Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

1979. szeptember 7. KELET-MAGYARORSZAG 3 Dicséret A gyárból kifelé jövet akadt meg a szemem a nagykapu felett lé­vő feliraton: „Köszönjük a ma végzett jó munkáját” — hirdetik az öles betűk. S azok, akik a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzeméből munka után haza­térnek többségükben elisme­réssel nyugtázzák a dicsérő szavakat. Gondolom viszont hogy akad olyan ember is, aki egy pillanatra elgondol kodik aznapi munkáján, esetleg kisebb lelkiismeret- furdalással lép ki a gyárka­pun, mert úgy érzi, a dicséret nem neki szólt. Jólesik hallanom, ha az au­tóbuszon kellemes utazást kí­ván a vezető, pedig ő is tud­ja, hogy tülekedni kell a reg­geli csúcsforgalomban. Meg­nyugtat a türelmes szó az or- • vosi rendelő előtt, ha azért kell várnom, mert sokáig tart egy-egy vizsgálat. Ugyanak­kor nem biztos, hogy a fod­rász, a taxis a magasabb bor­ravaló miatt jobb kedvű lesz, ha zsörtölődő, mindenben hi­bát találó vendéggel találja magát szemközt. Néha a jó szó ugyanannyit nyom a latban, mint a pré­mium. Nem véletlenül mond­ta a nyíribronyi tsz villany- szerelője, hogy egyszerre örült brigádjuk a kétezer forintos jutalomnak és a gyors elis­merő szavaknak, hogy az ara­tás idején géphiba miatt nem kellett állniuk a kombájno- soknak. A siker egyik kovácsolója éppen az, hogy aki eredmé­nyes, annak tudtára adják a jó munka felett érzett meg­becsülést, míg attól, aki gyen­gébben produkál, megvonják az elismerést. Mert a dicsé­retnek éppen ez a lényege. L. B. Meghatottság és izgalom vegyült a hangokba, amikor a díszterem falai a pályakez­dő pedagógusok esküjét visszhangzották a megyei ta­nácson. Csaknem másfél száz ifjú tanító, tanár, óvónő gyűlt össze, hogy ünnepélye­sen fogadalmat tegyen. Tar Mária talán a legfiatalabbak­hoz tartozik a fiatalok kö­zött is: két esztendeje érett­ségizett. „Jó légkört találtam" A tanárképző főiskola haj­dúböszörményi óvónőképző tagozatán szereztem diplo­mát. Kétéves volt az iskola, s most munkába álltam. — Miért az óvónői pályát választotta? — Nem a gimnáziumban dőlt el — magyarázza. — Annak idején, amikor ott­hon, Tiszacsécsén befejeztem az általános iskolát, már ez volt a tervem. Sajnos azon­ban, a nagykállói szakközép- iskolába nem vettek föl. így aztán a fehérgyarmati Zalka gimnáziumban érettségiztem. Utána sikerült végre a vá­gyam, és óvónő lettem ... Nyírbogáton kaptam állást a falu óvodájában. — Miért nem haza, Tisza- csécsére pályázott? — Nincs óvoda a faluban. — S hogy ízlenek a mun­ka első lépései? Biztonságosabb termelés Á láp példája Az elmúlt tíz évben külö­nösen nagy jelentőségű ha­tár- és környezetrendezési munkák kezdődtek Szabolcs- Szatmárban — tájékoztatott a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyán Kántor János agrár- és kultúrmérnök, főelőadó. Külön kiemelkedik a me­liorációs rendezésben az Ecsedi-láp térsége 40 ezer hektár területen. Itt már a negyedik ötéves tervidőszak­ban 200 millió forint értékű munka valósult meg, csak­nem teljesen állami fedezet­tel. Az érintett helységek: Nagyecsed, Kocsord, Ököri- tófülpös, Csengerújfalu, Ura, Tyúkod, Pátyod és Tiborszál- lás. Egyebek közt a több száz kilométert kitevő új csatorna­hálózat-rendszer lehetővé te­szi az itt évente ismétlődő nagyarányú belvíz gyorsabb levezetését. Ezáltal már, az utóbbi pár évben is jelentő­sen javult a térség nagyüze­meinek gazdálkodási eredmé­nye, termelésbiztonsága és szilárdult anyagi helyzetük. De az eddigi eredmény el­lenére, a teljesen átfogó ren­dezés még folytatódik, to­vábbi 100 millió forint ráfor­dítással. Jelenleg, a helyes gazdaság- politikai sorrend figyelembe- ' vételével, az új nagyüzemi gyümölcsösök telepítését és a régiek felújítását megelőző meliorációs munkák kerültek előtérbe — közölték a megyei tanácson. Különösen érde­keltek ebben a nyírmeggyesi, nyírbogáti, máriapócsi, leve- leki és napkori termelőszö­vetkezetek. Ez évben például, a megye szövetkezeti gyü­mölcsöseinek korszerűsítési programjában 30 millió forint; értékben végeznek meliorá­ciós munkákat. Az ilyen ösz- szegű beruházások még a kö­vetkező néhány évben is folytatódnak. Nem kis feladatot jelente­nek a volt szakcsoportok ter­melőszövetkezetté alakulása, valamint az utóbbi időben a tsz-ek egyesülései következ­tében szükségessé Vált táb- lásítási és egyéb meliorációs feladatok elvégzése. A követ­kező három évben ezzel is végezni kell. Ezek költségei — előreláthatólag — közel 100 millió forintot igényel­nek. Az eredményesebb gazdál­kodás és környezetrendezés érdekében az elmúlt öt év­ben, a megyei meliorációs programok végzése során csaknem 100 kilométert kite­vő gazdasági és bekötő út készült, közel 200 millió fo­rint értékben. Fontos a megye tájegysé­geit figyelembe vevő, hosszú távú — 1990—2000-re meg­valósuló — komplex meliorá­ciós program. Már elkészült a tanulmány, s jelenleg a ki­vitelezési terveken dolgozik a megyei AGROBER, Az el­képzelés figyelembe veszi Felső-Szabolcs, Szatmár— Bereg és Tisza lök térség sa­játosságait. A komplex ren­dezés többek közt magában foglal olyan vízrendezést, melynek során több hasznú víztározókat is kialakítanak. Az ilyenek környékén üdülő­térségek létrehozása is lehe­tővé válik. E nagyszabású, az egész megyét átfogó komp­lex melioráció megvalósítá­sánál csaknem 2,5 milliárd forint beruházással számol­nak a szakemberek. A. B. — Alig két hete, hogy munkába álltam — nevet. — Még alig van tapasztalatom. Annyit már elmondhatok, hogy jó légkört találtam Bo- gáton. Sok fiatal van a ti­zenkét óvónő között, úgy­hogy nem nehéz a beillesz­kedés. — Lakást kapott? — Á, nem. Egyedülálló va­gyok. Egy • volt évfolyam- társammal együtt kerültünk a faluba, így az óvodában kaptunk „szolgálati férőhe­lyet”, vagyis egy szobát ket­tőnknek. „Első osztályt kaptam.^." Szalay Kálmán az óvodá­ból följebb lépő gyerekek kö­zé kerül munkahelyén: a Jándi Általános Iskola első­seit fogja tanítani. Nyíregy­házán szerezte tanítói okle­velét. Nemcsak az szokatlan némileg, hogy újra láthatók férfiarcok a tanítói szakon — hanem Kálmán előképzettsé­ge is. — Gépipari szakközépisko­lában érettségiztem Mátészal­kán. A pedagóguspálya von­zott, ám technikai érdeklő­désem is megmaradt. A taní­tó szakon az általános képzés mellé a technika szakot vá­lasztottam . . . Nem lesz könnyű dolgom: első osztályt kaptam. — Nehezebb, mint felsőbb osztályt tanítani? — Igen. Nehezebb kapcso­latot találni az ilyen kisgye­rekekkel, akik számára min­den új még az iskolában. S most elsősorban az érzelmi kontaktusra gondolok! Nem beszélve arról: jó részük nem járt óvodába ... — Szerencsésnek tartja Sotlronykötélkenöcsnek ne­vezik a technikai vazelin egyik fajtáját, amelyet a Ti­szai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyárában állí­tanak elő. A gyár vazeliniize- mében a termékek döntő többsége tőkés exportra ke­rül. Képünkön: Márton Sán­dor a technikai vazelint a tar­tályból hordóba engedi. (Csá­szár Csaba felvétele) magát, hogy hazakerült a fa­lujába? — Igen. Igaz, először Deb­recenbe pályáztam, de nem sikerült. Akkor hívtak haza, s én rögtön igent mondtam. Nőtlen vagyok, a szüleimmel élek. Jobb otthon ... Nem lesz könnyű... Virók Ernő és felesége együtt mondta a pedagógus­eskü szavait. Együtt végeztek a tanárképző főiskolán, egyik szakjuk is közös: a biológia. — Nem volt könnyű rálel­ni erre a helyre Nyíribrony- ban: két állás, lakás... — mondja a fiatalasszony. — Azt hiszem, a lakás volt a legerősebb vonzerő. Három szoba, konyha, fürdőszoba. Kert is van hozzá. — Milyen tárgyakat fog tanítani? — Rajz a másik szakom a biológia mellett, így hát ez lesz a legfontosabb, mivel eddig nem volt rajztanára az iskolának. Harmadiktól nyol­cadikig én tanítom minden osztályban. Nem lesz könnyű éppen amiatt, hogy nem sza­kos oktatta eddig a gyereke­ket . . . Emellett a gyakorlati­ból is kapok órát, és talán földrajzot is. — Berendezkedtek már? — Nagyjából igen. Már júliusban kiköltöztünk. Kap­tunk nyolc-nyolcezer forint letelepedési segélyt, jól jött, mondanom sem kell. Eddig albérletben éltünk: egy éve vagyunk házasok. — Mit vár legjobban a tanévben? — Azt, hogy kapjuk meg végre a rajz tankönyveket! Nagyon szeretem a rajztaní­tást: végre egy kicsit „nagy- korúsodik” ezáltal is. hogy tankönyve lesz, mint a több úgynevezett „komoly" tárgy­nak... Nem lesz egyszerű, de remélem, ügyes kezű, nemcsak néző, hanem látó gyerekek kerülnek majd ki az iskolából... Tarnavölgyi György Kedvezőtlen adottságok HAZÁNK azok közé az or­szágok közé tartozik, amelyek területének igen nagy há­nyadán — nálunk a 80 szá­zalékán — folytatható mező- és erdőgazdasági művelés. Földjeink minősége termé­szetesen nem egyforma: a ki­váló termőtalajok, szikes, ho­mokos, köves, lejtős terüle­tekkel váltakoznak. Eltérőek tehát a gazdaságok termőhe­lyi adottságai is, és érthetően ott adnak a legkevesebbet a földek, ahol a termelési költ­ségek a legnagyobbak. Van erre példa jócskán Szabolcs- Szatmárban is. Köztudott viszont, hogy a mi mezőgazdasági felvásárlá­si áraink a közepes adottságú gazdaságok átlagos ráfordí­tásait veszik figyelembe. Az ennél rosszabb feltételek mellett gazdálkodó szövetke­zetek költségei tehát a felvá­sárlási árakban nem térülnek meg. Ez magyarázza, hogy miért kell fokozott, me gkü­lönböztetett állami támoga­tásban részesíteni a kedve­zőtlen adottságú termelőszö­vetkezeteket. Az élelmiszerek iránti kereslet világméretek­ben oly rohamosan növek­szik, hogy érdemes a rosz- szabb minőségű földeket is megművelni. A felvásárlási árak emlí­tett — a közepes adottságok­hoz igazodó — jellegén lé­nyegében a jövő év elején életbe lépő termelői árak sem változtatnak. Ebből viszont az következik, hogy tovább­ra is fenn kell tartani a ked­vezőtlen adottságú szövetke­zeteknek juttatott támoga­tást. Természetesen sokféle té­nyező befolyásolhatja egy- egy tsz gazdálkodási eredmé­nyét. A talajadottság, a pia­coktól való távolság, a veze­tők rátermettsége, a tagság szorgalma, a technikai felsze­reltség mind-mind szerepet játszik abban, hogy egy szö­vetkezet sorsa miként ala­kul. Az viszont mégis sokat mond, hogy a mindegy 450 gyenge, megkülönböztetett támogatásban részesülő szö­vetkezet 85 százaléka kedve­zőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodik. Ez — te­hát a természeti, gazdasági adottság — a meghatározó. Az említett többi tényező en­nek hatását enyhítheti, kö­zömbösítheti, illetve ellensú­lyozhatja. SOKAN bizonyára emlé­keznek arra, hogy 5—6 évvel ezelőtt még 750—800 gyenge, kedvezőtlen adottságú tsz- ről beszéltünk. Most viszont már csak 450-et emlegetünk. Szó sincs arról, hogy ilyen arányban megjavult ezeknek a szövetkezeteknek a gazdál­kodása. Az adatok közti kü­lönbség elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy az utóbbi években sok gyenge tsz egye­sült, más esetekben egy erő­sebb tsz számlájára oldódtak meg az addigi gyenge tsz problémái. Ezzel egyidőben szigorúb­bak lettek a megkülönbözte­tett állami támogatásra jogo­sító kategóriák feltételei, ke­vesebb szövetkezetei lehetett ezekbe a kategóriákba be­sorolni. Már 1976 végére — a kor­mány határozatának megfe­lelően — 65 tájegységre el­készültek a fejlesztési tervek, de az elvégzendő feladatok zöme még hátravan. A te­endőket tömören összegezi a párt Központi Bizottságának tavaly március 15-i határo­zata, amely szerint szükséges és lehetséges, hogy gyorsab­ban, tervszerűbben növeked­jék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése is. Ennek fő eszköze az adott­ságoknak jobban megfelelő szakosított termelés fokoza­tos kialakítása, a kiegészítő tevékenység célszerű bővíté­se és a vezetés megerősítése. ÁLLAMI TÁMOGATÁS­SAL. tervszerű káderátcso­portosítással, jól felkészült, tapasztalt szakembereket kell küldeni a rászoruló gazdasá­gokba. Felhívja a határozat az élen járó szövetkezeteket is, hogy nyújtsanak ehhez segít­séget. ‘Hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen adottságú gazda­sági körzetekben élők anya­gi-társadalmi helyzetének tar­tós javulásához elengedhetet­len a terület komplex — me­zőgazdasági, ipari, kommuná­lis — fejlesztése. Sokat segíthetnek azoknak a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-eknek a tapasz­talatai, amelyek — adottsá­gaikkal számolva — rátalál­tak a helyes útra és sikeresen gazdálkodnak. Az úgyneve­zett árkiegészítéses támoga­tási rendszer bevált, hiszen ez magát a szövetkezetét is nagy erőfeszítésekre készte­ti. Ha ugyanis a közösből és a háztájiból több, jobb mi­nőségű árut értékesítenek, akkor arányosan növekszik a támogatási összeg is. EGY BIZONYOS: nélkü­lözhetetlen ezeknek a tsz-ek­nek a termelése. Szükséges tehát, hogy a gazdálkodás folytatásához elegendő jöve­delemhez, anyagi eszközhöz jussanak. Ez o népgazdaság­nak is érdeke, s nem is ma­radnak tehát magukra. He­lyes viszont, ha igyekeznek önmagukon is segíteni, ha élnek önállóságukkal és hasz­nosítanak minden kíp^lkozó, ésszerű lehetőséget. Tóth B A tiszteletre méltó kül­sejű aggastyán még egyszer végignézett az előtte álló két fivéren, azután megszólalt: — Adjátok elő a panaszo­tokat, fiaim. Tiéd a szó először, Szelim ibn Omár! Szelim megköszörülte tor­kát. — Amidőn egy héttel ez­előtt Allah magához szólí­totta atyánkat. Omár ibn Hasszánt — kezdte —. utolsó órájában ágyához hívott bennünket Ahmed öcsémmel, és végrendelke­zett. Tudod jól, ó. bölcs ká- di. hogy szeretett atyánk hosszú élete során mily nagy vagyont gyűjtött kalmárko­dással ... A kádi bólintott: — Tudom. Szelim ibn Omár. — Csakhogy — folytatta Szelim — igaztafanul tör­tént a javak elosztása. Ah­med öcsém, mint fiatalabb fiúgyermek. aki atyánk kedvenc feleségétől szárma­zik, mindig is kivételes elő­nyökben részesült a szülői házban. De a Próféta sza­kállára esküszöm, hogy ezt a vérlázító igazságtalansá­got, ami Allah akaratából elhunyt atyánk részéről Testvér­háború most, az örökség megosztá­sánál ért engem, ezt nem hagyom annyiban!... Hi­szen kisemmiztek ... Gúny tárgya lettem, egész Bagdad rajtam nevet ... A kádi ismét megszólalt: — Beszélj hát, hogyan osztotta meg Állatiban bol­dogult atyátok. Omár ibn Hasszán kettőtök között a vagyonát! Szelim mély lélegzetet vett. azután hadarva rá- kezdte: — Reám hagyta mind a három házát, a gyümölcsös­kertekkel együtt, amelyek­ben háromszázharminchá­rom datolyapálma termi mézédes gyümölcsét. Enyém lett a házak minden ingó­sága. a szépséges moszuli és bokharai szőnyegek mind: két láda drágakő és az összes készpénz, ami két­szer hatszáznegyvenezer aranydirhemet tesz ki... Enyém lett továbbá kilenc­szer kilencvenkilenc teve, hétszer hetvenhét teherhor­dó szamár, két karavánsze- ráj a sivatagban,' négy áru­szállító hajó a Vörös-ten­geren és mindama árukész­let, amellyel a Mohamed kebelébe megtért atyánk idehaza és messzi idegenben rendelkezett... A z ősz szakállú bíró, aki eddig nyugodtan ült a vánkosán, most türelmét vesztve, ujjának egy intésével megállította a szóáradatot, s indulatosan közbevágott: — Gyarló fia te, dicső emlékű atyádnak! Hiszen akkor mindent te örököl­tél!... Atyátok. Omár ibn Hasszán jó barátom volt, te­hát tudom, hogy ennél több vagyonnal sohasem is ren­delkezett!... Mit hagyott akkor öcsédre. Ahmedre? — Mit?! —kiáltott ma­gából kikelve Szelim, vad pillantást vetve a mindvé­gig némán, bűntudatos arc­cal álló Ahmedre. — Ö kapta a belépőjegyet a Ma­gyarország—Csehszlovákia válogatott futballmérkőzés­re! Heves Ferenc Fogadalommal a katedrán P ályakezdő edagógusok Virók Ernőné Szalay Kálmán Tar Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents