Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

1979. szeptember 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Csak aki méltó... M.-ről kedvező képet raj­zolt a környezete, szaktár­sai párttagok. Jó benyo­mást keltett a fiatalember. Szabad volt az útja a párt­ba. Ezt egyengette az üze­mi KISZ-szervezet egyik ajánlója, ahol titkárként te­vékenykedett. Jót mondtak róla, mint az szb fiatal tag­járól is. Ügy tűnt, minden követelménynek megfelel, amely a párttag jellemző­je. Sajnos, csalódást oko­zott. Téves volt megítélése az ajánlóknak. M. az igazi arcát akkor mutatta meg, amikor nehézségek adód­tak, amikor példát kellett volna mutatni, kiállni a po­litika mellett, önző tulaj­donságára akkor figyeltek fel először, amikor az új gépek, a korszerűbb tech­nológia megkövetelte az új normák alkalmazását. Elő­ször ellenezte, később erre hangolta környezetét is. Utána megsértődött, mivel a pártszervezet nem állt ki vélt igaza, vagyis a laza norma megtartása mellett. Hiába igyekezték elvtársai megmagyarázni, politikai­lag is helytelen a felfogása, nem fogadta el. Amíg la­za normával 5—6 ezer fo­rintot keresett, csak addig volt „jó” elvtárs. Miután bevezették a korszerűbb normát, tüntetőleg távol maradt a taggyűlésekről, nem fizette párttagsági dí­ját. Próbálták megértetni vele, szemben áll a pártha­tározattal, a párt gazdaság- politikájával. Végül szakí­tásra került a sor. M. ki­került a párt soraiból. S.-et úgy ismerték Nyír­egyházán, hogy helytáll ne­héz időkben is. Feltűnt az utóbbi időben, hogy régi érdemeire hivatkozik. Eb­ből akar tőkét kovácsolni. Ezt használta fel, amikora gyors meggazdagodás, a 'könnyű pénzszerzés útjára lépett. Anyagiasságával, üz­leteléseivel kimerítette az üzletszerű üzérkedést. Har­mincöt éves mozgalmi múlt után kellett megválni tőle. D. B. hasonlóan jó ember hírében állt két évtizedig. Semmi kifogás nem volt munkája, magatartása, ve­zetői stílusa ellen. Két évvel ezelőtt azon­ban mind sűrűbben nézett a pohár jenekére. A pártve­zetőség figyelmeztette. Kér­ték, változtasson életmód­ján. Hiába. Elhanyagolta gazdaságvezetői munkáját is. Ezért felelős munkakör­ből alacsonyabb vezető be­osztásba helyezték, korábbi fizetését meghagyták. Gon­dolták észhez tér, elgondol­kodik a történteken. Fél év sem telt el, amikor az üzem- rendész akadályozta meg abban, hogy kezéhez ne tapadjon a közvagyon meg­károsítása. Leváltották mű­vezetői beosztásából. Túl hosszú türelmi időt adott a pártvezetőség D. B.-nek? Rebesgették az üzemben: D.-nek azért néznek el mindent, mert párttag. Vé­gül is megsokallták D. B. párttaghoz nem méltó ma­gatartását és kizárták a pártból. F. I. a kereskedelemben dolgozik. Egyik üzlet veze­tője volt. Ezzel a lehetősé­gével élt vissza. Fiktív ne­vekre állított ki visszáru­utalványokat. Ebbe bukott bele. G. B. esete is tgnulsá- gos. Már munkaidőben is italozott, mert mint vezető beosztásúnak lehetősége nyílt rá, hogy elhagyja az üzemet. Megtörtént, hogy a rendész küldte haza több ízben részegség miatt. Pedig „protekciója” volt nála ko­rábban. Előfordult, hogy nővel zárkózott be az iro­dába, s reggelig dorbézolt. Amikor felelősségre vonták, el sem ment a taggyűlésre, amely az ügyét tárgyalta. Amikor megkérdezték, mi­ért nem jelent meg, így válaszolt: „Nem is gondol­tam, hogy ezekért kizárnak a pártból.” A pártvezetőség próbált részére egy utol­só lehetőséget biztosítani. „Csak” szigorú megrovás pártbüntetést javasolt a taggyűlésnek. A párttagság nem fogadta el. Szigorúbb, de igazságosabb volt: ki­zárta G. B.-t a pártból. Ezt erősítette meg a fegyelmi bizottság is. Egy-egy igazságos, neve­lő hatású büntetés erősíti a pártfegyelmet. Egy szubjek­tív, elvtelen, enyhe vagy megalapozatlanul túl szi­gorú elmarasztalás viszont árt a pártnak, a pártfegye­lemnek és a páríta^fnak. Ilyen esetekben az objek­tív, az elveket megtartó és megkövetelő mérce nélkü­lözhetetlen. Vannak esetek — mint az említettek is! — amiikor az hasznos a párt- fegyélemnek, amikor meg­válnak azoktól, akik alkal­matlanná és méltatlanná válnak a párttagságra. Pártfegyelmi munkánkra nem a kizárások a jellem­zőek. Az említett esetek csak elvétve tapasztalhatók, de figyelmeztetnek: őrizni kell a párton belüli fegyel­met, és szigorúan fellépni azokkal szemben, akik sú­lyosan vétenek a párttag­sággal járó normák ellen, akik korábbi érdemeikre hivatkozva is megpróbálnak olyan magatartást tanúsíta­ni, amit elítél a párt és a közvélemény. Nem szabad, hogy a párttagság tétlenül nézze, hogy valaki megsze­gi a szervezeti szabályza­tot. Sajnos előfordul, hogy esetenként egyes párttagok hibáit elnézik. Nem figyel­meztetik idejében a hibát vétőt, akkor vonják már fe­lelősségre, amikor túl késő. Nem szabad elfelejtenünk: nemcsak a párttagok, a párt is reflektor fényében él, dolgozik, irányít. Farkas Kálmán A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben egy műszak alatt 300 négyzetméter lemez­radiátor-elemet készítenek. (Császár Csaba felvétele) Hás vetésszerkezet Yarsánygyürén Megtalálni a jobbat Hosszú, gidres-gödrös föld­út visz végig a határon. Az út két oldalán az őszi alkal­mi szemléhez illő a kép. Egyik helyütt a levelektől megkopasztott dohánykórók erőltetik a virágzást, másutt . már sárguló levelű a kukori­ca. Egy kaptató tetejéről messzire látni. Több száz hek­táron megfigyelhető a futó­homok természet alkotta sze­szélyes vonulata. Domb és la­pos, kopasz bucka, meg ná­das váltja egymást. Egyenle­tes, egységes művelésre-alkal- mas összefüggő terület nincs. Erre mondta a varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezet el­nöke, Zakor József: — Nézze a cukorrépát. Itt fent szép, elfogadható. Lent az aljban már foltos, kivitte a víz. Később egy nagy tábla ku­koricát mutatott az elnök: — Ebben a táblában alig lesz átlag harminc mázsa. Odébb a gyepes rész mellett egy hektáron több terem majd, mint itt ötön. Gazdálkodást alapozó döntések Zakor József bemutatóját és szavait igazolásnak adta az irodában történt beszélge­téshez. Nem panasznapról volt szó, hanem a gazdálko­dást megalapozó döntésekről. A varsánygyürei tsz 3400 hektáron gazdálkodik. Ebből a kalászos ezer hektár. 460 hektáron kukoricát, 220 hek­táron cukorrépát, 100 hektá­ron dohányt termesztenek, a fennmaradó részt zöldtrágyá­val, silóval, lucernával és vö­rösherével hasznosítják. A A parkban ültem egy pá­don és hagytam, hogy a szép nyári délután­ban elkalandozzék a tekinte­tem. Az azonban nem na­gyon akart kalandozni, mert minduntalan a mellettem ülő nőszemélyen akadt meg mé­lázva. Ám egyszer hirtelen a nő fölkelt a pádról, alig észrevehetően, mintha búcsú­zott volna, rám mosolygott, és elsétált. Elgondolkozva néztem utá­na. Azazhogy, jobban mond­va, nem gondoltam semmire, nézelődtem csupán, a szemlé­lődés puszta öröméért. De nicsak! Mi ez? Kimeresztettem a szemem. Megfeledkezett volna az a nő a kézitáskájáról? A de­geszre tömött retikül ugyanis ott hevert mellettem, a pá­don. A szomszédos pádon egy úr üldögélt. Ö is merően nézte a réti-. kült. Aztán rám emelte a te­kintetét. Nem tudtam kita­lálni, hogy mit gondolhatott, mindenesetre kissé barátság­talannak tűnt. Már éppen ki­nyújtottam a kezem, hogy Simo Puupponen: A retikül megfogjam a táskát, amikor az átellenben levő pádról fel­állt egy asszony, és így szólt: — Uram, véleményem sze­rint jobb lenne, ha ... — Mi lenne a jobb? — kér­deztem. — Ha nem nyúlna hozzá ahhoz a táskához. Ahá, vagy úgy. Ám legyen. És üldögéltünk mindhár­man tovább: az asszony, a zord tekintetű úr és jóma­gam. Nyilvánvalóan mindegyi­künk eltökélte magában, hogy inkább akár egészen íté­letnapig is elüldögél itt, mintsem hogy valamelyikünk kettesben maradhasson a tás­kával. Végül a szomszédos pádon üldögélő úriember odasétált hozzám, és azt mondta: — Bocsánat, én ismerem ezt a kisasszonyt, aki innen az imént elment. Ha óhajtja, magamhoz vehetem a reti- kült és... — De nem óhajtom! — fe­leltem. — Valóban az lesz a leg­jobb, ha senki sem nyúl hoz­zá — szólalt meg a szemköz­ti asszony. — Különben ne­kem vannak ismerőseim a rendőrségen, úgyhogy hazafe­lé menet esetleg ... Ekkor szemérmetlenül meg­ragadtam a táskát és ráül­tem. Azok mindketten szinte felnyársaltak a tekintetükkel, ám én csak ültem, mintha tu­domást sem vennék a nyársra húzásról. És ebben a pillanatban visszaérkezett a feledékeny nőszemély. — Hol van a táskám? — kérdezte. — Rajta ülök — válaszol­tam. — No de az ég szerelmé- -re... — Az ám — szólt közbe az úr a szomszédos pádról —, itt mi valamennyien szemmel tartottuk az ön retiküljét. — Mi a csoda ? ! — kiál­tott föl. Hát az nem volt ta­lán elég, hogy a férjem vi­gyázott rá? — és bájosan el­mosolyodott. Mert a feleségem tud bá­josan is mosolyogni, ha akar. Finnből fordította: Juhani Nagy János. napról napra, de évről évre meg kell termelni a munka­bérre valót, a termelés költ­ségeit, a fejlesztés alapjait. Ehhez terv készül, a terv vi­szont igazodik a gazdálkodást helyes irányba terelő külső és belső hatásokhoz. Említette az elnök, hogy jö­vőre a cukorrépa területét — a dohány javára — 100 hek­tárral csökkentik. A „miért' megválaszolására gyorsan elő­kerítették Németh Károly fő- agronómust, beszéljen ő: — Nem megy nekünk a cu­korrépa. Még a legjobb év­ben sem értünk el 300 má­zsás hektáronkénti termést. A költség meg növekszik. Ebben az évben is 200 ezer forintot terveztünk vetőmag­ra és 460 ezer forint lett. De ez csak a vetőmag. Ha min dent összeszámolunk, a ré­pánál nincs, vagy alig van nyereség, ezzel szemben a do­hány jól fizet. Idén is, an­nak ellenére, hogy jeget is kaptunk, hektáronként 60 mázsa zöld dohányt törtünk. Az irodai beszélgetés akar va, akaratlanul is felidézte azoknak a szakmai megbe­széléseknek a hangulatát amelyek külső megfigyelők nélkül is gyakoriak Varsány gyürén. A vezetők, akik kö­rülülték a dohányzóasztalt, már vitatkoztak, érveltek. Magyarán: győzködték egy­mást. Kívánkozott tehát a kérdés, milyen alapon és mennyire alaposan, ki dönt a gazdálkodás kérdéseiben? Értékelő, elemző munka — Ez nagyon egyszerű — mondta Zakor József. — A gazdálkodás kérdéseiben a vezetőség határoz. Az előter­jesztés az én feladatom. De mielőtt bármit is a vezetőség elé vinnék, négyen, a párt­titkár, a főagronómus, a fő­könyvelő és én alaposan át­rágjuk. A főkönyvelő a szá­mokkal, a főagronómus a ter­melési tapasztalatokkal „ope­rál”. Nem lehet másként. A gazdálkodásnak Var- sánygyürén, de másutt is szigorú szabályai vannak. Be­letartozik a rendbe az állan­dó értékelő és elemző munka is. A jó és jobb keresése, megtalálása és alkalmazása nem tűri a betokosodást, a megmerevedést. Varsánygyü- rén volt már egy lecke: mér­leg- és alaphiány négy évvel ezelőtt. Az akkori megráz­kódtatáson már régen túltet­ték magukat a tagok és az új vezetők. A kritikus ponton nem egyszerűen a munka, de a számításokkal megalapo­zott,-jobb munka segítette át az embereket. Seres Ernő Névjegy a z almás­kertben „MINDEN TSZ-TAG, beleértve az elnököt, az állatgondozókat és az ad­minisztratív dolgozókat is, köteles leszedni legalább 15 mázsa almát.” A nyír­egyházi Ságvári Tsz veze­tősége hozta ezt a határo­zatot a tsz pártvezetősé­gének egyetértésével. A tsz pártalapszervezete az elmúlt napokban szintén napirendre tűzték az őszi betakarítást. A párttagok­tól azt várják, legyenek példamutatóak a szerve­zésben, a munkában. A pártszervezetek mozgósító erejére — a párttagok pél­damutatására mindenütt szükség van. A Ságvári Tsz-ben rész­ben azért hozták az em­lített határozatot, hogy a lehető legkevesebb „külső” segítségre legyen szükség. A becslések szerint a tsz almatermésének 85—90 százaléka exportképes le­het kíméletes szedés és szállítás után. Ha a tsz-ta- gok — a nem növényter­mesztésben dolgozók is — a sajátjuknak érzik a ter­mést. akkor bizonyára jó minőségű munkát végez­nek, s így több lesz az exoortképes alma. Hétvé­geken kerül sor a „15 má­zsás műszakokra”. A láda­sorok elejére mindenki ki­tesz majd egy cetlit, ame­lyen rajta lesz a neve és a beosztása. Hasonló kez­deményezés ez az ipari üzemekben elterjedt „munkád mellé add a ne­ved” mozgalomhoz. Aki­nek le kell tenni a névje­gyét, az minden bizony­nyal iigyelmesebben dol­gozik. Az említett névjegy kettős célt szolgál. A bér- számfejtéshez is szükséges. A hétvégeken dolgozó tsz- tagok 33 forintot kapnak a leszedett alma mázsájáért. A betakarítást Nyíregy­háza környékén és a me­gyében több ezer fiatal se­gíti. Sajnos, az utóbbi években néhány helyről panasz is érkezett a fiata­lok — főleg a diákok — munkájára, pontosabban minőségi munkájára. Jó lenne követni a Ságvári Tsz példáját, vagyis a cet- lis módszert. A ládasorok elejére kifügeszthetnének egy füzetlapot, mondjuk ezzel a szöveggel: „Ezt az almát X iskola A. osztálya szedte”. Az ISKOLAI ÉS A MUNKAHELYI KISZ­szervezetek sokat tehetnek a minőségi, veszteségmen­tes betakarítás érdekében. A Kemecsei Állami Gaz­daság fiataljai például ak­cióprogramjukban vállal­ták, hogy szinte 100 száza­lékos minőségi munkával vesznek részt a betakarí­tásban. A vállalás nem csak az almára, valameny- nyi mezőgazdasági ter­mékre vonatkozik. Egyide­jűleg a göngyölegek és a szállítóeszközök jobb ki­használását is vállalták. Két szabad szombatjukat is felajánlották, hogy idő­ben, jó minőségben végez­zenek a munkával. Az ef­fajta mozgalmi munka jól segíti a gazdasági munkát Nyíregyházán, Kemecsén és másutt is. N. L. vetésszerkezet változott, vál­tozik. A kukorica például — művelésiág-változással — az utóbbi években közel 200 hektárral csökkent. Mi indo­kolta ezt? — A kukorica átlagtermé­se nálunk néhány éve 20—25 mázsa volt. így a hatSzázöt- ven hektáron összesen nem termett annyi, mint most te­rem a négyszázhatvanon. Az átlagtermés duplájára nőtt. — És mennyivel olcsóbban termelünk...! Az olcsóságot Tóth "László főkönyvelő említette meg. A számszaki ember nem tagad­hatta meg önmagát. Szövegét a kiadás és bevétel egyenle­gével fűszerezte: — Kipróbáltuk a nagy ada- gú műtrágyázást a jobb ter­més reményében. Kidobott pénznek számított, mert szép zöld volt a kukorica még no­vember elején is, de termés, az nem volt. Ilyen a homok. Ezért a legrosszabb talajok­ra erdőt telepítettünk. A te­lepítés százszázalékos állami támogatással történt és a ke­zelési költség, ami szintén ál­lami, jó munkabér. Hát ezért csökkentettük a kukorica te­rületét. Amit meg kell termelni Az új erdők — azok mel­lett is elhaladtunk — szere­tik helyüket. Igaz, csak évti­zed múlásával adnak majd árbevételt, de akkor minden más növénynél nagyobb nye­reséggel. Addig is fácánok, nyulak búvóhelyéül szolgál­nak és szépítik a tájat. Ám a tsz a piacról él. Ha nem is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents