Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

1979. szeptember 5. KELET-MAG YARORSZAG 3 HATÉKONYSÁG, MINŐSÉG MUNKÁSŐRJELÖLTEK ■ ■ Ösztönzőbb munkadíjazást a tsz-ekben Ismeretek az esküig A MEGYE AKTÍV KERE­SŐINEK több mint negyede, 62 700 ember a termelőszö­vetkezetekben dolgozik. Ezért nem mindegy, hogy egy ilyen jelentős rétegnél hogyan ala­kul a bérezés, annak milyen formái vannak. A párt me­gyei végrehajtó bizottsága a közelmúltban erről szóló je­lentést hallgatott meg és ha­tározatot fogadott el a to­vábbi feladatokról. A munkadíjazás színvona­la, rendszere és formái az utóbbi években jelentős mér­tékben fejlődtek. A módosí­tott termelőszövetkezeti tör­vénynek történelmileg is nagy jelentőségű az a ren­delkezése, mely alapján ga­rantált és rendszeres — ál­talában havonta — fizetett munkadíjazás valósul meg közös gazdaságainkban. A ve­zetői tevékenység része lett a munkaügyi, nyugdíjazási, s ezek személyi és tárgyi fel­tételeinek megteremtésével való foglalkozás. A különbö­ző munkák norma- és bérté­telei a kiadott központi ki­adványok ajánlásain alapul­nak, azonban lassú és nem megfelelő a technikai válto­zásokat követő normamódo­sítás, a nagyobb teljesítmé­nyekre való ösztönzés. A termelőszövetkezetek­ben foglalkoztatottak 88,3 százaléka fizikai dolgozó. A mezőgazdasági munka szak- képzettség iránti igényét és fejlődését mutatja, hogy a fizikai dolgozók 18 százaléka szakmunkás, 72 százaléka be­tanított és 10 százaléka se­gédmunkás. Az elmúlt há­rom év folyamán 9,6 száza­lékkal csökkent az aktív dol­gozók száma és ugyanennyi­vel a ledolgozott munkaidő. A családtagok, nyugdíjasok és járadékosok által ledol­gozott munkaidő is jelentős mértékben csökkent. A termelőszövetkezeti la- gok személyes jövedelme a közösből származó háztáji jövedelmet is beszámítva, a megyei pártértekezlet hatá­rozatának megfelelően, a munkásosztályéval is azonos arányban növekedett. A megkülönböztetett állami tá­mogatás eredménye, hogy nincs lényeges különbség a kedvezőtlen és nem kedve­zőtlen adottságú üzemek jö­vedelemszínvonala és annak növekedési üteme között. A szövetkezeti dolgozók jöve­delmének színvonala állo­mánycsoportonként, szövet­kezetenként különböző. Az eddig elért fejlődés ellenére az egy foglalkoztatottra jutó, országoshoz viszonyított havi átlagkereset megyénkben még mindig 590 forinttal ala­csonyabb, amely nem indo­kolt. Az elmúlt évben az összmunkadíj kétharmadát teljesítménybérként, 27 szá­zalékát idő- és havi bérként. 3 százalékát prémium, 3 szá­zalékát részes művelés címen fizették ki. A munkadíjazás­nak ez a rendszere nem ösz­tönöz kellően gazdaságpoliti­kai céljaink teljesítésére. A bruttó jövedelem felhaszná­lásán belüli alacsony felhal­mozási arány sem kedvező. A PART XI. KONGRESZ- SZUSÁNAK HATÁROZA­TAI, a társadalmi-gazdasági változások szükségessé teszik a munkadíjazás további kor­szerűsítését. A bruttó jöve­delem felosztása, a munka­erő-gazdálkodás, a személyes jövedelmek színvonala, a jö­vedelemelosztás rendszere és formái nem felelnek meg a megnövekedett hatékonysá­gi követelményeknek. A vég­rehajtó bizottság ezért szük­ségesnek tartja, hogy ezek­kel a kérdésekkel az illeté­kes szervek és a termelőszö­vetkezetek behatóbban fog­lalkozzanak. Alapvető érdekek fűződnek a munkaerő tervszerű és ha­tékony felhasználásához, az aktív korú dolgozók folya­matos foglalkoztatásához, a családtagok, nyugdíjasok, já­radékosok munkaerejének kö­zös és háztáji gazdaságokban történő jobb hasznosításához. Folyamatosan 'kell arról gon­doskodni, hogy a magasabb követelményeknek megfelelő felkészültségű és hozzáértő munkaerő álljon rendelkezés­re. s a termelőszövetkezetek­ben annyi dolgozót foglal­koztassanak, amennyire szük­ség van. Ezért a VI. ötéves terv időszakára minden tsz- ben szükséges a munkaerő­mérleg elkészítése, s a mun­kaerő-gazdálkodással, szo­ciális és oktatási, személy­ügyi kérdésekkel foglalkozó csoportok létrehozása. A le­hetőségek jó kihasználása ér­dekében szélesíteni kell a feldolgozó és kiegészítő te­vékenységet, tovább korsze­rűsíteni a termelési szerke­zetet. A VÉGREHAJTÓ BIZOTT­SÁG HATÁROZATA felhív­ja a figyelmet arra, hogy a munkadíjak az elvégzett munka mennyiségétől, minő­ségétől, társadalmi-gazdasá­gi fontosságától, a szövetke­zet gazdálkodásának ered­ményességétől, az egyéni tel­jesítményektől függően ala­kuljanak. Az eddigitől na­gyobb gondot kell fordítani a felhalmozás növelésére, a minőség, a hatékonyság, gaz­daságosság, takarékosság, az export fokozására, mert csak a több és jobb eredmények alapozhatják meg a szemé­lyes jövedelmek további emelkedését. A VI. ötéves terv munkadíj-színvonala a párt életszínvonal-politiká­jával összhangban határoz­ható meg, a teljesítmények és a gazdálkodás eredményei alapján kell törekedni arra, hog£ a munkadíj színvonala közelítsen az országos szint­hez. A megváltozott és a vál­tozó feltételekhez kell igazí­tani a munkanormákat és a díjtételeket, s gondoskodni kell ezek folyamatos korsze­rűsítéséről. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKBEN továbbra is ga­rantálni és rendszeresen fi­zetni kell a munkadíjakat. Törekedni érdemes arra. hogy növekedjen a munka­díj ösztönző szerepe, emel­kedjen a teljesítmény utáni díjazás, szélesedjen a premi­zálás köre. Részes .művelést ott alkalmazzanak, ahol azt a dolgozók elfogadják és ma­gas az élőmunkaigény, mint téli alma, dohány, zöldség stb. kultúráknál. Tovább szükséges korszerűsíteni a munkafeltételeket, csök­kenteni a nehéz fizikai mun­kát. megelőzni a baleseteket. Az eddigitől jobban szüksé­ges gondoskodni a szövetke­zetekben dolgozó emberek er­kölcsi megbecsüléséről, szo­ciális, kulturális és egészség- ügyi ellátásáról. A dolgozó emberekről való fokozottabb gondoskodás igényli a politikai, az általá­nos és szakmai műveltség színvonalának emelését, a szakmunkásképzés szélesí­tését, a képesítettség anyagi és erkölcsi elismerését. A párt nőpolitikái határozatá­nak megfelelően fokozottab­ban kell segíteni a nők egyenjogúságának, anyagi, szociális, kulturális, egész­ségügyi igényeinek kielégíté­sét. Fokozottabb gondot in­dokolt fordítani a háztáji gazdaságokban meglévő le­hetőségek jobb kihasználá­sára. El kell érni, hogy a háztáji gazdaság a közös gaz­daság szerves részeként min­denütt külön üzemágat al­kosson. A végrehajtó bizottság fel­kéri a tanácsokat, a terme­lőszövetkezeti területi szövet­séget, a termelőszövetkezeti vezetőségeket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedése­ket a határozat megértetése és következetes végrehajtása érdekében. MINDEN PÁRTTAG te­kintse alapvető feladatának a termelés intenzív fejlesztését, a hatékonyság, a minőség, a gazdaságosság, a takarékos­ság, az export fokozását, a termelési szerkezet korszerű­sítését, a munkaerő racioná­lis hasznosítását, a dolgozók élét- és munkafeltételeinek rendszeres javítását, a mű­veltség emelését. Ragyogó a napsütés a nyár végi szombaton, a szatmári házikertekben is akadna munka. strandolást. vagy egyéb családi programot is lehetne szervezni. De a Mun­kásőrség Mátészalkai városi­járási Parancsnokságának előadótermében a munkásőr- jelöltek fegyelmezetten ülnek a padokban és érdeklődéssel figyelik a foglalkozásvezetőt. A feszült figyelmet oldja majd a „kinti" foglalkozás, amelyet délután terepen tar­tanak. egv szatmári falucska Nagy Simon közelében. Az itt ülő férfiak­nak (többségük családapa) januárig még jó néhány szombatjukat fel kell áldoz­niuk, hogy alkalmasak legye­nek önként vállalt kötelessé­gük teljesítésére. Az előkép­zés után januárban lesz munkásőreskü. amelyben fo­gadalmat tesznek a haza vé­delmére. a közösség szolgála­tára. A munkatársak példája Nagy Simon, a porcsalmai konzervgyár munkása már tudja, hogyan zajlik az ünne­pélyes eskütétel. — Tudom, hiszen mindkét bátyám munkásőr. Négyen vagyunk fiútestvérek, s va-_ lószínű. hogy idővel az öcsénk is munkásőr lesz. Nem a bátyáim beszéltek rá. hogy vállaljam a szolgálatot a munka és a két gyermekem nevelése mellett. Inkább a gyárban dolgozó munkás­őrök adták a jó példát, meg a biztatást. Példamutatóak. összetartóak. Ha kampány- munka van. ha kommunista szombatot kell szervezni, a gyár vezetői a munkásőrök szervezését és segítségét ké­rik. Mert tudják, hogy rájuk elsők közt lehet számítani. Nálunk az üzemben és a fa­luban nagy tekintélyük van a munkásőröknek. Aztán olyasmit is tanul itt az em­ber. aminek a magánéletben is hasznát veszi. Fontos pártmegbízatás Homonnai János művezető a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat mátészalkai gyár­egységében. Öt is elsősorban érzelmi okok vezették 3 munkásőrségbe. — Gyáregységünk párt- titkára munkásőr. Jól meg­értjük egymást. közéleti munkánk is közös, mivel az üzemben én vagyok a szak- szervezeti bizottság elnöke. Sorkatonai szolgálatomat a karhatalmistáknál teljesí­tettem, gondolom, az ott szerzett ismereteimet a mun­kásőrségben is hasznosítha­tom. Vállalom a kiképzést és a szolgálatot azért is, mert a testületben nagyón jó a kol­lektív szellem. Mint külső szemlélő is észrevettem, hogy a munkásőrségben a fegye­lem és a demokratizmus jól megfér egymás mellett. Csernyi László a MOM má­tészalkai gyárának gondno­ka. A mozgékony, lelkes fia­talember tavaly lett párttag és szeretné, ha pártmegbíza­tását a munkásőrségben tel­jesíthetné. — Segédmunkásként kezd­tem a gyárban. Az elmúlt néhány évben sok mindent kaptam a gyártól és a város­tól. Azt hiszem, jó munkám­mal és munkásőri szolgála­Hnmonnai János , jjlliloR ÍJ u ’. i "V ;•! SÍStiOimtll Ofu.v | tómmal valamelyest viszo­nozhatom a közösség segítsé­gét. A rrii gyárunkban a szó szoros értelmében fontos pártmegbízatásnak veszik a munkásőrszolgálatot. Nem titkoljuk, hogy a MOM-bun idén is többen jelentkeztek munkásőrjelöltnek. mint a felvehető létszám. Diplomásokkal együtt Sándor András ősz hajú munkásőr. az előképzősök pa­rancsnoka: — A testületben a párttag­gá nevelést is segítjük. A városban, illetve a járásban minden évben 4—5 fiatal munkásőrt vesznek fel a pártba. A kollektíva formá­lóereje szembetűnő. Az itt Csernyi László ülő munkásőrjelöltek kö­zött találunk munkásokat, középvezetőket, sőt két egye­temet végzett fiatalt is. A tudnivalókat valamennyi­en szorgalmasan elsajátítják. Az összetartásra, a lelkese­désre jellemző: ha azt mon­danám nekik, el kell mozdí­tani egy hegyet, nem azt kér­deznék. hogy mivel, hanem, hogy mikor. N. L. B enne vagyunk a víz­ben. A nyár utolsó napja ez, augusztus végi ajándék. A nagykál- lói strand pihenőmeden­céjének vize langymeleg és olvasom a már sárguló levelű hársfákra akasztott táblákat: „A pihenő me­dencében ugrálni, labdáz­ni, úszóövet használni ti­los!’- Másik tábla: „A me­dencében étkezni tilos!” A beszélgetést és beszélge­tőkre való figyelést sem­mi sem tiltja. A gyerekhad a pihenő- medencében ugrál, labdá­zik, úszik, úszóövet hasz­nál és csapkod. A két férfit nem ez izgatja. A valamelyik tsz nyugdíja­sa azért háborog: — Hát akarta itt vala­ki a tsz-t? Még a szakszö­vetkezetei is nyűgnek tar­tották. És mi lett belőle, az utóbbi években ötszáz hektár elhagyott földet szedtünk le. — Ja, kérem — mond­ja a pedagógus kinézetű, aki szabadságának töre­dék napjait élvezte hasz­nos pihenéssel — az em­berek megöregszenek. Nem önszántukból hagy­ják el a földet. A fiatalok menekülnek a városba, az iparba, kereskedelembe, hivatalba. — Mit tudják ezek a fiatalok, hogy mi a mező- gazdasági munka — veszi át a szót a nyugdíjas. — Én még kaszával arattam, tüzessel csépeltem ... A nap süt, felhőket hajt A vízben eléje a kese szél, de ez nem befolyásolja a kézi aratás keservének részle­tes taglalását. Egészen odáig, amíg a termésbecs­lésbe torlódik a szavak fo­lyama. — Most kevés búza ter­mett. Ezt elszúrták vala­hol. — Nem a. Ilyen volt az időjárás. — Az persze sokat szá­mít, hogy milyen az idő­járás. A dohányra példá­ul nagyon jó. Én az egy hold háztájimat dohány- termesztésre, részes mű­velésbe adtam. Meghoz­za a nyolcvanezer forin­tot. Meghozta, hiszen már bent van a pajtában. A pedagógus kinézetű férfinak az a véleménye: mégiscsak könnyebb a megélhetés a mezőgazda­ságban. Úgy beszél, hogy a vízbe hullott sárga-bar­na leveleket halászgatja. — A háztáji maga egy fizetés. Akkor a kert. a zöldség, az udvarról az aprójószág mind kikerül. — Ha nem lusta az em­ber — mondja a nyugdí­jas. — Én mondom, több­re tartana ez az ország, ha egy kicsivel többet dolgozna mindenki. A pedagógus nem el­lenkezik. csak másként érvel. — Mi az. hogy többre tartana? Ez az ország so­kat fejlődött. Hát volt nekünk fele ekkora jódol­gunk a múltban. Sokat mondtam. Negyed ekkora. És etetjük Európát. Hát miért szeretnek ide jönni a turisták. Jóllakni, fillé­rekért. Itt most a friss belpoli­tikai helyzet kétoldalú ér­tékelése következett, és Irán. és a sebességkorlá­tozás, és az olajárak. És ment a beszélgetés végig^ járva jó néhány országot. A frikánál én kiszáll­tam. A vízből. Na­poztam. hevertem a fűben és a káliói strand egykori mivoltán meditál­tam. Akkor csak két me­dence volt. ma három, ak­kor a kanálisból töltötték fel a medence vizét, most termálkutakból... Jó óra elteltével újra kívántam a vizet. A két ember még akkor is mondta a magá­ét. Ismét hazai témáról: — Most viszont jó lesz a kukorica, csak nehezen érik. Még a korai .fajta is tejes. Mi lesz. ha hidegre fordul. — Nem kell aggódni. Szép őszünk lesz. Ügy legyen. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents