállalatukhoz. A dolgozók jövedelme a falut gazdagítja. A tavaly átadott ABC-áruházban könnyű elfelejteni, hogy ez falusi bolt. Tizenegy féle felvágottat kínáltak, négyféle kávét. A kínálat, ha a bolt meg akar élni, nem lehet rosszabb, mint a szomszédos Mátészalka boltjainak kínálata. Három élelmiszerbolt van a faluban, egy cukrászda, egy étterem. A kereskedelmi ellátás gondja — jórészt — a Mátészalkai Áfész-é, bár van kenyérbolt és a termelőszövetkezetnek van zöldségesboltja is. — Üzletünk elég van — mondta Drabik Péter. — Az természetes, hogy az iparcikk- eladás nem jelentős. Az áfész forgalma különben tavaly 15 millió forint volt. Ez azt jelzi, hogy a közszükségleti cikkeket a lakosság itt helyben szerzi be. Korábban gondjaink voltak a szolgáltatásokkal. Kevés volt a kisiparos, nem volt például helyben asztalosunk. Most már van, és jóllehet többen nyugdíjasok, vagy másodállásban dolgoznak, a 21 kisiparos elégnek tűnik. Nemrég női fodrászat nyílt, most tervezzük, hogy Patyolat átvevőhelyet szervezünk. Az igazság az, hogy lépést- kell tartani a lakosság igényeivel. Az igények sokfélék, és ez magyarázza a község gondjait is. összeszámoltuk, hogy tíz év alatt mi minden épült. Íme a lista: iskola, napközi, öregek napközije, óvoda. Korszerűsítették az orvosi rendelőt, öltözőt kapott a sportpálya. Az utóbbi tíz évben épült az ABC, a cukrászda, az étterem. Épült 3 kilométer út, 6 kilométernyi járda. Mindennek egy része társadalmi munkával. 1978-ban például az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 460 forint volt. — Nagy utat tett meg a falu — mondják a község vezetői — és éppen ezért merünk kérni is a lakosságtól, ök egyre hevesebben kérik tőlünk a vizet. Ez már a jövő, hiszen jövőre már készül a terv. A Szalka II vízművel párhuzamosan megoldódik ez a gondunk is. Kérdezze meg az embereket: ha 5 évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hogy eddig elérünk a belvízrendezésben, talán el se hiszik. Ez az egyik legszorítóbb bajunk volt, és így utólag azt mondhatjuk, hogy talán nem is baj, hogy volt. Még nem mindet, de cigánytelepeket számoltunk fel, lakásokat építettünk. Egyszóval mindig történik valami. Milyen lesz a jövő Ópályija? Most azt mondják, alvó falu. Holnap akár kertváros is lehet. Talán ezért is van, hogy a fiatalok közül is aránylag kevesen vágynak el innen Idén 20 új lakás épül, és ezek a lakások már a századvég falujának az arcát formázzák. Dicsekedve mutattak Pályiban egy utcát a vasút mellett. Valamikor elhanyagolt volt, piszkos, rendetlen. Kocsis Miklós vezetésével aztán az utca lakói valóságos parkot varázsoltak oda. A virág különben is polgárjogot pyert a faluban. Kétezer tő rózsafát vásárolt a tanács, a rózsatöveket társadalmi munkások ültették el. És nyitnak a rózsák. S zép falu-e Ópályi? Akik ott laknak, azoknak igen. És egyre többen vannak, akik szeretnének ott lakni. A tanács gondja, hogy a még kétműszakos iskolában sok a kijáró nevelő. Telket kínálnak olcsón a fiatal pedagógusoknak. Az iskola gondja, hogy a cigánytelepek felszámolódnak ugvan, de az életforma lassan változik. Sok a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiatal, de azért nem csak a házak épülnek, a holnapból is naponta megszületik egy parányi rész. Óoályi, az alvó falu ennyivel szebb az alvó városoknál: igazán otthont tud maga mögött, aki innen naponta eljár. Bartha Gábor
