Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 9. / Lássuk, mi van az étlapon! Nem bajlódnak az olcsóval... Ha volt olyan vendég, aki július 24-én úgy rendelte meg az ebédet egy étteremben, hogy nem nézte meg előtte az árakat, igencsak meglepődött, amikor a íőpincér elérakta a számlát. Mert hiába hallotta-olvasta az ember az áremelésekről szóló tájékoztatót, abból sok mindent megtudhatott, de akkora emelkedésre, mint amilyet a vendéglátásban tapasztalt, senki sem számított. Az éttermekben ugyanis nemcsak a nyersanyagárak emelésének arányában nőttek az árak, lényegesen magasabb lett a korábbitól a felszámolható haszon is. Mi változott azóta az éttermekben, milyenek az új étlapok, változtak-e étkezési szokásaink az áremelés óta? — erre próbáltunk választ keresni a legnagyobb ételforgalmú éttermekben. A régi Korona mindig zsúfolt volt délidőben. A Nyíregyháza központjában lévő intézmények, boltok, áruházak dolgozói közül talán itt étkeztek legtöbben. Az áremelés utáni első napokban jócskán megcsappant a vendégsereg, hiszen egy egyszerű hasábburgonya-köret is 10,60 lett a korábbi 6 forint helyett, a 7,40-es erőlevesért 10,80-at kérnek, a csemege sertéskaraj 22,70-ről emelkedett 34,60- ra. Milyen haszonnal? Nagy Antal vezetőhelyettessel találomra veszünk ki néhány étlapot, s olcsóbb ételeket keresünk rajta. Főzelékből legtöbbször háromfajta — vajas zöldbab, zöldborsó, párolt káposzta — található, s a korábbi egyről hatra emelkedett a kisadag ételek száma. Az ár még így sem alacsony: 26,50 egy rántott borda, 24 a párizsi, de 11,30-ért van töltött paprika, 15 a pacal, 15,50 a vajas jér- cemell. Szóval ha valaki egy májgaluskalevest kér töltött paprikával, 21 forintból kitelik az ára. Az új Szabolcsban a legmagasabbak az árak: itt 235 százalék hasznot számít fel a vállalat a nyersanyag árához. Húsételeket 35-től 65 forintig kínál az étlap, s 8—10 között van a kisadag ételek száma. 19—22 forint közötti az áruk, ám ezzel csak kiadós leves után elégedhet meg még a gyengébb étvágyú vendég is. Gál Ferenc üzletigazgató mondja: naponta 250 ebédet főznek üzemeknek, intézményeknek, s ezekért 13,20-at, illetve 15,60-at fizetnek a vendéglátónak az előfizetők. A dolgozóknak nyilván kevesebbe kerül, hiszen a munkahely is hozzájárul néhány forinttal. Mit adnak a pénzünkért? A legtöbb előfizetéses étel a Tisza ételbárban készül. Donka János vezető mondja, hogy az áremelés utáni héten körülbelül százan fizettek napi 13,20-at, két-három hét alatt ötszázra emelkedett az előfizetők száma. Étlapokat hoz, s mutatja: mit adnak ezért a pénzért. Hétfőn zöldséges rizsleves, paprikás burgonya debreceni párossal, ecetes paprikával. Kedden csontleves, tejfeles zöldbab- főzelék sertéssülttel, linzerkarika. Szerda: tarhonyaleves, sertésrizottó, vaníliaszelet. Csütörtök: reszelttésztale- ves, debreceni rostélyos burgonyával, uborkasaláta. Pénteken bográcsgulyás túrós metélt, szombaton tojásleves, rántott sertésborda és vegyes vágott savanyú az előfizetéses menü. Az előfizetők egyetlen hátránya, hogy a jegy napra szól, nem váltható csak legalább egy hétre, de a konyhának egy héten belül kell a nyersanyagnormával gazdálkodni, s így nem érezheti magát becsapva az, aki netán olyan napon kér ebédet, amikor éppen olcsóbb áron hozták ki az ételt, hogy a másnapi drágább is beleférjen. Az étlap szerinti ennivalók között inkább az ételbár valamikori Anna részében válogathat a vendég, az önki- szolgáló részen kisebb a választék, hogy gyorsabban megebédelhessenek az előfizetők. A mindenki számára kapható menü a korábbi 16— 20 forintról 22—28 forint közé emelkedett, de van olcsóbb, úgynevezett gyermekmenü, amely nyersanyagértékétől függően 12—18 forint között kapható. Van persze itt is drága ételekből választék: a Coca-Cola tál 53,90-ről 132,30-ra emelkedett. A valamikor Vesszős, most Borsodi söröző árai sem túl szerények. 11,90 egy vegyes gyümölcsleves, a Tiszában 7,20, a készételek 20-tól 42,70- ig, a frissensültek árai 50 forintig terjednek, az étlap másik oldalán lévő ételkülönlegességek pedig még drágábbak. Végh János, a szálloda és vendéglátó igazgatója mondja: augusztusban volt az ételforgalomban bizonyos mértékű visszaesés, de a nyári hónapokban — a szabadságok miatt — általában kisebb forgalmat bonyolítanak le az éttermek, mint az év más időszakában. Az új Szabolcsban, a Tisza ételbárban, az Eperjes étteremben, a tanárképző főiskola éttermében bevezetett előfizetéses étkeztetés e rövid néhány hét alatt népszerű lett, más éttermeinkben kisadagokkal, olcsóbb ételfélékkel próbáljuk megtartani, vagy visszacsábítani a vendéget. Megyei tapasztalat — a tanács kereskedelmi osztálya állapította meg —, hogy 20— 30 százalékkal csökkent az ételforgalom, pedig az előfizetéses étkezők száma emelkedett. Ehhez az áremelésen kívül az is hozzájárult, hogy kevés helyen kínálnak olcsóbb nyersanyag értékű, vagy kisebb adagú ételeket, a szövetkezetek nem határozták meg a napi menük árát, hanem az étlapon egyébként is szereplő ételek közül állítják össze a menüt étlap szerinti áron, s mivel ezekre nincs kedvezmény, így meglehetősen magasak az árak. Nagyhalászban, Rakamazon, Ibrányban még az apró húsos ételeket is szelet húsokból kalkulálják, így még jobban emelik vele az árakat. Árbevétel karajbél Július 23-a óta az osztályon felüli és első osztályú helyeken 60—75, a másodosztályú éttermekben 50, a III. osztályon 35, a negyedosztályon 30 százalékkal emelkedtek átlagosan az árak, ám ez nem azt jelenti, hogy ennyivel több nyereséget érnek el az étkeztetést ellátó vállalatok, szövetkezetek. A nyersanyagért ők is többet fizetnek, a magasabb haszonkulcs miatt képződő magasabb nyereséget viszont elvonja tőlük az állam. Nem fűződik tehát érdekük a drágább ételekhez, csak most már ott is tudatosítani kellene, ahol még nem akarnak bajlódni a kevésbé borsos áru tejtermékekkel, zöldséggel, baromfival, az egyszerűbb és olcsóbb ételekkel, mert az árbevételi tervet hamarabb lehet teljesíteni a drága karajjal. Balogh József Várostörténet Mátészalkán Nagy látogatottságnak ör- fejlődését, eredményeit fotóvend a mátészalkai múzeum- kon, grafikonokon, makettéban megnyitott várostörténe- ken mutatják be az érdeklő- ti kiállítás. A tízéves város dőknek. Látogatók a kiállításon. Az új városközpont makettje a már megépült lakásokkal és üzletekkel. (Elek Emil felv.) Utcaszépségverseny S okféle összecsapásról kaptunk már hírt, de talán ilyen még nem szerepelt a híradások között. Az törént ugyanis, hogy Nyírtasson a Kossuth utca kihívta a többieket „szépség- versenyre”. A tét nem is akármilyen: azt kellett hitelt érdemlően eldönteni, melyik utca a legszebb a faluban. Senki hem akart szégyent vallani. Előkerültek az ásók, kapák, lapátok, szebbnél szebb tulipánokat, rózsákat ültettek a házuk elé. A bonyodalom akkor kezdődött, amikor a gulyás kihajtotta a teheneket. Az oktalan állatok ügyet sem vetettek a szépségversenyre, és mindennap letapostak egy néhány virágágyat. Az érintett lakosok közelharcot vívtak a gulyással, ne csak arra legyen gondja, hogy összeterelje az állatokat, nézze meg azt is, hova lép a tehén. A tavalyi egész esztendőben vetélkedtek az utcák. Mindenki zsűrizett, hiszen nap mint nap látta az eredményt. Végül a kihívó Kossuth utca nyerte meg a versenyt. Az évelő virágok ebben az évben is kinyíltak, a cserjék kihajtottak. Ha idegen megy végig a falun, méltán csodálkozik rá a gondozott, szakavatott kézzel ápolt előkertekre, a virágos utcákra. T. K. Egy lakást kiutalnak — két új igénylő jelentkezik „Cseréliénli, le...“ Helyzetkép a megyeszékhelyről A lakás ma is a várospolitika legnagyobb témája Nyíregyházán: hét és fél ezer lakásigénylőt tartanak nyilván. Tanácsi bérlakásra ezerháromszázán, tanácsi értékesítésbe két és fél, OTP- és építőszövetkezeti lakásra több mint három és fél ezren várnak. Az igénylők száma állandóan növekszik: tavaly például ezerrel. Egy igénylő megkapja a kiutalást, de helyére kettő jelentkezik — ez az átlag. OTP hamarabb? Nyolc éve folytatják a jelenlegi gyakorlatot, amelyet az 1971-ben kiadott lakásügyi rendelkezések alapján kezdtek. Megfelelően működik a lakáselosztás rendszere, de azóta sok változás történt, s emiatt előbb-utóbb a mai helyzethez kell igazítani. A végrehajtó bizottság nemrégiben áttekintette a lakás- gazdálkodás adatait, s a vb- titkár jelentése alapján hozzálátott feltárni a legfontosabb gondokat. Az igénylések összegzéséből néhány gond egyszerűen kitűnik. A 6100 tanácsi értéke- sítésű OTP-, illetve építőszövetkezeti lakást igénylők közül közel háromezren jogosultak lennének bérlakásra is. Hogy mégsem azt igényelnek, annak oka lehet a „saját tulajdon” igénye, a tanácsrendelet valamely korlátozó előírása, vagy éppen az a közhiedelem, mely szerint OTP-Iakást hamarabb lehet kapni. Ez utóbbi nem így van, mivel más oldalról (a tanács- rendeletben megjelölt kereseti határok miatt) az összes lakásigénylések felét csak OTP vagy építőszövetkezeti formában ismerhették el. (Ez feltehetően nem teljesen egyezik az építők akaratával sem, kényszerhelyzetet teremt, ami azt is jelenti, hogy előbb-utóbb változatni szükséges a jövedelmi-vagyoni határokat. itt segít majd a számítógép: könnyen lehet ellenőrizni egy lehetséges változás várható következményeit. A lakásrendelet kiemelten foglalkozik a fizikai dolgozók, a fiatal házasok, és a három- vagy több gyermekes családok ügyeivel, arányokat, soronkívüliséget állapít meg. Tavaly például az elosztott 400 lakásból 240-et (60 százalék) fizikai dolgozók kaptak, a fiatal házasoknak 230 lakást (57 százalék) utaltak ki, a nagycsaládosok 64 lakást (16 százalék) kaptak. Töredékcsaládok A hét és fél ezer lakásigénylésből például 1100— 1200 kimondottan csereigény. Ehhez kapcsolódik, hogy az egyedülállók, a fiatal házaspárok, a kéttagú „töredékcsaládok” és az idős házaspárok igénylési aránya eléri a 3800-at. Az ilyen igénylések kielégítése azonban nagyon lassan halad, a jelenlegi tanácsrendelet nem is segíti elő a cseréket, sőt kimondottan csábít vagy éppen kényszerít a (gyakran nagy pénzeket jelentő) magáncserékre. Jobban be kellene vonni a cserékbe a komfort nélküli vagy félkomfortos régi kis- bérű lakásokat is, mert ezzel a kiskeresetű nagycsaládok gondja lenne megoldható (s egyben visszaszoríthatnák az üzleteléseket). Bizonyos arányban építeni kellene kis bérű lakásokat is. „Sört és pezsgőt ittam...“ A halálos csattanás Hír: 1979. szeptember 2-án este ököritófülpös és Porcsal- ma között Pinczés László 30 éves ököritófülpösi lakos, a tyukodi tsz hegesztője 100 kilométeres sebességgel, ittasan vezette Zsiguliját és elgázolt két kerékpárost, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. Az egyik kerékpáros meghalt, a másik életveszélyes sérüléseket szenvedett. Pinczést a rendőrség őrizetbe vette. Középmagas, szőke, haja oldalra fésült, arca borostás, szeméből másfél nap álmatlan fáradtsága látszik. — Vasárnap történt. Hajnalban keltem, négy órakor kimentem kaszálni. Kilencig dolgoztam, aztán lefeküdtem aludni, mert délutánra kellett az erő. 1971 óta focizok Tyúkodon a megyei első osztályban, hazai meccsen elvárják a győzelmet. Ököritófül- pösön lakom, délután kocsival vittek a meccsre. Elvittem a két gyermekemet is, gondoltam, míg a meccsen leszek, ők eljátszanak anyóso- méknál. A feleségem egész nap dolgozott, a leányotthonban felügyelő. — A meccsnek fél hat körül volt vége. Döntetlen volt, de utána ittunk néhány pohárral. Én három üveg sört és egy pohár pezsgőt ittam, aztán felvettük a gyerekeket és hazamentünk. Otthon mondja a lányom, a 6 éves Mónika, hogy otthagyta a ruháját a nagymamánál. Én már el is felejtettem, hogy ittam, ott állt a kocsim az udvaron, beültem és elindultam vissza Tyúkodra. — Fél hét, h.ét körül lehetett. Vagy másfél kilométert mentem, amikor szembe jött velem egy kocsi. Tompítottra kapcsoltam, de a szembe jövő nem vette le a reflektort. Amikor egymás mellé értünk, egy nagy csattanást hallottam, aztán nem is tudom mit csináltam. Felnéz, gondolkodik, várja az újabb kérdést, de nem tud rá választ adni. Kezét tördeli, szinte látszik rajta, hogy újra átéli a „nagy csattanást”, s pár perc után ismét folytatja. —■ Nem tudom mi történt, nagyon megijedtem. Talán eszembe jutott, hogy elütöttem valakit, de nem is voltam észnél. Mentem még vagy 150 métert, aztán lekanyarodtam az útról egy dűlőre. Mentem egyenesen, magam sem tudom, miért. Áthajtottam a vasúti átjárón, aztán egy másik dűlőre hajtottam, de alig mentem néhány métert, egy kátyúban fennakadt a kocsi. Próbáltam tolatni, nem sikerült, nem ment az autó se előre, se hátra. Ha most visszagondolok, talán csak ekkor jöttem rá, hogy biztos elütöttem valakit. — Gyalog indultam el Ököritófülpösre. Amikor a leányotthon elé értem, ott hallottam, hogy az emberek beszélték: baleset történt Porcsal- ma határában. Bementem az otthonba, elmondtam a feleségemnek, hogy mi történt. Aztán kimentem az útra, a feleségem is jött velem, megállítottam egy autót, épp a tsz agronómusa volt és megkértem, hogy vigyen el a baleset színhelyére. Akkorra már ott volt az orvos, rengetegen álltak a baleset helyén, de azt mondták: ne menjek a közeibe, mert ha megtudják az emberek, hogy én voltam, megölnek. — Aztán megérkeztek a rendőrök, és őrizetbe vettek. Ezután tudtam meg, hogy egy húszéves és egy 14 éves fiút ütöttem el. A húszéves meghalt. Amikor a 14 éves fiúról kérdezem, zokogni kezd. Saját két gyermeke, a hatéves Mónika és a 3 éves Lacika jut eszébe, akiket most hosz- szú ideig nem láthat. De áldozatát, a húszéves Nagy Istvánt már soha nem láthatják szülei, s lehet, hogy a 14 éves Szabó Bálint is viselni fogja a szeptember másodiki baleset nyomait. (balogh) A tanácsi és ingatlankezeléssel foglalkozó szakemberek sürgetik, hogy a nagy rezsis lakásokat csak a rendszeres munkaviszonyban állóknak adhassanak. Egyre több helyen tapasztalják. hogy az új lakásokban sok az albérlő. Az albérlet lehetőségére szükség van, jól is jön mindkét félnek, de jobban kellene ellenőrizni, s célszerű lenne keretek közé szorítani, mivel helyenként a lakások túlzsúfoltságát tapasztalják, s az árak helyenként kimerítik az uzsora fogalmát. Hét névjegyzék Végül magáról a névjegyzékről: jelenleg hét névjegyzék alapján dolgozik a lakásügyi csoport. Az egy évvel ezelőtt készített alapjegyzéket hat kisebb-nagyobb kiegészítés követte, s a pótlólag felvettek többsége sürgősebb kielégítést igényel, mint az eredeti névjegyzékben szereplők egyike, másika. Mindezek olyan gondok, amelyek nemcsak a lakásügyek lebonyolítóit foglalkoztatják, hanem a város vezetőit is. Azt tervezik, szélesebb körű eszmecserét kezdeményeznek a város lakosságával, hogy egy-két év múlva a jelenleginél jobb, a jövő igényeinek is megfelelő helyi lakásrendeletet dolgozhassanak ki. Marik Sándor 4
