Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 28. Egészségügy a tsz-ben Nem kis büszkeséggel mondják: a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet tagsága az elmúlt öt esztendőben jelentős Mezőgazdasági bolt a városban MEGFAKULT ARANYKORONÁK Város és mezőgazdaság A varos tsz-ének gépparkját 20 fő tartja karban. Nem köny- nyű munka ez, hiszen a gépek használtak, s igénybe veszi őket a kemény talaj. Felvételünkön Horváth József és Darabont Antal német kombájnt készít elő kukorica-betakaríbaleset nélkül végezte munkáját. Nem kis szerepe van ebben annak, hogy a szövetkezet nagy gondot fordít a felvilágosító, megelőző munkára. Függetlenített biztonsági megbízottjuk van, aki minden új munka megkezdése előtt, illetve évi két alkalommal előadásokon tájékoztatja a dolgozókat a balesetvédelmi kötelmekről. A munka eredményét az is bizonyítja, hogy eddig senkit nem kellett felelősségbe vonni a balesetvédelmi rendszabályok megsértése miatt. A tsz különböző munka- területein ötven mentőládát helyeztek el, kiképezték az elsősegélynyújtókat is. Szerencsére eddig munkájukra alig volt szükség, néhány kisebb sérülést gyógyítottak csupán. A szövetkezet most azon fáradozik, hogy üzemorvost állítson munkába, hogy ezzel előmozdítsák a tagság rendszeres egészség- védelmét, gyógykezelését. Honismeret Cséphadaró, palloló Fehérgyarmat életében a XVIII. század nagy változást hozott. Az eddigi ősfoglalkozásokat felváltotta a földművelés. A lápos területeket csaknem teljesen kiszárították, felszántották. A külterjes mezőgazdálkodás fő termelési ága a gabonatermelés volt. Ezt igen kezdetleges módon, sarlóval aratták, a kereszteket a grófi szérűbe hordták. Itt apránként, főleg télen, cséphadaróval csépelték ki. Így történt ez a munka egészen 1860-ig. A kicsépelt gabona nagy részét elvermelték. Ez a gabona nagy részét tönkretette. A megőr- lésre előkészített gabonát a pelyvától az úgynevezett pallóién választották el, a szeleié őse. A szárazmalom őrölte a gabonát, ez a mai II. számú általános iskola helyén állt. A molnárok a lisztet kézzel szitálták. A fehérgyarmatiak régi vágya teljesül: a közeljövőben megnyílik a mezőgazdasági szakbolt. A patika mellől kiköltözik a műszáki bolt, annak a helyén nyitja meg a fogyasztási szövetkezet új üzletét. Az új üzlet 200 négyEgy negyedszázaddal ezelőtt 15 vállalkozó kedvű ember alakította meg a méhész szakcsoportot Fehér- gyarmaton. Háromszázötven méhcsalád volt a birtokukban. Számuk az idő múlásával gyarapodott, s ma már az ÁFÉSZ keretében működő méhészek nyolcvanan vannak, s 1700 méhcsaládot mondhatnak magukénak. A méz keresett áru. A fogyasztási szövetkezet támogatja is a méhészeket, de élvezik az Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat segítségét is. Kapnak kedvezményes cukrot, kaptárt is előnyösen szerezhetnek be, térítést élveznek a szállításkor, de még gyógylepényt is kapnak, hogy a méhállo- mány egészséges maradjon. Fellendült tevékenységük zetméter alapterületű lesz, s itt lesz kapható a sokféle kisgép, permetező, a műtrágya, a kerti magvak jó része. A nyitáskor félmilliós árukészlet várja majd a sok fehérgyarmati kiskerttulajdonost. amiatt is, mert egyre több közös gazdaság ismeri fel, milyen nagy jelentősége van annak, ha a méheket a határba szállítják, hogy ott a növényeket, gyümölcsöket beporozzák. A termelőszövetkezetek ingyen fuvart adnak, s mindez szintén hozzájárul ahhoz, hogy a méhészkedők száma állandóan növekszik. Persze nem mindig köny- nyű az életük. Harcolni kell azokkal a gazdaságokkal, melyek nem tartják be a növényvédelmi előírásokat, úgy és akkor permeteznek, ami a méheket zavarja, irtja. Sürgetik is a szakcsoport tagjai a hatékonyabb intézkedéseket. A fehérgyarmati méhészeknek országosan is jó a hírük. Már kétszer nyerték meg a méz- és viasztermesztési versenyt, egyszer másodikok lettek. Hogy munkájuk mind szakszerűbb legyen, állandó továbbképzésen vesznek részt. Szabó Gyula, a szakcsoport elnöke és a TIT-szervezet rendszeres szakmai tanfolyamokat tart a méhészeknek. A fehérgyarmati méhészek a szakcsoport fennállása óta ötezer mázsa mézet adtak le. Az idei szerződésüket is sikerül túlteljesíteniük. Ebben az évben különösen Póti Károly, Matus Istvánné tett ki magáért, a várt mézmennyiségnek két-háromszorosát adták át. / Ha valahol, akkor Fehér- gyarmat városban időszerű a mezőgazdaságról beszélni. A település jellege ugyanis annak ellenére sem változott, hogy jelentős ipart fogadott az elmúlt években. Ez indokolta, hogy megszülessen az a beszélgetés, melynek résztvevői Baranyi Szilárd, a kis- ari, Túri Zoltán, a fehérgyarmati, Kovács Miklós, a tu- nyogmatolcsi tsz-ek elnökei, Koncz Ferenc, a Zöldért-hű- tőház vezetője, Máthé János, a Serköv helyettes vezetője volt. A házigazda Károly László, a városi-járási pártbizottság titkára. Á sorok rendezése — Hogyan kerül egy várossal foglalkozó beszélgetés részvévői közé Kisar és Tu- nyogmatolcs mezőgazdaságának képviselője? — tettem fel először magamnak, aztán a részvevőknek a kérdést. — A jelen és a jövő indokolja ezt — válaszolták —, Tunyogmatolcs a város ellátásában játszik szerepet, Kisar viszont, ha mindenki úgy akarja, hamarosan egyesül a gyarmati tsz-szel. Rendezni kell ugyanis a sorokat. A gyarmati tsz mindössze 2500 hektáron gazdálkodik, a kisari 1600-on. Alakítani kell tehát a nagyságot is az ésszerű felé. — Vegyük ehhez azt is hozzá — fejtegeti Túri Zoltán —, hogy a tsz legjobb termőterületeit elvitte a téglagyár bővítése, a közút építése. Így aztán rossz talajon gazdálkodunk. — Ugyanakkor — folytatja Baranyi Szilárd — a mi tsz-ünknek nagy szarvasmarha-állománya van. Sok jó rét és legelő áll a rendelkezésre. Miután Fehérgyarmaton az állattartás kevésbé jelentős, így az egyesülés új termésszerkezet kialakítását is lehetővé teszi. — Vegyük végül a munkaerőhelyzetet — summáz Károly László. — Fehérgyarmaton ma mindössze 200—250 aktív tagra lehet számítani. A kisariakkal együtt azonban jobban szervezhetővé válik a gazdaság. Rossz talajok Az itteni szövetkezetek gazdálkodását nagymértékben befolyásolja a talaj. Bár a papírforma szerint az aranykorona-érték nagy, a valóság egészen más képet mutat. Nem meliorált területek teszik néha lehetetlenné a gazdálkodást, a sok csapadék éppúgy csapás, mint az aszály. A gyarmati szövetkezet sok ok miatt eddig nem tudott kellően koncentrálnj arra, hogy a város ellátásába belefolyjék — mondja Kovács tasra. Miklós —, a matolcsi tsz azonban létesített kertészetet. Ennek a vállalkozó kedven kívül mozgatója volt az is, hogy nálunk van munkaerő, mégpedig nem is kevés. A város ellátásába ezután is bekapcsolódunk. — Úgy van — folytatja Koncz Ferenc —, mi a Zöldért is részt vállalunk ebből. Úgy tervezzük, s ez megfelel a városi-járási pártbizottság határozatának is, hogy a fehérgyarmati tsz, az áfész és a mi vállalatunk együtt alakítja ki azt a rendszert, amely képes lesz a primőrellátás biztosítására is. — És itt kell beszélni arról — folytatja Túri Zoltán —, mekkora jelentősége van a városban működő szakcsoportoknak. Tagságunk nagy része, de rajtuk kívül is sokan, rendkívül komoly árutermelő tényezőt jelentenek. Központosított sertések — Az állattartás jelentős ezen a vidéken — folytatja a gondolatot Máthé János. — A szarvasmarhatartás iránt nagy az érdeklődés a közös gazdaságokban, ez érthető. A sertés viszont az elmúlt években nem volt népszerű. Ma legfeljebb négy gazdaság foglalkozik a járásban disznókkal. Így aztán nagy jelentőségű a Serköv munkája. Kis létszámmal, jól sikerült beruházások után ma ott tartunk. hogy évente 8000 sertést adunk le. A jövőben kocakihelyezési akciót is szervezünk. — Amint látszik, a fehér- gyarmati mezőgazdasági üzemek — mondja Károly László —, ideértem nemcsak a tsz-eket, hanem az állami gazdaságot, az állattenyésztő vállalatokat, erdészetet stb., komoly árutermelést folytatnak, de emellett figyelmük arra is kiterjed, hogy a közvetlen ellátást is segítsék. Példa erre, hogy a tangazda- daság a közeljövőben például üzletet nyit, ahol hús- és töltelékárut forgalmaznak. A törekvések elsősorban azt szolgálják, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is kialakuljanak a gazdaságos termelési ágak. — Érdekes a mezőgazdaság helyzetének vizsgálatakor visszatérni arra a kérdésre: milyen jellegű is a város. Azt kell mondani — fejtegeti Túri Zoltán —, hogy szinte alig van ember, aki valamilyen formában ne lenne kapcsolatban a mezőgazdasággal. Ha másként nem, hát a ház mellett telken, kertben, a háztájiban. Ez az ipari munkásokra éppúgy áll, mint az alkalmazottak nagy részére. Ebből is következik, hogy Fehérgyarmaton nem másodlagos kérdés a mezőgazdaság jelene és jövője. Sürgetik a talajjavításokat, a belvízrendezés folytatását, a jól gépesíthető, de relatíve kis költséggel folytatható művelési ágak meghonosítását. — Erre szükség is van — veszi át a szót Baranyi Szilárd —, már csak azért is, mert a munkaerőhelyzet nem nagyon javul. Az idősek után alig jön fiatal, aki a háztájiban tehénnel, bikával vesződjék. A fiatal munkaerő elsősorban a gépekre kívánkozik, ami érthető. Ebben az évben Fehérgyarmaton két _ fiatal jelentkezett mezőgazdasági szakmunkásnak, de két nap múltán haza is jöttek az iskolából. így aztán csak a racionális, előrelátó tervezés után dönthetünk a jövőt illetően. A város egyik nagy gondja manapság: hol hajtsák a csordát. A főutcán nem lehet. A hagyományos útvonalak helyett más kell. Sokan vonakodnak messzire terelgetni reggelente a jószágot. A belterületen nem lehet állatot tartani. Tiltja, s joggal a város. Urbánus gondok, falusi életforma. Kettősség. Kompromisszum kell. Bürget Lajos Az oldalt összeállította: Bürget Lajos Ekevas-csavarintó talaj Ekevas-csavarintó, mostoha talajviszonyok teszik próbára a fehérgyarmati határban a legerősebb gépeket is. A Szamos menti Állami Tangazdaság második kerületében 6000 hektárnyi, többnyire ilyen talajon dolgoznak. A felvétel a Cserháton készült, melynek mély talaja próbára tette az egyik legerősebb gépet, a Rába-Steigert. A párviadalban a föld bizonyult erősebbnek, amely leszakította a tárcsát. A gép vezetői nem kis erőfeszítéssel javítják az erő- és munkagépet, hogy tovább tudják folytatni a gép, ember és föld párharcát. Tulajdonuk: 730 kilométer csatorna Huszonnégy termelőszövetkezet, tizennégy tanács és négy egyéb szerv alkotja a Tisza—Szamos közi Vízgazdálkodási Társulatot. Hatvanöt esztendeje létezik ez a közösség, amely nem kisebb gondot vállalt, mint egy hatalmas terület ár-, bel- és kül vízvédelmét. Munkájukat fémjelzik a Túr belvízcsatorna, a régi Túr-meder szabályozása, a Szamos jobbparti árvédelmi töltésének végleges kiépítése. Kezelésükben van 730 kilométer hosszúságú közcélú csatorna, amely 40—45 ezer hektárt mentesít a belvíztől. Munkájuk nagyságára jellemző, hogy évente 20—25 millió forint értékben végeznek üzemi meliorációt, építenek víz- és szennyvízműveket, részt vesznek a belterületi vízrendezésben. Fehérgyarmaton is rájuk hárul a közműépítés nagy munkája. A társulás munkáját egyre több mezőgazdasági üzem igényli. Érthető ez ezen a vidéken, ahol a víz nemcsak áldás, de átok is lehet. Jól felkészült műszaki és szakmunkásgárda áll a vízgazdálkodási társulat rendelkezésére, amely hatalmas feladatait 215 fővel oldja meg, mégpedig sikerrel. Huszonöt esztendeje Méhszorgalommal Ritka még a női méhész. Fehérgyarmaton Matus Istvánné képviseli őket, mégpedig kiváló eredménnyel. (MolnáJr Károly felvétele)
