Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-07 / 209. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 7. Közlemény Helmut Schmidt magyarországi látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának meghívására Helmut Schmidt, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja 1979. szeptember 4—6 között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköz- társaságban. Kádár János és Helmut Schmidt átfogó véleménycserét folytatott a két ország kapcsolatairól, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A látogatás keretében Helmut Schmidt szövetségi kancellár megbeszélést folytatott Lázár Györggyel, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével. A szövetségi kancellárt fogadta Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A megbeszélések szívélyes légkörben és a kölcsönös megbecsülés szellemében folytak. A felek megelégedéssel üdvözölték a két ország kapcsolatainak jelentős fejlődését, amely az utóbbi években — különösen Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának a Németországi Szövetségi Köztársaságban 1977-ben tett látogatása óta — minden területen végbement. Megállapították, hogy ez a fejlődés teljes összhangban van az 1977. július 6-i közös nyilatkozat céljaival, amely továbbra is a két ország hosszú távú együttműködésének irányadó dokumentuma marad. A felek hangsúlyozták a két ország vezető államférfiai találkozóinak jelentőségét és megerősítették azt a szándékukat, hogy a jövőben is folytatják a magas szintű politikai véleménycserét. Üdvözölték a két ország törvényhozó testületéi között létrejött kapcsolatfelvételt és annak tervezett folytatását. Méltatták a kormánytagok gyakoribb találkozóinak hasznosságát, helyeselték a magyar külkereskedelmi miniszter és a szövetségi gazdasági miniszter ez év végére előirányzott találkozóját. Megállapodtak, hogy a külügyminiszterek évenként konzultálnak egymással. Elégedetten állapították meg, hogy az ifjúsági csere, a szakszervezetek, sportszervezetek, szakmai szövetségek, más szervezetek és egyesületek együttműködése, valamint a turizmus és a két ország állampolgárainak közvetlen kapcsolatai az 1977. július 6-i közös nyilatkozat céljaival összhangban fejlődtek. Megerősítették azt a szándékukat, hogy ezt a fejlődést a jövőben is elősegítik. Különösen támogatják az utasforgalom további köny- nyítése lehetőségeinek folyamatos vizsgálatát. A felek ismételten hangsúlyozták, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének különös jelentőséget tulajdonítanak. Nagyra értékelték az ezen a téren elért pozitív eredményeket: az árucsere bővülését, a sikeres megvalósítás stádiumában lévő új kooperációs szerződések számának jelentős emelkedését, a harmadik piaci együttműködés fokozására irányuló törekvéseket. Ezzel összefüggésben méltatták a kormányközi gazdasági vegyes bizottság eredményes tevékenységét. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a gazdasági együttműködés gyorsabb ütemű fejlesztésének elősegítése érdekében támogatják a kiegyensúlyozott árucserét és struktúrájának javítását, a termelési együttműködési formák kialakítását, valamint a két ország vállalatai közötti kapcsolatok szélesítését, beleértve a közepes és kisüzemeket is. Megállapodtak, hogy a gazdasági vegyes bizottság a következő, 1980 tavaszán tartandó, ülésszakán megvizsgálja, milyen intézkedések szükségesek és lehetségesek az említett célok eléréséhez. A felek kifejezték érdekeltségüket a gazdasági együttműködés feltételeinek további javításában és elhatározták, hogy a kormányközi vegyes bizottság keretében rendszeres információcserét folytatnak a két ország népgazdaságának fejlődési tendenciájáról. Egyetértettek abban, hogy a jövedelmek, hozadékok és vagyonok kettős adóztatásának elkerüléséről 1977. július 18-án kötött egyezmény javítja a két ország vállalatai együttműködésének feltételeit. Üdvözölték, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara és a német gazdaság keleti bizottsága a közeljövőben együttműködési megállapodást köt. A felek újólag megerősítették, hogy elő kívánják segíteni a tudományos és műszaki együttműködést, s az a szándékuk, hogy amint lehet, megfelelő egyezményeket és megállapodásokat is kötnek. Hangsúlyozták a kulturális együttműködés jelentőségét a két ország kapcsolatainak hosszú távú fejlesztésében és azt a közös szándékukat, hogy fokozzák a kulturális cserét az 1977. július 6-i kulturális egyezmény alapján. Elhatározták, hogy a kulturális megállapodásban előirányzott vegyes bizottságot 1980 elején összehívják abból a célból, hogy megvizsgálja a kulturális csere továbbfejlesztésének lehetőségeit és közös elképzeléseket dolgozzon ki. Méltatták az egymás országában már megvalósult, vagy tervezett reprezentatív kulturális rendezvényeket, mint értékes hozzájárulást a kölcsönös megértés elmélyítéséhez. Üdvözölték, hogy 1980 januárjában Budapesten sor kerül a Németországi Szövetségi Köztársaság kulturális hetére. A felek kifejezték meggyőződésüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német- országi Szövetségi Köztársaság egyezményei és megállapodásai elősegítik a kapcsolatok erőteljesebb fejlesztését. Elhatározták, hogy megvizsgálják a szerződéses alapok további kiépítésének lehetőségeit azokon a szakterületeken, amelyeken ez célszerűnek tűnik. Támogatják a szakértői konzultációk folytatását konzuli kérdésekről abból a célból, hogy tovább javítsák a gyakorlati együttműködést ezen a téren. A nemzetközi kérdések megvitatása során Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja és Helmut Schmidt szövetségi kancellár külön figyelmet szentelt az enyhülés, a leszerelés, a fegyverzetkorlátozás, a béke és biztonság kérdéseinek. Kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának nincs ésszerű alternatívája. Ez alkalommal is méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság szerződéseit, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság alapszerződését, amelyek megkötése jelentősen hozzájárult az európai enyhüléshez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás szigorú betartása és teljes alkalmazása a tartós európai enyhülés és az érintett államok kapcsolatai javításának jelentős feltétele marad.-Űjólag hangsúlyozták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának jelentőségét. Méltatták a helsinki ajánlások megvalósításában már elért pozitív eredményeket. Kifejezték szilárd eltökéltségüket, hogy — az enyhülés és az államok együttműködése érdekében, valamennyi érintett ország és az emberek javára — a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek a záróokmány teljes megvalósításáért. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított az 1980- ra előirányzott madridi találkozónak. Kifejezték eltökéltségüket, hogy hozzájáruljanak e találkozó alapos előkészítéséhez és sikeréhez. Megállapodták, hogy folytatják erről a kétoldalú konzultációkat. Kádár János és Helmut Schmidt egyetértett abban, hogy a biztonság katonai ve- tületei vizsgálatának különös jelentősége van. Síkraszáll- tak a kölcsönös bizalmat erősítő és a katonai összeütközés veszélyeit csökkentő konkrét intézkedések továbbfejlesztéséért. Támogatták az ezen intézkedésekkel összefüggő kérdések elmélyült vizsgálatát. A világbéke megőrzése és megszilárdítása szempontjából nagyfontosságúnak tartották a fegyverkezési verseny megszüntetését, a leszerelésre és a fegyverzet korlátozására irányuló konkrét intézkedéseket. Üdvözölték a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló második szovjet— amerikai szerződés aláírását. Kifejezésre juttatták meggyőződésüket, hogy ez a szerződés, miután életbe lép. pozitív hatással lesz általában az enyhülés folyamatára és különösen a leszerelésről és a fegyverzet korlátozásáról folyó nemzetközi tárgyalásokra. Üdvözölték, hogy a Szovjetunió és a Amerikai Egyesült Államok kifejezte készségét a SALT-tárgyalások folytatására. A felek hangsúlyozták, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről és az ezzel összefüggő intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások nagy jelentőségűek a béke és a biztonság erősítése szempontjából. Remélik, hogy ezeken a tárgyalásokon mielőbb eredmény születik. A felek kinyilvánították készségüket azon lépések támogatására, amelyek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség megállapodás megkötésére irányulnak. Felfogásuk szerint egy ilyen megállapodás hozzájárulna az európai gazdasági együttműködés fejlődéséhez és megfelne a helsinki záróokmány céljainak. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján, az államok jogos érdekeinek figyelembevételével kell fejlődnie. Megerősítették, hogy ezen az alapon kell elősegíteni a fejlődő országok részvételének kiszélesítését a nemzetközi gazdasági együttműködésben. Kinyilvánították szándékukat, hogy lehetőségükhöz képest hozzájárulnak a fejlődő országok gazdasági és társadalmi haladásához. A felek megtárgyalták a közel-keleti helyzetet és hangoztatták azon véleményüket, hogy a térség tartós és igazságos békéjének megteremtéséhez átfogó rendezésre van szükség valameny- nyi érdekelt fél részvételével. A rendezésnek a Biztonsági Tanács ismert határozatain kell alapulnia. A felek hangsúlyozták a palesztin nép törvényes jogai és a térség minden egyes állama — beleértve Izraelt — azon joga elismerésének jelentőségét, hogy elismert és biztos határokon belül éljen. Véleménycserét folytattak az afrikai helyzetről. Meggyőződésük szerint a kontinens államainak és népeinek lehetőséget kell kapniok arra, hogy külső beavatkozástól mentesen, saját akaratuk szerint alakítsák életüket és fejlődésüket. Síkraszálltak Namíbia és Zimbabwe népei önrendelkezési jogának és függetlenségének érvényesítéséért. A felek megelégedéssel nyilatkoztak arról a barátságos légkörről és kölcsönös megértésről, amely megbeszéléseiket jellemezte. A Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának a Magyar Népköz- társaságban tett látogatását úgy értékelték, hogy az további jelentős lépés a két ország együttműködése fejlesztésének útján. Kifejezték meggyőződésüket, hogy államaik és népeik jó viszonya Európa és a világ békéjének, biztonságának erősítését szolgálja. Helmut Schmidt, a Német- országi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja meghívta Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának tagját, hogy tegyen hivatalos látogatást a Németországi Szövetségi Köztársaságban. Kádár János a meghívást köszönettel elfogadta. A kancellár rövid bevezetőjében köszönetét mondott azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben kíséretével együtt magyarországi látogatása során részesült. Utalt arra, hogy az NSZK-bóI először látogatott kormányfő Budapestre és személye számára is ez volt az első találkozás Magyarországgal. Méltatta azokat a tárgyalásokat és eszmecseréket, amelyek keretében az NSZK kormányfője, a bonni minisztériumok, a gazdasági, a szakszervezeti, a tudományos és kulturális élet képviselői találkozhattak magyar partnereikkel. — A tárgyalásokon kitűnt, hogy közös érdekünk fűződik a politikai, a gazdasági, a kulturális együttműködéshez Európában, általában pedig az enyhülési folyamat elmélyítéséhez kontinensünkön — állapította meg a kancellár. — Az NSZK számára Magyarország fontos, megbízható politikai partner. A Magyar Népköztársasághoz hasonlóan a Német Szövetségi Köztársaságnak is létérdeke, hogy az enyhülési politika folytatódjék. Ezért olyan fontos számunkra — hangoztatta Helmut Schmidt — a kelet-európai országokkal folytatott párbeszéd, a személyes találkozók tapasztalata. Az NSZK kormányfője a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek válaszolva a nemzetközi kérdések széles köréről szólt, kijelentette: ezek megoldásában egy szilárd, kiegyensúlyozott enyhülési politikára lehet támaszkodni. Döntő fontosságúnak minősítette, hogy az NSZK politikai irányvonala áttekinthető, kiszámítható maradjon mind a nyugati szövetségesek, mind a kelet-európai tárgyaló partnerek számára. Ennek az áttekinthetőségnek az alapfeltétele, hogy nyíltan megmondjuk véleményünket, válaszoljunk a föltett kérdésekre. Ez a gyakorlat érvényesült a budapesti tárgyalások során is. Ezután Helmut Schmidt a jövő feladatairól szólt: bizakodását fejezte ki, hogy a SALT—II. megállapodást mielőbb ratifikálják; Bécsben sikerül előre lépni a haderőcsökkentési tárgyalásokon, és eredményesen rendezik meg a madridi találkozót, amely kiemelkedő állomása lehet az európai enyhülési folyamatnak. Az NSZK kormányfője elmondta, hogy nem lát problémát a kétoldalú kapcsolatok alakulásában. Kívánatosnak ítélte a gazdasági együttműködés fejlesztését, hangsúlyozva, hogy ez elsősorban a közvetlenül érintett vállalatok és külkereskedelmi szervek feladata. A nemzetközi politika időszerű témaköreit elemezve, a Magyar Távirati Iroda kérdésére áttekintette a kelet— nyugati kapcsolatok Helsinki utáni fejlődését. Utalt arra, hogy az enyhülés politikájának gyakorlata az európai történelemben példa nélkül álló jelenség. Jóllehet mindössze egy évtizedes múltra tekinthet vissza, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai, a keleti szerződések, a helsinki biztonsági értekezlet, megannyi fontos állomását jelentik ennek a történelmi folyamatnak. A belgrádi találkozó tanulságaiból leszűrhető, hogy az érintett államoknak új, konstruktív javaslatok megfogalmazására kell összpontosítaniuk. A Népszabadság kérdésére válaszolva a többi között hangsúlyozta: a fegyverzetellenőrzési, fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások rendkívül bonyolultak, így a továbbjutás csak kitartó, türelmes munka eredményeként valósulhat meg. Első SALT- megállapodásokat egy évtizedes előkészítés előzte meg, Bécsien is már évek óta tartanak az eszmecserék. Csüg- gedésre nincs ok — jelentette ki Helmut Schmidt —, mert Keletnek és Nyugatnak egyaránt érdeke, hogy mind a stratégiai fegyverzetkorlátozás, mind a közép-európai haderőcsökkentés terén újabb eredmények szülessenek. Az enyhülési politika általában vitathatatlan eredményeket mutat fel: a budapestihez hasonló kétoldalú megbeszélésekre öt évvel ezelőtt nehezen, tíz éve pedig egyáltalán nem kerülhetett volna sor. A Magyarország című hetilap kérdésére válaszolva a kormányfő méltatta az NSZK- ban megrendezésre kerülő magyar hetek jelentőségét, örömmel üdvözölte, hogy a közeljövőben Budapesten két tárlaton mutatják be a szövetségi köztársaságban élő festők munkásságát és reményét fejezte ki, hogy a két ország, a két nép kapcsolatai — a rendszeres politikai konzultációkon túl is — tovább gazdagodnak a gyakorlatban. 0 havannai csúcs Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek különbizottsága a csúcsértekezlet elé terjesztette a kambodzsai képviselet kérdését. Heng Samrin, a Kambodzsai Népköztársaság Havannában tartózkodó elnöke, szerdán este Havannában sajtótájékoztatót tartott. Délután folytatódtak az államfői felszólalások. Hivatalos hírforrások szerda esti tájékoztatása szerint a külügyminiszterek „ad hoc” bizottsága áz el nem kötelezett országok legmagasabb szintű tanácskozása elé terjesztette a kambodzsai képviselet kérdését. A csúcs elé terjesztett külügyminiszteri ajánlásról szerdán, az éjszakai órákig mindössze annyi vált ismeretessé, hogy az egyrészt a konszenzus hiánya miatt került a legfelsőbb fórumra, másrészt a korábbi véleményeket tükrözi. Bonni levelünk: Jó visszhang B árcsak minden olyan tökéletesen működne itt nálunk, mint ez a magyar masina — jelentette ki — Kari Herz- bund, a Ruhr-vidéki széntársaság elnöke arról a Magyarországról vásárolt berendezésről, amelynek segítségével vízzel fejtik a szenet a dortmundi Hansa bányában. A dicséret, amelyet a Zeit című hamburgi hetilap idéz, nem az egyetlen ezekben a napokban Magyarországgal, magyar árukkal kapcsolatban, a nyugatnémet sajtóban. Abból az alkalomból, hogy Schmidt kancellár — az NSZK történetében először — Magyarországra látogatott, a lapok érthető módon sokat és sokoldalúan foglalkoztak velünk. „Nemcsak a puszta és a bor országa” — ezzel a címmel küldte például jelentését a Süddeutsche Zeitung különtudósítója egyszerre mellőzve a turistairodák által terjesztett műromantikát és az újdonság erejével felfedezve egy sor valódi magyar értéket. Mi az oka ennek a megbecsülésnek, miért bánnak velünk „kesztyűs kézzel” az újságírók? A választ ők maguk adják meg erre, amikor elismeréssel írnak Magyarország 1956 utáni politikai és társadalmi fejlődéséről, gazdasági reformkísérleteiről és azokról a konkrét eredményekről, amelyeket e konszolidált légkörben elért. Jóllehet, a velünk kapcsolatos véleményeket többnyire mind ebből a nézőpontból kiindulva formálják, a Kádár János és Helmut Schmidt közt létrejött újabb találkozók jelentőségét már a nemzetközi politika összefüggéseiben értékelik. Talán éppen azért, mert a két ország viszonya mindeddig lényegében nagyobb problémáktól, súrlódásoktól mentesen tudott fejlődni, a budapesti találkozót nem is tárgyalásként, hanem két egymást, és egymás országát respektáló vezető politikus beszélgetéseként értékelték. Az NSZK közvéleményét is foglalkoztatja: folytatható-e az az enyhülési politika, amelynek ebben az országban immár egy évtizedes története van és amelynek szellemében az NSZK számára Európa keleti fele épp olyan fontos a gazdasági és politikai stabilitás szempontjából, mint a nyugati partnerek. Melyek lehetnek a kelet—nyugati együttműködés további, eddig még feltáratlan területei, hogyan lehetne elejét venni annak, hogy ezt a viszonyt az állandó fegyverkezési versengés ne mérgezze, milyen feladatok várnak a jövő évi madridi összeurópai konferenciára — a kancellárt kísérő nyugatnémet újságírók értesülései szerint ezek voltak azok a legfontosabb témák, amelyekről Helmut Schmidt az egyenrangúság és a kölcsönös tisztelet szellemében cserélhetett véleményt Kádár Jánossal. Bonn, 1979. szeptember. JiifLOWjex. 3-iuúi Sajtókonferencia az Interkontinentálban
