Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 25. Napi külpolitikai kommentár A moszkvai tárgyalóasztalnál MOSZKVÁBAN GYAKORIAK A TÁRGYALÁSOK, sőt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó megbeszélések is. Most azonban olyan tanácskozások kezdődnek a szovjet fővárosban, amelyre a szokásosnál is jobban figyel a világ: külügyminiszter-helyettesi szinten szovjet—kínai eszmecserére kerül sor az államközi kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről. Szovjet részről a megbeszéléseket az a Leonyid Iljicsov vezeti, aki a kérdés nemzetközi hírű szakértője és aki — például — korábban a két ország közötti határkérdésekről tárgyalt hosszasan a kínaiakkal. Az előzmények közismertek. Már az ezer sebből vérző, elemi nehézségekkel küzdő fiatal szovjetállam is minden eszközzel segítette a kínai forradalmi erőket és ez a segítség 1949. október 1., a Kínai Népköztársaság kikiáltása után ezernyi formában folytatódott. Nem a szovjet félen múlt, hogy ez a viszony — a maoista vezetés látványos politikai pálfordulás-sorozata nyomán — megromlott, sőt a fegyveres kínai provokációk nyomán egy időszakban eljutott a határincidensek mélypontjáig. Sajnos, a mostani megbeszéléseket olyan jelek előzték meg, amelyek nem sok jóval biztatnak. Mik ennek a kínai magatartásnak az uralkodó elemei? Erich Mückenberger, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Német— Szovjet Baráti Társaság elnöke a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában a többi között hangsúlyozta: az NDK dolgozói rendkívül örülnek annak és nagyon büszkék rá, hogy államuk megalakulása 30. évfordulójának ünnepségein szovjet párt- és kormányküldöttség vesz részt Leonyid Brezsnyev vezetésével. — Ebben a látogatásban barátságunk megbonthatatlan1. A pekingi külpolitika deklarált legfőbb célja a szovjetellenesség, a Szovjetunió „katonai és politikai bekerítése”. 2. Ebből kiindulva Peking nemcsak lehetővé teszi az enyhülés legreakciósabb ellenfeleinek, hogy kijátsszák a „kínai kártyát”, hanem minden eszközzel ebbe az irányba kívánja befolyásolni a nyugati külpolitikát. 3. Kína állandó, konkrét katonai veszélyt jelent közvetlen szomszédaira és a tá- gabb ázsiai térségre. Nemcsak arról van szó, hogy éppen ezekben a napokban sokasodnak újra a vietnami határon tapasztalható kínai katonai mozgásokról szóló jelentések, hanem arról is, hogy Peking — az afgán lázadóktól egészen az indiai szeparál istákig — szüntelenül beavatkozik szomszédai belső életébe. A SZOVJETUNIÓ — annak ellenére, hogy Peking nem újította meg a két ország barátsági szerződését — egyetemes külpolitikai elvei jegyében szorgalmazza az államközi kapcsolatok normalizálását. A tárgyalásokon — hangzott a hivatalos szovjet vélemény — „a békés egymás mellett élés elvei alapján ki kell dolgozni a két ország kapcsolatainak irányelveit.” A szovjet szándék egyértelmű és világos. A megállapodáshoz azonban ketten kellenek. Harmat Endre ságának meggyőző bizonyítékát látjuk. Leonyid Brezsnyev látogatása, a két állam vezetőinek találkozói és megbeszélései ismét csak pártjaink, államaink és népeink egységét, megbízható harci szövetségét tanúsítják. Kétségtelen, — fejezte be nyilatkozatát a baráti társaság elnöke —, hogy Leonyid Brezsnyev látogatása és berlini tárgyalásai tovább szélesítik és mélyítik a barátságot és a sokoldalú együttműködést az NDK és a Szovjetunió között. TELEX RÓMA Siker koronázta az olasz közalkalmazottak több hetes sztrájkharcát, amely három és fél millió dolgozó szeptember 13-i munkabeszüntetésében csúcsosodott ki. A Cossi- ga-kormány maradéktalanul teljesítette a szakszervezetek követeléseit. A CGIL, a CISL és az UIL képviselőivel hétfőn megállapodott, hogy azonnali fizetésemelésben részesíti a közalkalmazottakat, továbbá — a mozgó bérskála révén — hat hónap helyett háromhavonként igazítja hozzá fizetésüket az infláció üteméhez. BEIRUT A beiruti rádió hétfőn délben adását megszakítva jelentette, hogy izraeli harci gépek hatoltak be az ország légterébe, és hogy a Szíriái légierő vadászgépei a libanoni fővárostól délkeletre felvették velük a harcot. A rádió — szemtanúkra hivatkozva — hozzátette, hogy a harcban két vadászgép lezuhant. Azt egyelőre nem tudták megállapítani, melyik félhez tartoznak. Rendőrségi közlés szerint egy pilóta katapultált és ejtőernyőjével a Beirut közelében fekvő hegyekben ért földet. Az izraeli katonai parancsnokság hétfőn délben Tel Avivban kiadott közleménye a támadást semmivel nem indokolta, de azt állította, hogy Libanon légterében lelőtték a szíriai légierő négy gépét. BELGRAD Ivan Arhipov, a miniszter- tanács elnökhelyettese vezetésével hétfőn szovjet küldöttség érkezett Belgrádba a jugoszláv—szovjet gazdasági együttműködési bizottság 17. ülésszakára. Az ülésszak tanácskozásainak középpontjában a két ország 1981—1985. évi gazdasági együttműködési szerződésének előkészítése áll. MANAGUA James Carter amerikai elnök hétfőn a Fehér Házban fogadta az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakára utazó nicara- guai küldöttséget. A középamerikai ország delegációjában Miguel d’Escoto külügyminiszter, valamint a kormányzó tanács három tagja — Daniel Ortega, Sergio Ramirez és Alfonso Robeli — kapott helyet. A nicaraguai vezetőkkel megbeszélést folytat majd Walter Mondale amerikai alelnök is. Berlin várja a szovjet küldöttséget Kompromisszumos javaslatok a Zimbabwe-konferencián A londoni Zimbabwe-konferencián a hazafias front hétfőn lényegi engedményt tett, hogy elősegítse a megállapodást a leendő függetlenségi alkotmányról. Elfogadta azt a brit javaslatot, hogy a nemzetgyűlés mandátumainak húsz százalékát a fehértelepes kisebbségnek tartsák fenn. Ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ez az arány a szenátusban se legyen magasabb és hogy a második kamara halasztó hatáskörét legfeljebb három hónapban szabják meg a britek javasolta hat hónappal szemben. A brit sz ő üdvözölte a kompromi' • os javaslatot. A hazai. nt azt javasolta, hogy emzetgyűlési képviselők gy többségét közös lista álasszák meg, köztük a fel; . k kisebbik felét is. Ha a brit fél makacsul ragaszkodik a külön faji névjegyzékhez, akkor azt a front végső soron elfogadja. Edison Zvogbo, a hazafias front szóvivője kijelentette, hogy a hazafiak csak vonakodva szánták rá magukat e kompromisszumra, mert ez mélyen sérti igazságérzetüket. A brit kormány azonban ezen a ponton merevnek bizonyult, hogy a további haladás másképp elképzelhetetlen lett vplna. Londonban tovább folytatódtak a tárgyalások Zimbabwe jövőjéről. Képünkön: a megbeszélések résztvevői: Muzorewa püspök a bábrezsim „miniszterelnöke”, Carrington brit külügyminiszter, Nkomo és Mugabe a hazafias front társelnökei és Ian Smith a fehértelepes kisebbség vezetője. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Turizmus, ami nincs 17. Tiszabercel előtt öt kilométerre, kissé nehezen emelgettük a lapátokat. A nap is hétágra sütött, sugarai korbácsként szaggatták a bőrünket. A levegőt a pára tette nehézzé: egyszóval minden bajunk megvolt, ami ilyen körülmények között egy hosz- szabb út után, közel a célhoz, elővehetett minket. — Csónak jön mögöttünk — mondta egyikünk. — Várjuk meg — szólt a másik. Nem volt nehéz közös megegyezéssel egy kis pihenőre ürügyet teremtenünk. A víz egy komótosan sétáló öregember lassúságával csordogált, rábíztuk magunkat a folyóra, csak akkor vettük kezünkbe az evezőt, ha kormányozni kellett, mert az akaratlan partot érés lehetősége fenyegetett minket. Fél óra alatt tán egy kilométert jutottunk előre. Ha nem is túlzott lendülettel, de közeledett a másik csónak. A benneülők időnként megpihentek, fényképeztek, látcsövet vettek a kezükbe. Ugyanazt a fekete gólyát figyelték, mint mi, lencsevégre kapták a madárvilág e kivesző félben levő példányát. Hosszú percek után egyvo- nalba kerültünk. — Hahó, jó napot! — kiáltottuk. — Hahó, jó napot! — hangzott a válasz, mintha visszhang lett volna. — Bércéiig megyünk ... — Mi is — felelték a csónakosok, egy férfi meg egy nő. Aztán beszélgetni kezdtünk miközben a csónakok békésen mendegéltek egymás mellett. — Táborozókkal találkoztak? — kérdeztük. — Csak a Tisza-túrásoksétálunk, nézzük a fákat, virágokat, madarakat. Azonban van a Tiszánál is ember, összezsúfolódva néhány helyre, ahol jószerint úgy élnek, mintha a városban maradtak volna, csak a strand medencéjét helyettesíti a folyó. A legnagyobb baj tán az, hogy az üdülők pár száz méteres körzetben mozognak csupán, fogalmuk sincs, mi van látnivaló a környéken. Szót váltottunk a Tisza- menti magánüdülőben levő hölggyel, aki évek óta tölti nyarai jó részét saját, módos házukban, de nem tudta, hogy egy kilométerrel lejjebb sziget van a folyón, aki csónakjukkal még sosem reggeliztek sört, mint tejet Pappéiktól aztán újabb adalékokat kaptunk: — A többség — mesélik — kulturált volt, de akadtak kivételek is. Tdszakanyáron az öreg Benk Béni bácsi varsáit kiforgatták, mások pedig a Tisza közepén álltak fel a kajakban, szemmel láthatóan részegen. Amerre ez a néhány ment, ordítozás, üvöltés verte fel a tájat. Az öreg Béni bácsi önkéntes rendőr, de még neki sem voltak hajlandók .magukat igazolni. Nem sok a vízi túrázó, de gond a kevéssel is akad. A folyóról könnyű azt hinni, hogy ez nem közút, tehát szigorú szabályok sincsenek. Pedig vannak, csak épp tudomást nem akarnak venni róluk. Ezért történik meg, hogy a motorcsónakok huílámveréPihenőben. (A szerzők felvétele) kai. Túl sok társunk addig sem akadt a vizen. Halászok evez- gettek legfeljebb, de csak szórakozásból csónakázók szinte nem voltak. Néha egy-egy sátor a vízparton, a tivadari és az ugornyai tábor, a tokaji és tiszalöki üdülők, több víz mentén pihenő alig akadt. Mintha nem tudnák — még a megyében élők sem —, hogy van egy Tiszánk, pompázatos erdőkkel tarkított pártái, selymes fövennyel. Később Tiszabercelen erről beszélgettünk a Papp házaspárral. — Messzebbre gyerekfővel eljutott az ember — mondja a fiatalasszony —, de ezt a szép tájat még nem ismerte meg. Mi is most szántuk rá magunkat először ilyen útra, Tokajtól mentünk Tiszaka- nyárig és most vissza, ez 110 kilométer. Talán nem szégyen, de készültünk erre, elolvastuk Fekete István könyveit, tanulmányoztuk a madárvilágra, növényzetre vonatkozó tudnivalókat. — A táj és az emberek — szólal meg a férj —, egyenrangú élményt nyújtottak. Talán az a baj — vált témát —, hogy kicsi korban nem ültetik a gyerekekbe a természetszeretet. Pedig korán kell kezdeni. Van egy kisfiúnk — legközelebb őt is hozzuk —, vele ha máshová nem, hát a nyíregyházi határba megyünk ki, a dűlőkön járt a túlparton. És ekkor értékeltük igazán nagyra Báthory György tanár urat, aki Ugornyán táborozó kisdiákjait beregi biciklitúrára vitte. Nem vitás: sikk lett a tiszai nyaraló. A telepeken egymást érik a házak, szemmel láthatóan folyik a versengés, ki tud szebbet és nagyobbat építeni, jobban berendezkedni. Kocsi kocsi hátán áll, de nagyon sok embernek fogalma sincs arról, milyen nevezetesség van közelében? Motorcsónakok robaja veri fel a vizet — Rakamaz és Tiszaiük környékén különösen — és tisztelet a kivételnek, vajmi kevesen tartják be a szabályokat. Igaz, tíz év körüli gyereket is láthattunk, amint ámuló szülei nagy büszkeségére vezetgette a mo. torcsónakot. Noha nem volt éppen felhangok nélküli a Tisza-túra sem, mégis öröm volt látni a száznál több vízi alkalmatosságot, sátortáboruk tarka foltjait. De — a jövőre való tekintettel — ne hallgassuk el a visszásságokat sem. Azt mi is láttuk, hogy az ugornyai táborban indulás előtt többen se majdnem leszakítja a kikötött csónakokat, de még a partnál álló hajóikat is megdobálja. A standok közelében nem veszik le a sebességet. A dombrádi pontonhídnál hiába látható az egyértelmű jelzés, ami a csónakok áthaladási útját mutatja, mindig akad aki másutt próbálkozik és csak a hídőröknek köszönheti, hogy többnyire nagyobb baj nélkül megússza a vigyázatlanságot. Tiszalöknél táblák figyelmeztetnek: eddig és ne tovább csónakkal, mert a víz sodra veszedelmesen nagy. Hiába minden intés, sokszor az utolsó pillanatban hárítható el a tragédia. Húzott ki már embert a folyóból Imre Lajos, az öreg Riiczu József és majd mindenki, aki a víz mellett él, dolgozik. Életmentő kitüntetése szinte egyiknek sincs. Nem folyamodnak érte, mert embert menteni ezen a tájon természetes dolog, olyannyira, hogy néha alig jutnak eszükbe az esetek. De alighanem annak örülnének a legjobban, ha mások életének megmentésével nem lehetnének hősök. (Folytatjuk) CSŐIAgKAL A TISZÁIM BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
