Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
1979. szeptember 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nehéz évad előtt S zeptember: nem csak az új tanévet jeliképezi, hanem az újabb népművelési évad kezdetét is. Nem csak az iskolákban jelent újrakezdést, hanem a színházakban, hangversenytermekben, művelődési házakban, melyek ismét kitárják kapuikat... Csonka évadot kezdett a nyíregyházi színház. Ügyelnek azonban arra, hogy szeptember közepétől december végéig gazdag és változatos programmal kárpótolják Thá- lia szerelmeseit. A komoly zene kedvelői évek óta hozzászoktak a rangos koncertekhez a színházban és á megyei művelődési központban rendezett nagyzenekari hangversenyeken, illetve a 4-es iskolában, a könyvtárban és a tanárképző főiskolán tartott kamaraelőadásokon, vagy a 107-es szakmunkásképzőben a kórusbemutatókon. Bár a könyvtárák és a mozik nyáron sem tartanak szünetet, szeptembertől isméi gyakrabban várhatók o megszokott szolgáltatásokon felüli rendezvények: képző- művészeti kiállítások a könyvtárban, sorozatok, viták, klubok a mozikban. A művelődési házak életében valamiféle határelmosódásnak lehetünk tanúi. Egyre inkább jellemző lesz, hogy a korábban egyértelműen uborkaszezonnak minősített nyári hónapokra is terveznek nagyobb tömegeket vonzó programokat. Főleg nagyobb városaink, illetve a szabadtéri színpaddal rendelkező települések küzdöttek le sikerrel a holtszezonnal járó hátrányokat. Sok helyről kaptunk hírt jó nyári nagyrendezvényekről, táborokról, vagy könnyed, szórakoztató programokról. Ezekben a napokban megyeszerte új társadalmi vezetőséget választanak a művelődési házakban. Az a cél, hogy a népművelőkkel együtt közösen fedezzék fel a társadalmi vezetőségek tagjai a közművelődés hatékony formáit, útjait. Megyénk számos településén munkálkodnak a kultúra anyagi erőinek integrációján, a közművelődésre szánt összegek egyesítésén: kulturális társulások, közös fenntartású intézmények létrehozásán, vagy felújításán. Üjra próbálnak a műkedvelő művészet együttesek, a tánccsoportok, az énekkarok az irodalmi színpadok és színjátszó körök a bábosok, a népdalkörök, a gyermekcsoportok stb. És újrakezdenek az üzemi népművelők is: a szabadságról visszatért dolgozóknak szórakoztató, kikapcsoló, vágj éppen a napi munkával összefüggő vetélkedők, író-olvasó találkozók, kiállítások, divatbemutatók, kirándulások, szakmai viták tervei készülnek a szabad időre. Ezen a héten két jelentős kulturális esemény hívja fel magára a figyelmet. A; egyik a TIT megyei szervezetének tanácskozása a természettudományos ismeretterjesztés korszerű formáiról. Nem véletlenül kapott hangsúlyt a természettudományo.' műveltség bővítése, annak egyéni és intézményes módszerei, hiszen napjainkban talán minden eddiginél jobban tanúi vagyunk a műveltségfogalom korszerűsödésének. Eltűnőben van a klasszikus humán műveltség egyeduralma, a humán és reál műveltség között tátongó szakadék. A korszerű műveltség fogalmába ma már mindkettő beletartozik, csakúgy, mint a politikai tájékozottság. A másik jelentős esemény pénteken lesz: megyeszékhelyünkön tartják a múzeumi és műemléki hónap országos megnyitóját. Ezzel egy időben nyílik népi építészetünk sza- bolcs-szatmári szabadtéri bemutatója a Sóstói Múzeumfalu is. Megyénk múzeumaiban októberben a szakembereket jelentős tudományos tanácskozások, a nagyközönsé- get pedig a múlttal való találkozások várják. Annyi huzavona, ostorozás után végre a szemünk előtt bontakozik ki egyre erőteljesebben az új megyei művelődési központ hatalmas tömbje. A közönségnek azonban nem a kultúra fellegvárára van szükség, hanem életteli otthonára a közös művelődésnek — s erre a népművelőknek mái most sincs korán készülni! Kisvárdán mos1 kezdi az új művelődési központ az első teljes évadot. Vásárosnaményból, Nyírbátorból, Mátészalkáról, Fehérgyarmatról, Nagykállóból — és még sorolhatnánk — szintén a megújulásról kaptunk híreket. De másról is. Arról, hogy ez az évad nehéz lesz. Egyre többen támasztanak magasabb követelményeket a korszerű köz- művelődéssel szemben. Ehhez azonban azl is gyakran hozzáteszik a népművelők: olyan már a népművelés, mint a magyar foci, mindenki „ért hozzá”, vagy érteni akar. Ideje tisztázni: a népművelés ma már egyáltalán nem az, aminek régen hittük. Nem egy népművelő, aki a műveltséget tölcsérrel töltögeti a fejekbe. Hanegy egy folyamat: rendszeres művelődés, ismereteink állandó gyarapítása, aminek nem lenne szabad az általános iskola végeztével befejeződnie. R öviden talán ennyi: holnapra többnek lenni, mint ma! Mindenkinek a személyes ügye, de egyben közügy, melyhez keretet, lehetőséget, alkalmat a művelődési intézmények kínálnak. Van, aki angolt tanul és van, aki beatkoncertre vesz jegyet, van aki moziba jár és van, aki könyvet kölcsönöz. A népművelő pedig „lesben áll”, de nem azért, hogy ráerőszakoljon valakire valamit, hanem azért, hogy az igényeket az adott helyen összehangolja és választékot kínáljon. Nem egyszerű. Nehéz évad következik Súlyos gondokkal küzdő országunk népgazdasági erőviszonyait most már a kulturális ágazat is érzi. Nem kisebb feladat vár a népművelőkre, mint: kevesebb pénzből jobbat, korszerűbbet nyújtani. Baraksó Erzsébet Százezrek cseppekből... Nem rossz olaj a fáradt Mindennapi beszélgetések, fontos politikai események középpontjában lévő téma az energiahelyzet. Idestova mindenki tudója már: energia- szegény ország vagyunk. így hát minden korábbinál nagyobb súllyal esik latba a zömében importból származó energiahordozóval való takarékoskodás, a meglévő források ésszerű felhasználása. Az energiatakarékosságban nem is oly régóta új fogalommal ismerkedhet meg az újságolvasó: fáradtolaj-regenerálás. Mit is jelent valójában mindez a gyakorlatban? Erre kerestük a választ a Volán 5. számú vállalatnál. A regenerálás, tehát az újra felhasználhatóság első állomása a már elhasználódott fáradt olaj begyűjtése. Ez sem kíván kevesebb figyelmet a többinél, hiszen vigyázni kell a fáradt olaj tisztaságára, annak víztartalmára. Ezért kapcsolódik újabb fázisként a munkába a laboratóriumi vizsgálati lánc. Műszerekkel állapítják meg a nedvesség- tartalmat, az olaj lobbanáspontját s ezek szerint osztályozzák a beérkezett energia- hordozót. Az olaj egy tízezer literes tartályba kerül, majd egy ülepítőtartály a következő állomása. Az újabb munkafolyamatban 93 százalékos kénsavval, egy úgynevezett savazóagitátor közbeiktatásával kezelik a fáradt olajat. Majd jön a mészhidráttal történő semlegesítés és a finomszűrés. Az anyagot ezután egy okos masina, az OLTAK—Y veszi kezelésbe. Mégpedig úgy, hogy az előmelegített fáradt olajhoz meghatározott meny- nyiségű derítőföldet (nevezik ezt bentonitnak is) adagolnak, amely bizonyos hőmérsékleten tulajdonságánál fogva megköti az olajban felArató András és ’Horváth Antal megkezdi az OLTAK—Y- ból a regenerált olaj lecsapolását. lelhető szennyeződéseket. A fáradt motorolajból az eljárással alapolaj keletkezik, amelyet — s ez az utolsó feladat — az adalékanyagok hozzáadásával tesznek regenerált, azaz friss olajjá. E módszerrel Nagykállóban havonta közel 8 ezer liter regenerált olajat készítenek. Az éves 100 ezer liternyi új kenőanyag értéke meghaladja az 1 millió forintot. Más szóval esztendőnként ennyit takarítanak meg a szabolcsi vo- lánosok a népgazdaságnak. A gép maximális kapacitása évi 180—200 ezer liter friss olaj előállítása. Tehát a meglévő lehetőségeket még nem használják ki teljesen Nagykállóban. Ám már elkészültek a tervek újabb befogadó tartályok építésére s a begyűjtő kapacitás növelésére. Ha mindez a közeli hónapokban megvalósul, úgy több mint 2 milliós energiamegtakarítást érnek el a volánnál ... Szöveg: Kalenda Zoltán Fotó: Császár Csaba Mitől jó a nyíregyházi cipő? „Meo“ az aszfalton A Síp utca valamikor sötét odúihoz képest fényes palotának tűnik a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Csályi Ferenc utcai telepe. Nemcsak az új csarnok jelent változást, hanem a tü- zöde felszereltsége, meg hogy a korábban jórészt hazai piacra dolgozó emberek munkáját ma jórészt NSZK-beli, angol, amerikai, vagy éppen kanadai állampolgárok „me- ózzák” az aszfalton. Hogyan születik az ilyen minőség? — erre próbáltunk választ keresni a Gagarin brigád tagjainál. — Tudja, hogyan készül egy cipő? — kérdezi a bemutatkozás után Berecz Gyula gyártáselőkészítő, s miután kicsit pironkodva vallom be, hogy nem, hosszas magyarázatba kezd, Garai Miklós pedig a nyomaték kedvéért az üzemcsarnokban mutat be minden munkafázist. Már-már azt hiszen, kezdem érteni az egészet, amikor Bárdi András modellőr kiábrándít: — Ha mindent látott, akkor most már egyedül is kitalálja, hogy a cipőkészítés nem itt kezdődik. Ha jól odafigyelt, a szabászoknál hallhatott néhány zamatos káromkodást is. Ha valaki trágár szavakat használ, azt mondják rá: úgy káromkodik, mint egy kondás. A folytatás azt hiszem a cipőgyárakban, a szövetkezetekben lehet. Mert ha egyszer egy kondás odasózott az ostorral, nincs az a bőrgyár, amelyik eltünteti az ostor nyomát. Mi meg kerülgethetjük, mert a cipő ugyan nem lesz rosszabb minőségű tőle, de esztétikai hibának számít, s az átvevők már szóba sem állnak velünk. — Mégis az elején kellene kezdeni — szól közbe Chamik Mihály. — Valahol ott, hogy jön a megrendelő egy rajzzal és megmutatja: neki ilyen kellene néhány ezer pár. Elkészítjük a mintadarabot, aztán próbagyártás következik. 10—20, néha 100 pár készül el, s közben kiderül, hogy milyen hibák lehetnek sorozat- gyártás közben. Akkor kezdődik az alkudozás: engedjen egy kicsit elképzeléséből a megrendelő, vagy olyan technológiát kell kidolgoznunk, hogy eltűnjenek a hibaforrások. — És akkor kezdődhet a felszerszámozás — folytatja Varga János. — Tudja, menynyibe kerül egy műanyag kaptafa? 4—500 forint. Ezért kell néha alkudoznunk, mert ha minden kis szériát fel kellene szerszámozni, rámenne az összes haszon. Jön egy tőkés cég, kell neki 6—8000 pár, szerencsésebb esetben 30 ezer s ahány megrendelés, any- nyi modellezés, annyi próba- gyártás, annyi felszerszámozás és csak ezután jöhet a sorozatgyártás. — Ez csak a kezdet egyik része — kapcsolódik a beszélgetésbe Lippa Pál, aki ugyan készáruraktáros, de a Gagarin brigád tagja, mert neki is sok köze van a minőséghez. — A másik része a bőr minősége. Nekünk tulajdonképpen szerencsénk van, a pécsi bőrgyárral van kapcsolatunk, s itt készítik a legjobb minőségű bőrt. Mégsem lehetünk elégedettek. Itthon kevés a bőr, nyugatról szerzik az alapanyagot, s olyan amilyen. Már mondták a kollégák az ostorcsapást, de meglátszik minden sebhely, a vadbőrökön pedig ott a lövés helye. És akkor mennyi hibalehetőséget hordoz még a kikészítés. Valamikor egy fél évig cserzették a talpbőrt, most jó ha egy hét idő van rá, aztán csodálkozik a vevő, ha Nyíregyházán már akkor átázik a cipő talpa, ha a Dunántúlon beborul. — Gondolja el, hogy eddig mi minden hibaforrás volt, s még csak ezután jön a mi munkánk — veszi át a szót Berecz Gyula. — Évekig mo- kasszint gyártottunk, most egyre inkább a cvikkolt (fára húzott) cipő kezdenek divatba jönni. Tűzésekkel, fonásokkal díszített cipőket kér a megrendelő, s minél több munka van egy lábbelin, annál több a hibalehetőség. Igaz, a dolgozók nagy része törzsgárdatag, de sok a jövőmenő ember, némelyik épp, hogy megtanulta: mit kellene csinálni, máris itthagy bennünket, s kezdhetjük elölről a betanítást. — Az eddigi panaszkodásainkból arra gondolhat, hogy mi azt hisszük magunkról: tökéletesen dolgozunk, ha valami nem jó, azt nem mi csináltuk — folytatja Berecz gondolatát Garai Miklós —, pedig nem így van. A mi brigádunk egyik alapvető feladata a minőség figyelemmel kísérése a gyártáselőkészítéstől a szállításig. Bizony itt is előfordul, hogy valaki nem figyel rendesen oda, hogy előző nap egy pohárral többet ivott, s nehéz fejjel nehezebben megy a munka. Aki rosszul dolgozik, kétszeresen fizet érte. Bevezettük a minőségi premizálást, ami azt jelenti, hogy a béren túl 5—8 százalékot kaphat, aki kifogástalan minőséget állít elő. Aki ront, az még a bérét sem keresi meg, mert neki kell kijavítani, amit elfuserált. Ha netán a meó is elnéz valamit, Lippa Pál küldi vissza a raktárból. Önody István elnök is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Számokat mond: az idei 180 milliós termelési értékből közel felét tőkés országokba szállítják, hasonló nagyságrendben vásárolnak tőlük a szocialista országok, s hazai piacra az idén mindössze 34 ezer pár — ez is tőkés exportpótló — marad. Ilyen összetétel mellett nem lehet egy percnyi lazsálás sem. — Mi csak bőrből dolgozunk — mondja Bárdi András —, ez pedig nagyon drága. Sokba kerül az alapanyag, sokat költenek a kikészítésre, nekünk pedig úgy kell rátenni a magunk munkáját, hogy megmaradjanak azok a külföldi partnerek, akiket egyszer már megszereztünk. Tavaly egy belga vevőtől egy 4500 párás szállítmányt visszakaptunk, az sem vígasztalt bennünket, hogy kifogásai az alapanyag miatt voltak. Gyártottunk neki másik 4500 párat, jó is volt, de az idén már nem rendelt Magyarországról. A piacon kiélezett a küzdelem, s csak úgy maradhatunk ott, ha itt helyt- állunk. Szöveg: Balogh József Fotók: Gaál Béla Répaföldön D obszóló, ahogyan a cukorrépa első eresatése, a szovjet kombájn szállítószalagjáról ,a pótkocsi platójára zubog. Később már csak a gépek monoton zümmögése veri fel a csendet és nézem a gomolygó út porát, miként töri át a leszállói 'készülő nap ferde sugara. — Kemény a föld, nagyon kellene egy kis eső — mondja ballagásunk közben Fekete János traktoros. Az őszi vetésre, a szántásra gondolunk a répatarlón. Meg arra, hogy jócskán pocsékol a gép. A répa szára a talajba szakad, a kisebb tizenöt-húsz dekás gumókat rendre elhullajtja Beszélgetni kell. Beszélgetni, ha már kiszállt az MTZ \ üléséből és jön mellettem a traktoros. — Régen csinálja? — Nemigen, csak tizenhárom éve. — És szereti? — Azért csinálom. — Mi a véleménye a termésről? — Ez most jól sikerült. Öntöztük is, hát kellett, hogy teremjen. Ránk fér majd a segítség, mert mi nem győznénk. Hétfőn jön ide 12 honvédségi teherautó, felvált majd minket. — Akkor a répát maga nemigen szereti szállítani. — Dehogynem. De van az alma, a kukorica, meg sok más munka is. Én egyikben sem válogatok, nekem mindegy, hogy miért fizetnek, csak fizessenek. — Van miből fizetni, jól gazdálkodtak? — Én csak azt ■ tudom, amit látok. Jót látok. Ez a répa sem ad kevesebbet négyszáz mázsánál, a kukoricánk meg olyan, mint az erdő. Meg vagyok elégedve. Megállók és a traktorosra nézek. Ilyen egy elégedett ember? Fiatalps, barázdák még nem szántják az arcát, tekintete nyílt. Élvezi a cigaretta füstjét, az őszi napok korai alkonyát és nem aggasztja, sőt növeli önbizalmát, hogy a f rakamazi határban ilyenkor sok a munka. S. E. í Chamik Mihály, Varga János és Lippa Pál Berecz Gyula, Garai Miklós és Bárdi András Nagy Sándor technikus az olaj lobbanáspontját vizsgálja.
