Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 23. Tarpa híres-nevezetes asszonyai Az igazi beregi keresztszemes Nem igen akad a megyének olyan települése, ahol ne élne egy-két híres-nevezetes asszony. Hogy miért tisztelnek és tartanak nagyra, azt embere válogatja. Tarpán özvegy Simon Elekné, Magyar Róza a község határán túl is híres a főztjéről. Lakodalmakba hívják és ami „szemnek, szájnak ingere”, azt tálalja. Nem kevésbé elismert Gyöngyösi Sándorné, Faggyas Margit népi iparművész, Kisjankó Bori-díjas. Vele kapcsolatban mondták: „Ha látni akarom, milyen az igazi beregi keresztszemes, keressem meg.” Kiülnek a kispadra Széles, hosszú utca az, ahol Gyöngyösi Sándorné lakik. Jellegzetessége a házak, a kerítések előtt a kispad. Napsütéses délutánonként, ha már nincs munka a jószág, a ház körül — kispadra ülnek az asszonyok, lányok, ölükben fodrot vet a lenvászon, fürge ujjaikkal gyöngyfonalból pávaszemes, madaras, tarpai tulipános mintákat varrnak. Kérdeztem Gyöngyösinét, valójában milyen is az igazi beregi keresztszemes? — Az igazi, amit már nagyon régen csináltunk, a magunk készítette kendervászonra piros és fekete fonallal kivarrva. Kislány koromban meg úgy volt, hogy fontunk és szőttünk is és alig vártuk, hogy a szövőszékről lekerüljön a vászon, hogy varrhassuk már. Most kizárólag lenvászonra dolgozunk. A lakás — lakójához méltón — hímzett, kivarrott térítőkkel van tele. Terítő a konyhaasztalon, a falon, a különböző bútorokon. A függönytartóról is szépen, gazdagon hímzett drapéria lóg alá. De a szekrényből kerül elő az igazi kincs. írnám, mi micsoda, de képtelenségre vállalkoznék. — A bereginek több száz változata van — mondja Margit néni — már én is több száz tervet;* készítettem. Tele van vele az ország, a világ. A tervek fantázianevet kapnak: Agáte, Gabriella, Fatime, töredékét sem tudnám elsorolni. Alkotás tükörrel Gyöngyösiné 1970-től népi iparművész, 1957-től tagja a háziipari szövetkezetnek és tizenhét éve tarpai részlegvezető. A határmenti nagyközségben rendszeresen 80—90 asszony foglalkozik hímzéssel és amit termelnek, annak csaknem kétmillió forint az értéke. — Nem győzzük a megrendelést kielégíteni. Annyira nagy keletje van a mi munkánknak, hogy ha tízszer annyit készítenénk, azt is elvinnék. Pedig nem olcsó dolgok. Egy-egy garnitúra ezer forintnál is többe kerül az üzletben. Nem firtatjuk az anyagiakat. Inkább arról kérdezem Gyöngyösinét, miként születnek az újabb és újabb változatok. Az iparművész szemléltető bemutatót tart. Leakasztja a tükröt a falról, egy mintát tesz az asztalra és magyarázza: — Mindig tükörből dolgozom. Ha meglátok egy motívumot régi térítőkön, vagy füzetben, azt a kézi tükör segítségével igyekszem továbbfejleszteni. A tükröt a minta egy részére helyezem és ami a térítőn, illetve a tükörben van, az egy fél minta, ugyanezt hozzáadva egész. Egyszerű. A kapott mintát berajzolom a kockás papírra és variálom. Van-e öröm az alkotásban? Felesleges ezt megkérdezni, hiszen jelzi a szenvedélyes magyarázat. Egyébként Gyöngyösiné kérés nélkül is mondja: — Nekem a hímzés örömet, szórakozást jelent. Megnyugtat. Kell-e tehetség? Rövid időre felidézzük a múltat: mikor és hogyan kezdődött az életre szóló elhivatás. — Nem tudom, kitől tanultam. Láttam és kislány koromban egyszerre elkezdtem varrni. Mire férjhez mentem, már saját konyha- garnitúrám volt. De ez mindenkivel így van. A kislányok együtt hímeznek az édesanyjukkal, nagyanyjukkal, megtanulják, megszeretik. A térítők, futók, garnitúrák azon túl, hogy szépek, időtállóak, praktikusak. Sok olyan kézimunka van a beregi házakban, amelyek még a nagymama, dédnagymama öltéseit őrzik; használják őket és nem kopnak el. Hasznos a hímzés azért is, mert fő, vagy kiegészítő jövedelem. Aki ügyes asszony, 1500 —2000 forintot keres havonta. De kell-e tehetség a tervezéshez, hímzéshez? Gyöngyösi Sándorné népi iparművési uno- kahugával a tarpai kispadon. (Szabó László feiv.) — Nem hiszem. Türelem és kézügyesség kell. Egy-egy új motívum megalkotásához persze ennél több szükséges. Meglátni: mi a jó és szép. Én a szépet mindig szerettem, kerestem. ★ Lenvászon, gyöngyfonal, tű és olló. Ez együtt a mesterség címere. Két öltés egy kereszt és rajzolódnak a minták, a fekete madarak és a piros pávaszemek. Kitölti a szabad időt. És ami még jó, nemcsak a népművészet marad így fenn, de élnek a hagyományok. A kapuban ülnek, esténként összejárnak, hímeznek és beszélgetnek. Olykor még nóta is csendül, mese is hangzik beregi szokás szerint. A Nyírség Ruházati Szövetkezet üzemében (Elek E. felv.) Vendégünk: Nagy Károlyné Agrokémia a gyümölcs- és zöldségtermelésben Ha valaki úgy mutatkozik be, mint Nagy Károlyné, hogy foglalkozása agrokémi- kus, a legtöbb ember felkapja a fejét. Ilyen képzettséggel, illetve beosztású emberrel ritkán lehet találkozni. Nem egy elterjedt szakma. SZab öles - S zatm á r megyében is mindössze öten vannak. Nagy Károlyné — eredeti képzettsége kertészmérnök — az 1976-ban letett szakmérnöki vizsga után lett ag- rokémikus. A SZATMÁR- KERT gyümölcstermesztési rendszer dolgozója. Bevezetőként arról beszélgettünk; mi az agrokémikus feladata? — Az agrokémikus mindennapi munkája, hogy meghatározza a talaj, illetve a termesztett növény, gyümölcs, vagy zöldség tápanyagszükségletét. Ez kétféleképpen történik, talajminta, illetve levélminta alapján. A talaj- és levélminták laboratóriumi vizsgálata kimutatja, hogy az egyes növényeknek milyen tápanyagokra van szükségük, s az agrokémikus ennek megfelelően határozza meg a talajerővisszapótlást, illetve a szükséges lombtrágyázást. — Tudna-e példát is mondani? — Nem is egyet. Megyénkben jelenleg nagy probléma a talaj elsavanyodása, a kálói umhiány. Ez károsan befolyásolja a termést, esetünkben az alma minőségét. Az elsavanyodás oka a túlzott és nem szakszerű műtrágyázásra vezethető vissza. A talajminták alapján tehát olyan kezelés szükséges, például meszezés, amellyel a talaj tápanyagháztartása helyreállítható. — Az elégtelen tápanyaggazdálkodás mennyiségi kiesést, vagy minőségi romlást okoz? — Jellemzőbb a minőség- romlás, téli almánál például a tipikesedés, húsbarnulás, keserűfoltosság. Az ilyen gyümölcs élvezhetetlen, eladhatatlan. — Mit mutat a levélvizsgálat? — Homokos területeken a káloium- és magnéziumhiányt. Magas a káliumtarta- lom, s ez a többi elemeknek arányában káros. Szintén a minőséget rontja. De levél- trágyázással, kálciumtartal- mú szerekkel megszüntethető. — Szabolcs-Szatmár megyében ritka az olyan házikert, ahol ne termesztenének zöldséget, gyümölcsöt. Sok helyütt a termesztési munka nagy része is a háziasszonyokra hárul. Milyen szereket ajánl az eredményes, jó minőségű gyümölcstermesztéshez? — Tipikesedés ellen például nagyon jó és hatásos szer az antistipp, levéltrágyázáshoz a kiákerttulajdono- sok is megvehetik, alkalmazhatják az Agromax-kálciu- mot. Egyébként hadd ajánljam, hogy a házikert- és kiskerttulajdonosok is végeztessék el a talajvizsgálatot, mert a több és jobb termeléssel ennek a költsége megtérül. Az agrokémikussal a továbbiakban személyes dolgairól, érzéseiről beszélgettünk. Elmondta, hogy nagyon szereti a szakmáját, ami természetes, hiszen szereti a természetet és foglalkozása révén állandó jelleggel a gyümölcsösöket, a természetet járja. — Jó érzés kutatni, vizsgálódni, rájönni valamire és irányt mutatni a megoldáshoz. A kertész szakmát érettségi után szülői vagy külső hatás nélkül saját magam választottam. Mint kertész dolgoztam sok ideig, aztán rájöttem: kevés, amit teszek, tovább kell tanulnom, specializálódnom szükséges. így lettem szakmérnök és nem bántam meg. Nem sajnálom azt az időt, fáradtságot, amit a gyermekek nevelése mellett a tanulásra kellett fordítani. Az oldalt összeállította: Seres Ernő Égető Van-e égetőbb gondjuk szeptember elején a szülőknek, mint az, hogy a gyermek iskolába megy? A látszólag egyszerű dolgok problémaheggyé tornyosulnak. Ilyen volt a kék papír esete, amellyel eddig hagyományosan az iskolafüzeteket, könyveket kötötték be a tanulók. Kék papírt ezúttal sehol sem árusítottak. A szabályokat és hagyományokat tisztelők üzletről üzletre vándoroltak, kértek, követeltek és ri- mánkodtak, de kék papír helyett a nincs okára még magyarázatot sem kaptak. £s kerekedtek parázs szülői viták arról, hogy idejében kellett volna bevásárolni, sőt nem egy lakásban illették a családfőt olyan, cseppet sem hízelgő megjegyzéssel: „Annyi összeköttetésed sincs, hogy vacak néhány ív kék papírt beszerezzél”. Aztán következett egy rádiónyilatkozat, amelyben az illetékes közölte: „A kék papír használata nem írott szabály, egyetlen pedagógusnak sincs joga megkövetelni. A kedves szülők nyugodtan kössék a füzeteket fehér, esetleg mintás csomagolópapírokba, egy a lényeg: a könyvek tiszták és rendesek legyenek.” Megnyugtató volt ez a felmentés, csak egy kissé későn érkezett. A csata már eldőlt, a harag, a felháborodás vihara nagyon sok jóérzésű szülőt megtépázott, a keresés, kutatás kifárasztott. Csak a tanulság maradt. Néha idejében kellene szólni, nyilatkozni. Mert való igaz: nem a csomagolópapír színe a fontos, hanem a rendesen bekötött és tisztán tartott füzet Nincs tehát megoldhatatlan és égető gond, csak még egy észrevétel. Az iskolai könyvek borítói szépek, keménykötésűek, művészi grafikákkal ékesítettek. Kellemes rájuk nézni, jó érzés a könyveket kézbe venni. De miért kell ezeket is bekötni? És ha kérik, hogy fehér papírba csomagolják a tanulók, akkor miért nyomtatták drága pénzen az ábrás, feliratos, kemény fedelet, hiszen csomagolás után már nem gyönyörködtet, nem ébreszt kellemes érzéseket. Kidobott pénz a nyomdaköltség. A tanítás megkezdődött, elmúlt ez a szeptember elseje is. Jövőre jobb papír-, menza- és napközigond-mentes lesz az iskolakezdés. Gondolom és hiszem. De ezt a véleményemet egyelőre véka alá rejtem egy tavalyról maradt kék csomagolópapírban. KM