Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 13. Koszigin etiópjai tárgyalása Etiópiában tárgyal a szovjet kormányfő. Képünkön: Alekszej Koszigin miniszterelnök vendéglátójával, Haiié Ma­riam Mengisztuval. (Kelet-Magyarország telefotó.)­■TW Dublini döntések M i tagadás, nem lehetett könnyű dolguk a Kö­zös Piac külügyminisz­tereinek. Egyre inkább érez­hető, hogy a kilenc ország álláspontja — saját érdekei­nek megfelelően — eltérő a világ dolgainak megítélésé­ben. Különösen az a Közel- Kelet vonatkozásában. Bonn például nemrég négy arab országra kiterjedő kör­útra küldte külügyminiszte­rét, majd nem sokkal Gen­scher hazatérése után fogad­ta Dajan izraeli külügymi­nisztert. Tel Avivból szem­lélve — legalábbis Dajan en­nek a véleményének adott hangot — a nyugatnémet kül­politikában bizonyos változá­sok észlelhetőek a közel-kele­ti helyzetet illetően. Most, a dublini egynapos tanácskozá­son az NSZK és Hollandia mereven elzárkózott attól, hogy politikailag „felértékel­jék” a PFSZ-t, s együttesen állást foglaljanak amellett, hogy a közel-keleti rendezés­be be kelljen vonni a palesz­tin nép képviselőit, beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Róma és Párizs más véle­ményen van. Persze, nem vé­letlenül: a két fővárosba rö­videsen ellátogat Jasszer Ara­fat. Igaz, odáig az olasz és a francia álláspont sem merész­kedett, hogy kimondja: a pa­lesztin nép egyedüli képvise­lője a PFS^ de a rendezés­ben már az ő helyüket is szorgalmazták. Jól érzékelhe­tő, mekkora súllyal esik lat­ba az EGK-n belül az NSZK befolyása. Álláspontja ugyan most változott a korábbihoz képest, de nem annyira, hogy a PFSZ megítélésében haj­landó lett volna gyökeres változásra. Figyelemre méltó, hogy mindezek ellenére a kilencek nyíltan elismerték: Izrael el­lenséges magatartást tanúsít Libanonnal szemben, s köve­telték a határprovokációk megszüntetését. Felemás ál­láspontról tanúskodik két má­sik nyilatkozatuk is. Az egyik Chilével kapcsolatos, s a jun­tát mérsékelt magatartásra inti a rendszert bíráló kato­likus erőkkel szemben. A má­sik álláspont enyhén szólva vitatható: a Közös Piac tá­mogatja Nagy-Britannia rho- desiai tervét és az úgyneve­zett többségi uralmon ala­puló angol politikai rende­zést kielégítőnek tartja. B izonyos, hogy sem a pa­lesztin ügyben, sem a rhodesiai fehértelepe­sek tényleges hatalmát meg­hosszabbító brit álláspont helyeslésében nem találkozik az EGK az ENSZ-tagállamok többségének egyetértésével. Márpedig a dublini konfe­rencia célja az lett volna, hogy a világszervezet közel­gő közgyűlése előtt egyeztes­sék politikájukat. Ezt tulaj­donképpen meg is tették, hí­ven fölfedve azokat az ellen­téteket, amelyek a Közös Piac tagállamait jelenleg megoszt­ják. Gyapay Dénes Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisz­terelnöke — aki, mint isme­retes, hivatalos baráti látoga­táson tartózkodik a szocialis­ta Etiópiában — szerdán ta­lálkozott Mengisztu Haile Mariam etióp állam- és kor­mányfővel. A szovjet vendég a baráti légkörű találkozón az etióp forradalom ötödik évfordulója alkalmából tol­mácsolta vendéglátóinak a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége, a szovjet kormány és személy szerint Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, valamint az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai szerdán látogatást tettek An­gola moszkvai nagykövetsé­gén, hogy részvétüket nyilvá­nítsák Agostinho Netónak, az (Folytatás az 1. oldalról) zés népi jellegét, több arra alkalmas fizikai dolgozót, nőt és fiatalt kell bevonni ebbe a munkába. Nagyobb figyelmet kell fordítani az el­lenőrzési munka tartalmi színvonalának javítására, s a vizsgálatoknak jobban kell kapcsolódniuk az előttünk ál­ló gazdasági feladatok meg­valósításához. Szóvá tette azt is, hogy mind a párt-, mind a tanácsi szerveknek jobban támaszkodniuk kell a népi el­lenőrök munkájára, s tapasz­talataik, javaslataik hasznosí­tására. Ezután Gáspár Ist­Leonyid Brezsnyev üdvözle­tét. Mengisztu Haile Mariam őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet vezetőknek az etióp forradalomnak nyújtott szov­jet támogatásért. Koszigin a nap folyamán részt vett az országos forra­dalmi fejlesztési és központi tervezési mozgalom legfel­sőbb tanácsának ülésén, majd koszorút helyezett el az olasz fasizmus feletti felszabadító háborúban elesett hősök em­lékművénél. MPLA Munkapárt elnökének, Angola államfőjének elhuny­ta alkalmából. A szovjet vezető személyi­ségek egyperces hallgatással adóztak a nemzetközi forra­dalmi mozgalom egyik kima­gasló vezetője, az afrikai földrész kiváló politikusa, az aktív békeharcos emlékének és beírták nevüket a részvét­nyilvánítók könyvébe. vánné a névtelen bejelenté­sek okairól szólt, Gulyás Emilné dr. pedig azt tette szóvá, nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a népi el­lenőrök által feltárt hiányos­ságokat az illetékesek meg is szüntessék. A vita után Csik László, a megyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály­vezető-helyettese adott tájé­koztatást a mezőgazdasági termékek felvásárlásainak ta­pasztalatairól, majd a képvi­selők megbeszélték az or­szággyűlés soron következő ülésszakával összefüggő fel­adataikat. Szovjet vezetők részvétlátogatása Szabolcs egészségügyi ellátásáról tárgyalt a megyei képviselőcsoport 7. Báró Orczy Lőrincz tábor­nagy a koszorús testőríró, Abaúj megye főispánja, mi­dőn 1774-ben a Bodrog, Ung, Latorca és Laborcza folyó szabályozására küldték, emígy foglalta rímbe a min­denkori építés máig kísértő keserveit. „.. .szükséges egy embert találni, Ki tud szenvedéssel orszá­got czirkálni: Küldjük Ortzit, majd ő meg fogja vizsgálni, Lehet-e pénz nélkül nagy dolgot tsinálni.. Húzzuk az evezőket, időn­ként letesszük őket, hogy in­gerült mozdulattal próbál­junk megszabadulni a min­ket állandóan kínzó soktucat­nyi pőcsiktől, melyek ha csíp­nek, szinte sebet ejtenek az emberen. Igaz, szúnyoggal nemigen akadt dolgunk, de mondják akik nálunk jára- tosabbak a vízen, hogy ez meglehetősen szerencse volt. De ha elolvassuk Bro- nyevszkij Vladimir orosz uta­zó 1810-ben kelt sorait, meg­győződhetünk arról, nekünk egy szavunk sem lehet. „A széles rónaság — írta — nem nyújt vonzó képet a folytonos mocsarak miatt. Ezen a stepp- vidéken annyi a légy és a szúnyog, hogy szinte nem is lehet védekezni ellenük. Csí­pésük hasonló a darázséhoz; a háziállatokat csaknem té­bolyulttá teszi, forgolódnak a földön, sárban fetrengenek, hogy kínzóiktól megszaba- baduljanak Megyünk a Tiszán Adony- tól Lónya felé, tucatnyi ka­nyart hagyunk magunk mö­gött, az evezés monotóniáját csak a pompás táj színesíti meg. A távolság nem egész húsz kilométer, de még a so­dor segítségével is órákba telik, míg célhoz érünk. De mennyi lehetett az út 100— 150 évvel ezelőtt, amikor a zabolátlan folyó kedve sze­rint kanyargóit, épített és rombolt; s ha áradt, a fél Al­földet elborította mocskos habjaival. A folyó szabályozásának gondolata régi eredetű, de az utolsó kétszáz év munká­inak nyomán alakult ki mai képe. Bállá Antal 1781-ben írt szavait érdemes idézni, hi­szen a folyószabályozás alap- gondolatait fejti ki bennük. „Ami a Tisza folyása körül való javításokat illeti, az fő­képpen abban * állna, hogy folyásának rettenetes nagy csavargásait illendő és alkal­matos helyeken szükséges volna általszaggatni, mely mód a víznek ágyat készíte­ni, mivel nagyobb folyás nyerne eképpen a víz, és így a víznek árja hamarabb le­takarodna, mind pedig a ha- jókázók igen nagy útjuk meg­rövidülésére szolgálna. Neve­zetesen pedig Ó-Kékcsén fe­lül éppen Nagy Rév helység körül ezt nagy haszonnal vég­be lehet vinni, mintegy 300 öl ásással úgy, hogy azon utat, melyet most a Tisza víz 11000 ölnyi kerengésSel jár bé, háromszáz öllel elvé­gezhetné”. És ez volt a lényeg: a ka­nyarok átvágásával, a folyó mederbeszorításával kell a vizet szolgává, — igaz láza­dós szolgává — tenni. Hosz- szú, ma is tartó munka ez. Mezeő Cyrill már 1785-ben elkészített egy Tisza-térképet az Újlaktól Vásárosnaményig terjedő szakaszról. Kidolgoz­ta a Tisza, a Szamos, vala­kel elöntött területek nagy­sága 2 776 678 magyar holdat tett ki. Óriási értékek men­tek veszendőbe; gróf Szé­chenyi István egyik legna­gyobb érdeme, hogy felismer­te a vízépítés, a vízgazdálko­dás gazdasági, gazdaságföld­rajzi, tájalakító szerepének kulcsfontosságát. Küzdelmek és drámák so­rozata volt a magyar vízsza­bályozás hőskora. Ha a mun­kálatok körülményeiről aka­runk képet kapni, legjobb ismételten Orczy Lőrinchez fordulni, aki testőríró társá­nak, Barcsay Ábrahámnak így panaszkodott; „Ismét megbutykáztam Ti­szának árjait / Ott töltém, itt nyitám iszapolt árkait, / Kri­eger zsinórával mérvén tsa- vargásait, / Jobb egyenesség­re intéztem folyásait. De mikor én repedt haj­longó hajótskán / Tekenő for­mára vésett tsolnokotskán / Ki tészem lelkemet véletlen szeszélynek, / Béts Posson Társaim engem tsak nevet­nek”. Üj medret kap a Tisza Taktabájnál. (A szerzők felvétele) mint az Ecsedi-láp szabályo­zásának tervét.' Elképzelései feledésbe mentek. Kiemelke­dő, megörökítésre méltó munkát végzett Sexty And­rás, Szabolcs megye nagysze­rű mérnöke, aki már az ár- vízvédelmi töltések terveivel is foglalkozott. (Ki tud ma róla a szakembereken kívül?) Elévülhetetlen érdemeket szerzett báró Vay Miklós, aki a folyamszabályozásban Szé­chenyi közvetlen elődjének tekinthető. A folyó felmérésének nagy jelentőségű munkájáról az 1827. évi országgyűlés in­tézkedett és az 1830-as pusz­tító árvizek sújtotta megyék képviselőinek sürgetésére Széchenyi állott királyi biz­tosként a folyószabályozók élére. A felmérés 12 évig tar­tott. A legszélső árterületi határokon belül az ország 845 községe feküdt. Az árvizek­A Tisza szabályozása Euró­pa legnagyobb ilyen munká­ja volt. A folyó hossza 1419 kilométerről 966 kilométerre csökkent. Megépült majd­nem 3600 kilométernyi töl­tés, az árvíz levonulási ide­je fél évről két és fél hó­napra csökkent és ármentes lett 4,5 millió katasztrális hold föld. Aki Tiszaszalka magassá­gában hajózik, figyeljen. Szá­zadunk eddig legutolsó — 1973-tól 1978-ig tartó — át­vágását láthatja. És lejjebb, Taktabájnál pedig újabb, most is tartó munkálatnak lehetünk tanúi. Kanyart vág­nak le itt, de ma már új szempontok is latba esnek. Az új meder és a holtág kö­zött majdan elterülő sziget­ből üdülőtelepet csinálnak ... (Folytatjuk) Szabolcsiak a Téli Palota előtt. (Molnár Károly felvételei) A Hazafias Népfront mel­lett működő béke és barátság társadalmi bizottságok az őszi békehónap rendezvényei­re készülnek. A propagan­damunka középpontjában a szocialista tábor, s annak ve­zető ereje, a Szovjetunió áll. Mintegy háromszáz szabolcsi békeharcos nyáron saját sze­mével győződhetett meg a szovjet emberek munkája eredményeiről, s tekinthette meg Kijev, Leningrád és Moszkva nevezetességeit. A demecseri népfrontel­nöktől a Nyírmadai ÁG állat­orvosán át a fehérgyarmati szabónőtől a nyíregyházi áru­ház eladójáig tapasztalhatták, hogy a szovjet emberekben elevenen él a háborúellenes­ség. Az Auróra lövésétől az Az űrhajóspavilonban. űrbe jutásig megtett hatalmas fejlődés csodálatra késztet barátot s ellenséget. A békebizottságok kezde­ményezte kisgyűléseken az el­következendő napokban so­kan idézik a 10 nap esemé­nyeit, a szovjet emberekkel való találkozásokat, s közös feladatainkat a béke védel­mében. ©Amim a tmii BÜRGET LAJOS ÉS SPE1DL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA Mínusz 453 kilométer /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents