Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

_2_ KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 5. Díszpolgárok A „Mátészalka város díszpolgára” kitüntető cí­met a várossá nyilvánítás 10. évfordulóján ítélte oda első ízben a tanács. E cím annak adományozható — hangzik a tanácsrendelet — aki Mátészalka város és lakossága érdekében (politikai, állami, társadal­mi, tudományos, művésze­ti, gazdasági területen) ki­emelkedő tevékenységet fejtett ki és ezzel hozzájá­rult a város fejlődéséhez. Az első két kitüntetett, Benedek Lajos és dr. Csi­szár Gusztáv évtizedek óta nagy lelkesedéssel, oda­adással tevékenykedik a városért. Benedek Lajos harminchárom éve él Má­tészalkán, s azóta nemcsak különböző gazdasági veze­tői posztokon állt helyt, hanem folyamatosan vett részt a közéletben is. A tanács és a vb tagjaként a város fejlődését, a lakos­ság érdekeit szolgáló té­mák vitáiban sok jó javas­lattal gazdagította a ter­veket, felelősséggel vett részt a városban élő em­berek sorsának alakításá­ban. Csiszár Gusztáv 25 éve tevékenykedik Máté­szalkán, két évtizede kór­házigazgató főorvosként. Nagy munkabírású, fárad­hatatlan orvosként ismer­ték meg, aki nemcsak sa­ját közvetlen munkájával, hanem a fiatalabb gene­ráció segítőkész nevelésé­vel is nagyon sokat tett az egészségügy fejlesztésé­ért. Közéleti tevékenysége közismert a városban: hosszú ideje tagja a párt- bizottságnak, a tanácsnak, ahol aktívan tevékenyke­dik. A díszpolgári cím mind­kettőjük több évtizedes szakmai munkájának, tár­sadalmi tevékenységének elismerése. Táborozok Háromezer-ötszáz úttörő vett részt a nyári táborozás­ban — kaptuk a tájékoztatást a városi-járási KI3Z-bizott- ságon. — A rudabányai vál­tótáborban egy-egy csoport­ban kétszáz úttörő a csen­ged honvédelmi szaktábor­ban és a sporttáborban szin­tén 200—200 pajtás vett részt. Tiborszálláson 240 krónikás és nótafa tanult, Zánkára és Csillebércre 128 pajtás jutott el. Sokan vettek részt az or­szágjáró kerékpártúrákon. Hetven pajtás, akik már el­végezték a nyolcadik osztályt, a KISZ építőtáboraiban dol­goztak két hetet. Szekérmúzeum Elkészült a Szatmár Mú­zeum egyik új, a 45x5 méte­res szekérszín, amely húsz parasztszekér befogadására alkalmas, és alapja a majda­ni szekérmúzeumnak. Egy év múlva kívánják felavatni, s bemutatni a magángazdálko­dás és a tsz-mozgalom gépe­sítés előtti egyik fő munka­eszközét. Lófogat, egy- és két- rudas, egy- és több fogatú, rö­vid, hosszú, törekes és éle- tes szekér várja már a be­mutatást. Hit vásárolunk hétszázmillióért? Bevásárlóközpont és BBC A 49-es számú út két beveze­tési szakaszánál Mátészalkán díszkaput állítottak. A szá­raz tölgyfaanyagot a tarpai Esze Tamás Tsz adta a vá­rosnak. Az ÉRDÉRT Vállalat dolgozói társadalmi munká­ban méretre vágták. A mo­numentális oszlopokat Orr Lajos, a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépis­kola művésztanára faragta. A feliratot képező díszes fém- domborítást felesége, Egri Erzsébet tervei alapján Néma Bertalan, a helyi MEZÖGEP Vállalat dolgozója készítette el. Az oszlopok felállításában a költségvetési üzem dolgo­zói szorgoskodtak. (Elek Emil felvétele) „Itthon vagyunk Szálkán..." Városavatás után esküvő Évi 700 millió forintos forgalmat bonyolítanak le Mátészalka üzletei. A vá­ros központjának átépíté­se és az új lakótelepek ki­alakítása nyomán szinte minden évben újabb ABC-áruházat. $ több szaküzletet avattak a vá­rosban. A várossá szerve­zés óta eltelt két közép­távú tervben egyaránt ki­emelkedő helyet foglalt el a kereskedelemfejlesz­tés: a negyedik ötéves terv időszakában több mint 3 ezer négyzetméter alapterülettel bővült a város kereskedelmi háló­zata, s várhatóan ennél többel növekszik majd az. ötödik ötéves tervben — kaptuk a tájékoztatást a városi tanácson Vizler Emil főelőadótól. és a híradástechnikai eszkö­zök garanciális javítását végzik. A textiltisztítást, -mo­sást és az ezzel összefüggő ágyneműkölcsönzést a Szat­már vidéki Fodrászszövet­kezet vegytisztító üzeme mellett a Nyírségi Patyolat Vállalat látja el. Ez utóbbi felvevőhelye 1975-ben költö­zött új helyiségbe. Üj helyet kaptak a fodrászszövetkezet és a Fényszöv szolgáltatói is. A szintén új ruhaszalon az igényes rendeléseket is szín­vonalasan teljesíti. Sok új szolgáltatással jelentkezett a VAGÉP, amelynek részlege nemcsak a hagyományos órajavítással foglalkozik, ha­nem ékszerjavítással, vésnö- ki munkákkal is. Kedveli a lakosság A tervekről megtudtuk: szélesítik a hagyományos kereskedelmi szolgáltatáso­kat. A gombbehúzás, haris- nyaszem-felszedés, kávé-, mák-, húsdarálás, a konfek­cióruhák méretre igazítása ma már természetes. Ügy lát­szik, a lakosság megkedveli a most már egyre nagyobb számban forgalomba hozott ajándékutalványokat, néhá- nyan már vásárolnak tartós fogyasztási cikket minta után is, de ennél jóval töb­ben kérik a vásárolt áru in­gyenes hazaszállítását, üzem­be helyezését. A motorkerék­párok egy részét is rend­számtáblával árusítják már. A közelmúltban ismerkedhe­tett meg a lakosság a Krasz- na Áruház új szolgáltatásá­val a kempingfelszerelések, turistaeszközök kölcsönzésé­vel, á barkácsboltban pedig a barkácsszerszámok. kisgé­pek kölcsönzését ajánlják. laszték javítására és a keres­kedelmi szolgáltatások kiter­jesztésére. Nagy feladatok maradtak azonban a következő évekre a vendéglátás javításában, amely most csak zsúfoltság közepette képes kielégíteni a legfontosabb igényeket. A vásárlásokhoz hasonló­an, nagymértékben nőttek a lakossági szolgáltatások irán­ti kívánalmak is. Az ipari szolgáltatások többségét ál­lami vállalatok, szövetkeze­tek végzik, de 132 magánkis­iparos is dolgozik 42 szak­mában. A lakossági szolgál­tatások értéke évről évre nagymértékben nő. Ebben kiemelkedő szerepet játszik az ÉPSZER szövetkezet au­tó-motor javító szervize, ahol évenként 16—17 ezer gépko­csi javítását, ápolását vég­zik. Szolgáltatások új helyen A szolgáltatás körülmé­nyei is sokat javultak. Az utóbbi években költözött új helyiségbe a Gelka-szerviz, a Ramovill-szerviz, amelyek az elektromos háztartási gépek 3obb i körülmények — Ebben az évben avat­tuk a városközpontban a 1 Mátészalkai ÁFÉSZ vas- és 1 műszaki áruházát, a ZÖL­DÉRT zöldség-gyümölcs bolt­ját. ÁFÉSZ ABC-áruház és 1 zöldségbolt épül a Felszaba- 1 dulási lakótelepen és kultur- cikk szaküzlet létesül az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat megbízásából a vá­rosközpontban. Sok régi üzletet lebontot­tak a városközpont rekon­strukciója miatt, s a helyet­tük épült újak mind jobb körülmények között látják el a lakosságot és javultak a boltokban dolgozók élet- és munkakörülményei is. — A város kereskedelmi hálózatának e gyors fejlesz­tése a már épülőfélben lévő új szaküzletekkel és szolgál­tató létesítményekkel lénye­gében befejezéshez közeledik — mondja a tanácsi szakem­ber. — Szinte minden ága­zat részesült a fejlesztések­ből. A következő esztendők feladata az új létesítmények építéséről áttevődik azok jobb hasznosítására, a vá­A SZOBOR M átészalkán a város központjában au­gusztus 20-tól látha­tó a sok embert megállító, süttői mészkőből készített díszkút kompozíció, mely gondolatébresztő, találga­tásra késztető alkotás. Ez már akkor is kiderült, ami­kor Csikszentmihályi Ró­bert szobrászművész az utolsó véséseket végezte a város lakosainak érdeklő­dése közepette, — Az év elején voltam Mátészalkán „terepszemlét” tartani, s láttam: a tér élet­tel teli, mutatta a pázsiton vágott ösvény. Ekkor hatá­roztam el, hogy olyan plasz­tikát készítek, és kell ide helyezni, ami él és mozog. De nemcsak naturális, ha­nem a mai művészeti irány­zatnak megfelelő stilizált, absztrakt művészetet is be akartam mutatni. Ha jól megnézzük — a lápvilágot képviselő állatfigurákat a tojáshoz hasonló tömbön, szinte minden porcikájuk- ban mozognak, élnek, fent pedig egy stilizált madár áll. zeumban, Székesfehérváron, Debrecenben a Déri Múzeumban, valamint Ravennában, Krakkóban és más hazai, külföldi városok­ban lehet látni. A Munkácsy-díjas művész most a Pusztaszeri Történelmi Emlékpark szoborkompozícióján dolgozik, (zs.) A művész elmondta: szá­mított a vegyes fogadtatásra, de abban bí­zik, hogy a fiatalság befogadja, megkedve­li az új formákat, így az ő alkotását is. A kompozíciót készítő művész Szentend­rén él, nemzetközileg is elismert szobrász. Többször járt már külföldön, legutóbb In­diában volt, s alkotásait a Nemzeti Mú­A családi évfordulók rit­kán kívánkoznak a nyilvá­nosság elé. Somogyi Tamásé- kat Mátészalkán a Hajdú ut­ca 20-ban mégis erről kérdez­tük, s az apropó az volt, hogy a városavatás jubileumával egy időben ünnepelték házas­ságkötésük tizedik évforduló­ját. A város a kívülálló számá­ra impozánsan fejlődött az elmúlt tíz évben. Hogyan lát­ja a helybeli fiatal házaspár — amely a városhoz hasonló­an — szintén az alapok meg­teremtésével volt elfoglalva? — Nem sokat gondoltunk arra, hogy Mátészalka város-e vagy sem, eszünkbe sem ju­tott akkor a városavatás té­nye — mondja Somogyi Ta­más, a Szamos menti Állami Tangazdaság növényvédő szakmérnöke. — A feleségem akkor végzett a nyíregyházi tanárképző főiskolán, én pe­dig már négy éve dolgoztam az akkori Hodászi Állami Gazdaságban. A néhány éves ismeretség ekkorra érett há­zassággá ... — Én mátészalkai vagyok — folytatja a feleség —, de Hodászon kezdtem tanítani. A férjem a gazdaságok össze­vonása miatt bekerült Szál­kára dolgozni is, nekem szintén ez volt a tervem, és nagy örömömre éppen abban a Zalka Máté Általános Is­kolában kaptam néhány év múlva állást, ahol magam is tanultam. A hodászi szolgálati lakás­ban került először „mérleg­re” Mátészalka, hiszen dönte­ni kellett: hol telepedjenek le véglegesen, valamelyik na­gyobb városban, vagy Máté­szalkán kezdjenek építkezni. — Azt mindenképpen ta­pasztaltuk, hogy pezsgőbb lett az élet Mátészalkán, mint korábban volt — emlékszik vissza a számukra jelentős döntés időszakára Somogyi Tamás. — Sokat beszélget­tünk, tervezgettünk mi is. Amikor egy új terv került nyilvánosságra, lebontottak egy régi városrészt, vagy ép­pen kezdett kibontakozni a városias kép, illetve annak ígérete — Mátészalka mellett döntöttünk. — Nem vagyunk bezárkózó emberek, szeretjük a társasá­got — vélekedik Somogyiné. — Ha csak tehetjük, el is megyünk a még mindenkép­pen „eseménynek” számító kulturális programokra. Hoz­zászoktunk mindketten, Pes­ten, Nyíregyházán színház- bérletünk volt. Itt, sajnos rit­kán kerülhet sor ilyesmire, várjuk is a tervezett művelő­dési ház felépítését. De azt is lehet látni, hogy eseten­ként még túl nagynak is bi­zonyul a mai „színházterem”: komolyzenei, irodalmi-művé­szeti előadásokon jórészt még csak egy elég kisszámú visz- szatérő törzsközönség látható. Abban mindketten meg­egyeznek, hogy maga a vá­rosépítés, a központ rekonst­rukciója várakozáson felül, hamar és jól sikerült. Somo­gyiné háziasszonyként is di­cséri a sok új szaküzletet, jó a választék, de gyümölcsből mindenképpen többet szeret­ne látni a pultokon, — Mi lehat „megragad­tunk” — mondja Somogyi Ta­más a szálkái évekről. — Ta­nácsi telekre, a gazdaság se­gítségével építettünk lakást, jó öt évig tartott, 1977-ben költöztünk be, azóta kicsit könnyebb. Somogyiékat úgy ismerik Mátészalkán, hogy szívesen segítenek a városnak is. A férj alapszervezeti párttitkár, a lakóterületen és a környék községeiben pedig mint lel­kes, hozzáértő kertbarátként kérik tanácsait. A feleség út­törőcsapat-vezető, s a pajtá­sokkal mindenütt ott van, ahol segíteni lehet. — Végigéltük az útbontá- sokat, építkezéseket — mond­ják. — Aki most végigsétál a virágos lakótelepeken, vagy a központban, látja, megtelik élettel a város, s ez már ne­künk is nagy öröm. Itthon vagyunk. Az oldalt szerkeszti: MARIK SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents