Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 9. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Hét falu—egy nóta Még a középkorúak is emlékezhetnek a régi mondásra: „Egy falu — egy nóta”. Sok mindent takart ez az egyszerű mondás. Azt például, hogy a falu lakói egy nótát fújnak, jó, vagy rossz értelemben „egy húron pendüinek”. Jelentett bizonyos elzárkózást, egymáshoz tartozást, egymásra utaltságot. De jelentett ellentétet is falu és falu között. Az élet változásával, a közigazgatási rendszer átszervezésével az ellentétek elmosódtak, vagy a minimálisra csökkentek. A régi mondást például így lehetne módosítani Nagyszekeresen: „Négy falu — egy nóta”. A községhez ugyanis három társközség tartozik. Jánkmajtison ez a mondás járhatná: „Hét falu — egy nóta”. Ehhez a nagyközséghez hat község csatlakozott. Nacionalista, soviniszta uszítások miatt, a termés különbözősége, vagy akár csak néhány ember személyes ellentéte miatt évtizedekig haragudtak egymásra a szomszédos községek lakói. Gondoljunk csak Mérk és Vál- laj hosszan tartó ellentétére. A népi humor, az ellentétek nyomán gúnynevet, sőt gúnydalt is költött: „Ül, mint Kö- mörő végén a guta”. Megsértődtek érte a kömörőiek. vagy a nem éppen dicsérő dalocska: „Kisszekeres, Nagy- szekeres, Mind megissza amit keres”. Am nemcsak a falvak közt volt ellentét, hanem egy-egy falun belül az alvég és a felvég között is. Sok helyen a templom környéke is zárt helyet, külön kis világot jelentett: itt laktak a módosabb gazdák. A lakosság többé-kevésbé kétkedve fogadta a tanácsok összevonását. A tagság a legtöbb helyen nehezen ment bele a termelőszövetkezetek egyesítésébe. Aztán rájöttek az emberek, hogy az összevonás fejlődést jelent, vagy fejlődést jelenthet, ha megfelelően élnek vele. Fejlődhet a község akkor is, ha a közepén nincs tanácsháza, akkor is, ha a tanácselnök, vagy vto-titkár nincs mindennap jelen. Példa erre a társadalmi munkaverseny. A kisközségek kategóriájában megrendezett 1978. évi társadalmi munkaversenyben második helyezést ért el Nyír- gelse. A település — ahogy a hivatalos megfogalmazásokban szerepel — nem székhely község. Tehát nincs tanácsháza a településen. Nyírgel- se Nyírbogáthoz tartozik. Ebben a társadalmi munkaversenyben Tiszamogyorós lett a harmadik helyezett, pedig ez a falucska is „csatolt község”, Mándokon van a székhelye. A két példa ékesen bizonyítja: a körzetesítéssel nem feltétlenül szűnik meg a lokálpatriotizmus, a lelkesedés, a tenniakarás. A társadalmi munkaverseny helyezettjei pénzjutalmat kaptak, s ebből tovább fejleszthetik, szépíthetik szőkébb pátriájukat. Nem kétséges, hogy közvetett, sőt közvetlen módon Nyírbogát és Mándok is hozzájárult a helyezések eléréséhez. A szomszéd települések összefogása az említett példákban eredményre vezetett. Megyénkben kettő kivételével valamennyi kisközség társközség lett. Kivétel csupán Olcsva és Jánd. A körzetesítéseknél azonban nem csupán a lélekszámot vették figyelembe. Kéknek több mint kétezer lakója van, mégis Demecserhez csatolták. Azóta az élet igazolta, hogy a döntés nem volt megalapozatlan. Szatmárban 4—500 lelkes falucskák is sorakoztak egymás mellett. Az egyesítés ezen a területen még inkább indokolt és szükségszerű volt. Tiszabecshez öt apró falucska tartozik. A sértődések elkerülése végett fordítva is fogalmazhatunk: öt apró falucskához tartozik Tiszabecs. Az öt közül az egyik apró település Tiszacsécse. Móricz Zsigmond falujában a 66 éves Papp Sándor bácsival beszélgettünk múltról és jelenről. Az öreg magyarázta, •hogy a falu lakói mindig ösz- szetartóak voltak. Esténként és vasárnaponként kiültek a házak előtti kispadra beszélgetni, nótázgatni. Szinte rokoni szálak fűzték össze az embereket. A kispadolás ma is divat, de néhány kispad lába már nem fából, hanem vasból van, a hátakat támasztó kerítést nem sövényből, hanem drótból, vagy díszes vasszerkezetből húzták. Na és az is igaz, hogy a kis- padolásnak már nem olyan a hangulata, az atmoszférája, mint régen. Beszélgetések közben nem csak egy, hanem hat falu gondjáról és öröméről esik szó. A legifjabb generáció már nem csupán tiszacsécseinek vaílja magát. Az iskolát ugyanis megszüntették, pontosabban körzete- sítették a településen. A tanulók a tiszabecsi általános iskolában sajátítják el az alapműveltséget. A falusi tanító, a néptanító is kivész a szókincsünkből. Kérsemjénben idős néni, Kiss Sándorné elevenítette fel előttünk a múltat. Mint mondta, lekvárfőzések, fonók és különböző mulatságok „fogták össze” a falu lakóit Lakott .itt egy mókás ember — már nem jut eszébe a neve —, az „tartotta karban” a hangulatot, magával ragadta a falu apraját, nagyját. Mindig békés nép lakott errefelé, de néha a bálokban előfordult, hogy a szomszéd községek legényeit megugrasztot- ták. Az ellentét ellentétet szült, így természetes volt, hogy a szomszéd falu báljába csak óvatosan merészkedtek be, vagy be sem merészkedtek az itteni legények. Kérsemjén közigazgatásilag Nábrádhoz tartozik. Balogh Sándor, a közös községi tanács elnöke furcsának tűnő és egy kissé nehezen követhető szervezésekről számolt be. Panyola és Apáti külön közös tanácsot alkot. De négy Szamos menti községnek: Nábrádnak, Kérsemjénnek. Panyolának és Apátinak közös a termelőszövetkezete. És most figyeljen az olvasó: a négy falu fiataljai közösen KISZ-bizottságot hoztak létre. A közös ifjúsági bálokon és egyéb rendezvényeken nincs szó arról, hogy ki melyik településen lakik és senkinek nem jutna eszébe, hogy a szomszéd község legényeit (ma srácait) megugrassza. A közös tsz a Kállai-tanyán alakítja ki az új gépműhelyt és a terményszárítót. Mert ide földrajzilag viszonylag •közel van mind a négy település. A vezetőség elvetette a „Nabrád-centrikussá- got”. A tanácselnök arról is beszámolt, hogy ott helyben és a társközségben egyszerre, vagyis párhuzamosan korszerűsítették a közvilágítást. S .most nemrégiben egyszerre készült el a két település belvízrendezési terve. A közös pénzt jobban tudják hasznosítani. A fejlesztési terv elkészítésénél, a pénz elosztásánál a fontossági sorrend dominál és nem azt nézik, hogy ez széfchelyköz- ség, az pedig csak társközség A szavazások is igazságosak lehetnek, hiszen a tanácstagok a lakosságot megfelelően és arányosan képviselik. Kérsemjénben éppen a közelmúltban épült a közös pénzből kövesét. 1966-ban egyesült a két falu, azóta a pénzek elosztására nem érkezett figyelemre méltó panasz. Természetes, hogy Nábrádon szembetűnőbb a fejlődés, de hiszen az egyesítés előtt is ez volt a nagyobb település.. Fábiánházán az ötven év körüli Gólya Jenő így kezdte a beszélgetést: „tanácsilag és téeszileg Nagyecsedhez tartozunk. A két tsz ugyan még nem egyesült, de kapunk segítséget a szomszéd mezőgazdászoktól. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy mostohatestvérek vagyunk. Épülhetne a központunkban járda. A kertek alól elvezethetnék a belvizet. A belvíz minden évben nagy kárt tesz a termésben”. A fábiánházi ember nincs egyedül ezzel az érzésével. Számos kisközségben, illetve körzetesített községben hallottam ilyen és ehhez hasonló panaszokat. Hogy bezzeg a székhelyközségben ez is van, az is van, itt meg ez sincs, meg az sincs. Az egyik székhelyközség tanácselnöke (az ellentétek további szításának elkerülése végett nem írok nevet) így érvelt: „Társközségünk tanácstagjai és lakói folyton reklamálnak, hogy az egyesítés óta eltelt három évben egy járdát sem építettünk náluk. De azt nem mondják, hogy ők ezer évig sem építettek maguknak egy négyzetméternyit sem. Ettől függetlenül egy-két éven belül a társközségben is megkezdjük a járdásítást”. A szomszédos termelőszövetkezetek egyesítése a legtöbb helyen sikeres volt. Nem az eredményes tsz-ek lettek gyengébbek, hanem a gyengébb téeszek lettek eredményesebbek. Szamosszegen például a főmezőgazdász azt mondta, hogy a 'közös és több pénzből értékesebb, többet, tudó gépeket tudnak beszerezni. Az utóbbi években egyenletes a fejlődés és ez annak is köszönhető, hogy a szomszéd község lakóival jól megértik egymást. Arra is van példa, hogy a szomszédos községeknek nemcsak a munkájuk és a pénzük, hanem az ebédjük is közös. A barabási és vámosatyai közös tsz üzemi étkezdéjébe a Tiszaszalka és Vidéke ÁFÉSZ szállítja naponta a meleg ebédet. Egy asztalhoz ülnek két község mezőgazdasági dolgozói. És még sokáig sorolhatnánk a példákat arra: miként kötődnek egymáshoz a szomszédos települések. Vagy még miként kötődhetnének. Mert az egységben rejlő erő lehetőségeit még nem mindenütt használják ki. Fontos, hogy a társközségek mindenütt valóban társakká, sőt segítő társakká váljanak. Nábrádi Lajos „Szívesen jövök haza minden meghívásra" Adóimtól Haimónig Szegedi beszélgetés Hegedűs D. Gézával Hegedűs D. Géza pályafutását nemcsak azért figyelik sokan a megyében, mert érdeklődnek a színház iránt, hanem azért is e megkülönböztetett figyelem, mert a színművész megyénk szülötte, a Tisza melletti Ibrány községbe való. Beszélgetésünk Szegeden zajlott le. Első kérdései a megyéről, az itt élő emberekről, a várható termésről érdeklődtek, én csak ezt követően jutottam szóhoz. — Mikor volt az első szabadtéri szereplésed? — Az első szegedi fellépésem 1976-ban volt, amikor Az ember tragédiájában Ádámot formáltam meg. Akkor is és most is. Szinetár Miklós hívott meg. Ennek külön örülök. Számomra azt jelenti nem vesztettem el a bizalmát. Az Antigoné Haimón- ja nagy megtiszteltetés számomra. — Antigoné Haimónja hogyan illeszkedik a megformáló színész világképébe? — Az európai klasszikus színjátszás kiemelkedő darabjainak hagyományai vannak a szegedi Dóm téren. A görög tragédiák igazi közege mindig is a szabad tér volt. Haimón tipikusan hellén lelkületű figura, a darab legtisztábban látó alakja, mondhatni szinte reálpolitikus. Megpróbál egyfajta egyensúlyt teremteni. Olyan intellektuális gondolkodó, aki mindig és mindenekfölött az ész, az értelem totalitására apellál. „Apám, az értelemnél fényesebb javat nem adtak eddig földieknek égiek...” — mondja Haimón Antigoné érdekében mondott védőbeszédében. — A szabad tér más színészi játékstílust követel. Köny- nyebb ez, vagy nehezebb? — Antigoné bölcsőhelye a szabad tér volt s ez más játékstílust követel. A mikro- rezdülések nem jutnak el a tőlem távol lévő nézőhöz. Különösen itt, Szegeden, ahol hétezer embernek kell játszani. Felfokozott, tiszta, érthető beszédre van szükség. A gesztusoknak, a mozgásnak, a tiszta, emeltebb hangú beszédnek itt sokkal nagyobb a szerepe. — Az idén KISZ-díjat kaptál, miért? — Az indoklás így szólt: „Fiataloknak fiatalokról szóló szerepeiben nyújtott szug- gesztív alakításaiért. „Ügy érzem, hogy személyemmel színházamat, a Vígszínházát is jutalmazták. Azt a törekvést, hogy fiatal nézőközönséget toborzott, magas művészi igényességgel. Ez nagy harc volt. — Az utolsó előadásra 14-én kerül sor. Mi a további programod? — Az utolsó előadáson — augusztus 14-én szüleim édesanyám és édesapám is jelen lesz itt, a Dóm téren. Ez nagy-nagy öröm számomra, s talán ez az apró momentum még fokozza erőmet. Az előadást követően együtt meÜdvözlő sorok a Haimón szerepében a szegedi szabadtéri színpadon. (A szerző felvétele) nyünk haza Ibrányba, szülőfalumba. Már nagyon vágyom haza, hiszen legutóbb a múlt év karácsonyán voltam otthon. Pihenni szeretnék. Egy hosszú évadot zárok, 78 augusztusától mostanáig a színházamban három bemutatóm volt, s közben egy filmben és három tv-filmben játszottam. Most az egri és a szegedi szabadtéri játékok után mindössze egy hét pihenés a Tisza-parton, I taránkban. E rövid idő alatt a legtöbbet együtt lenni szüleimmel, rokonokkal s természetesen a barátokkal. szülőföld lakóinak. — Mik a terveid? — Terveim? Az ember személyisége meghatározza szerepeit. Én eddig jó helyzetben voltam, nem kellett idegenkednem 'egy-egy felajánlott szereptől, szóval szerencsés találkozásaim voltak. A rövid pihenő után újra munka. Az emigráns szabadság- harcosokról szóló tv-film felvételei kezdődnek a hónap utolsó hetében. A film címe Párbaj. Majdnem egyidőben elkezdődnek Sarkady Szeptember c. drámája tv-feldoi- gozásának próbái. Mindkettőben főszerepet játszom. S a színházi évad közeledtével elkezdjük a munkát ott is. Októberben kezdjük Kleist német romantikus szerző Hamburg hercege című darabjának próbáit, melyben címszerepet játszom. A bemutató decemberben lesz. S közben, ha időm s erőm engedi, készülök egy önálló estemre is. — Szívesen vennéd, ha az önálló ested bemutató előadása a megyében volna? — örülnék neki. Minden meghívást, ami a szülőföldemre hív vissza, elfogadok. Természetesen mindez csak akkor igaz, ha tudjuk egyeztetni az időpontokat. Ha ez sikerül, akkor szívesen jövök haza, minden meghívásra. Az öltözői hangszóróban a színészeket szólítják, Gézának a színpadon Haimónt kell játszania. Mire e sorok megjelennek, Hegedűs D. Géza itthon, Ibrányban befejezte pihenését. Felfrissültén tért vissza az elkövetkezendő nagy feladatokhoz. További sok sikert, Géza! Vincze Péter KM Sárospataki várrészlet. Kiss Attila rajza
