Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
4 RELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 23. Események címszavakban HÉTFŐ: Pham Van Dong vietnami miniszterelnök Jamaicába látogatott KEDD; Megnyílt az ENSZ-közgyülés 34. ülésszaka — A ma- laysiai kormányfő a Szovjetunióba érkezett SZERDA: Arafat a Jordán uralkodóval tárgyalt — Konzervatív győzelem a svéd választásokon CSÜTÖRTÖK: Megválasztották Angola új elnökét PÉNTEK: Továbbra sem értek el haladást a londoni Zimbab- we-értekezleten — Megbukott Bokassa császár Közép-Af- rikában SZOMBAT: Djabb rekordszinten az aranyár Á hét három kérdése Hídőrségben O Kedd délután nyílt meg az ENSZ-közgyű- lés 34. ülésszaka New Yorkban. Mit hozott a tanácskozások első hete? A világ legszélesebb nemzetközi fóruma (immár 152 ország képviselője foglal helyet a tanácskozó- teremben) sokoldalú, gazdag napirenddel várta a résztvevőket. A témák közül számban, jelentőségben egyaránt kiemelkedő' helyet foglalnak el a fejlődő országok helyzetével foglalkozó indítványok, tükrözve egyrészt az el nem kötelezettek nemrég Havannában véget ért 6. csúcsértekezletének hatását, másrészt, hogy a fejlődő államok poli- tikailag-gazdaságilag mind nagyobb súllyal jelentkeznek világunkban. Bár ezen a héten az előkészületi, szervezeti aprómunka nyomta rá a bélyegét a nagyszabású tanácskozásra — megválasztották a főbizottságok elnökeit, majd megindult az eszmecsere az állandó bizottságokban — a közgyűlési ülésszak fő vitatémái már határozott körvonalakat öltöttek. így a globális, földünk valamennyi országát érintő problémák között kiemelkedő helyen szerepel a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés, és a hozzá kapcsolódó leszerelési, fegyverzetkorlátozási kérdések. Gromiko szovjet külügyminiszter a New York-i repülőtéren adott nyilatkozatában nagy teret szentelt ennek, hangsúlyozva, határozottan vissza kell verni az enyhülés ellen irányuló akciókat, meg kell szilárdítani a békét. Ugyancsak ehhez kapcsolódik az a szerdán közzétett csehszlovák tervezet, amely nemzetközi együttműködést sürget a leszerelés megvalósítására. Az ENSZ legfőbb fórumán bizonnyal sok szó esik majd az új világgazdasági rendszerről, amelytől a fejlődő országok többsége eddigi hátrányos helyzetének megszüntetését várja. © Továbbra is sok hír foglalkozik a délkeletázsiai térséggel. Mi gátolja a stabilizálódást ezekben az országokban? A válasz ösz- szefügg a külpolitikai összefoglalónkban szereplő másik témával, nevezetesen az ENSZ-közgyűléssel is, amelyen a mandátumvizsgáló bizottság elfogadta a Peking és Washington által támogatott javaslatot, hogy a világszervezetben változatlanul a népirtó, megdöntött Pol Pot-re- zsim politikusa képviselje Kambodzsát. Emögött a lépés ’mögött is az egyeztetett amerikai—kínai taktika húzódik: gyengíteni, politikailag rossz fényben feltüntetni Vietnamot. A tárgyalóasztal melletti kínai taktikával összehangoltak Peking katonai lépései is. A héten hírügynökségi jelentések közölték, hogy kínai csapatösszevonások történnek a vietnami határ térségében. Egyszersmind megszaporodtak a pekingi provokációk is a határon, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy feszült helyzetet teremtsenek, katonai nyomást gyakoroljanak Hanoira. Ez — mint magas rangú vietnami politikusok kijelentették — nem a konfliktus megoldási módja, s ha Peking ismét agresszióra szánja el magát, határozott vietnami ellencsapásra kell számítania. A délkelet-ázsiai térséggel összefüggő esemény zajlott le a héten Moszkvában is: a malaysiai miniszterelnök Leonyid Brezsnyevvel és Alekszej Kosziginnel tanácskozott. Mindkét fél hitet tett a térség békéjének, biztonságának megszilárdítása mellett. O Az Olasz Kommunista Párt és a szocialista párt vezetői magas szintű tanácskozást tartottak a héten az ország politikai jövőjében játszott szerepükről, a közös fellépés lehetőségeiről. Tekintettel rá, hogy az olasz polgári pártok kirekesztették a kormányzásból a kommunistákat, hogyan befolyásolja ez a tény Olaszország holnapját? Berlinguer és Craxi vezetésével a Rómában tartott (Folytatás az 1. oldalról) vei ezelőtt kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, Ukrajna 325 évvel ezelőtt egyesült Oroszországgal és néhány nap múlva ünnepük Ukrajna német fasiszta megszállás alóli felszabadításának 35. évfordulóját. A Kárpáton túl dolgozói mindig tisztelettel és hálával fognak emlékezni azokra a szovjet hősökre, akik 35 évvel ezelőtt elhozták a sokat szenvedett népnek a felszabadulást. Különös melegséggel és meghatottsággal emlékeznek arra, hogy a felszabadító katonák első soraiban volt Brezsnyev elvtárs, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, aki abban az időben a 18. hadsereg politikai osztályának élén állt. Kárpátontúl dolgozói sikeresen teljesítették az ipari termelés 1979 első nyolchavi tervét, az ötéves tervidőszak kezdete óta pedig közel 70 millió rubel értékű terméket gyártottak terven felül. A kedvezőtlen időjárás ellenére a földművesek bő terméshozamokat értek el, teljesítik állami tervfeladataikat. Majd arról szólt, hogy az SZKP, a szovjet kormány, a szocialista közösség többi országával együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy kedvező feltételeket teremtsen a békés alkotó munkához. A fegyverkezési hajsza megfékezésének útján újabb fontos lépést jelentett, hogy megkötötték a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról szóló egyezményt, a SALT II-t. A továbbiakban arról beszélt, hogy ragyogó példája tanácskozáson felvonult mindkét párt „vezérkara”, jelezvén, hogy kölcsönösen fontosnak tartják viszonyuk meghatározását a jelenlegi, nem túl nagy politikai stabilitást ígérő belpolitikai helyzetben. Az alapkérdést, miszerint napirenden tarthatják-e a mostani politikai konstellációban a „baloldali alternatíva” létrehozását, Berlinguer vetette föl, egyben ő is válaszolt rá. Mint mondotta, a kommunista-szocialista alapú baloldali alternatíva ma nem időszerű. Helyette az OKP főtitkára a polgári pártok által „középbalnak” nevezett formulát véli reálisnak, ami voltaképpen széles nemzeti összefogáson alapul. A jelenlegi politikai patthelyzet, az elmúlt másfél-két évhez képest bizonytalanabbá vált légkör a Moro-gyil- kosság kitervelőinek, a háttérben lévő erőknek a fő célja. Ma Olaszország valamennyi józanul gondolkodó politikusa tisztában van vele, hogy az OKP — legalábbis hallgatólagos — támogatása nélkül, nagyon nehéz tartós kormányt alakítani. Ezt az alapigazságot Moro gyilkosai is ismerték, és terveikbe beépítették. Gondolatmenetük: az OKP lejáratásával, akut kormányválság előidézésével az országot mély válságba taszítani, amely kedvezne egy szélsőjobboldali fesztiválon diktatórikus erőközpont kialakulásának. Berlinguer a L’Unitá-fesztiválón elmondott beszéde erre is utalt, mondván, azok az erők, amelyek kigolyózták a kormányból az OKP-t, örvendeztek választási veszteségén, de nem tudtak életképes parlamenti többséget létrehozni. testvéri kapcsolatainknak a Lenin nevét viselő szovjet— magyar Barátságkert. A dolgozók itt egymás mellett tevékenykednek, kicserélik tapasztalataikat, versenyeznek egymással. És, mint láthatjuk ennek megvan a gyümölcse. Végezetül a közös ünnep alkalmából köszönetét és jó kívánságait fejezte ki, további letbe öltözött lányok hozták azokat a díszes almával teltkosarakat, amelyeket a két nép vezetőinek kóstolóként ajándékoztak a Barátságkert idei terméséből. Majd a vá- sárosnaményi és beregszászi járás páros versenyében legjobb eredményt elérő brigádok vezetői — magyar részről Gulyás Gyula, szovjet részről Petrás Teréz — léptek a mikrofon elé és adtak számot munkájukról. A magyar brigádnak Illés Elemér, a vásárosnaményi járási pártbizottság első titkára, a 16. Igaz, egy kiadós eső jól végigvert bennünket, de sehogy sem értettük miért zeng az ég, hiszen a magasban már egy felhőfoszlányt sem leltünk. Aztán megláttuk a dombrádi pontonhidat és különösebb éleselméjűség nélkül is megtaláltuk a magyarázatot. A híd pallóin lassan átgördülő autók okozták a csalóka robajt. Izgalmat azonban nem természeti jelenség kiderítése okozott, sokkal inkább a híd látványa, mely pár száz méterről nézvést alacsonynak tűnt, olyannyira, hogy elképzelni sem tudtuk, miként evickélünk át alatta. És, az áthaladásra szolgáló nyílást sem véltük túlzottan szélesnek. Azt hallottuk ugyan, hogy az igazi hajóknak kinyitják a hidat, de egy ilyen vasladiknak? Nem számláljuk, de látjuk, jókora itt a forgalom. Egy Lada nyomában szekér halad; a régi Ikarusból kiszállt utasok mögött úgy döcög a busz, mint egy vénecske teszovjet brigádnak Veres Gábor, a beregszászi járási párt- bizottság első titkára adta át a verseny első helyezését jelképező zászlót. A szocialista brigádok javasolták, hogy a két ország vezetőinek — Kádár és Brezsnyev elvtársnak — küldjenek köszöntő levelet az ünnepi szüretről, illetve a A kultúrműsorban fellépett az ököritófülpösi Fergeteges táncegyüttes. (Elek Emil felvételei) nagygyűlésről. Ukrán nyelven a levelet a Nagybaktai Kísérleti Állomás igazgatója, V. Sepa, magyar nyelven Szarka Sándor, a beregdaró- ci Barátság Tsz elnöke ismertette. A nagygyűlés résztvevői szavazással elfogadták a küldendő levél szövegét, majd M. J. Voloscsuk zárszavával véget ért a nagygyűlés. A nagygyűlést záró Inter- n^cionálé hangjai után magyar és szovjet kultúregyüt- tések léptek fel. relőkutya a nyáj után. Magánfelmérésünkben csak megerősít minket Markos Géza a hídmester. — Változó a forgalom — mondja —, hét végén nem ritka á napi hat-hétszáz autó sem, persze megesik, hogy óránként alig egy-kettő zö- työg át. Markos Gézával érdemes elidőzni a hídőrség — pontosabban fogalmazva: a hídkarbantartók — pihenővel kombinált irodájában. Tud mindent, amit a hídról tudni lehet. Markos Géza, ugyanis örökölte a hidat. — A híd, ha nem is pontosan itt, 1922-ben épült, apám jött fel vele Tokajból. Én 1953-ban léptem a nyomába, számomra ez volt a világ legtermészetesebb választása. Egyébként három pontonhíd van az országban. Egy itt, egy Tiszadob és Ti- szaluc között, egy pedig Balmazújváros körül. A hídmester a hivatott krónikás biztonságával sorolja hídja sorsának állomásait. Ezek szerint az eredeti építmény a mai helytől 600 méterrel lejjebb, a mostani kemping magasságában volt. Később, fél kilométerrel jelenlegi helye fölé tették, majd 1936-ban jutott oda, ahol most is van. A háború alatt, 1944-ben a németek leszerelték, a pontonokat elúsztatták, de azok elsüllyedtek. — Nemrég még láttam belőlük párat, a partra voltak vontatva, de bizony, legfeljebb ócskavasnak lehetnek jók. Markos Géza nagyot sóhajt, mint aki elbitangolt jószágát sajnálja. A szó szoros értelmében viharvert híd, messze vidéken az egyetlen kapocs a két part között. A Tokajig húzódó 50 kilométeren egy sincs, de visszafelé is Záhonyig kell menni, hogy hidat lássunk. És a dombrádi sem mindig használható, hiszen télen szünetel rajta a forgalom, de árvíz idején is ez a helyzet. Az idevezető utak alacsonyan fekszenek, ezért amikor a híd még használható lenne, a vízzel borított utakon már nem haladhat jármű. Esteledik, amikor a hídmester, valamint Szekfű Mihály és Oláh Béla hídkezelő társaságában a pallókra lépünk. A cigándi úttörőtáborban tüzek lobbannak fel, és kigyullad egy magányos tűz is a kemping közelében. Fényével a víz játszik, füstjét felénk sodorja a szél. A folyó mélyebbnek, sötétebb- nek, az ég pedig magasabbnak látszik; nagyon messze egy villám cikkázik le a földre. A csendet Oláh Béla töri meg. Illendő halkan beszél. — Furcsa egy foglalkozás a mienk. Sokszor egyszerűnek, könnyűnek látszik, máskor pedig felfordul a világ. A mindennapokon a forgalmat vigyázzuk, figyeljük nehogy a megengedett 10 tonnánál nagyobb terhelésű autó jöjjön át. Aztán fülelünk, mikor hangzik egy hajó jelzőkürtje, hírül adva, hogy át akar jönni a hídnál. Ilyenkor kinyitjuk a hidat: egy 34,5 méteres szakaszt szabaddá teszünk. Nem túl bonyolult művelet ez, kell hozzá négy ember és 5—10 percnyi idő. Tulajdonképpen a pontonokat úsztatjuk el ilyenkor. A csónakok pedig a kijelölt helyen baj nélkül úszhatnak át, a híd kinyitása nélkül is. A visszazárás kicsit tovább tart. Munkájukhoz tartozik még a híd karbantartása, a pontonokba szivárgó víz eltávolítása, a pontonok tisztogatása. A dombrádi pontonhíd. (A szerzők felvétele) De sokszor köszöntenek rájuk nehéz percek. — Most télen — emlékezik Szekfű Mihály —, amikor megérkezett az a 20 fokos hideg, és a vízszint is az 1970-es közelében járt, volt három olyan napunk, hogy nem tudtunk ebből a házból kijönni. Télen egy csendesebb partszakaszra úsztatjuk el a pontonokat, a hidat legkésőbb november 20-ig mindig elbontjuk. A pontonokat ilyenkor is őrizni kell, van rajtuk egy faházunk erre a célra. Idén olyan erős volt a jég, hogy pontonostól, házastól a töltéshez szorított minket, és csak kalandos úton tudtunk kimenekülni a jégpáncélból. Néha lehömpölyög egy-egy hirtelen jött árhullám. Nagy bajt még egyik sem okozott, habár megrongálta a hidat. Külön gond a víz sodorta gallyak sorsa. Hogy mekkora bajt okozhatnak, akkor fogtuk csak fel, amikor eszünkbe jutott az eperjeskei híd pillérje előtt tornyosuló hatalmas hordalékhalmaz, amit olyan zúgó erővel nyomott a víz, hogy szinte azt hittük, egyszer a hidat is odébb teszi. Ez ott, persze nem reális veszély. De egy ilyen, kötelekkel rögzített, részekből összeállított szerkezetet, bizony végzetesen is megrongálhat egy meghízott törmelékkupac. Tavaly júliusban például úgy nekiveselkedett a hídnak a hordalék, hogy eltépte a rögzítő sodronykötelet, elnyomta a hidat és nem sok hiányzott ahhoz, hogy szétszakítsa. — Kemény másfél napunk volt — gondol erre vissza a hídmester. — Alig bírtuk elbontani a gallyak szövevényét, amire szinte minden ráakadt, amit a víz visz. Hűvös szél támad, esőszagot hoz és nem csak a villámlás látszik, de a dörgés is ideér. Míg az iroda felé tartunk, Markos Géza arról beszél, hogy lesz itt egyszer állandó híd. Először Tiszafürednél, aztán itt. Hogy lesz, az biztos, hogy mikor, az még kérdés. Addig pedig nincs mit tenni: erre kell vigyázni. Ezt kell őrizni. Búcsúzóul megígérték: figyelik majd az áthaladásunkat. Úgyis ezt teszik minden csónakossal. (Folytatjuk) Dunai Péter sikerekre buzdította a Barátságkert dolgozóit. Magyar és szovjet népviserfifá1 rj •fii *Y#1 > * ■ F A V I ■ I I t Y 1 1 A CSÓNAK K(AIIL á\ T JIÉil IWJ //Fm \\\ v\//F\\\li= lfry\ III 3yii=:lirv\ l\M BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
